Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. július 6., szerda o Földink. 100 évvel ezelőtt született Békésen Csurka Péter író, újságíró. Nagyváradon hallgatott jogot, de tanulmányait az I. világháború miatt nem fejezte be. 1929-ben Nagyváradról átköltözött Budapestre, ahol könyvügynök, majd a Hitelbank tisztviselője lett. Elbeszélései és kisregényei 1930-tól jelentek meg a fővárosi lapokban és folyóiratokban. A 40-es évek elején a Friss Újság belső munkatársa volt. A felszabadulás után is dolgozott különböző lapoknak. Jelentősebb művei közé tartozik az Álomlovag, mely novellák és versek válogatása, a Rab Mátyás szerelme, Zsófi- ka, valamint az Eszter című színműve. Az orosházi televízióról. Évekre visszamenőleg fel lehetne lapozni az orosházi képviselő-testület üléseiről készült jegyzőkönyveket, hogy feleleveníthessük, eddig hányszor került napirendre a városi televízió ügye. Csak az emlékezetünkre hagyatkozva is kijelenthetjük bátran: sokszor. Pénteken ismét volt miről diskurálniuk a képviselőknek, mert az előző ülésükön kinyilvánították szándékukat, legyen a televízió önálló intézmény. Most az alapító okiratát és az idei költségvetését kellett volna elfogadni. Nem sikerült. Volt, aki arra hivatkozott, hogy a döntés előtt néhány perccel kézhez kapott anyagot át sem tudta nézni. Mások a pozitív gondolkodást kérdőjelezték meg a jelenlévők részéről. így nem maradt más hátra, elnapolták ezt a témát, ahogy sok más személyi kérdést is. Autókölcsönzés! Inter-Flott Bt. Telefon: 06 (60) 384-233. Cementdiszkont nyílt a MAV-állomáson, Békéscsabán! Román 350 ppc 10 cement kocsira felrakva 680 Ft áfás áron. 100 q-tól 660 Ft/q. Házhoz szállítást a KÖRÖSTíLiXS Kft. vállalja megegyezéses áron, a helyszínen. _ T elefon: 324-350. A jászok nyomában. Dr. Havassy Péter, a gyulai múzeum igazgatója többek között Jószágán tölti a nyarat, ahol egy középkori falu romjaitól azt várják, hogy további adalékokkal szolgál a jászok életéről A repülős tisztből lett történész víz alatti régészeti kutatásokba kezd Sose pihen, igazgató úr? Mit tesz nyáron egy múzeumigazgató? , Két dologra tippelhetnénk: múzeumokat keres fel, illetve elkerüli a múzeumokat. Az okoskodó találgatás helyett jobb, ha egy igazi múzeumigazgatót keresünk, s megkérdezzük, mivel tölti a nyári hónapokat? — Július közepéig a munkahelyemen dolgozom, a napi teendőim mellett esténként, éjszakánként egy könyvet írok — mondja dr. Havassy Péter, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója, a magyar Honismereti Szövetség alelnöke. — Először a Paks és Dunaújváros között található Bölcskére indulok, ahol egy Duna medrében fekvő római erődöt kutatunk. A régészetről, a történelemkutatásról eddig is az volt az ember véleménye, hogy igazi búvárkodás, de hogy Magyarországon is szó szerint sor kerülhet ilyesmire, aligha hihettük. — Több éve folyik Bölcskén a kutatás — folytatja dr. Havassy Péter. — Nagy kövek kerültek felszínre, az egyik például belga törzsekből származó katonákra utal. Ez felkeltette a belga filmesek figyelmét is. Aztán — július közepétől — a Tamási mellett fekvő Regölybe utazom. Egy kísérleti régészeti tábor működik ott évek óta. Ráadásul egy középkori temető feltárását is végezzük. A kísérleti tábor azt jelenti, hogy lakói kő- és bronzkori körülmények között élnek, korabeli technikával korabeli tárgyakat készítenek. Ez a helyzet a természet és az ember sajátos találkozása. A résztvevő gyerekeknek évek óta felüdülés, tapasztalatszerzés ez a tábor. Regöly amúgy a kelták pénzverő központja volt. A gyerekeken túl a tábor lelkes lakója lesz. ismét Ülő Bika testvérem is, aki amolyan helyi törzsfőnök, ragyogó amatőr régész, s hivatását tekintve szakács. — S ezzel vége is a nyári serénykedésnek. — Korántsem. Átköltözöm a négyszáz lelkes Nagy- démre, ám a két helyszín között Gyulára repít a televízió kocsija, mert részt veszek egy televíziós játékon. Július 30-án lesz a Ki tud többet Magyarországról? gyulai fordulója. Nagydém határában egy ásatáson dolgozom. Aztán áttelepülök Jászágó- ra, ahol egy elpusztult középkori falu található. A kaukázusi származású jászok nyomait keressük, eddig is sok-sok érdekes bizonyíték került elő ott. Augusztus második-harmadik hetében térek vissza Gyulára. Alighanem az ilyen nyári programot szokás aktív pihenésnek nevezni... K.A.J. A legfontosabb: a gyermeki lélek szabadsága Vágréti János és taníványai Kilencedik alkalommal rendezték meg Szanazugban a megyei művelődési központ szervezésében, a Gyermek és Ifjúsági Alapítvány támogatásával a gyermek-képzőművészeti tábor. ‘Mint korábban, most is. Vágréti János festőművész irányította a hat és tizenhat éves gyerekeket. — A gyermeki lélek szabadsága mindennél fontosabb, teret kell biztosítani a gyermek fantáziájának — vallja a művész. A bő egy hét alatt megismerkedhettek a gyerekek a képző- művészettel, a festészettel, ezen belül a táj- és modellfes- tészettel, linómetszetet készítettek, agyagoztak, korongoz- tak. A tábor vendégeként négy, aradi gyermek érkezett, kísérőjük Kocsis Rudolf szobrász- művész, aki a gipszöntéssel, a gipszmaszk készítésével ismertette meg a tábor lakóit. Az idén a gyerekek Romániába, Mennyházára látogattak, ahol megnézték a márványbányát és megcsodálhatták a táj szépségét, amely ihletet adhatott egy-egy alkotásukhoz. A szervezők gondoskodtak szabadidő-tevékenységről, lehetőség volt sportolásra, fürödhettek a Körös hűs vizében, tréfás vetélkedőn vehettek részt, origámizhattak. A gyerekek nagy örömmel vettek részt a reggeli kínai tornán is. A tábor szombaton este zárult tábortűzzel összekötött búcsúesttel. Pál Ildikó A gyerekek megismerhették a festészet titkait Fotó:Lehoczky Péter Rangos művészek Sarkadon Sikeresnek tűnnek a sarkadi Kijáró utcai cigányklub nyári rendezvényei — tudtuk meg a klubot patronáló Bartók Béla Művelődési Központban. A hosszú ideig pangó klubélet után — a művelődési központ közreműködésének köszönhetően — mostanában ismét folyamatosan tartanak valamilyen rendezvényt a Kijáró utcában. Mint Szűcs Tibomé megbízott igazgatótól megtudtuk, ehhez hasonló eredménynek tartják, hogy a művelődési központba ismét tudnak rangos művészeket hozni. Jelentősebb koncertezők vagy előadóművészek ugyanis már évek óta nem jártak Sarkadon. Az idén viszont, július 9-én Korda György és Balázs Klári ad élőműsort az érdeklődő közönségnek. Mindenféle csacskaságról, a pénz hatalmáról és hasonló dolgokról akartam szólni, de látom, el kell halasztanom ezt a csevelyt, mert másfajta gondolatok kavarognak körülöttem. Ha nem félnék a nagy szavaktól, azt is mondhatnám, hogy az élet mámora kerített hatalmába. Valójában csupa hétköznapi érzések erősödtek fel bennem, s ilyenkor mindig örülök, mert feszültségektől terhes világunkban nem árt, ha megbecsülni tudjuk a sok apró, mindennapi csodát. Kezdődött a jókedv egyik reggelen, amikor friss ütemben végigautóztam az Alföldön. Munkámmal jár, megesik az ilyen utazás szinte minden héten. Ismerem az összes tanyát, figyelem, hogy melyik táblába mit vetettek, és mi maradt parlagon. Most pedig különös gyönyörűséget jelentett meg-meg- állní, és engedni, hogy körülöleljen a nyár. Szépen sárgulnak a gabonamezők, harsogló zöldek a kukoricások. Még nem furulyáznak a tengeri leveleiéi, de azért jól jönne egy ki csöndes eső. Nem ígér a meteorológia a közeli napokra enyhülést, a tartalékokból kell gazdálkodni a növényeknek. Ilyenkor eszembe jut egy öreg gazdász bölcsessége, aki azt mondta, hogy a kukorica olyan mint az utcalány: sok mindent kibír. Korábbi évek aszályaihoz képest ma még minden ideálisnak ígérkezik. Jó termések várhatók, és bár újabban eladni sem könnyű, de mégis százszor kedvezőbb a helyzet, mintha éhínség fenyegetné az országot és vásárolni kellene a kenyérnek valót. Van gondunk így is éppen elég, ki tudja, mikor mászunk ki a gödörből? Most mégis egy jófajta várakozás érződik az emberekben, felerősödik a remény, hogy van itt ész, erő, s ha lesz még „oly szent akarat”, akkor talán, talán, talán. Tombol a nyár, perzselő kánikula izzaszt bennünket. Aki borúlátó, mondhatja persze, hogy jó, jó, de minden nap egy-egy tyúklépésnyit hosszabbodnak az éjszakák. Szeretném emlékeztetni a pesszimistákat, hogy majd december 21. után, amikor a tél kezdődik, akkor milyen jó lesz arra gondolni, hogy akkor már a sötétség rövidül. így kerek a világ, mindig van lehetőség örülni meg bánkódni is, szinte csak ízlés kérdése, hogy ki mit választ. Balatonszabadiból küldöm ezeket a sorokat. Mert volt rá lehetőségem, leruccantam egy pár napra, éppen jókor, hisz a kánikula elől mégis a tó közelében lehet legjobban elbújni. Itt most lubickolhatok nem csak a simogatóan lágy vízben, de kínáltatják magukat a nyár apróbb örömei is. Más kérdés, hogy ebből a kínálatból mennyi szól nekem? Jó hideg korsó söröket már nem ihatok, és pillanatnyilag ez a legnagyobb bánatom. (Nagyobb baj sose érjen...) Néhány évvel ezelőtt, hiúságom hajnalán, szerettem volna fogyni egy keveset. Két héten át jóformán csak joghurton éltem, de akkor annyira megkívántam a lecsót, hogy félbehagytam az önsanyargató kúrát. Mivel a lecsó készítése hagymavágással kezdődik, és én ezt a műveletet úgy szoktam végezni, hogy közben sörrel öblítem le a csípő párolgásokat, iszogatni kezdtem. Szépen, szolidan. Ám a joghurt-éhgyomornak annyira megártott két üveg folyékony kenyér, hogy azóta se tudok sörre ránézni. Próbáltam, nem megy. S ha mégis volna lélekvándorlás, máris megfogadom, hogy következő életemben azt a fogyókúrát bizony elkerülöm. Nem kerülném el soha, nem bizony, a szép lányok társaságát, akik immár nem nekem kelletik magukat. Sebaj, „volt szép napunk elég”. Viszont határozottan bosszant, hogy a part mentén labdázó srácok küzdelméből is kimaradok. Bár, bár. Tavaly nyáron szívbéli jó barátom éppen a Balaton partján kihívott egy fejelő partira. Ne nevettesd ki. magad, Susztika, hiszen annak idején is mindig elnáspángoltalak—cukkoltam az öreg fiút. (Érdekes, ő éppen fordítva emlékszik.) No, most ott volt a nagyfia, testnevelés szakos főiskolai hallgató, bemelegítésnek vele játszottam. Jó puha homokban dobáltam magam, vetődtem nagyokat. A stukk kettőt számít, épp úgy, mint hajdanán. Nem dicsekvésként mondom — dehogynem! — de hat nullra vertem az ifjút. Más kérdés, hogy utána napokig borogattam sajgó porcaimat. De a legjobb napjaimra emlékeztetett ez a bolond virgonckodás. És emlékezni jó ilyesmire. Most viszont messze, messze beúszom a mély vízbe. Ott már nincs ember a közelben, igaz a part se zsúfolt idén. A kempinget eladták a hollandoknak, alig van vendég. Az út mentén is végig sorakoznak a szabad szobát kínáló táblák. Úgy tűnik, sikerült az idegen- forgalmat is tönkretenni. Az itthoni lakosoknak meg szinte megfizethetetlen a Balaton környéke. Nem mintha másutt könnyű lenne a létezés. Meg kell hát becsülni minden percet, ami erőt ad, és reményt, hogy lesznek még jó éveink. Hiszen a lányok szépek, az ég kék, könnyű pára lebeg a víz felett, kedvező az időjárás. Minden más csak rajtunk múlik. AndódyTibor Mámor
