Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16-17 / 89. szám
1994. április 16-17., szombat-vasárnap . EXKLUZÍV írékés megyei hírlap Mi lesz veled Gyulai Húskombinát? Bőd Tamás w Egy nagyüzem jelene és jövője alul- és felülnézetből A Gyulai Húskombinát Rt. gondjai mind a szakma, mind a város lakói számára ismertek. Az elmúlt évet 207 milliós veszteséggel zárta, jó ideje már egy műszakban dolgozik az üzem, néhány hete pedig csak heti két napon dolgoznak a vágóvonalakon. Annak jártunk utána, hogy mindez magyarázható-e a keleti piacok elvesztésével és a sertés- pestissel? Vezérigazgatók cseréje Az egyik legfontosabb problémát ott látja Bez- dán János, az üzemi VSZT titkára és Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője, hogy a politika többször beleszólt a gazdaságba. A korábbi vezérigazgató, Zám András távozása valójában nem közös megegyezéssel történt, hanem fel lehet benne fedezni a politikai tisztogatás szándékát is. Az 1992. szeptember elsejével helyére kerülő Belanka Mihály egy jól körülhatárolható politikai érdek- csoport embere volt. Ellene kinevezése pillanatában vizsgálat folyik. De azzal sincs szerencséje, hogy az Állami Vagyonügynökség éppen hivatalba lépése napjától gyakorolja a tulajdonosi jogokat a húskombinát fölött. Belanka a megbízását még a Földművelésügyi Minisztériumtól kapta, éppen az ÁVÜ jogkörének életbelépése előtti pillanatban. Ez komoly feszültségforrás az FM és a vagyonügynökség között. Belanka számára rosszul zárni a per és 58 nap múltával távozik a vezetői posztról. Ekkor Hatvani Szabó János, az ÁVÜ egyik kulcsvezetője érkezik Gyulára, tíz órakor leváltja a vezérigazgatót és kinevezi helyére — azonnali hatállyal — dr. Tóthné dr. Baumann Irént. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint komoly nehézségeket okozott a húskombinátnak a keleti — főként a volt szovjet — piac elvesztése és a sertéspestis, de a mai bajok összessége nem magyarázható ezzel a két okkal. Észrevehető az is, a magyar politikai és gazdasági életben markánsan felfedezhető hú- sos-lobbyk érdekei a legtöbb esetben szemben állnak a gyulai gyár érdekeivel. Bizonyítja ezt az is, hogy az állam a mai napig nem kompenzálta a sertéspestis miatti veszteségeket, sőt az Agrárrendtartás ez év márciusának elején a pótlás elmaradását azzal indokolta: már elfogyott az ez évi keretük. Tehát nem tizenkét, hanem két hónap alatt. Többen megfogalmazzák, Magyarország jelenlegi vágó- és húsfeldolgozó kapacitása a piac igényeit figyelembe véve túlzott. Ez középtávon együttjárhat egy vagy több kombinát bezárásával, felszámolásával. Ennek következményei Gyulán szinte be- láthatatlanok. A dolgozókkal, termelőkkel, felvásárlókkal, szállítókkal, exportőrökkel és családtagjaival együtt ez tíz-húszezer embert közvetlenül, elevenen érintene. Az innen kikerülő emberek pedig nem tudnak más szektorban elhelyezkedni. Késve, de fizetünk hogy a felmerülő problémákat — a meglévő kapacitások mérsékelt kihasználását — bizonyos mértékű elbocsátásokkal oldja meg. Méghozzá többszázas nagyságrendben. A szakszervezet pedig belső átszervezést és új stratégiát sürget. Szerintük két-három éve a kombinátban nem folyik építőjellegű szakmai munka, hanem mindenki csak a saját maga pozícióit védelmezi. Ami bizonyos, április 7-én kezdődött meg az üzem átvilágítása, ennek végeredménye sok kérdésre választ adhat. De minden jel arra mutat, legelőször a szerződéses dolgozók lesznek kénytelenek megválni a munkahelyüktől. Részvényvásárlási program Az MRP (a Munkahelyi Részvényvásárlási Program) előkészületei már 1991 -ben megkezdődtek. Ekkor 140 millió forint értékű ingyenes vagyonjegyet osztottak ki a dolgozók között. Ez várhatóan 80 százalékos árfolyammal részvénnyé fog átalakulni, de a részvények még mindig nincsenek a dolgozók kezében. Az ÁVÜ malmai lassan őrölnek. A vagyonügynökség 1993 októberében meghirdette a húskombinát privatizációját, az 50 százalék plusz egy részvénytöbbség eléréséhez 479 millió (tehát majdnem félmilliárd!) forintra lett volna szükség. Ezt az MRP nem tudta előteremteni. Gondot jelentett, hogy a vezetés nem vonta be a privatizáció folyamatába sem a szakszervezetet, sem az üzemi tanácsot. Titkosított pályázaton végül az egyedüli induló: a Pick Szeged nyer. De ezután közük a szegediekkel, ebben az esetben nincs adóskonszolidáció, nekik kell kiváltani a gyulai üzem adósságait. Az üzlet így kevésbé vonzó. A sikeres privatizáció még mindig rejteget veszélyeket a gyulaiaknak. Ha tőkét emel és újabb részvényeket bocsát ki a Pick, akkor nincs semmi probléma. De ha a termékszerkezetet akarja — az erősebb jogán, a tulajdonos jogán — megváltoztatni, akkor komoly nehézségek állnának elő. Kapuvári József a húsiparban eddig lezajlott sikeres két dolgozó a húskombinátból. A grémium üléseit Tömör budapesti irodájában szokta tartani. Ez többeket elgondolkodtat. , A legrosszabb év Dr. Tóthné dr. Baumann Irén, a húskombinát vezérigazgatója elmondta, az 1993-as évnél elképzelni sem lehet rosszabbat. Az egyébként is rossz piaci környezet mellett a tavalyi év a zárlat ideje is volt. A 60 százalékban exportra termelő gyár nem tudta hol értékesíteni a termékeit. — Bezárhattam volna három hónapra a gyárat azzal a valós indokkal, hogy járvány van. De mi továbbra is vásároltuk fel az állatokat, termeltünk és — kényszerből — raktárra dolgoztunk. A termelők számunkra állandóak, ők voltak tavaly is, most is és jövőre is. Nem mondhattuk nekik: bezárt a bolt — jegyzi meg a vezérigazgató asszony. A tavalyi év vesztesége mintegy 207 millió forint. De ennek az összegnek a kilencven százalékáért nem az üzemen belüli szakemberek tehetők felelőssé — mondják az üzem vezetői. Az Agrárrendtartástól 1993 novemberétől várják a sertéspestis okozta kiesés pótlását. A 110 millió forint viszont mind a mai napig nem érkezett meg. Pedig az összeget egyből a termelőknek fizetné a kombinát, ezzel lehetővé válna, hogy kitörjenek a napjainkra jellemző ördögi körből. Ördögi kör Ez nem más, mint hogy kevés pénzből gazdálkodnak, így viszonylag kevesebb állatot tudnak felvásárolni, ezért kevés vágónapot tarthatnak. Ugyanakkor fizetik az álláspénzt is a dolgozóknak. Dr. Baumann Irén szerint ezzel tulajdonképpen szociális feladatokat is ellátnak. Ehhez járul, hogy az üzemi étkezés szinte ingyenes és a vidéki munkásokat beszállítják a gyárba. ,,Vért izzadva, de eddig fizettünk a dolgozóinknak is és a felvásárlóinknak is" — A járvány miatt három hónapra bezárhatták volna a gyárat A jelenlegi gondoknak az is egyik magyarázata, hogy a húskombinát felvásárlói csak 60 vagy 90 nap múltán tudnak fizetni a termelőknek. A tenyésztőkben ez gyanút szül és gyakran más gyár felvásárlóinak adják le sertéseiket és szarvasmarháikat. Többször megfenyegették a felvásárlókat, sőt egyet közülük Kondoroson megvertek. A felmerült problémákra válaszul a szakszervezet bértárgyalást kezdeményezett a vezetőséggel. Elgondolkodtató, hogy a tárgyalások megtartásáért is harcolni kellett. Az 1994. március 23-án megtartott első fordulóban nem született megegyezés, csupán a felek ismertették egymással elképzeléseiket. Az érdekvédelmi szervezet 25 százalékos béremelést javasolt, míg a vállalatvezetés nulla százalékot. Ezt a szakadékot nem lehet átugomi, ezért négy hét múlva, az újabb tárgyalási fordulón új javaslattal állhatnak elő a felek. Minden valószínűség szerint a szakszervezet nem óhajt 20 százalék alá menni. A bértárgyalások végső kimenetele ebben a pillanatban megjósolhatatlan, hiszen a vezetésnek feltételezhetően az az álláspontja, MRP-programokat sorolja: megtörtént ez a Zalahúsnál, a Vasi Húsiparnál és a Solaminál (Szolnok}. A majdan megalakuló MRP-nek is külön közgyűlése lesz, amely kidolgozza a részvényfelosztási szabályokat. Ennek alappillére a vállalatnál eltöltött idő és a kereset. Még nem tudni, hogy ezek közül melyik milyen súllyal esik latba. A munkások és a szakszervezet bírálja a vállalatvezetés mellett tevékenykedő igazgató- tanácsot és felügyelő bizottságot. A politika is szerepet játszott abban, hogy kik kerültek be ezekbe a testületekbe. A szakmaiság nem mint elsőrendű kritérium szerepelt. Azt is sejtetni engedik, hogy a felügyelő bizottság elnöke — nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben — akár a vezérigazgatói poszt felé is kinyújtja kezét. Ezzel a szakmai munka végképp vereséget szenvedne — mondják. A felügyelő bizottságnak öt tagja van: Markó István, a bizottság elnöke, Tömör László, Raskó György FM helyettes államtitkár személyi titkára, Csík Ildikó, a Pénzügyminisztérium munkatársa, valamint hangsúlyozza a vezérigazgató. A nemrégiben megkezdett bértárgyalásokról elmondja, a tavalyi béremelések után és a jelenlegi gazdasági helyzetben túlzott a 25 százalékos emelés a szakszervezet részéről. Arról is tájékoztat a kombinát első embere, hogy Kaposvárt és Szekszárdot, bármekkora bajban volt, mindig kihúzták a nehéz helyzetből. De Baumann Irén szerint elmozdulás tapasztalható felsőbb körökben, mára megértették problémáikat, és reméli, hamarosan megkapják a pénzt az Agrár- rendtartástól, valamint meglesz az adóskonszolidáció is. Sértett emberek Az igazgatónő érti a dolgozók elkeseredését, de tagadja azt az információnkat, miszerint a teljes vezetőség tavaly négy részletben nagyobb összegű prémiumot vett volna fel. Sajnos sok a sértett, egzisztenciáját féltő ember közöttünk, aki szítja a hangulatot — fakad ki. Névtelen levelek sokaságát kapja a vezérigazgató, nemrégiben az egyik boríték—jelképesen és mor- bidan — gyászszalagot rejtett. A nehéz években jött rá arra a húskombinát, hogy mennyire fontos a hazai piac is. Belefogott magyarországi üzlethálózatának kiépítésébe. Boltot nyitnak Békéscsabán, Budapesten, Salgótarjánban és Balassagyarmaton is. Lassan nyilvánvalóvá válik az is: a Pick Szegednek — sikeres privatizációs pályázata ellenére — nincs szüksége a Gyulai Húskombinát Rt.-re. Elsősorban a budapesti Herz kell neki. Sőt, az Agrárrendtartás a tulajdonosváltás esetén nem fizetne egyetlen fillért sem a sertéspestis miatti gondok enyhítésére Gyulának. A rövid Belanka-időszak is elegendő arra (1992. szeptember 1-től október 26-ig), hogy majdnem a teljes vezérkart gazdasági és politikai indítékokkal lecserélje Belanka Mihály. Felmenti állásából Dékány Ferencet, Varga Ferencet, Zahorán Miklóst, Kovács Évát és Palla- gi Ferencet. Az ügy végére végül az ő leváltása tesz pontot. A régi vezetés, még Zám Andrással az élen, kidolgozza az átalakulási tervet. Külföldi tulajdont 30 százalékban képzeltek el. A konkrét döntésre ebben az ügyben 1992. szeptember 26-án kerülne sor. De szeptember elsejétől már nem Zám a vezérigazgató, Belanka Mihály pedig visszakéri a vagyonügynökségtől a beadott tervet. Máig nincs érdemi lépés az átalakulás terén. Ugyan részvénytársasággá alakultak, de a részvénykibocsátás nem történt meg, a szükséges tőkeemelésre pedig külső partnerre lenne szükség. A levél A Hócipő szatirikus kétheti lapban az idén jelent meg az a levél, amelyet Markó István (MDF-es országgyűlési képviselő és immár a Gyulai Húskombinát Rt. felügyelő bizottságának elnöke) írt Szabó Tamás privatizációs miniszternek. Ebben követeli az üzem vezetőinek felelősségre vonását, dr. Baumann Irén leváltását és megnevezi az új vezető személyét is. Hivatkozik az ügy másik részletekbe menő ismerőjére, Csurka Istvánra, aki akkor még az MDF képviselőcsoportjának volt a tagja. A miniszter fáradságos (jegyezzük meg leváltó) munkájához sok sikert kíván. Erről a levélről és a felügyelő bizottsági munkájáról kérdeztük a parlamentert. A Hócipőben és a gyulai Kifigyelőben megjelent levél előzményéről elmondja, jóhiszeműen állt ahhoz az ügyhöz, amelyet a Belanka-időszak alatti középvezetők tártak fel neki. Félrevezetőnek tartja, hogy nem jelzik levelének dátumát, amely egyébként 1992 novemberében íródott. „De nem akartam és ma sem akarok vezérigazgató lenni” — jelenti ki a képviselő. Amikor a hozzá továbbított és általa is megnevezett lehetséges vezérigazgató személyéről új adatok merültek fel, akkor kiszállt az ügyből. Ez 1993 februárjában volt. Az ÁVÜ felkérésére 1993 áprilisától elvállalta a felügyelő bizottsági tagságot. Hajlandó volt elfelejteni a történteket és félretenni a személyes ellentéteket. Úgy érezte, mindenkinek össze kell fogni a húskombinát érdekében. Az MDF-es honatya visszaemlékszik a múlt év végére, amikor ÁVÜ- vizsgálatot kért a cég ellen. A privatizációs tender kiírása előtt nagy vagyonvesztés érte a kombinátot, utóbb kiderült, ez csak véletlen egybeesés volt. A problémák valós okát kell láttatni, ezért nem volt hiábavaló ez a vizsgálódás. A vállalatvezetés mégsem így értelmezte az akkor történteket. A húskombinát gondjait úgy látná megoldhatónak, ha gyorsan megtörténne az adóskonszolidáció, utána reorganizációval feljavítaná az állam a vállalatot. Mert egy elmaradott térség stratégiai üzeméről van szó. A pénzügyi támogatás feljavítaná a gyárat és csak ezek után, immár jó áron lehetne privatizálni a Gyulai Húskombinát Rt.-t. Valószínűleg az április 29-i közgyűlés dönt a munkaerőhelyzetről is, Markó István szerint feltétlen szükséges a létszám racionalizálása. Egyre erősebb az a feltételezés is: más érdek- csoportoknak az áll érdekében, hogy lerontsák a Gyulai Húskombinát ázsióját. Lehetőséget teremtenének saját maguknak vagy hozzájuk közel álló érdek- és gazdasági csoportoknak, hogy viszonylag olcsó áron szerezhessék meg a jelenleg 2,5—3 milliárd forint értékűre becsült húskombinátot. A vezérigazgató nem hisz abban, hogy névérték alatt kelne el a gyár. Mondom neki, sokan suttognak mielőbbi menesztéséről. Legyint, már ő is hallott erről.
