Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-31 / 76. szám
| 1994. március 31., csütörtök KÖRKÉP / HIRDETÉS Csillagos ég, merre van a magyar hazám? Kerti pihenő Elgyötört, tompa, üres nap éjszakája. Végre megérkezni volna jó. Levedleni az értelmetlen fáradságot, nagyot aludni, és holnap friss reményekre ébredni. Nagykáta, Szolnok, Mezőtúr, Gyoma. Ugyan merre járunk? A vonat ablakából csak a csillagokat látni. Néha egy-egy útmenti ház fényei is elővillannak. Fejem lebi- csaklik, elszalad alattam a világ. Összemosódnak az égi és földi képek. Nem érzékelem, hogy mit látok és mi az, amit csak álmodom. Persze, ez most egy csöppet se fontos. Kába vagyok, és az se érdekel, hogy a mellém telepedő Gyuszi bácsi is csupán a káprázat szülötte? — Tipikém! Poltok fagyok, hogy látom —- mondja. Ez csak az ő hangja lehet. Gyerekek, ha orrukat befogják, tudnak így „peszélni”. Honnan bukkant elő? Jó öreg barátom, ki nem csúfolnám a világ minden kincséért. Félálomban is inkább lefordítom magamnak fura hangjait: — Látja, Tibiként, megöregedtem — szól csendesen. — Elfogyott az életem, nem sok maradt már belőle. Kutya nehéz volt. Mégis szép volt. Ó, drága Gyuszi bácsi! Ó az, aki a legcudarabb időkben is csak örülni tudott mindennek. Hogy milyen szerencsés ember: mennyi sokan meghaltak körülötte, neki pedig csak a fél lába veszett oda. Gyönyörű mankót kapott, táncolni is megtanult vele. Szép ifjú ember, a hadifogságot is megúszta. Annak idején sokat dicsekedett a szerencséjével. Siheder fiacskáját néha magával hozta a piacokra, vásárba. Festményeket árultam, még egyetemista koromban is abból tartottam fenn magam. Őzikés, hattyús, szökőkutas tájakat. Nagyon ment akkoriban Rákóczi hazatérése meg búcsúja Cinka Pannától, harmincért darabja, ötvenért párja. Cipeltem a finom kis giccseket, egyik vásárból a másikba, s a téren gyakran felharsant Gyuszi bácsi pengeéles hangja: Bolhapor! Vaspor!!! No meg, hogy „parett pucolló, parett pucolló”. Hogy, hogyan nem, de az asszonyok megértették, a sparhelt fényesítésére — pucolására — alkalmas csodaszerek mesteréhez van szerencséjük. Ha gyenge volt a forgalom, Gyuszi bácsi abbahagyta az árusítást, letette a katonasapkáját és énekelni kezdett: „Csillagos ég, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni?” Kisfia meg azt leste, nem jönnek-e a rendőrök. Rossznéven vették akkoriban a koldulást. Mintha megérezné, hogy a régi szép időkre gondolok. — Takaros kis házat építettem a vasporból — mondja. — A gyerek is felnőtt, már az unokámmal járhatnék piacozni. Nem járok, kiöregedtem a szakmából. Meg aztán ott a mindenféle adó, miegymás. Hogyan könyveljem azt a sokféle papírmunkát? Vagy mindig féljek, hogy megbüntetnek? Szerencsére kéregetni szabad. Olyan jó ez a rendszer, engednek kéregetni. Otthon szégyellnék kiülni az utcára, ezért a hajnali vonattal felmegyek Pestre. Jegy se kell, az öregek ingyen utazhatnak. Ez is jó. A metró lejáratánál van a helyem, nem túl cúgos, mégis sokan látnak. Öreg, féllábú rokkant vagyok. Szólnom se kell, elég ha csak ülök. Te jó ég! Eltelik egy ember élete, csupa nyomorúságban, s a végén íme megadatik számára a felhőtlen boldogság: koldulhat! — Énekelni nem szabad, mert elzavarnak a rendőrök — oktat ki a mesterség fogásaira. — Pedig de szívesen fújnám a