Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-09 / 186. szám

1994. augusztus 9., kedd HAZAI TÜKÖR /SOROZAT ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A minőség fegyver a fogyasztókért vívott harcban Az utóbbi időben félreért­hető közlések jelentek meg a különböző sajtótermékek­ben a Kiváló Aruk Fórumá­ról. Várkonyi Gábort, a Megkülönböztető termék­minősítést szervező kft. ügyvezető igazgatóját arra kértük, hogy tájékoztassa lapunkat tevékenységükről. — A Kiváló Aruk Fóruma titkárságát 1967-ben az Or­szágos Piackutató Intézet hozta létre — kezdte, majd így folytatta: — Alapításakor kizárólag fogyasztási cikkek minősítése volt a cél, de a rendszer fejlődése és a piaci igények alapján a termelőesz­közök, alkatrészek, építő­anyagok, majd 1986-tól szoftver termékek minősíté­sét is felvállalta. Titkársá­gunk 27 éve folyamatosan a gazdaság fontos szereplője­ként tevékenykedik, védje­gye lajstromozott. Műkö­désünk során több mint 16 000 minőségvizsgálatot vé­geztünk. Pályázati rend­szerünk iránt igen élénk az érdeklődés, mivel a piaci vi­szonyok éleződésével egyre több gyártó érzi a szükségét a kiváló minőséget tanúsító embléma megszerzésére. A közelmúlt értékelése szerint a vizsgálatok azt mutatják, hogy a KAF jelzés ma is nagyon népszerű, a fogyasz­tók vásárláskor előnyben ré­szesítik a KAF emblémát vi­selő terméket. Idén is nagyszabású pá­lyázatot hirdettünk a hazai gyártók körében, melyre kö­zel száz gyártó jelentkezett. Terveink szerint az élelmi- szeripari gyártók embléma­viselési jogot elnyert termé­kei részére november végén adjuk át az oklevelet a „FOO- DAPEST” élelmiszeripari kiállítás alkalmából. A többi fogyasztási cikk részére a Centrum Áruházak Rt.-vei közösen rendezünk oklevél átadó ünnepséget. Véleményünk szerint, egy országon belül a piacgazda­ság keretei között több olyan jelzés megfér egymás mel­lett, mint a KIVÁLÓ ÁRUK FÓRUMA. Egy kiváló minő­séget tanúsító jel marketing fegyver a fogyasztóért vívott harcban. így tehát, minden olyan kezdeményezést, amely a minőség fejlődését eredményezi, a magunk módján természetesen támo­gatunk. klub a Réthy Pál kórházban Biciklitolvajok Gyulán „party” ellen mozgékony akció A fiatalok körében nagyon nép­szerű a nagyszénási Komó-dis- có. A környékről — Kiskunfél­egyházáról, Szentesről, Csong- rádról, Orosházáról, Kondoros­ról, Szarvasról stb. — is ide zarándokolnak a szórakozni vá­gyók. A fiatalok természetesen személygépkocsikkal „villog­nak” még akkor is, amikor tor­kukat szesszel öblögetik. A discós balesetek megelő­zése, a bűnözés visszaszorítá­sa érdekében az Orosházi Rendőrkapitányság július 29- én mozgékony akciót szerve­zett a falu minden kivezető útjára. A hajnali 4 órakor távo­zó ifjúság meglepetten vette tudomásul a rendőri jelenlétet. Nem volt egérút senkinek, az igazoltatások során 2 ittas ve­zetőt szűrtek ki a rend őrei (az egyik fiatalember a napokban kapta vissza jogosítványát, de nem sokáig melengethette, mert ismét ittasan ült a volán mögé), 13 ezer forintnyi bírsá­got szabtak ki azokra, akik ref­lektorral közlekedtek a lakott területen, irataik hiányoztak stb.). A rendőrök tapasztalták, hogy az ifjú titánok mellett, mögött sok fiatal leányzó — jobb esetben bóbiskolt — küz­dött a szavak érthető megfor­málásával, delíriumos tekin­tetükből valósággal sugárzott az alkohol. Hasonló razziákat tervez­nek Orosháza környékén. Vi­szont a szülőknek sem ártana odafigyelniük, amikor hazaér­kezik gyermekük: a piaszag ugyanis intő jel lehet! Cukorbeteg Immár harmadik alkalommal találkoztak azok a békéscsabai cukorbetegek, akik részt szeret­nének venni a városunkban ala­kulófélben lévő diabetes-klub foglalkozásain. Dr. Szentgyörgyi Csaba fő­orvos úr az összejövetelek veze­tője a következőket nyilatkozta: —Magyarország is csatlako­zott ahhoz a St. Vincenti dekla­rációhoz, amely a cukorbeteg­séget közegészségügyi problé­mának tekinti. Kidolgoztak egy DiabCare nevű programot, amely a gondozói munka minő­ségi kontrollját szolgálja. En­nek alapja egy számítógépes rendszer. A betegeket un. tol­iakkal (PEN) látják el, ezzel le­hetségessé válik a napi négysze­ri inzulin beadás. A pontos ada­golás érdekében mindenki önel­lenőrző vércukorszintmérő készülékkel rendelkezik. Ezek az eszközök lehetővé teszik a szövődmények megelőzését, il­letve csökkentését. —Mi a klub szerepe ebben ? — A betegek már az első kórházi kezelés alatt sok-sok ta­náccsal vannak ellátva, ám ezek felfrissítése így oldható meg a leginkább. A mai foglalkozás egyik célja például az előbb em­lített készülékek megismerteté­se. —Mik a további terveik? — A foglalkozásokat min­den hónap első péntekén tart­juk, aki csatlakozni óhajt hoz­zánk, akkor talál meg minket. Szeptemberi találkozónkra meghívtuk a Cukorbetegek Or­szágos Szövetségének megyei vezetőjét, akkor csatlakozunk mi is hivatalosan az országos hálózathoz. Lehetőségeinkről majd mi is akkor fogunk bőveb­bet megtudni. Antal Néha igazán érdemes egyet fordítani megrögzött szokása­inkon. Egy gyulai úr például augusztus harmadika hajnalán az olyankor szokásos durmo- lás helyett megnézte, hogy mi történik házuk lépcsőházában. Hát az történt, hogy egy kül­földi rendszámú Audiből ki­pattant egy fiatalember, s lázas gyorsasággal levágta az ott ta­lált kerékpárról a lopásgátló lakatot. Kirántotta a bicajt az utcára, felpattant rá, s a társa által vezetett Audi nyomában szélvészgyorsasággal elte­kert. Az úr „személyleírást” adott a kocsiról, s a rendszám egyes részleteire is emléke­zett. A gyulai rendőrök délutánra Hungaristák pere Folytatólagosan elkövetett kö­zösség elleni izgatás bűntetté­vel és önkényuralmi jelképek használatának vétségével vá­dolja a Fővárosi Főügyészség a hungarista Szabó Albertet és Györkös Istvánt, valamint négy társukat. További egy vádlott ellen lőszerrel való visszaélés bűntette a vád. A vádlottak vala­mennyien szabadlábon vannak. megtalálták a kocsit. Utasai éppen a várfürdő hűs habjai­ban múlatták az időt. Megvár­ták őket. Egyikük szerb, a má­sik horvát volt, úgy látszik, ők már megbékéltek egymással. Négy kerékpár lopását ismer­ték el aznapi termésként, há­romnak viszont már bottal üt­hették a nyomát: Szerbiába utaztak — szétszerelve. Egyre viszont rábukkanhattak a két úr magyar barátjának lakásán. Azóta visszakerült tulajdono­sához. Hogy előtte is loptak már kerékpárokat? A nyomo­zás jelenlegi szakaszában ez biztonsággal még nem vála­szolható meg. Egy tény: har­madika óta nem loptak kerék­párt Gyulán... Mint emlékezetes, Szabó Al­bertet és Györkös Istvánt, a Hungarista Mozgalom két ve­zetőjét a rendőrség április 29-én vette őrizetbe, majd május 2-án letartóztatta. A Fővárosi Főügyészség a vádlottak bűnösségét magnó- felvételekkel, okirat bizonyíté­kokkal, szakvéleményekkel, tanúvallomásokkal, valamint a vádlottak ténybeli beismerő vallo­másával kívánja bizonyítani. VÁLLALKOZÓK FIGYELMÉBE! A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ MEGVÉTELRE FELAJÁNLJA a Mezőberény, Rákóczi út 41. sz. (1445 tulajdoni lapon; 1397 hrsz.), képező SZESZFŐZDÉT és lakóép A szeszfőzde éves kapacitása 60 ezer ELADÁSI IRÁNYÁRA: 3,5 MILLIÓ FORINT + A meavételre vonatkozó ajánlatokat \ alatt elterülő tulajdonát Hetet. lektoliterfok. ÁFA. G> VÉSZ 1994. augusztus 25. napjáig az ÁFÉSZ elnökéhez (Mezőberény, Fő u. 7.) A lehet benvúitani. w* Portugál nyár ’94 (2.) Lisszabon: a „mezítlábas grófnő” ...ahol keveredik a múlt, jelen és a jövő Mindössze 8 napos portugáliai tartózkodásunk során lépten- nyomon rá kellett ébrednünk a rideg valóságra: e talányos eu­rópai országról alkotott általá­nos ismereteink bizony igen­igen hézagosak. Hirtelenjében csak történelmük luzitán és arab/mór emlékeit, a nagy fel­fedezések korának hősét: Vas­co da Gamat, világhírű nemze­ti eposzukat, A Luziádák-at, a hírneves portói bort, valamint a Benfica labdarúgócsapatát sikerült számbavennünk. Min­derre különösen lisszaboni tar­tózkodásunk napjai ébresztet­tek bennünket, amikor képet alkothattunk egy nép múltjá­nak és jelenének megannyi szépségéről és értékéről, ugyanakkor sajátps problémá­iról, gondjairól is. Lisszabont találóan nevezik „mezítlábas grófnőnek”. Ez a Janus-arcúság a múltat, a je­lent, sőt olykor a jövőt, a 21. századot idéző epizódok egy­másutánja jellemezte itt-tar- tózkodásunk két napját is. A helyi érdekű vasút modem szerelvényeiről leszállva, a pá­lyaudvar előtti térről az autóbu­szok, valamint a földalatti mel­lett a századelőről „ittfelejtett” villamosok is szállítják az uta­sokat. Szükség van ezekre a mindössze 24 ülőhelyes, gyalo­gos lassúsággal haladó kisko­csikra, mivel a legkeskenyebb utcákba is beférkőzve juttatják célba az embereket. Útközben — egyre maga­sabbra emelkedve a felsővá­rosba — bőven nyílik alkalom a nézelődésre. Megcsodálhat­juk a díszes templomokat és palotákat, betekinthetünk sze­gényes, napfénytől elzárt siká­torokba, olykor megpillant­hatjuk a több kilométeresre szélesedő Tejo folyót, s a rajta átívelő közel 2300 méter hosszúságú, a világ ötödik leg­nagyobb fesztávolságú hídját is. Az első órákban kissé szo­katlannak tűnt, később azon­ban egyre természetesebbnek hatott, ahogyan békésen meg­fér egymás mellett a monu­mentális nemzeti panteon és a nyüzsgő bolhapiac; a botani­kus kertnek is beillő gyönyörű parkban csupaüveg palotában elhelyezett Gulbenkian múze­um és egy szegénynegyed szomszédsága vagy a világhí­rű azulejo (képes csempe) mú­zeum és a nem éppen esztéti­kus kikötői raktárak közelsé­ge. Hogy a főváros árnyoldalát könnyen feledni tudjuk, arról egy másik sajátos élmény, a portugál emberek legendás közvetlensége, barátságos, se­gítőkész mentalitása, az életet — annak örömeivel és nehéz­ségeivel együtt elfogadó — él­vezni akaró és tudó felfogása gondoskodott. Magunk is átvettük ezt a stí­lust és gyönyörködtünk a fé­nyes üzletekkel szegélyezett belvárosi sétálóutcák színes forgatagában, hallgattuk bá­beli nyelvzavarát, elfogyasz­tottunk egy finom gyümölcs­salátát az egyik elegáns cuk­rászda teraszán, kisétáltunk a folyóparton elhelyezett felfe­dezők emlékművéhez, és gyö­nyörködtünk (este 10 órakor) a naplemente látványában. Egy emlékezetes epizód ar­ról, milyen kicsi a világ: az Intertotó kupában játszó bé­késcsabai focicsapat jóvoltá­ból az egyik fogadóiroda kira­katában a heti szelvényen sze­replő mérkőzések között öles betűkkel kiírva láthattuk: Bé­késcsaba—Rapid Wien (és az ajánlott tipp fix 1-es volt!) „Ki Lisszabonba nem lé­pett, nem látott még igazán szépet” — tartja egy régi por­tugál mondás, és most csopor­tunk tagjaival is gyarapodott e megállapítás igazát tanúsítók tábora. A sok-sok élményt lezáró felejthetetlen epilógusként a portugál főváros repülőteréről felszálló M ALÉV-gép alatt ki­bontakozó, egyedülálló lissza­boni panoráma képével vettünk búcsút e vendégszere­tő országtól. Adéus/viszontlátásra, Luzi- tania, Cabo da Roca, Estoril, Mafra és Sintra — portugál nyár ’94. Dr.Papp János . (Vége) Lisszabont találóan nevezik „mezítlábas grófnőnek"...

Next

/
Oldalképek
Tartalom