Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994. július 19., kedd MEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS kBRKÉS MEGYEI HÍRLAP Hulladéklerakó. Ez év­ben igen szűkös költségvetéssel gazdálkodik a kunágotai önkor­mányzat, ezért önerős fejlesz­tésre nincs lehetőség. A tavaly megkezdett munkákból a hulla­déklerakó II. ütemét szeretnék befejezni. Ezt a 8 millió forintos beruházást pályázati pénzből és a közműfejlesztésre kapott úgy­nevezett átvett pénzeszközök­ből valósítják meg. Jelenleg az ütemezésnek megfelelően, a fo­gadó-, és szociális helyiség és a szeméttároló gödör kialakítása folyik, ami a földmunkákat és a szigetelést is magában foglalja. Ezen kívül a tavasszal fejezték be a telep körüli védőerdő tele­pítését is. Az erdő és a szigorú előírások melletti szigetelés el­sősorban a Maros-hordalékkúp alatti vízbázis védelmét szol­gálja. Ha ez évben sikerül foga­dóképessé tenni a területet, ak­kor nem lesz akadálya az 1995. június 30-ára tervezett átadási határidő betartásának sem. Ifjúsági Alapból. A ma­gyarbánhegyesi diákotthon év elején pályázatot nyújtott be a miniszterelnöki hivatalhoz, melyben a Központi Ifjúsági Alaptól rendezvények lebo­nyolítására igényeltek támoga­tást. A pályázat kedvező elbírá­lása után 20 ezer forintot kapott az intézmény, amelyet már fel is használtak. Szeretet Légió Szeghalmon A Szeghalmi Sebes György Általános Iskola és a Tiszta Forrás Szervezőiroda az idén ősszel új gyermekmoz­galmat kíván indítani Szere­tet Légió néven. Mint az öt­let gazdájától, Mészáros Fe- renctől megtudtuk, céljuk felépíteni egy, a gyerekek turisztikai, környezetvédel­mi és kommunikációs törek­véseit segítő hálózatot. A Szeretet Légió alappillére a kommunikáció ősi módja, a levelezés. Szervezői hisznek abban, hogy az együvé tarto­zás felélénkítheti ezt a kap­csolattartási formát. Szeret­nék elérni, hogy ez a gyer­mekszervezet ne váljon napi politikai és hatalmi célok ki­szolgálójává, s mint a névből is kitűnik, a szeretet elsődle­gességét hirdetik. Az ősz fo­lyamán fel szeretnék venni a kapcsolatot az ország minden iskolaigazgatójával, ismer­tetve velük a légióra vonatko­zó elképzeléseiket, az általuk vázolt szervezeti formát, amely az ókori rómaiak légió­jának felépítését tekintette mintának. Most kapott kitüntetést „Ennek élek...” A Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének 5. közgyűlésén volt az Eletet az éveknek Díj 1994. átadási ünnepsége. Me­gyénkből ketten kapták meg ezt az elismerést: a dombiratosi Bojczán Pétemé és a kétegyházi Medve György. Az utóbbinak az indoklása így szólt:, A klubmoz­galom elkötelezettje, a megyei klubcsoportok éltetője, erősítője. Az önkormányzatokkal való jó kapcsolat híve, ebben segít tár­sainak is. Kulturális események, találkozók, versenyek, bemutatók értő szervezője, rendezője.” —Nemrég zajlott le a sikeres klubtalálkozó Kétegyházán, hogy érzi magát a nagy és sok munka után? — Nagyon jól, nemcsak mert rendben van az egészségem, ha­nem azért is, mert már egy újabb összejövetelt szervezek. Ugyanis több község klubja majdnem megsértődött, amiért nem hívtuk meg őket is a leg­utóbbi találkozóra. De hát van egy létszámhatár, mégpedig hogy hány személyt tudunk leültetni, s ez olyan 200-250. — Akkor most úgyis mond­hatni, hogy folytatása követke­zik? — Pontosan, éspedig Ma- gyarbánhegyesen, e hónap 23- án. Idejönnek a nyugdíjas klu­bok Kevermesről, Medgyes- egyházáról, Mezőkovácsházá- ról, Vésztőről, meg tőlünk, hogy a bánhegyesiekkel együtt műsort