Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-19 / 168. szám
o ÍMFÜ MM HÍRI.AP TÓTKOMLÓS ÉS KÖRNYÉKE 1994. július 19., kedd Az elsőnek nagy volt a sikere Népművészeti tábor Tótkomlóson Tótkomlós városának jelképes kulcsa Daganatos gyermekekért. A képviselő-testület a Daganatos gyerekek Alapítvány javára megszavazott 10 ezer forint támogatást. Új posta épül. A Szegedi Postaigazgatóság beruházási osztályvezetője tájékoztatta Juhász Pál polgármestert arról, hogy a posta építésére kiírt pályázatot a békési Vektor Kft. nyerte el. Az alapozási munkákat már el is kezdték a kivitelezők, várhatóan novemberre elkészül az új épület. A szándék megvan. Pitvaros község polgármesterének kezdeményezésére Makó, Mezőhegyes, Tótkomlós, Ambrózfalva, Nagyér, Csa- nádpalota, Csanádalberti, Nagylak, Királyhegyes polgármesterei találkoztak azzal a szándékkal, hogy megvitassák a kistérségi együttműködés lehetőségeit. Egyenlőre szándéknyilatkozatot írtak alá a települések vezetői minden kötelezettség nélkül. Elszármazottak találkoznak. A Szlovák Köztársaságbeli Nové-Zámky-ból (Érsekújvárról) a Csemadok képviselői jártak Tótkomlóson. A megbeszélésen a vendégek és a vendéglátók között megegyezés született a szeptember 24-én és 25-én tartandó elszármazottak találkozója kapcsán. A komlósiak segítenek a szervezésben, folyamatosan tartják a kapcsolatot a kintiekkel. Az oldalt írta és szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet Az idén első alkalommal került megrendezésre a népművészeti alkotótábor az ország legfiatalabb városában, Tótkomlóson. Az iskola volt és jelenlegi tanulói közül több mint százan jelentkeztek. Az ünnepélyes megnyitót — amely Komlós történetével, néprajzával foglalkozott — Stirbicz Jánosné, Kati néni tartotta. A különböző korosztályú gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták városunk népművészeti értékeinek, szokásainak eredetét. A megnyitó után minden gyerek a nyakába akaszthatta a tábor jelvényét. Az alkotótábor szervezőinek — a tábor vezetője Klement Pálné, csoportvezetők: Gyivi- csán Györgyné, Stirbicz Jánosné, Deák Fogarasi András, Medovarszki Györgyné, Pro- hászka Ildikó, Roszkos Julianna, Szokolai Balázs — egyébTótkomlós igyekszik a tanulás, a művelődés lehetőségét megadni a város minden lakójának. Már a 60-as évek elejétől működött itt a felnőttek, a dolgozók számára középfokú végzettséget nyújtó gimnázium. Többéves szünet után a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium újra lehetőséget biztosít a dolgozóknak is. Erről kérdeztük Majláth Imre tagozatvezető tanárt. — Melyek ezek a lehetőségek?*> — A középfokú oktatásban beindult a dolgozók gimnáziuma, a 4 éves képzés után érettségivel középfokú'végzettséget szerezhetnek a hallgatók. Az első évfolyam az idei tanként az volt a célja, hogy a fiatalok megismerhessék és elsajátíthassák az önellátó életformában oly fontos kézművesség elemeit, a néptánc alaplépéseit, a gyűjtőmunka során pedig településünk történelmét. (A tábor megszervezéséhez szükséges anyagiak pályázati pénzekből jöttek össze.) A foglalkozások egyébként csoportokban zajlottak. A szövők nagy hangsúlyt fektettek a fonalak kiválogatására. Jobbnál jobb tervek születtek, vidáman és sok munkával telt itt az idő. A hímzők a „nagyok” közül kerültek ki. A keresztszemes technikát gyakorolták és elmerülhettek a csíkritmus világában is. A fafaragók először eszközeikkel ismerkedtek, majd gyertyatartót és tükörrámát készítettek. A gyermekjátékok készítői évben indult, 25-en vettek részt a beszámolókon. —Kik jelentkeztek? — Részben szakmunkás- képzőt végzett fiatalok — sajnos többnek nincs munkahelye —, illetve azok a 20—30 éves felnőttek, akiknek eddig nem volt lehetőségük a középfokú végzettség megszerzésére. Néhányuknak az állásuk betöltéséhez szükséges az érettségi bizonyítvány. —Milyen érzés volt a délutáni órákban tanítani? — Mindkét fél részéről nagyobb odafigyelést, erőfeszítést követel a tananyag megértése, megértetése. Ézt csak áldozatvállalással és elhivatottsággal lehet végezni. — Tudomásunk szerint Ón gyöngyöt fűztek, bábokat készítettek. A néptáncosok nemcsak kazettára táncolhattak, hanem Szokolai Balázs dudakíséretére is. (Öröm volt nézni a közös tánc élményétől kipirult gyereksereget!) A koron- gozók készítettek egy nagy padlóvázát, amelyben benne van minden gyerek keze munkája. A tábor programjában szerepelt a Szép utcai Szlovák Tájház megtekintése, strandolás, néprajzi gyűjtőmunka több helyszínen. Á táborzárót a Tanyamúzeumban tartottuk. Befejezésképpen Klement Pálné és Gyivicsán Györgyné tanárnők összecsomagolták az elkészült munkákat — szám szerint 56 darabot—és elküldték a bajai fesztiválra. A tábor krónikása: Machnitz Judit 2. osztályos GIMNAZISTA, SZÖVŐ máshol is tanított. Vajon hol és kiket? — Az idei tanév második félévében kértek fel, hogy Mezőhegyesen a dolgozók 3 éves középiskolájában, mind a három évfolyamban történelmet tanítottam. —Jutott-e ideje a tanárnak az alkotómunkára? — A délelőtti és a délutáni tanítás miatt a hétvégéken, a tanévközi és nyári szünetben van erre lehetőség. Egy munkaközösség tagjaként Tótkomlós története monográfia szerkesztésébe kapcsolódtam be, ami a település újratelepítésének 250. évfordulójára jelenik majd meg. —Köszönöm a beszélgetést. Balázs Ágnes Hét pályázó Tótkomlóson a 800 adagos napközis konyha vezetői posztjának betöltésére pályázatot írtak ki. A határidő lejártáig hét pályamű érkezett be. A kiírásban szerepelt feltételeknek egyetlen pályázó, az orosházi felelt (volna) meg. Hogy a vezetői állásra mégis találjanak valakit, elbeszélgettek a jelenlegi két szakácsnővel. A képviselők a hosszas vita során abban egyetértettek, hogy helybeli munkaerőt foglalkoztassanak, és létszámnövekedés nélkül igyekezzenek megoldani a kérdést. Feladatátcsoportosítással végül Szabó Mihálynét bízták meg a főszakácsi teendőkkel, Szendrei Istvánnét pedig a gazdasági ügyek intézésére kérték fel. A „Zornicka” ragyogása A Home Saliby-Felsőszeli önkormányzata a helyi falunapra hívta meg a komlósi „Zomicka- Esthajnalcsillag” folklórcsoportot. A hivatalos program keretében a falu zászlaját és címerét avatták fel. A tótkomlósiakat a szervezők nagyon kedvesen fogadták, pogácsával, üdítővel várták. Az idősebb korosztályt az éneklő asszonykórus és a citerazenekar képviselte, míg a fiatalabbakat a néptánccsoport. Tudásukat a falunap rendezvényein és még két környékbeli településen való fellépésükkel bizonyították a meghívottak. Vezetőjükről, Krátkyné Laukó Zsuzsa fáradtságot nem ismerő munkájáról csak az elismerés hangján lehet szólni. A felnőttoktatás hagyományairól A nagyság átka vagy hiánya(?) Főt hajtok a nagy tudás birtokosai előtt. Azok előtt, akik élő lexikonként hordozzák magukban a múltat, a jelent és a jövőre vonatkozó információkat. Külön tiszteletet ébresztenek bennem azok a „koponyák", akik — minden fellengzősség, nagyképűség nélkül, szerényen, de komoly felkészültséggel—vállalják a megmérettetést a nagy nyilvánosság előtt, akár a mikrofonok, vagy a kamerák kereszttűzében is. Természetesen nem kell messzire menni, a közvetlen környezetemben is találok polihisztorokat—óvatosabban fogalmazva — sokoldalú, nagytudású embereket. Persze vannak olyanok is, akik csak hiszik magukról mindezt! A minap találkoztam is egy „nagytudásúval". Az éter hullámain keresztül feszítette pattanásig a húrt idegrendszerem cimbalmán. Felkészületlenségével, őzésével, vontatott, véget nem érő körmondataival és a mindenáron való, öndicsérő szereplési vágyával hívta fel magára a figyelmemet az amúgy szimpatikus szakmabelim. Elgondolkodtam. Vajon kiről, miről szólt a műsor? Az ÉN-komplexusban szenvedőről, vagy valami másról is (szólhatott volna)? Hiszem és vallom, a publikum meghajtja fejét a hivatásához hű, megannyi tudósító és riporter előtt. De a felkészületlenségre nem vevő. ^ , . Gát :&■ Zenekari siker. ATótkomlósi Ifjúsági Fúvószenekar a kétévente Siklóson megrendezendő Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválra az idén is kapott meghívást —- tájékoztatta lapunkat Krcsméri János, a zenekar vezetője. Június utolsó hetében népes mezőny gyűlt össze — osztrák, horvát, szlovén, sárvári, kiskunfélegyházi, szentendrei, pécsi zenekarok —, ahol a komlósiak az előkelő második helyet szerezték meg. Ezzel lehetőséget kaptak az ünnepi gálán való szereplésre is. Hagyományápolás. Részleta tótkomlósi szlovák tájházból A néplavór vize messze földön híres gyógyító hatásáról. Járnak ide reumatikus panaszokkal, fekélybetegségekkel, nőgyógyászati problémákkal, mozgásszervi gondokkal A családi vállalkozás nem akar „befürödni” A néplavór vize a reumásoknak és a kertészeknek is jó Már a név is szimpatikus: Plumoza Bt. A tótkomlósi vállalkozást a se- lyemaszparátuszról nevezték el. Apa és fia tavaly alakította meg a betéti társaságot, hogy ennek keretében fő profilként virágokat, zöldségféléket termesszen. Két hektáros kertészetet terveztek, jelenleg 4 ezer négyzetmétert művelnek. Mi mégsem a zöldségeshez, hanem a fürdő vezetőjéhez jöttünk, az ifjabbik Magonyhoz, Ferenchez. — A népszerű néplavórt két éve üzemeltetjük. Édesapámnak jutott eszébe, mi lenne, ha a termálvizet kertészeti célokra is felhasználnánk — meséli vállalkozásuk történetét Magony Ferenc, miközben kukorica- táblákon keresztül vezet az út a puszta közepén lévő „birtokra”. Útközben ismerkedünk meg a kút eredetével is. (Olajosok fúrták, de olaj helyett víz tört a felszínre. Bevizsgáltatták és kiderült, hogy ez is kincs, hiszen gyógyvíz. Az emberek idejártak „dagonyázni”, majd megépült a medence. Amikor a népgyógyító Buga doktor a reumásoknak, fekélybetegeknek, mozgásszervi panaszokkal küszködőknek is felírta a néplavór gyógyító vizét, a rászorulók az ország legtávolabbi pontjairól is eljöttek kipróbálni a hatást.) — Először út kellene Tótkomlós irányából, majd a villamosítás — mutat előre egy nyelvharapós bukkanó után alkalmi kalauzunk —, de ez 12, illetve 6 milliót emésztene fel. Viszont ekkora fejlesztést nem tudunk vállalni — mondja szinte végszóra Magony úr, amikor sokadma- gunkkal együtt megérkezünk. Míg a vendégek a belépőkkel bíbelődnek, addig mi a medence mellett folytatjuk beszélgetésünket, ahol megismerkedünk az idősebbik Magony Ferenccel. Tőle tudjuk meg, hogy itt percenként 400 liter 80 fokos víz tör fel a mélyből. Mivel a fürdő önmagában nem nagy üzlet, ezért gondoltak a kút téli kihasználására is. A fiatalok — az ifjabbik Magony és felesége — üzemeltetik a fürdőt, az édesapa pedig társával, Tóth Mihállyal a kertészetet vezeti. Jelenleg 6 fóliasátruk van, ahová — a paprika után — szegfűt telepítenek. A munkaerővel sok a gond, panaszkodik is a tapasztalt kertész: — Hét munkanélkülit kiközvetítettek hozzánk. Volt, aki fel sem vette a munkát, mondván, ezt ő nem csinálja akkor, amikor a semmittevésért is pénzt kap. Nem akarok senkit megbántani, de akikkel mi találkozunk, azok járatlanok a mezőgazda- sági munkában. Sokan azt hiszik, ezt nem kell tanulni. Dehogynem! így nincs mit tenni, küszködünk velük. Ahogy küszködnek a hívatlan látogatókkal is. Nem olyan régen a sorompót lopták el az éjszakai „vendégek”, a kerítést is megrongálták, pancsikoltak is egy keveset. Mago- nyék pedig új sorompót állítanak fel, bejavítják a szétszaggatott dróthálót, hogy kulturált körülmények között várhassák a fürdőzőket.
