Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

\ MEGYEIKÖRKÉP 1994. február 23., szerda Fenntartók az iskolaszékben A közoktatási törvény szerint a fenntartók, így az önkormány­zatok is a megalakítandó iskola­székekbe képviselőket kell megbízzanak. Békéscsabán igen hosszas vita után döntötte el a képviselő-testület, kik is vegyenek részt az iskolaszékek munkájában. Az alapelv szerint a város legjelentősebb vállalko­zói, adófizetői, az intézmények gazdaságvezetői, a tanulókat továbbfoglalkoztató intézmé­nyek, munkahelyek képviselői és a Regionális Munkaerőfejlesz­tőés Képző Központ munkatár­sai vesznek részt a munkában. Az egyház és a karate Több mint hetven fiatal iratko­zott be fél évvel ezelőtt a sarkadi Bartók Béla Művelődési Köz­pont által szervezett karatetan­folyamra. Közülük ötvenen bi­zonyultak kitartónak. Ok még ma is aktív résztvevői az önvé­delmi tanfolyam óráinak. Fél­évesjubileumukat egy nagysza­bású karatebemutatóval ünnep­ük, amelyet február 24-én dél­után fél 4-től tartanak a művelő­dési házban. A bemutató után neves vendégek (egyházi és ön- kormányzati képviselők, hely­béli művészek és gazdasági szakemberek) beszélgetnek majd e sportág jelentőségéről, nevelő hatásáról. „Vésztó' és Szeghalom az én szűkebb hazám” Dr. Nagy Zoltán nyugdíjas főállatorvos, a Mócsy János-emlékérem kitüntetettje Nagy tudósgeneráció: Kotlán, Manninger, Mócsy és mind a többi, kiváló professzortársa­ik, akik tovább öregbítették a magyar állatorvos-tudomány nemzetközi jó hírét. Szeren­csés volt az a nemzedék, amely az ő előadásaikon sajá­tította el a tudományt. Dr. Nagy Zoltán nyugdíjas főállat­orvos e szerencsések közé tar­tozik. S hogy a kollégái és a szeghalmi lakosok körében is köztiszteletben álló Zoli bácsi méltó tanítvány volt, bizonyít­ja, hogy nemrég Mócsy János- emlékplakettel tüntették ki. — Nem csak a tudomány kiváló művelői, de színes, ér­dekes egyéniségek is voltak a régi nagy tanárok — meséli dr. Nagy Zoltán. — Mócsy pro­fesszor úr sok-sok szellemes történetére ma is pontosan em­lékszem. A maga jellegzetes stílusában megkérdezte példá­ul: „Oszt, osztán fiúk, tudjá- tok-e, hogy mi az egyetemi tanszabadság?” Hát hogyne tudnánk, válaszoltuk: minden­ki azt tanul, amit akar. „Téve­dés! Az egyetemi tanszabad­ság azt jelenti, hogy szabad többet is tanulni, mint amennyit muszáj.” Elvezet volt az előadásait hallgatni, mert mindig a gyakorlat szem­pontjából oktatta a tudo­mányt. Kevesen tudják ma már, hogy amikor én hallgató vol­tam, milyen hosszú neve volt az egyetemünknek: Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­tem Mezőgazdasági és Állat­orvosi Osztályának Állatorvo­si Kara. Éppen ötven éve kap­Élvezet volt az előadásait hall­gatni... tam meg az oklevelem. Jó út- ravalóval bocsátott el az alma mater, mindig hálával gondo­lok az ott töltött időkre. Szülő­falumban, Vésztőn kezdtem a praxist. Akkoriban úgy mond­tuk, hogy az ember „meghir­deti a diplomáját”, ami abból állt, hogy az illető a megyei főállatorvosnál jelentkezett és bejelentette, hogy mely terüle­ten kíván dolgozni. Mint ma­gánállatorvos, mindenki úgy boldogult, ahogy tudott, ter­mészetesen hatósági feladato­kat csak állami állatorvosok láttakel. 1950-ben aztán min­den magánállatorvost, így en­gem is „államosítottak”. Tragikus véletlen folytán kerültem Szeghalomra, ugyanis 1951-ben az ottani kolléga takony kórban megbe­tegedett és egy hónap leforgá­sa alatt meg is halt. így kerül­tem én a helyére, s élek immár évtizedek óta anyai nagyszüleim házában. Bi­zony, kezdetben még takony­kóros megbetegedések is vol­tak, s az idők folyamán tevé­keny részese lehettem sok jár­ványos betegség elleni küzde­lemnek. A szakmai vezetés és az állatorvosi kar következe­tes munkája eredményeként mondhatom, hogy nem dol­goztunk hiába. Együtt éltem a város népé­vel, s azt hiszem, Szeghalmon mindenkit ismerek. Fiatal em­berként jöttem ide, és sikerült rászoktatni az embereket, még az idősebbeket is, hogy Zoli bácsinak szólítsanak. Akkori­ban az elvtársozás járta, gon­doltam, mégse legyek „doktor elvtárs”. Azóta sokat változott a világ, én is változtam, lega­lább annyit, hogy a korom mi­att valóban bácsi lettem. Lányom is állatorvosnak ta­nult, itthon végzett, itthon is lett kandidátus, majd pedig Kanadába ment férjhez, és most az ottani egyetem mikro­biológiai tanszékének pro­fesszora. Vésztő és Szeghalom, a sár­réti világ az én szűkebb ha­zám. Itt ismerem az embere­ket, s a régi népi szokásokat is, ezért jól hasznosítottam ma­gam a múzeum baráti körében. Mindig is figyeltem a népi böl­csességekre, és úgy látom, a modem kor nagy hibája, ha a fiatalságot nem szoktatják rá a tevékeny életre. Magam is azt tapasztaltam, hogy a nehéz időkön csak a munkás hétköz­napok segítenek át. Nyugdí­jasként se tétlenkedem, hiszen a galambászat és a kertészke­dés ma is kedvtelésem, ebben találok békét, harmóniát. A.T. Holland szakemberek segítségével MSZDP-kampányindító Békéscsabán Kétnapos képzésen vettek részt Kecskeméten a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád és Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselőjelöltjei. A holland Szociáldemokrata Párt kampányszakemberei két napon át előadásokkal és hely­zetgyakorlatokkal készítették fel a jelölteket a kampányidő­szak teendőire. A találkozón eldőlt, hogy melyik megyében mikor mu­tatja be jelöltjeit az MSZDP. Csongrádban már megtörtént, Bács-Kiskun megyében Kecskeméten indul hivatalo­san a kampány, Jász-Nagy- kun-Szolnokhan Szolnokon március közepén. Békésben is a megyeszékhely lesz a szín­helye a kampányindítónak: március 13-ára Király Zoltán pártelnököt kérték fel a jelöl­tek bemutatására, s várhatóan Borsik János, a Mozdonyve­zetők Szakszervezetének alelnöke tart fórumot. A párt­elnök —- ha elfogadja a meghívást — ugyanezen a na­pon, a délutáni órákban Szarvason és Orosházán tart fórumot. Ismét egy költő távozott Újabb Békés megyei kötődésű művész távozott az élők sorá­ból: Szentendrén elhunyt Dé- vaványa jeles szülötte, Dé- kány Károly költő. Hetven­négy éves volt. Dékány Károly irodalmi te- vékénységének legjelentő­sebb fejezete az emigrációhoz kötődik. A költő az ötvenes évek elején hagyta el Magyar- országot, előbb Franciaor­szágban, majd 1989-es hazate­lepüléséig Hollandiában élt. Tagja volt a holland és a ma­gyar írószövetségnek. A dévaványai születésű költő első könyve Küldött a puszta címmel 1953-ban je­lent meg, s ezt még hat újabb önálló kötet követte. Költői munkássága mellett számot­tevőek műfordításai: legna­gyobb poétáinkat hollandra fordította, százhat holland költő művét pedig magyarra ültette. Ám talán a legbüsz­kébb az 1989-ben Oly sok viszály után címmel kiadott könyvre volt, melybe a ma­gyar írók és költők 1956-ról szóló műveit válogatta be. Dékány Károlyt az utóbbi időben a Békés megyébe való település gondolata foglalkoz­tatta, ám a halál közbeszólt, immár soha többé nem térhet vissza szűkebb pátriájába; va­lahol fenn a csilagok közt ka­pott örökös hazát. A költőt ba­rátai és tisztelői ma délután a szentendrei temetőben kísérik utolsó útjára. Magyari Barna Kurázsi a Békés Megyei Hírlapban Újabb „gáz” a gázvagyon körül? A fenti címnek konkrét és átvitt értelme van. Átvitt értelmét azok a civil szervezetek, állam- polgári kezdeményezések adják, amelyek a ci­vil társadalom magáratalálásáért, szűkebb kö­zösségük, lakóhelyük érdekében hajlandók a legkeményebb közegellenállás: a közömbös­ség, a bürokrácia és a helyi túlhatalom letörésé­re és amelyek mostantól az eddiginél nagyobb mértékben használhatják fel az újság hasábjait, a nyilvánosságot. Konkrét értelemben pedig a Békés Megyei Hírlap és a Kurázsi című havilap együttműködé­séről van szó. A civil társadalom lapja hónapról hónapra az egyesületek mindennapi életéről, az alapítványok kezdeményezéseiről, új támogatási lehetőségekről ad hírt, naprakészen figyeli az új jogszabályokat, adózási és pénzügyi előírásokat. Ezen túl rendszeresen tájékoztatja az olvasóit, konkrét ügyekben pedig a szerkesztőség tanács­adói, szakértői csapata mindig szívesen ad felvilá­gosítást; válaszol az egyesületekkel, alapítvá­nyokkal kapcsolatos kérdésekre. Lehetőségeinket szeretnénk kitágítani azzal, hogy mostantól rendszeresen — minden héten szerdán —jelentkezünk a megyei lap hasábjain. Részint a legfirisebb információkat, pályázati le­hetőségeket adjuk így közre. Teret biztosítunk a megyében működő civil mozgalmak híreinek, eseményeinek, az Önöket foglalkoztató konkrét ügyeknek. A Békés Megyei Hírlap Kurázsi-sarok rovatát közösen szerkesztjük a Közösségfejlesztők Bé­kés Megyei Egyesületének vezetőjével, Pocsaji- né Fábián Magdolnával [5600 Békéscsaba, Lu­ther u. 6., tel.: (66) 442-122, fax: (66) 445-765], valamint Kovácsné Füredi Enikővel, az Ifjúsági Ház és Általános Társaskör munkatársával [5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2., tel.: (66) 325-211, fax: (66) 327-231], Közlésre szánt híreiket, információikat, kérdé­seiket, ötleteiket, javaslataikat segítségükkel jut­tathatják el szerkesztőségünkhöz. Most induló közös rovatunktól azt reméljük, hogy a nyilvánosság hiteles tükre segítségével hozzájárulunk a civil társadalom megfelelő elis­mertségéhez. Legyenek ebben társaink! Kirschner Péter, a Kurázsi társszerkesztóje Most aktuális Az Országos Játék Tanács pályázatot hirdet egészségügyi, ifjúsági, kulturaüs, oktatási terüle­teken bel- és külföldi természetes és jogi szemé­lyek számára olyan közérdeket szolgáló konkrét célok megvalósítására, amelyek elsősorban nem működési, beruházási költségek fedezésére, álla­mi feladatok finanszírozására, nyereségorientált vállalkozásokra, könyv, folyóirat kiadására vo­natkoznak. A pályázatok folyamatosan, a beérke­zés sorrendjében, negyedévente kerülnek elbírá­lásra. Legközelebbi beadási határidő: 1994. már­cius 10. A pályázatot az Országos Játék Alap Kezelő Szervezetnél (1051 Budapest, Sas u. 23., tel.: 131-8387) igényelhető formanyomtatvá­nyon lehet benyújtani, melyhez mellékelni kell a pályázati díj befizetését igazoló csekk másolatát. Ä Magyarországi 4H Klubok Szövetsége pá­lyázatot ír ki középiskolás fiataloknak (14—18 éves korhatár) 1994 nyarán finnországi cserep­rogramon történő részvételre. A sikeres tíz pályá­zó egy hónapot tölt el Finnországban, családi környezetben, majd 1994. augusztus 3—6. között közösen a Magyarországi 4H Klubok szövetségét képviselve Asikkalában egy nemzetközi 4H tá­borban. A sikeres pályázó, mint családtag bekap­csolódik a vendéglátó finn család mindennapi tevékenységébe. Pályázati feltételek: jelenleg vagy az elkövet­kező időszakban hajlandóság a magyarországi 4H programban történő aktív részvételre; egy finn fital hasonló időtartamra történő magyarországi fogadása; angol, német vagy finn nyelvismeret. A pályázat benyújtásának határideje 1994. március 31. Cím: Magyarországi 4H Klubok Szövetsége (1082 Budapest, Üllői út 66/B.) A borítékra kérjük ráírni: „Csereprogram 1994." A szövetség a sikeres pályázóknak megszervezi az utazást. Az utazási költségeket—a későbbi támo­gatásoktól függően — a szövetség 50—100 szá­zalékban vállalja. További információk kérhetők: Agrya — 4H Országos Iroda, 1082 Budapest, Üllői út 66/B. Tel./fax: 133-0743. Cserebere Ez a rovat most üres, ide várjuk a mások számá­ra történő felajánlásokat és a cserébe kért szol­gáltatásokat. Címlista Terveink szerint ebben a rovatban a közeljövőben a hasonlójellegű megyei egyesületek címjegyzé­két szeretnénk folyamatosan közölni, ezzel is segítve a kapcsolatfelvételt. Köztudott, hogy a települése­ken a lakossági összefogással épült belterületi gázvagyont a kormány annak idején állami tulajdonba szerette volna venni. A kezdeményezés, hogy ez a vagyon kerüljön önkormányza­ti tulajdonba, Sarkad városából indult el. Sarkad mellé először csak Békés megyei települések sorakoztak fel, később más me­gyék is csatlakoztak hozzájuk. A tiltakozás nem volt hiábava­ló, ugyanis az erre vonatkozó törvény kimondja, hogy a bel­területi gázvagyonból részvény formájában a települések is ré­szesedhetnek. Csakhogy a jog­szabály a lakossági társadalmi munka egészét nem foglalja magába. Amikor egy utca társu­lati létesítménye megépült, jegyzőkönyvbe rögzítették az elvégzett társadalmi munkát. Persze nem túl pontosan, hiszen akkor még senki sem gondolta, hogy ennek valaha is valami­lyenjelentősége lesz. — És itt a gond, ugyanis a jogszabály csak a jegyzőkönyv­be rögzített társadalmi munkát ismeri el — mondta Tóth Imre, Sarkad polgármestere, akivel a napokban e problémáról beszél­gettünk. — A társulások jó ré­szénél azonban a regisztrált tár­sadalmi munkát jóval megha­ladja a valóban elvégzett mun­ka. Helyenként akár a dupláját is visszaigényelhetnénk annak, ami a jegyzőkönyv alapján jár­na. Észrevételünkkel a kereske­delmi és ipari minisztériumhoz fordultunk, ahonnan a napok­ban megérkezett a válasz. En­nek lényege: amennyiben ta­núkkal bizonyítjuk, hogy adott esetekben több munka történt a bejegyzettnél, úgy a gázszol­gáltató részvénytársaság és az önkormányzat egyezzen meg egymással a részvénynagysá­got illetőn. Árokásásról és -be­temetésről van szó, burkolt utak alatti átfúrásról vagy a lakások­hoz vezető bekötések földmun­káiról. Mivel minden önkor­mányzat egyenként egyeztet a gázszolgáltatóval, és az eddigi tapasztalatok szerint a Dégáz- reakciók nem egységesek, ezért többen is attól tartunk, hogy bi­zonyos esetekben nem tudjuk majd érvényesíteni az önkor­mányzati érdekeket. A polgármester elmondta, hogy mindennek azért van különösen nagy súlya, mert 1994-ben szinte valamennyi önkormányzat szűkre szabott költségvetésből kénytelen gazdálkodni, és bizony a hi­ányzó forintokat ezáltal is pó­tolni lehetne. Mint mondta, Sarkadon például ez a vagyon­rész hosszabb távon megolda­ná az „F” kategória kérdését.----RIA M iről álmodnak a Trabantok? ^------’5^-’-----­y . •: \ * -V s A jótékony hólepel mindent eltakar, de mi lesz velünk, ha kitavaszodik? Legfeljebb kiderül, hogy nemcsak szépek nem vagyunk, de jók is alig fotó: b alogi i László

Next

/
Oldalképek
Tartalom