adjunk, vacsorázzunk, szórakozzunk. — Öröm hallani, hogy szíve­sen vannak együtt a nyugdíjasok és kellemesen töltik az időt... —És művelődünk is egyben. Csorváson például augusztus 13-án népzenei találkozó lesz, mi is ott leszünk, szóló- meg karénekkel szerepelünk. De még Kiskunfélegyházára is kap­tunk meghívást egy Ki mit tudra, deodamárcsakaközeli időpont miatt sem tudunk elmenni. — Ha a szereplések, találko­zók mellett még a rendszeres heti klubestet is számítjuk, iga­zán mozgalmas a nyugdíjasélet Kétegyházán. Vagy nem csak ott? — Másutt is! Mondhatni az egész megyében. Igénylik az idős emberek a társaságot, vi­dámságot, s ennek megfelelően a hangulat is elég jó, pedig sok a kisnyugdíjas. Épp ezért mint már előzőleg is, több, tízezren alulinak nyújtunk be nyugdíjki­egészítési kérőimet, s remélhe­tőleg, ha csak részben is, de eredményes lesz. — Jóval többet tesz annál, mint ami szóba került. Ha nyugdíjas is, ez sok időt kíván, hisz még dolgozik is a helyi sportcsarnoknál. A család mit szól hozzá? — Kettőnk közül a felesé­gem az, aki szívesebben irá­nyítja az otthoni, családi dol­gokat, én meg ennek élek. Vass Márta Olvasóink írják ■ ."u 1 ­Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Konferenciát tartottak a „körláncosok” A közelmúltban tartották Kecskeméten a Körlánc elnevezésű ameri­kai—magyar környezetvédelmi program első országos konferenci­áját. A tanácskozásra több mint 100 pedagógus érkezett az ország különböző területéről, illetve a határokon túlról. A Körlánc szimpa­tizánsai között ugyanis szép számmal vannak óvónők, tanítók, tanárok. Ok valamennyien fontosnak tartják a környezeti nevelést már hároméves kortól, intézményesen! Célul tűzték ki a szűkebb környezetnek a megismertetését és megszerettetését. Ez csak úgy lehetséges, ha a gyermekek nem elszigetelten, egy tantárgyon belül sajátítják el a környezetvédelmi tudnivalókat, hanem komplex módon. Havas Péter, a Körlánc magyarországi vezetője hangsúlyozta, hogy a programnak építenie kell az első szocializációs színtérre, a családra, és hogy a környezetvédelem aktualitása ellenére sem lehet kampányjellegű. A háromnapos konferencia legfőbb üzenete így összegezhető: ,.Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Vida Szűcs Emese, Kevermes Felújítják a román klubot Július első napjaiban elkezd­ték a battonyai román klub épületének felújítását. —A régi vakolatot teljesen le kellett verni—mondja az egyik „segédmunkás”, a nyári sza­badságát töltő pedagógus, Sze- lezsán Endre. — A nádalás és a vakolás Birtás Éráján és Tóth Mihály munkája. A meszelés és a takarítás az asszonyokra vár. Jelenleg Faluközi Feri és Tom­pán Angyelkó műanyag lambé­riával borítja a mennyezetet. Régi, vályogfalú épület ez, sa­rait födémmel. A gerendák ala­posan meghajoltak, a lambériá­zás előtt deszkával kellett ki­egyenlíteni a hajlatokat. Ha benn végzünk, sort kellene kerí­teni a tetőszerkezet és az esőcsa­tornák felújítására, valamint a külső vakolat pótlására is. — Miért fogalmaz ilyen bi­zonytalanul? — A román szövetségtől harmincezer forintot kaptunk, viszont csak anyagra több mint 60 ezret költöttünk. Nagy baj azért nincsen, hiszen a Batto­nyai Románok Egyesülete 120 ezerrel járul hozzá a felújítás­hoz. Ezzel aztán ki is merülnek az egyesület tartalékai. —Külső vállalkozó mennyi­ért végezte volna el ezeket a munkákat? — Anyaggal együtt 330 ezerbe került volna a felújítás. Mivel magunk végzünk min­dent, ennek legalább a félét megspóroljuk a munkabéren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom