Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
1994. február 23., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT „Igenis értünk el eredményeket!” Ea' f“'*"1 ” T'”! , Boross Péter miniszterelnök sajtótájékoztatója az elmúlt négy évről Allliyi CSÜläg üíllCS ÜZ GgCIl Nem igaz, hogy most az ország rosszabb állapotban van, mint 1990-ben volt — mondta a miniszterelnök Szomorú, de le kell írnom: úgy tűnik, a mezoberé- nyi Martincsek Andrásnénak talán csak addig volt öröme a fiában, amíg a bölcsőben ringatta. Merthogy a most 35 éves Martincsek András életében tengernyi szomorúságot és bánatot okozott az édesanyjának. Nincs a földön, aki megvédje őt a saját gyermeke ütlegelő két kezétől... A Miniszterelnöki Hivatal egy összefoglaló füzetet adott ki Magyarok: négy év erőfeszítés, Magyarország: négy év haladás címmel. Boross Péter miniszterelnök egy sajtótájékoztató keretében mutatta be, elismerve, hogy nem mindig volt alaptalan az a kritika, miszerint a kormány nem beszélget eleget az országgal, s nem ad elég tájékoztatást munkájáról, eredményeiről. A tájékoztatási zavarokat most próbálják gőzerővel pótolni. A füzet azt foglalja össze, hívta fel rá a figyelmet a miniszterelnök, amit a kormány és a kormánykoalíció elért, s amit egyáltalán nem biztos, hogy mások is elértek volna. Nem hoztak ide Kánaánt, de tették a dolgukat úgy, ahogy tenni lehetett. Az ország nemzetközi helyzete erősödő, megfelel annak, amit el lehetett érni. Függetlenek vagyunk, országunkban nincsenek többé megszálló katonák. Felbomlott a Varsói Szerződés és a KGST, ezzel megszűnt minden függőség. Társulási viszonyba léptünk az Európai Unióval. Nem győzi hangsúlyozni a jelentőségét annak, folytatta Boross Péter, hogy Budapest pénzügyi központ. Ez részben már megvalósult tény, részben vágy, erősítendő dolog. A mi sokat szidott, inflálódó forintunk őrzi értékét, a térség keresett valutája lett. Az 1996-os Expóval kapcsolatban a budapesti viták mellett rámutatott több száz vidéki helység kapcsolódására, s ennek óriási országlélektani jelentőségére. A szociális kiadások megkétszereződtek az első három évben. A szociális gondoskodás bírálható, mondta a miniszterelnök, de mégiscsak működik valamiféle szociális háló, s jobban, mint a hasonló sorsú országokban. A nyugdíjak a nettó jövedelmek növekedésének arányában nőttek. 1. A repülőgép motorja felberreg. A hatalmas utasgép teste megremeg a motorok ütemes zajától... a légcsavar hatalmas sivítással csap bele a levegőbe... és ebben a pillanatban a repülőtér sarkában rohanó alak jelenik meg... Fut... Az utasgép gurulni kezd a földön... a rohanó alak egyetlen hatalmas ugrással kapja el a bezárt ajtó melletti fémfo- gantyűt... arcán vörösen izzik a futás okozta pír... homlokán kötélvastagon dagadnak ki az erek... Rémült tekintettel néz jobbra... a repülőtér bejáratánál szirénázva bukkant fel egy fekete autó... emberek ugrálnak ki belőle... és izgatott integetéssel vágtatnak az emelkedő gép felé... A menekülő tüdeje zihál, amint a stewardess kinyitja a Valóban van egy elesett nyugdíjas réteg, amelynek a megélhetése még így sem biztosított teljes mértékben, ez megoldandó probléma. De ennek a rétegnek a létszáma nem két és fél millió, hanem annál lényegesen kevesebb. A munkanélküliek száma hatszázötvenezer. Nehéz elképzelni, hogy belátható időn belül a felére vagy az alá lehetne leszorítani. Boross Péter szerint ezt ígérni lehet, megvalósítani nem. A legsúlyosabb annak a rétegnek a helyzete, amely átképzésre sem alkalmas, hisz kiképezve sincs. Sokan sokféle véleményt mondanak arról, hogyan lehetne csökkenteni a munkanélküliséget. A megoldás az, ha megmozdul a gazdaság. A miniszterelnök úgy látja, hogy mozdulás év elé nézünk, hiszen az elmúlt év végén volt némi fellendülés, s az idei első két hónap inflációs rátája is csak alig haladta meg a három százalékot Ennyire kevésre az utóbbi időben nem volt példa. Lassan a nagyvilágban is véget ér a vártnál mélyebbre sodródó recesszió. Nem igaz, hallottuk, hogy az ország rosszabb állapotban van, mint 1990-ben volt. Vagép ajtaját és ő bebukik a fülkébe... Mögötte becsattan az ajtó... odalent a repülőtér egyre kisebb és kisebb... a fekete autóból kiszálló férfiak öklüket rázzák az elröppenő gép felé. — Kicsoda maga? — kérdi a stevardess és apró rémület bujkál a szemében, amint a menekülő férfira néz... — Itt a jegyem... — lihegi az. — Fernand Gropp vagyok... — A hatos fülke — mondja a stewardess és barna haján megvillan a napfény. — Erre tessék! A csomag? Az utas végigtörli homlokát, amelyen apró gyöngyökben fénylik a veríték. — Nagyon... siettem... — mondja aztán kis akadozással a hangjában. — A csomagomat nem tudtam magammal hozni... — Kérem! Az Air Vite Comp. légi kalószínűleg a gazdasághoz nem értő személyek tesznek ilyen nyilatkozatot. A devizatartalékunk 650 millió dollár, ez a nemzetközi gazdasági életben bizalomerősítő tényező, a magyar gazdaság stabilitását jelzi. Nem vitatható eredményeket ért el az ország az infrastruktúra fejlesztésében. Több évtizedes szünet után egyszerre két Duna-híd épül, nagyszabású beruházások folynak az ország út- és közműhálózatának korszerűsítése érdekében. 599 település jutott egészséges, vezetékes ivóvízhez, több mint 380 ezer telefont szereltek fel. Talán nem véletlen, hogy a sikereket, eredményeket felsoroló fejezetek között mező- gazdasági témájút nem találhattunk. Ez a szakterület a Bo- ross-kormány fő feladatai közé soroltatott be, miszerint meg kell erősíteni és verseny- képessé kell tenni az agrárszférát, támogatni kell a mezőgazdaságból élőket. Boross Péter bejelentette, hogy most csoportosítanak át négymilli- árd forintot agrártámogatási célokra, március végén vagy április elején pedig meghirdet majd egy új agrárprogramot. Simonffy Ágnes lauznői nem csodálkoznak semmin. — A társalgóba parancsol fáradni vagy a fülkéjébe? Gropp türelmetlenül int és sovány arcán megremeg egy ideg: — A... fülkémbe kérem... először... A stewardess rámutat egy apró ajtóra, melyen alumínium hatos szám csillog és a későn jött utas mögött becsukódik a fülke ajtaja. A leány egy pillanatig némán néz az ajtóra, aztán kicsit megvonja a vállát és bemegy a szűk folyosón keresztül a társalgóba. Valamennyi utas itt van. Amint a stewardess benyit, az egyik utas, szegletes arcú, keret nélküli szemüvegű, kockás ruhás férfi izgatottan kérdi: — Mi volt ez,-kisasszony? Miért rohant az az ember a gép után?... Martincsek Andrásné 74 esztendős. Hófehér haját kockás kendő alá bújtatta. Homályba borul a szép kék szeme, ahogyan sorolja, mi mindent kellett eltűrnie fiától már az életében. Az arca csupa ránc és mélységes mély szomorúság. Bal karja bekötve. Kicsavarta, eltörte a gyermeke. — Szívinfarktusban halt meg a férjem 1976-ban — tér a konkrétumokra nagy sóhajjal. — Rá egy évre két kezemmel és összegyűjtött pénzemmel felépítettem a házat az akkor 19 éves fiamnak. Agresszív volt világ életében, de kezet először „csak” öt évvel ezelőtt emelt rám. Hogy azóta hányszor, meg nem tudnám mondani, talán annyi csillag nincs az égen... — Iszik a fia, Martincsek néni? — Sajnos iszik, nem is keveset. De az ütlegelései ugyanúgy záporoznak rám akkor is, ha színjózan. —- Tulajdonképpen min vesznek össze? — Nem kell ahhoz a fiammal összeveszni, dűt, borít, tör-zúz, ha olyanja van. Kétszer nősült, mind a két asszony elhagyta a rossz természete miatt. Pedig még egy autót is vettem neki... —Talán ezzel köszönte meg a veréseit? — Azt hittem, jót teszek vele, de még azzal is nekem jött, s ha nem sikítok, szívfájdalom nélkül elgázol... — Nem kért segítséget a rendőrségtől? — Amikor egyszer a falhoz vágott és vérzett mindenem, bementem. Semmit sem csináltak... Volt egy kis örökségem, gondoltam, elmenekülök a fiam közeléből. Vettem egy tanyát. Ott sincs nyugtom. Utánam jön, hogy ott ver— Meg volt ajegye—feleli udvariasan a leány. — Elkésett. — Milyen pontatlanok az emberek! — ingatja fejét az ülések mellett elhelyezett tolószékben ülő, fekete bajuszú férfi, akinek haja hófehér és így sokkal szembeszökőbb bajuszának feketesége. Mögötte fiatal fiú áll, majdnem gyerek még, látszik, hogy a bajuszos alkalmazottja. —- A legtöb ember pontatlan! — bólint a szomszédban helyet foglaló magas, barna hajú fiatalember, de nem folytathatja, mert a pilóta beszélőcsövén keresztül beszól a társalgóba: — Helló, Käthe! A stewardess odalép a tölcsérhez: — Mit akar, Greg? — Most fogtam fel egy szikratáviraton közölt üzenetet, Mr. Fred Bottson részére! Adja át, diktálom! — Igen! Hallom! — Áz üzenet így hangzik: Villám! Az az ember, aki felugrott a gépre, gyilkos. Neve: Fernand Gropp. Fogja el és mihelyt leszállnak, adja át a rendőrségnek. Aláírás: Mac Ammson felügyelő! (Folytatjuk) jen tovább. Nem tudom már elmondani, hogy hányszor kaptam tőle. Megáll egy pillanatra az elbeszélésben, előveszi kopott, nyúzott műbőr táskáját és mutatja azokat a rendőrségi, bírósági, orvosi papírokat, amelyek mind arról tanúskodnak, hogyan bánik édesanyjával Martincsek András. Idézek a legutóbbi orvosi leletből: Martincsek AndrásA szomorú édesanya, akit egy fiúval vert meg az Isten A SZERZŐ FELVÉTELE nét 1994. január 14-én a tanyáján vágta fejbe nyújtófával a fia. Aztán a begyújtott kályhára fektette és ott fojtogatta. A nyakon, a gégefőn gyermekte- nyémyi élénk vörös, fájdalmas terület látható... A sérülése 40—50 napon belül gyógyul. Három héttel ezelőtt a bal kezét megcsavarta, azzal nem tudott fogni... 1994. január 13-án könnyű testi sértés vétségéért a bíróság Martincsek Andrást 50 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, amit 5 ezer forint befizetésével „megválthat”. Oldalakat tenne ki, ha csak idéznék abból a könyvvástag- ságú irathalmazból, amit MarLétrejött a liberális választási koalíció. A megállapodást kedden a négy érintett párt — az Agrárszövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja és a Szabad Demokraták Szövetsége — írta alá Megállapodtak abban, hogy azok a pártok, amelyeknek jelöltjei — mivel kevés szavazatot kaptak—nem indulhatnak a A reforméletmód, a népi orvoslás, a természetgyógyászat fáradhatatlan magyar apostolának egy szívinfarktus parancsolt örökre álljt, hogy egyszer s mindenkorra átadja a stafétabotot az általa vallott elvek immár népes tábora tagjainak. Vékony, törékeny alakját, eszméibe vetett elszántságát Békésben is nagyon sokan ismerték, hiszen 71 évre méretett életéből két évtizedet Békéscsabán (kórházi örvösként) és Dobozon (körzeti orvosként) élt, de elköltözése után is számtalanszor visszalátogatott, hogy biztos tudást és erőt tincsek néni a kezében szorongat. Érkezésemkor Martincsek András, az „erős fiú” délelőtt 11 órakor még az ágyban. A lakásban cigarettafüst keveredik az áporodott szaggal. Mondom, miért jöttem. Morog egyet. Még egy „jó napot” sem kör szön az anyjának, de már támadja is, igaz, most az idegen előtt, csak szavakkal. Szökés haja a füléig ér, kék szemét az édesanyjától örökölte. Ha az utcán jön velem szembe, meg nem mondanám róla, hogy „anyakínzó, anyaszomorító”. —Hogyan juthat egy gyerek odáig, hogy üsse-verje az édesanyját? — kérdezem tőle, s akaratom ellenére — érzem —a hangom ingerültebb a kelleténél. A fiatalember ideges lesz, érteni sem lehet a szavát, annyira hadar. Kezeivel az anyja felé hadonászik, s mindössze annyit tud „mentségére” felhozni, hogy az anyja még akkor is zavarja őt, ha nővel van... — S ezért kell megverni, a kezét kitörni? — Hagyjuk, nem vitatkozom és nem nyilatkozom... Ezzel sarkon fordul, s a konyhából, ahol beszélgettünk, a szobába viharzik. * Martincsek néni fjedig sír: — Kifizettem a 9 ezer forintos gázszámlát, a villanyt, mert András munkanélküli, nincs pénze. Mutogatja a házat, ahol az ablakok ki vannak törve, a lakatok leverve, a bejárati ajtó kilincse kifeszítve. A néni beül velem a kocsiba és eljön oda, ahonnan elindultunk. Mert otthagyta a kerékpárját, amivel a tanyájáról bejár a városba. Sutára sikeredik a búcsúzás — ő segélykérőén kapaszkodik belém a tekintetével, én pedig tanácstalanul, röstell- kedve nézek vissza. Mit is lehetne tanácsolni — ki tudná megmondani? Ugye az lehetetlen, hogy a szemünk láttára, a tudtunkkal gyötörjenek halálra valakit?!... Béla Vali második fordulóban, támogatják a megállapodást megkötő négy párt azon jelöltjét, aki az első fordulóban a leadott szavazatok alapján a legeredményesebben szerepelt Amennyiben a második fordulóba a megállapodást aláíró pártok jelöltjei közül több párttá is bejut, akkor az aláíró pártok jelöltjeire leadott szavazatok döntik el, ki kinek a javára lép vissza. adjon az úgynevezett reforméletmód — kezdetben v^le együtt megmosolygott — követőinek. Az ötvenes-hatvanas években megfogalmazott hitvallásának ma már orvosi körökben is egyre kevesebb a megkérdőjelezője, s jógaklubok, életreformkörök százaiban követik az országban tanításait. Amikor 25-én, pénteken délután 13 órakor testét elhan- tolják Szentendrén, a Szabadság-forrás úti temetőben, minden tisztelője tudni fogja, csak a test ment el, szelleme örökké köztünk él. L. M. B. Ronald: Villám a levegőben Liberális pártok összefogása Meghalt Oláh Andor
