Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-13-14 / 190. szám

1994. augusztus 13-14., szombat-vasárnap 0 77Ím _ j lmmjLt A . ■ J f J A HAZA MINDEN ÉLÖTT ^ ß ß % • • I&REKES MEGYEI HÍRLAP hetveei magazinja Tükröződő naplemente a Körös-parton Lehoczky Péter felvétele Halló! Beszélgessünk! Száznegyvenöt éve történt A világosi fegyverletétel Az 1848—49. évi szabadságharcban a magyar csapatok ellen a Habsburgok a cári hadsereget hívták segítségül. A túlerővel szemben a honvédség egyre reménytelenebb helyzetbe került, majd augusztus 9-én Temesvárnál döntő vereséget szenvedett. Ezután, 1849 augusztus 11-én Kossuth Lajos Aradon lemondott kormányzóelnöki tisztségéről és a legfőbb polgári és katonai hatalmat Görgey Artúr tábornokra ruház­ta. O Magyarország teljhatalmú vezetőjeként augusztus 13- án Világosnál, a honvédség főerőivel feltétel nélkül letette a fegyvert Rüdiger (Rigyiger) orosz lovassági tábornok előtt. A „Görgey kontra Kossuth” címmel megjelent kötetben olvasható Kossuthnak A forradalom végnapjairól, és Gör- geynek a Gazdátlan levelek címmel közreadott soraiból az alábbi egy-egy jellemző részlet: Évforduló. 175 évvel ezelőtt ezen a napon született Stokes, George Gabriel angol fizikus, matematikus. A Királyi Társa­ság titkáraként tevékenykedett. A fény fluoreszkálásának első felismerője, hidrodinamika, a fénytan és a hangtan jeles kuta­tója volt. 1851-ben kimondta a folyadékok és gázok elvi azo­nosságát, majd felállította a ró­la elnevezett súrlódási tör­vényt. O volt a vektoranalízis egyik kidolgozója, s ő fedezte fel a róla elnevezett integrált tételt. Mondták Elkongott mondatok Antall József: Tetszettek volna megnyerni a választásokat! Für Lajos: Körkörös véde­lemre van szükség. Jeszenszky Géza: Mi képvi­seljük a legjobb keresztény ér­tékeket. Jeszenszky Géza: A holoca­ust Trianonnak köszönhető. Jeszenszky Géza: A holoca­ust a Nyugatnak köszönhető, mert a II. világháborúban nem a Balkánon hajtotta végre az áttörést. Antall József: Az 1974. évi rendelkezés érvényben lévén, a Rádió és Televízió kormány­felügyelet alatt áll, tehát az elnökök felmenthetők. Boross Péter: A Rádió és a Televízió független a kor­mánytól, mi nem meneszt- hetiük Csúcs és Nahlik ura­kat. Boross Péter: Indítványo­zom Csúcs és Nahlik alelnö- kök felmentését. Für Lajos: Isten óvja Ma­gyarországot, ha Budapest is elesik. Magyar Bálint: Horn vezet­te kormányban elképzelhetet­len az SZDSZ részvétele. Torgyán József: Meg fogjuk nyerni a választásokat! Torgyán József: Meg­nyertük a választásokat! Horn Gyula: Miniszterel­nökséget semmiképp sem vál­lalnék, mert ahhoz nem értek. (Élet és Irodalom) Mégis megtörtént Bízvást állíthatom, hogy a nép, nemzet, haza és hazafiság fogalmakkal még soha nem él­tek vissza oly gátlástalanul, mint az elmúlt négy évben. Persze volt már erre példa a két világháború között is, dehát azt hihettük, négy-öt évtized múltán nem történhet meg új­ra. (Horváth J. Ferenc újság­író) v Békési tallózó Békés megye közel száz szö­vetkezetéből mindössze 6—8 százaléknál történt szétválási kezdeményezés a tagság tíz százaléka részéről. A Békés megyei Teszöv az eddig meg­tartott közgyűlések eredmény­telenségéről tud beszámolni. A kamuti Béke szövetkezetnél rendezett közgyűlésen például mindössze 130 tag jelent meg, holott a határozatképességhez 245 szavazati joggal rendelke­ző tagnak kellett volna megje­lennie. (Magyar Hírlap) Medgyesegyházán még nincs crossbar-rendszer, ezért a he­lyi postán keresztül kértem se­gítséget a beszélgetőpartner kiválasztásához. A vonal má­sik végén kedves női hang je­lentkezett, majd készségesen kapcsolt néhány helyi számot, mire egyik helyen felvették a telefont. — Halló! Szilágyi lakás — hallatszott egy vékony gyer­mekhang. — Szen’usz. Halasi Mária vagyok a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Azért hívtam ezt a számot, mert szeretnék a csa­ládodról írni. Van-e otthon va­laki a felnőttek közül? A kérdést rövid csönd kö­vette, majd hallom, amint át­veszik a kagylót. Jó napot kí­vánok. Szilágyi Istvánná va­gyok. — Nem tudom ismeri-e „Halló" rovatunkat az újság­ban, mert ehhez szeretném fel­kérni beszélgetőpartnerem­nek. — Ismerem, de nem tudom mit is mondhatnék. — A bevált szokás szerint, talán kezdhetnénk a család­dal? — Nagyon nehéz erről be­szélnem, mert sajnos a férjem meghalt és most a három lá­nyommal élünk itt a tanyán. Ráadásul a kislányom férje is nagyon beteg — mondja, s ér­zem: sírással küszködik. — Ha jól értettem az előbb, három gyermeke van? — Hat leány gyermekem van, mind 20 év felettiek. Há­rom férjhez ment, három dolgo­zik. Egy itt Medgyesegyházán a téeszben, kettő pedig Gyulán a kórháznál. Ok mindennap busszal járnak dolgozni. Reggel ötkor kelnek és késő délután érkeznek haza. Igazából csak este van együtt a család. Én 60 éves vagyok és nyugdíjas. Saj­nos leszázalékoltak, mert a lá­baim fájnak, ezért nem nagyon bírok már dolgozni. De meg­tesszük, amit nagyon kell. Mi­vel jómagam, a férjem és egyik lányom is téesztag volt, így a régi háztájit folytatjuk, hogy le­gyen valami kis pótlás a család­nak. Néhány éve dinnyével kezdtünk, az idén is ezzel telt a nyár. Összefog a család, mert egyedül ezt a nehéz munkát nem lehet elvégezni. —Sikeres volt-e a termés? — A korábbi évekhez és a körülményekhez képest elfo­gadható. — A mezőgazdasági mun­kán túl mivel tölti a napokati — Mióta a férjem meghalt, igen leromlott a ház környéke, így ráfér egy kis javítás — szipog a férj ismételt említésé­re. Szerencsére összetartó a család, most is itt van két test­vérem, hogy segítsenek és vi­gasztaljanak. Érzem a beszélgetés túl sze­mélyes érzelmeket érint, illő hát elköszönnöm. Jó egészsé­get kívánok a fiatalembernek, a család minden tagjának és sok-sok erőt a továbblépéshez! „...Paszkevics kihallgatásban sem részelteté a polgári kor­mányt, de igen a hadvezért, Görgeyt, mert azzal folytono­san érintkezésben állt; azért is ennek adjam át a kormányt. Ezt kívánta tőlem írásban Görgey is. Meggyőződésemmel tisztá­ba jővén, ha bele nem egyezek s a haza megbukik: akkor nevem­re a históriában, s lelkemre élte­men át azon gondolat súlya fog nehezedni, hogy Görgey a hazát talán megmentheté, de általam a főhatalom túlzó megtartani akarásával akadályoztaték. Ily szennyet emlékemen nem tűr- heték. Soha nagy becset a hata­lom birtoklásába nem helyezék; mindig akaratom ellen viseltem azt. Lelkem előtt csak a haza magasztos képe állt. Átadtam tehát neki a legfőbb hatalmat, azon nyilatkozattal, hogy ha ő bármikor oly egyességre lépne, mellyel a haza önállósága egye­sek jólétének feláldoztatnék: én azt árulásnak fogom tekinteni, s vele nevével s emlékével Isten, az emberiség és a nemzet előtt mint árulóval bánni. így lön Görgey urává a nem­zet jövőjének; urává annál in­kább, mert a temesvári csata- vesztés következtében a bank­jegysajtót továbbszállítani kényszerülvén, miután az út Er­délybe el volt vágva, azt csak Aradra lehetett visszaszállítani, azaz Görgey hatalmába...” (Kossuth Lajosnak Viddinben született írásából) „...A fegyverletétel egyálta­lában nem volt politikai számí­tás szüleménye, hanem volt egyedül és tisztán eredménye az e kettő közti kényszerű, kétség­beejtő választásnak; vagy el­pusztulunk fizikailag a hazá­ban, — vagy elpusztulunk fizi­kailag és erkölcsileg egyszer­smind, a külföldön. Egy harma­dik választás nem volt előttünk. De ama kérdés éppoly kevés­sé lojális — legkevésbé akkor, ha jóakaró szándékkal intézte - tik hozzám. A jóakaró szándék irányom­ban csak ez lehet: rehabilitálni engem a nemzet jó véleményé­ben. — Ugyan nem tudnak-e erre barátaim egyéb eszközt an­nál, hogy én önmagam előtt ala- csonyítsam le magamat azáltal, hogy a fegyverletétel meg a bé­csi kormánynak reá következett hőstettei között nexus causal is- nak létezését ismerjem el — hunyt szemmel — ott, hol a történetvizsgáló nyűt szeme hasztalan keresi az összefüg­gést?! Olyat ne várjanak tőlem ba­rátaim, mit magamévá tenni tilt önérzetem. Hahogy azon szerencsét, mi­szerint kortársaim fóruma előtt minden reám fogott mulasztási bűnök terhe alól felmentessem, csak egy képmutató »mea cul­pa« árán lehet elnyernem: akkor le kell tennem róla. De midőn ez egyik arasznyi időszak igazságtalan ítéletének minden következményeit meg­adással végig tűröm: egyúttal feljebb viszem ügyemet azon másik arasznyi idő fóruma elé, amely időt még ezután meg le­szen engedve élnem hazám tör­ténetében.” 4 d’ő'íős-Jő/y, Yl. L| » i# „Szeretnék még nagyon sok kellemes percet szerezni itt Gyulán az arra kíváncsi tisztelt és kedves Közönségnek... Kézit csókolom! Viszontlátásra! Sziasztok! Szakácsi Sándor” E sorokat Szakácsi Sándor színész, a Nemzeti Színház tagja, Jászai Mari-díjas művész írta olvasóink emlékkönyvébe, amikor a Gyulai Várszínházban lépett a nagyközönség elé Fekete fehéren Búcsú a parasztoktól A Magyar Televízióban rendszeresen bemutattak egy úgynevezett videoklipet. Naponta, pontban délben haran­gok jelentek meg a képernyőn, majd a harangzúgás alatt egy arató párt mutatott a kamera, amint a munkát megsza­kítva, megilletődötten megállnak egymás mellett és ke­resztet vetnek. Mindez, amit most olvashattak, már a múlté. A Magyar Televízió új vezetése rapid-sebességgel leparancsolta a képernyőről a keresztet vető parasztokat. Maradt a harang és annak zúgása. Tekintsünk most el attól, hogy a déli harangszót eredeti­leg III. Callixtus pápa rendelte el — még a nándorfehérvári diadal előtt — 1456. június 29-én kiadott „Imádságok bullájában”. így kívánta delente a török elleni összefogás­ra és a küzdelem sikeréért szóló imára szólítani a keresz­tény Európát. Az ima tehát úgy hozzátartozott a déli harangszóhoz, mint haranghoz a nyelve. Hanyagoljuk el azt a körülményt is, hogy Hunyadi János élvezte a pápa támogatását, közvetlenül pedig a főpapság segítségét. Olyanok vették körül, mint Vitéz János, a magyar egyház- politika irányítója, Rozgonyi Simon egri püspök, Vetési Albert erdélyi kanonok, Szécsi Dénes bíboros, prímás, valamint a pápa küldötte: Kapisztrán János. Végezetül nagyvonalúan lépjünk keresztül azon a tényen is, hogy a keresztet vető parasztok egy művészettörténetileg jelentős alkotás, a múlt századi francia festő. Millet „Angelus” című munkájának filmes megjelenítése. Mondom, a fentieket tegyük félre és nézzük pusztán a tényt! Kinek csíphette a szemét a keresztet vető paraszt? S akinek csípte, vajon milyen megfontolásból? Talán a „keresztény kurzus” szimbólumának tartotta azt a pici snittet? De hát miért kell félteni, vagy óvni a tíz és fél milliót a keresztet vető paraszttól? Óvták és féltették eleget! Nem kellene újrakezdeni! Árpási Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom