Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-31 / 76. szám
nn.T lat BEKELMEGYEIHIRLAPMUVESZETEK- TÁRSADALOM 1994. március 31., csütörtök Sík Ferenc Kossuth-díjas — A kapitány politikai küzdőtérre lép — Gyulát tartja hazájának és maradandó művének A várszínházi szellem elpusztíthatatlan „...a magyar kultúra olyan fellegvára lettünk, amely válságos időkben a nemzet színházának a feladatát is teljesítette.” fotó: kovács Erzsébet Kossuth-díj. Magyar művész számára a legmagasabb kitüntetés. 1948-ban, alapítása évében, a szellemi élet több géniusza mellett Bartók Bélát, Derkovits Gyulát és József Attilát is a posztumusz díjazottak közé vették. Volt idő, az ötvenes években, amikor vájárok, sztahanovista esztergályosok és juhászbojtárok is Kossuth- díjasok lehettek. Később a termelőmunka legjobbjait másként jutalmazták. (Ma pedig az a legfőbb elismerés, ha a vájár bányászhat, az esztergályos esztergál, s juhász a nyájat őrizheti, mert van munkájuk.) Változhat az idő, ám a Kossuth-díj értékét nem csorbítják a változások. S ha a szépen csillogó kitüntetés fénye a környezetére is sugárzik, akkor most egy kicsit felénk is fordult a figyelem, hiszen az idei díjazottak közt üdvözölhetjük Sík Ferencet, a Gyulai Várszínház művészeti vezetőjét. — Bármely kitüntetés annyit ér, amennyit ebből az ember be tud építeni a hátralévő munkásságába — mondja Sík Ferenc. -— Azt hiszem, már túl vagyok azon a koron, amikor egy ilyen nagyon megtisztelő díj akár elbizakodottá vagy önteltté tehetne. De még innen vagyok azon az állapoton, hogy már egyáltalán ne számítana az elismerés. S az engem ért megtiszteltetés természetesen érinti mindazon magyar szerzőket, akiket az évtizedek során színpadra segítettem. Gondolhatok Illyés Gyulától Sütő Andrásig a legnagyobb szellemekre, az én nemzedékem tagjai közül Hernádi Gyulától Gyur- kovics Tiborig sok kiváló alkotóra vagy a fiatal, tehetséges Nagy Andrástól Szűcs Bertalanig, számos színpadi szerzőre. Ez a Kossuth-díj nekik is szól, és szól azoknak a színházaknak, amelyek helyet adtak a magyar drámának. — Magyar dráma. Úgy tetszik, ez a fogalom ma színházi életünk kulcskérdése. — Számomra mindig is az volt. Meggyőződésem, hogy a drámai költészet és a színpadi költészet — bár nem azonos fogalmak —, egymás nélkül nem élhetnek. Kölcsönös összefonódásuk lehet alapmedre a nemzeti színjátszásnak. Idegen eredmények másolását a magyar kultúra nem tudja szervesen magába szívni, feldolgozni. Mint a Nemzeti Színház főrendezője, azt gondolom, hogy legfontosabb feladatunk az a fajta színjátszás megteremtése, amely a nemzet egészének érdekeit képviseli, és ebbe beletartoznak a határon túl élő magyarok is. Illyés Gyulától hallottam először, hogy a magyar kultúra szerves egészet alkot, függetlenül az országhatároktól. Aki ezt nem veszi észre, az vagy gonosztevő, vagy ostoba. —Pályája során kikformálták a szemléletét? — Békéscsabán születtem, ott érettségiztem. A háború után Féja Géza volt a könyvtár vezetője, ő adta először a kezembe Krúdy Gyula regényeit. Gimnáziumi osztályfőnököm Rábai Miklós volt, s a Magyar Állami Népiegyüttesben később az ő táncosa lettem. Akkoriban egy ideig Kodály Zoltán is nagyon intenzíven kapcsolatban volt velünk, és ez kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. A Színművészeti Főiskolán Nádasdy Kálmán osztályába jártam. Pécsi éveimben pedig hosszú és alkotó kapcsolatba kerültem Illyés Gyulával, s az ő ízlése irányított Sütő András felé. Véletlen folytán került az érdeklődési körömbe Székely János. Ezek a nevek voltak számomra meghatározók. —Mit tart élete maradandó művének? — A Gyulai Várszínházát! Egyre többen emlegetik, hogy a magyar kultúra olyan fellegvára lettünk, amely válságos időkben a nemzet színházának a feladatát is teljesítette. Sok alkotótársam nevében is nagyon jólesik az ilyen elismerés. Úgy érzem, a várszínházi szellem elpusztíthatatlan. Hihetetlen erőt jelent számunkra, hogy a város mennyire magáénak érzi és akarja a színházat. Az a társadalmi kontroll, demokratikus közmegegyezés, amelyben a város jelentős személyiségei és országos tekintélyű emberek foglalnak helyet, példamutatóan segíti munkánkat. Ez a segítség adott erőt olyan válságos időkben, mint amit Havasi István eltávozása jelentett. Az intézmény szellemének megőrzése, ez a legfontosabb feladatunk, ehhez kell megtalálni a megfelelő személyeket. —Bár a Gyulai Várszínház mindig is hirdette közéleti mivoltát, sokak számára mégis meglepő, hogy a kapitány most a politikai küzdőtérre lép. Miért szánta magát erre a lépésre? — Manapság divatos dolog tiszta művészetről, politikamentes színházról papolni. Talán az elmúlt negyven év agyonpolitizált szemlélete miatt. Én azt a fajta művészetet szeretem, amely nem önmagával van elfoglalva, hanem a környezetével, ha úgy testzik, az emberiség sorsával. A színház pedig közönség nélkül nem is létezik, s a közönséget minden pillanatban izgatják a saját kérdései. Téved, aki azt hiszi, hogy művészként nem politizál. Akkor már érdemesebb vállalni, amit csinálunk. Engem több párt is megkeresett, hogy induljak a színeikben. A Nemzeti Demokrata Szövetség mellett döntöttem, ahol tiszteletben tartják a lelkiismereti szabadságot. — Gyula, Pécs, Budapest, s az ország számos városának színházai jelzik pályafutását. Hol érzi magát otthon? — Amikor békéscsabai diák voltam és Gyulára mentünk kosárlabdázni, megesett, hogy visszafelé jövet lelöktek bennünket a bicikliről. Udvarolni se volt veszélytelen a szomszéd várban, mert verés lett a vége. Érettségi után, huszonöt év múlva kerültem ismét Gyulára, és ott is ragadtam. Megszerettem a várost, s úgy érzem, engem is befogadtak. Gondban lennék, ha most arról kellene döntenem, hogy majd hol temessenek el. Békéscsabán, ahol édesanyám és több rokonom nyugszik? Úgy érzem, számomra Gyula adjon majd végső pihenést. Ott van a hazám. Andódy Tibor A Kosztolányi Dezső novellájából készült film címszereplője Máté Gábor FOTÓ:SZALADJÁK ISTVÁN láthatta is a közönség és láthatják még többen majd a televízióban. A film egyébként a fiatal és az idősebb Esti Kornél egy-egy vonatútjáról szól és találkozásaikról lányokkal, asszonyokkal, a szerelemmel és az elmúlással... A film a szerelem különböző korszakairól is szól. Az egyik jelenetben Esti Kornél régi szeretőjével (Rudolf Teréz) találkozik. Szeretni akarják egymást, de már minden kihűlt köztük. Gyönyörű lakásban, ódon bútorok között, korabeli ruhákban játszanak a színészek... — A régebbi korszakokban játszódó filmek mindig drágábbak, mint a jelenkoriak — jegyzi meg Kormos Andrea gyártásvezető. — Ezért is vagyunk nagyon hálásak szponzorainknak, a MÁV Rt.-nek és a Hunicoop Kereskedelmi és Lízing Rt.-nek, valamint a filmről hírt adó újságoknak, amelyek segítenek abban, hogy megszülethessen egy új magyar film. Kosztolányi műveiből már filmvászonra került néhány nagy siker — Pacsirta, Édes Anna, Arany- sárkány -7-, reméljük, ezt a sort folytatja az Esti Kornél. A forgatáson a fák újra és újra elszaladnak a vagon előtt, hogy a filmszalagon majd derűsen zakatoljon a vonat a szerelem, a tenger, az élet felé... Várhalmi Gergely A tengerhez fut a vonat Avagy: miből lesz az Esti Kornél? nél szép és igaz lesz, arra biztosíték Kosztolányi Dezső novelláin kívül a színészválasztás (Máté Gábor, Igó Éva, Gáti Kati, Pap Vera, Benkő Gyula, Dunai Tamás és a többiek), valamint a két fiatal társalkotó: Pacskovszky József rendező és Gázon Francisco operatőr. A film költségvetését a rendező, az operatőr és a gyártás- vezető olyan módszerekkel csökkentette a felére, amelyek nem befolyásolják az alkotás minőségét. Végül is az a fontos, amit a vásznon mi látni fogunk. Ha mi el fogjuk hinni, hogy az a századfordulós vonat a tenger felé fut, akkor nem számít, hogy csak technikusok botladoztak fácskákkal a kezükben a kamera előtt. (Minden vállalkozó példát vehetne arról, hogyan lehet ol- csósítani egy beruházást: a szokásosnál kisebb létszám, új gyártási módszerek, megfeszített munka.) — Az átlagosnál jóval kisebb honoráriumot kaptam én is — mondja Máté Gábor (Esti Kornél) —, de ezért a szerepért, ezért a filmért vállaltam. No meg Kosztolányiért, akinek a műveiből összeállított estemet számos alkalommal Ritka dolog, hogy egy ilyen szép, finom erotikával átszőtt, romantikus film forgatásán a stáb tagjai jobbra-balra dőlnek a nevetéstől. A szó szoros értelmében „dőlnek”, ugyanis az egyik technikus egy fácská- val a kezében orra bukik a síneken, mikor a rendező intésére görnyedten beleszalad a felvételbe. Ő ugyanis „a sínek mentén álló fácska”, aki — időnként — társaival együtt elbotladozik a vagon mellett, a kamera előtt. Ugye tetszenek érteni? Ettől a moziban majd azt fogjuk látni, hogy megy a vonat. A kalapos, elegáns hölgy (Gáti Kati) és az ifjú Esti Kornél (Erdély Mátyás) úgy nevet a századfordulós vasúti kocsi ablakában, hogy félbe kell szakítani a próbát. Közben fúj a szél, plusz egy-két fok lehet: kivételesen még a művésznő dekoltázsára is dermesztő ránézni. A filmjelenetben ugyanakkor nyár van, 1903 nyara, amikor az ifjú költő elindul a tengerhez. így készül ma egy magyar mozi. Kevés pénzből gyönyörű film. Merthogy az Esti KorA film a szerelem különböző korszakairól is szól
