Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19-20 / 42. szám
1994. február 19-20., szombat-vasárnap o ° 71r, / m f. T EP a* . ff fA haza 'vunde>í eL<'rr . - * j ^ ^ A i&MES MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Új anakreoni dal RoiLvuL^XfT* qÍoz Icxi^xj^eJc-dz Eapagm* 3Coüottz fioüaiz agz eüeí* § jcp/ ícépeiíef ctuuLáini) <§ á^aAcuv eAz ^lXjz QjndboX/ dudaürví* ö ^önz cja^oaz^ én* ulaAaz, 0Tl^£a^mz az nxc^a£^n* A-gama/uiz £äz&a$ %cuM (uiÍ!cpa/ ívcttciz § cv (Lennünk jájőxv éfcz aR^tatíaiz üsp eüe£ Qxií£cunAfiÁt'J Jr eüedmz pzt^amttra* nxix^ do£a^ a/txaA&, dcz S cSxi!L qSjmj, éínii Útrruuu ^/Lagz a/ 1915 Sjeüulejv eAz n^u^oAtcuv ^^uivaAg'Qi^ui!wúesiA&J Halló! Beszélgessünk! Százhetvenöt éve ment el Péchy Mihály A debreceni református Nagytemplom és a Református Kollégium tervezője, Péchy Mihály építész, mérnökkari tábornok 1755-ben Almosdon született, és 1819 február 19-én Fejérszéken halt meg. A bécsi mérnökakadámia elvégzése után különbözőhadmérnöki beosztásokban szolgált. Két évig volt hadifogoly Konstantinápolyban. Részt vett 1809-ben Győr védelmében. A nagytemplom építésének történetét a Művészettörténeti Értesítőben Balogh István írta meg. Ebből való a következő részlet. Isten kalapja A rendszerváltás időszakában ugyan felcsillantak olyan ideák, hogy az öncélú diktatúra után, íme, szabad az út a közcélú demokrácia előtt. Azóta azonban kénytelen-kelletlen rádöbbentünk: parlamenti demokráciát még Isten kalapjának bokrétáján is csak pártokon keresztül lehet működtetni. (Schreiber György újságíró) Csak epizód Ahogy a bűnelkövető mindig visszatér a tett színhelyére, én is reménytelenül visszazuhanok a színházba. Az én életemben egy epizód volt a politika, nagyon szép, nagyon hasznos, és nem volt elveszett idő. (Darvas Iván színművész) Még nem Amerika! A közbiztonságban rosszabbodás következett be a rendszer- változás óta, de ez természetes dolog, mivel a diktatúra közbiztonsága mindig jobb, mint a demokráciáé. Megjegyzem, korántsem olyan rossz a helyzet, mint a volt szocialista országok nagy részében, és nem is olyan rossz, mint például Amerikában, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene mindent megtennünk a közbiztonság további romlása ellen, sőt esetleg javítása érdekében. (Kónya Imre belügyminiszter) Békési tallózó A keresztapa címet kapta a másik munka (a Fekete Doboz videofilmje — a szerk.). Rendhagyó politikusportrénak mondja az alcíme az alig ötvenperces mestermunkát, amely Zsíros Géza országgyűlési képviselőről és -vei készült. Békés megye kiskirályának mondja valaki a megszólalók közül; Moldoványi Ferenc Jávor István operatőrrel egy éven át követte ennek a királyságnak a szerveződését. A működését pedig maga a néző figyelheti például a Békés Megyei Jókai Színház — annak idején viharokat kavart — igazgató-főszerkesztőjének beiktatását követő eseményekben, amelyekről nem kevesebb derül ki, mint hogy a színház tudatos tönkretétele a távolabbi cél. Hogy tényleg az-e? A képviselő a fülünk hallatára fejti ki: nem írja elő törvény, hogy egy nem jól működő színház épülete csakis színháznak használható... (Népszava) Fürkésző Az endrődi gyerekek élete a századfordulón című könyvben bukkantunk rá a Béka nevű gyerekjáték leírására: „Nagyapám csinát zsebkendőbű békát. Úgy csináta, hogy kihúzta a két szemközti sarkát a zsebkendőnek, a két végire meg görcsöt kötött. Akkor ráfektette az alsó karjára. Akkor oszt onnat úgy el tudta pöccinteni, hogy úgy nézett ki, hogy a béka magátú ugrott le. Olyan érdekes vót, hogy csuda.” — Jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa, Tóth Ibolya vagyok. Szele- zsán-lakás, Kétegyháza? — Itt Szelezsán Demeter, jó napot kívánok. — Szeretném felkérni egy rövid telefonbeszélgetésre, ha nem alkalmatlan az időpont. — Csak tessék, ráérek. Most éppen kicsit betegeske- dek, egyébként nyugdíjas vagyok, de nem ülök tétlenül. Jószágtartással foglalkozom, úgy öt éve rendezkedtem be, hizlalásra. —Mekkora az állomány? — Most nem olyan sok, húszegynéhány hízónk van. Tavaly kicsit „becsukták az ajtót” nekünk, jószágtartóknak, de azért nem adom fel, tudja, ilyen az állattartás, rizikóval jár, egyszer jól jövedelmez, máskor ráfizethet az ember.-—A múlt év végén meghirdették a felvásárlási árak emelését. Tapasztalnak-e kedvező változást? — Hogyne! Azt ígérték, hogy kilónként 82 forintért veszik át a sertést, és már 107 forintot fizetnek. Bízom benne, hogy ezután se esik vissza az ár. —Ón mindig optimista? — Igen, mindig. Bízni kell az embernek, és elsősorban önmagára számítani. Soha nem szabad feladni! — Ez a szemlélet bizonyára átsegítette nehéz élethelyzeteken is. — Hogyne. Mást ne mondjak, rokkantnyugdíjba kényszerültem. — Megkérdezhetem, hány éves? — Most vagyok 57. —Az még nem kor! Hogyan telnek a napok? — Nem unatkozom, teszek- veszek, és sokat is kell sétálnom. A tétlenség kész öngyilkosság, aki felad minden tevékenységet, az elveszett. — Most éppen mivel foglalatoskodott? — Most főzök, halászlé lesz és rántott hal. A feleségem dolgozni jár, tanít. Mire hazaér, megfőzök. —Szeret főzni? — Nagyon! Főképpen nagy tételben, és kiváltképp birkát. Azt aztán tudni kell elkészíteni! —Mi a titka? — Nem szabad megpirítani a hagymát, hanem legalul rakni a csontot egy kis zsírral, és rétegelni a húst, hagymát, paprikát. No és a jó házi paradicsomlé, esetleg sűrítmény, az ad jó szaftot, víz pedig kevés kell. —Mekkora a család? — Két felnőtt fiunk van, és egy unoka. — Elégedett embernek érzi magát? — Igen, voltaképpen annak. Persze az ember mindig többet szeretne, hogy többet adhasson a gyerekeinek. Az viszi mindig előbbre. —Köszönöm a beszélgetést, „A debreceni református Nagytemplom — a magyar korai klasszicista építészet e nagyszabású alkotása —- a róla megjelent monográfia ellenére is elég sok problémát vet fel. Igen elgondolkoztató az, hogy jóformán minden előzmény nélkül, egy olyan közösségben, ahol a művészeti érdeklődés és igény eladdig nem kapott különösebb helyet, a vele egyidőben épült kollégiummal együtt az új stílus egyetlen rohammal betört és a meglevő anyagi nehézségek ellenére — nagyobb változtatásokkal ugyan — mégis két monumentális alkotást hozhatott lére. De igazgató kérdéseket vet fel a tervező személye miatt is, akinek ezidő szerint e két debreceni alkotásán kívül más, hitelesnek mondható művéről Ttem tudunk, aki a csonkán és hiányosan megvalósult művekben is olyan tervezői és technikai tudást árul el, ami a legnagyobb magyar építőművészek között biztosít helyet számára... ...Mikor az egyház vezetősége 1803-ban elhatározta, hogy az előző évben leégett középkori Szent András templom falait — azok megrongálódott volta miatt — az alapokig lebontatja, nemcsak kész terve, de még elgondolása sem volt az építendő új templomra nézve. 1803 júniusában Johann Weiss nevű nagyváradi rajzprofesszor küldött ugyan egy templomtervet, s ezt a tervet pártolta a kálvinista egyházi életben nagy szerepet játszó Rhédey Lajos bihari főúr is, azonban ezt nem vették figyelembe. jó egészséget kívánok! „Kedves Közönség! Én már napok óta remekül érzem magam Békéscsabán, ezen belül a Jókai Színházban. Annak reményében írom ezt a pár sort, hogy Önök ugyanilyen jól fogják érezni magukat akkor, ha eljönnek megnézni a Kaviár és lencse című előadást. A viszontlátásig csókolja Magukat: Bajor Imre.” E sorokat Bajor Imre színművész a népszerű Szomszédok című tévésorozat „Öli ura” írta emlékkönyvünkbe, annak apropóján, hogy Békéscsabán vendégszerepei A Debreceni Evangélikus—Református Nagytemplom 1910 körül Fekete fehéren Múló népharag Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban eszembe jut a néhány esztendővel ezelőtti garázsbotrány, amely az akkori csabai párttitkárnak a székébe került. Csak a rend kedvéért idézem fel: a pártállami MSZMP városi funkcionáriusáról van szó. Természetesen a diktatúra időszakából, amikor a pártfunkcionáriusok és a zöldbárók degeszre tömték a zsebüket. Azokból az évekből, amikor az igazságra és tisztességre kiéhezett nép csak álmodott a többpárti ellenőrzésről, demokratikus rendőrségről és igazságszolgáltatási szervezetről. Talán emlékeznek még rá, egy lakótelepi garázssoron a párttitkár — úgymond, helyzetével visszaélve — két garázst vásárolt, sokak szerint azzal a szándékkal, hogy idővel az egyiket továbbadja a hetvenezer forintos vásárlási árnál harmincezerrel drágábban. Színtiszta korrupciót, nyerészkedést, hatalommal való visszaélést kiáltott a közvélemény, s a rogyadozó MSZMP azonnal intézkedett: pártfegyelmi és leváltás. Hozzá újságcikk, erkölcsi meg- hurcolás. A népharag kitapintható volt. Még egyszer ideírom: harmincezer forintért! Hogy mindez miért jutott eszembe? Mert a minap olvastam, hogy a 11,4 milliárd könyv szerinti értéken nyilvántartott Dimag Rt.-t mindössze félmilliárd forintért adták el egy osztrák-orosz konzorciumnak. Az ügy pikantériája, hogy azt a félmilliárdot sem fizették ki, viszont az állam időközben 4,5 milliárddal megsegítette a céget, s az egyenleg most: 20 milliárd adósság. De ne menjünk messzire! Azt beszélik városszerte, hogy a pár éve több, mint 100 millióért felújított gyulai Park Szállodát 74 millióért privatizálták. Most, amikor már nincs diktatúra, nem tömik degeszre zsebeiket MSZMP-funkcionáriusok és zöldbárók, most, amikor végre demokrácia, többpárti ellenőrzés, demokratikus rendőrség és igazságszolgáltatás van Magyarországon. Nincs is népharag! Árpási Zoltán