régi nótát: „Csillagos ég, merre van a magyar hazám?” Azt is szeretném elmondani az embereknek, hogy én a krajcárt is köszönöm. Szépen berollnizom, otthon a boltos elfogadja. Nem kell tízforintost adni, az mindenkinek nagy pénz. Pár fillért meg se éreznének, nekem meg milyen jó lenne. Legalább egy kis önkritika kellene már egyszer, hogy az a teremtés mégse Sikeredett a legtökéletesebbre. Mennyi sokan hurcolják, hurcoljuk a nyomorúságot. És ugyan mivégre? — Éleinte a vonaton is kéregettem, de már nem merek — motyogja szégyellősen az öregember. — Fékezéskor vagy ha a váltók fölött zöttyenünk, könnyen elcsúszhatnék. Mi lenne velem? Inkább felutazom minden másnap, ha nagyon kell a pénz. így aztán szépen megélünk a párocskámmal. Van egy icipici nyugdíjam, néha segélyt is kapunk. Még a gyereket is tudjuk segíteni. Nincs itt hiba egy se, csak az egészségünk lenne rendben. Sajnos azzal az egy dologgal nem dicsekedhetem. Itt fáj, meg ott fáj, nincs egy ép porcikánk se. Az a lábam is sajog, amelyiket már régen megettek a kutyák. Itt ül velem szemben, s arra gondolok, hogy talán még mindig az a régi mankó a kísérőtársa, amire annak idején olyan büszke volt. Vajon a mankók meddig szolgálnak? — Olvasom ám az újságot — mondja dicsekedve. — Nagyon szeretem Tibiké cikkeit. Miért nem látom mostanában? Ha megírja a találkozásunkat, nagyon kérem, ne említse a nevem. Szeretném, ha írna rólam, de név nélkül. Elmondanám az embereknek, hogy köszönöm azt a sok jót, amit kaptam tőlük. És hogy én nagyon szerettem mindenkit. A Jóistennek pedig üzenem, hogy mind a tíz parancsolatot betartottam. De hiszen a mindenható tudja ezt magától is. Lehunyom a szemem, s elképzelem, hogy valahol, valamiféle nagykönyvben bizonyára feljegyzik, hogy egy nagyon szerencsés teremtmény mennyi boldogságban részesült ezen a rögös földi kiránduláson. Elnyom a fáradság, ólmos zsibbadás ömlik el rajtam, s csak arra riadok föl, hogy a Hármas-Körös hídja zörög a vonat alatt. Megérkeztem. Körülöttem többen is leszálláshoz cihelődnek, de Gyuszi bácsit sehol se látom. Amikor az éjszakai utcán hazafelé baktatok, arra gondolok, vajon álom volt-e vagy valóság az öreg látogatása. Akinek még a nevét se szabad elárulnom. Tavaszi tűnődés FAZEKAS FERENC Meghívás Csurgóra Andódy Tibor A napokban számoltunk be a Békéscsabai Jókai-színistúdió bemutatójának sikeréről, s mint kiderült, a „Mindig színházról álmodtál” című diákmusical a közeljövőben ismét közönség elé kerülhet, ráadásul Csurgón, az országos diákszínjátszó fesztiválon. Honnan a rangos fellépési lehetőség?'—kérdeztük Szente Bélától, a produkció vezetőjétől. — Kétfelvonásos darabunkkal mi is szerettünk volna jelen lenni az elmúlt hét végén Vésztőn, a megyei színjátszó napokon, de ezt a békéscsabai fellépésünk lehetetlenné tette. A vésztői találkozó zsűrije azonban elfogadta meghívásunkat, és ők jöttek el hozzánk megnézni a darabot, melyet az értékelő megbeszélés után első díjasnak minősítettek. Ezen a címen kaptuk a meghívást a májusban megrendezésre kerülő csurgói fesztiválra. — Úgy látom, hogy az öröme mögött megbújik némi üröm is... ,— A meghívásnak természetesen kimondhatatlanul örülünk, csak még azt nem tudjuk, hogy honnan te-, remtjük elő a részvételre a pénzt. Számításaink szerint a társulat és a technikai kellékek utaztatása minimum ötvenezer forintba kerül, nekünk viszont ennyi pénzünk nincs. Míg a gyerekek folytatják a próbákat, mi felnőttek elindulunk a pénz után. A társulat tehát nemcsak színházról álmodik, hanem szponzorokról is, hogy az országnak ebben a szegényesen tengődő, távoli csücskében is élhessenek az ifjú tehetségek az őket megillető lehetőségekkel. L.M. AIXAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG AJ AN LATI FELHÍVÁS Az Állami Vagyonügynökség meghirdeti a Körösi Állami Gazdaságból alakult Perjés Mezőgazdasági Részvénytársaság állami lévő részvényei! egyfordulós nyilvános pályázat keretében történő értékesítésre. Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a Perjés Mezőgazdasági Részvénytársaság saját tőkéje: 169 620 E Ft, jegyzett tőkéje: 65 640 E Ft. A jegyzett tőke 90%-a kerül értékesítésre. A részvénycsomag megvásárlásával 769 ha földterület bérelhető. A részvénycsomag megvásárlására E-hitel, készpénz és kárpótlási jegy vehető igénybe. Az ajánlatokat 3 példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. Az ajánlati kötöttség időtartama: 90 nap. Az Állami Vagyonügynökség fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Az ajánlatok beérkezésének határideje: 1994. május 18. (szerda) 12—14 óráig. Az ajánlatok benyújtásának helye: Állami Vagyonügynökség, 804. szoba. A pályázatok benyújtásának feltétele az eljárási rendet is tartalmazó részletes ajánlati anyag 10 000 Ft + áfáért történő megvásárlása a 1133 Budapest, Pozsonyi út 56., ÁVÜ ügyfélszolgálatánál. Wk AJANLATKERES Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata meghirdeti az alábbi önkormányzati tulajdonú bölcsődék vállalkozásba adásának lehetőségét: Szigligeti u. 1. férőhely: 40 férőhely: 40 Tábor u. 2. Pásztor u. 66. férőhely: 60 FELADAT: 0—3 éves korú gyermekek nappali felügyeletét, gondozását, nevelését és étkeztetését kell ellátni. PÁLYÁZNI LEHET AZ ALÁBBI FELTÉTELEK MEGLÉTE MELLETT: — szakmai alkalmasság, vállalkozási engedély — büntetlen előélet — a bölcsődék jelenlegi személyi állományának alkalmazása — az ingóságok értékének 10%-áig terjedő kaució letétele (lehet ingatlan is). A pályázatnak tartalmaznia kell a szakmai elképzeléseket, költségvetési tervet, eddigi működésről működési bizonyítványt. AZ ÖNKORMÁNYZAT BIZTOSÍTJA A KÖVETKEZŐKET: — ingyenes ingatlanhasználatot . — minden gyermek után kölcsönösén kialkudott normatív támogatást — a szerződés felbontása (megszűnése) esetén a közalkalmazotti jogviszony újralétesítését azok számára, akik a vállalkozásba adás előtt is a bölcsőde alkalmazásában álltak, kivéve a vállalkozót — a szerződés tartalmi elemeinek évenkénti újratárgyalását. A pályázat leadásának határideje: a közlemény megjelenésétől számított 30 nap. A pályázat elbírálásáról a közgyűlés dönt. A pályázat leadásának helye: Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármesterének címezve az egészségügyi irodába. Részletes információkat a pályázati feltételekkel kapcsolatban dr. Kovács Zoltán városi főorvosnál a Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala egészségügyi irodájában, Békéscsaba, Szt. István tér 7., telefon a (66) 441-150-es számon történő bejelentkezés alapján ad a pályázat kiírója. BÉKÉSCSABA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA
