Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08-09 / 6. szám

© k 1994. január 8-9., szombat-vasárnap SPORT Q f iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mi van Gherendivel? A Békéscsabai NKC első osztályú női kézilabdacsapa­5^- tának edzéseiről mostanában hiányzik egy arc, neveze- yQ | tesen a gólerős román légiósé, Gherendi Gabrielláé. Márpedig a folytatásban nagy szükség lenne rá, hiszen az együttes egyik meghatározója. A jelek viszont arra utalnak, aligha lép pályára a bajnoki pontvadászat és a Magyar Kupa idei januári folytatásában. Gherendi december végén hazautazott, már ekkor közölte edzőjével, Tobak Lászlónéval, hogy aligha tér vissza a januári évkezdetre. Annyit máris megtudtunk, a játékosnak február végéig van román engedélye Magyarországon játszani. A bé­késcsabai csapattal pedig december végéig szólt a szerződése. Egyes állítások szerint a hiányzó két hónap öt mérkőzésére kétszázezer forint „fellépési” díjat kért a klubtól, amit a nehéz helyzetben lévő egyesület aligha tud — vagy kíván — kifizetni. Nem beszélve arról, hogy — ugyancsak megerősített hírek szerint — a román légiós Győr felé kacsingat, ahol egykori társa, Mátéfi Eszter játszik, s akiről tavaly sokáig állították, a Viharsarokba jön játszani, legalábbis Gherendi is igyekezett megnyerni Mátéfit a csapatnak. Most viszont mintha fordítva történnének a dolgok: Mátéfi szeretné, ha Gherendi költözne Győrbe. Egy biztos: Gherendi kiköltözött abból a lakásból, amelyet a Békéscsaba biztosított neki, s az edzéseken nem vesz részt. Folytatódik a kosaras pontvadászat A házi gólkirálynak nyáron lejár a szerződése, de szívesen maradna „Mostanában több a dicséret, mint a feddés” Az idei bajnokság sikercsapata, a Bé- késcsabai Előre FC nagyrészt házi gól­királyának, Kulcsár Sándor­nak (28) is köszönheti előkelő helyezését. Érthető, hiszen a nagyváradi labdarúgó az ősz során nyolcszor talált be az ellenfelek hálójába, s góljai legtöbbször a legjobbkor jöt­tek, fontos pontokat döntöt­tek el. A viharsarkiak csatára tíz­éves korában ismerkedett meg a labdarúgással Nagyvá­radon, de megjárta az első osztályú Bukaresti Victoriát is, amellyel kétszer jutott ki a nemzetközi porondra. Kulcsár Sándor A BSC Szarvas szá­mára az új év máris rangadóval köszönt be, hiszen szombaton 17 órai kezdettel a Pécsi VSK csapatát fogadják hazai pályán. Két fordulóval az alapbajnok­ság vége előtt már nyilvánvaló­vá vált, hogy a négy kiemelt csapat (Sopron, MTK, Diós­győr, BSE) mellé az A csoport­ból a Tungsram, a Pécs, a BEAC és a Szarvas kerül, s ez a nyolc csapat játszik tovább a bajnoki címért, a nemzetközi kupahe­lyekért, és a szuper ligás szerep­lésért. Ennek jegyében került sor két edzőmérkőzésre is a Szuper Liga döntőjére készülő VSS Kassa gárdájával. A Szarvasra látogató szlovákok ellen elő­ször magabiztos és sziporkázó játékkal 73:51-re győztek Pa- rascsenkóék, majd másnap — amikor Novák Gábor edző min­denkinek játéklehetőséget adott —63:62-re kikaptak. — Sajnos nem volt zavarta­lan a felkészülésünk — mondja Novák Gábor vezető edző. — Hiába szerveztünk meg min­dent a legjobban az elmúlt két hétben, s dolgoztunk becsülete­sen, mégis vannak gondjaink. Lévai Beáta nem jelent meg az edzőtáborban, majd január 4-én közölte, hogy orvosi javaslatra abbahagyja a sportolást. A ve­zetők azóta is szeretnének meg­győződni az okok valódiságá­ról, ám ez eddig nem sikerült, így megint csak öt felnőtt játé­kosom van, hiszen Kurucz ge­rincműtétre készül, Nedília még nem kész a játékra, bár nagyon szorgalmasan edz. Mégis azt mondom, hogy a Pécs és BEAC elleni rangadókon van esélyünk... — Az 1988—89-es évadban a legjobb nyolcig jutott az UE­FA Kupában a Victoria, töb­bek között kivertük a Dinamo Minszk gárdáját — mondja Kulcsár Sándor. — Ezen a minszki találkozón negyven­ezer néző előtt lőttem egy fon­tos gólt a helyieknek, s végül ez az idegenben lőtt gól juttat­ta tovább együttesünket a ne­gyeddöntőbe, ahonnan már nem sikerült tovább lépnünk. A következő évi kupakísér­letünk már nem járt ilyen si­kerrel, az elején kivert bennünket a Valencia. Huszonkilenc gól a Bihor színeiben —Egyáltalán, hogyan kerültél Bukarestbe? — Az FC Bihorral a legma­gasabb osztályba jutottunk 1987-ben, jómagam 29 góllal járultam a sikerhez. Ekkor hív­tak a fővárosba, így kerültem a Victoriához, amellyel kétszer harmadikok lettünk, s indul­hattunk a nemzetközi kupá­ban. Valamivel több, mint száz első osztályú mérkőzésen léptem pályára Romániában. — Nem a békéscsabai volt az első magyar ajánla tod... — Valóban. Négy évvel ez­előtt egyszer keresett Zare, s rám kérdezett, játszanék-e a Siófokban, amely csapat ak­kor éppen csatárhiányban szenvedett. De ennél többre nem jutottunk. Aztán az Új­pest érdeklődött irántam, de az akkori vezetés elzárkózott ki­adásomtól, mondván, itthon van szükség rám. Végül 1992 nyarán egy szalontai üzletem­ber, egy fociimádó, Mailinger úr hozott össze a Békéscsaba akkori vezetőivel, többek kö­zött Bognár Istvánnal, a klub jelenlegi elnökhelyettesével, s tárgyalni kezdtünk. Miután mi megegyeztünk, a lila-fehér klub vezetői Nagyváradra utaztak, s ott is hamar nyélbe ütötték az üzletet. Két évre szerződtem Békéscsabára. A mi fejünkkel gondolkodik —Magyarországra kerülésed­kor szerény reményű csapat volt az Előre FC. Éppen akkor jutottak föl az NB II-bői, s azt tartották a legfontosabbnak, hogy megőrizzék a legmaga­sabb osztálybeli tagságot. Ilyenformán láttad te is? — Ezeknek a szerény ter­veknek köszönheti a csapat, hogy most a legjobbak között található. No meg Pásztor Jó­zsefnek. A „mester” az öltöző­ből ült át a kispadra, s minden nap a mi fejünkkel gondolko­dik. Pásztor, mondhatni, be­lénk nevelte a győzni akarást, s ma már elmondható, hogy a csapat szinte minden tagja minden 90 percben győzni szeretne. De az sem elhanya­golható, hogy Pásztor beáll közénk edzeni, testközelből látja a hibákat, s mint rutinos „játékos”, azonnal javítja is. Mit javítja, egyenesen meg­mutatja, hogyan kell csinálni. — Ez a Békéscsaba hol he­lyezkedne el a román bajnok­ságban? —Azt hiszem a mai pontva­dászatban mindenképpen az első ligában, s ott is jól megáll­ná a helyét. Pénz és parancsuralom — A fél vagy egy évtizeddel ezelőttihez képest? — Ott már nehéz dolga len­ne. Akkoriban borzasztóan erős volt a Román Liga, amit a nemzetközi eredmények is megmutatnak. Elég, ha a há­rom legjobbra pillantunk vissza: a Steauára, a Dinamóra és a Victoriára. De azóta kiá­ramlott szinte minden profi külföldre, ezzel alaposan visszaesett a színvonal. —Akkoriban minek volt kö­szönhető, hogy a halódó kelet­európai labdarúgásban egyedül állta a sarat a román labdarúgás? — Elsősorban a pénznek és a parancsuralomnak. Ez utób­bit, félre ne értse bárki is, nem kívánom vissza. De tény, a há­rom legjobb csapat kénye- kedve szerint igazolhatott, volt olyan, hogy ötven profit is tartott, akiket aztán nevelt, majd nagy haszonnal tovább­adott külföldre. Az árából pe­dig sok új fiatalt igazoltak. A fiatalembereknek, labdarú­góknak ez volt az egyetlen ér­vényesülési lehetőségük. A forradalom után legszegé­nyedtek Romániában is a csa­patok. A szegénység pedig a foci legnagyobb ellensége. — Legjobb tudomásom sze­rint nagy hagyománya van a labdarúgásnak családodban... — Heten vagyunk testvé­rek, ebből négy fiú. Én vagyok a legfiatalabb. Három bátyám felülmúlt engem tehetségben, csakhogy rossz korban éltek, nem volt igazi lehetőségük a kiugrásra. Szüleim vallásos emberek lévén azt szerették volna, ha én is gyakoribb templomjáró lettem volna, ró­lam nem hitték, hogy a foci lesz a „mesterségem”. Ma már rajtam kívül csak az egyik bá­tyám futballozik, de mivel nem fiatal, csak egy kis csapat­ban levezetésképpen. —Egyik bátyád viszont rég­óta magyar állampolgár. Gyakran találkoztok? — Sajnos Magyarországon ritkán, Szentendrén lakik Jó­zsef bátyám és a munkája nem engedi, hogy kijárjon a meccsekre. Leginkább még Nagyváradon tudunk beszél­getni, ha egyszerre megyünk haza. Akkor viszont kiele­mezzük a focit, együtt ülünk a képernyő előtt, s nézzük a ma­gyar adást, a Gólösszefoglalót. Apósom is „érti” a focit, előtte kell szégyenkeznem, ha nem megy a csapatnak vagy ne­kem, de szerencsére mostaná­ban több a dicséret, mint a feddés. Viszont van egy uno­katestvérem, aki még a forra­dalom előtt költözött Magyar- országra, ő ott van minden mérkőzésünkön. — Mit hozhat a tavasz a Békéscsabának? — Most van 22 pontunk. Ha a végelszámoláskor lesz negy­ven, az már kupaszereplést je­lenthet. Szerintem nem a baj­noki címről kell álmodoz­nunk. Legfeljebb titkos vágya lehet néhány játékosnak, de hangosan nem mondja ki sen­ki. Szerintem az első négy kö­zött van a reális helyünk. Magyar csapattal a nemzetközi kupában —Nyáron lejár a kétéves szer­ződésed. Hogyan tovább? — Szeretnék továbbra is a Békéscsabában focizni, de az­zal is tisztában vagyok, ez nem rajtam múlik. Noha nem volt profiszerződésem az FC Bi­horral, de úgy szól a két klub közötti megállapodás, hogy két év múlva visszaszáll a jog a nagyváradi csapatra. Újra a két egyesületnek kell majd tár­gyalnia. És itt visszakanyarod­nék a tavaszhoz. Ha jól sze­replünk a folytatásban, s kijut a Békéscsaba a nemzetközi po­rondra, én a lila-fehérekkel szeretnék tartani a kupa­meccseken is. Nekem külön nagy lehetőség és megtisztel­tetés lenne, ha magyar csapat­tal is részt vehetnék a nemzet­közi focigálán. Jávor Péter Szavazószelvény Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1993-ban? 1. ____________________________________________ 2. ____________________________________________ 3 . ____________________________________________ K i volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1993-ban? 1. ------------------------------------------------------------------­2. 3. Melyik volt Békés megye legjobb csapata 1993-ban? 1. __________________________________________ 2. 3. Né v: Cím: __________________________________________ Mint emlékezetes, 1993. december 27-ei számunkban tettük közzé felhívásunkat, miszerint arra kértük olva­sóinkat: szavazzanak arra, ki volt a megye legeredmé­nyesebb sportolója! 1994. január 15-éig minden nap találnak egy „Szavazószelvényt”, amelyet kivágva, s borítékba helyezve beküldhetnek lapunk címére (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), majd a szavazatokat összegezve egy későbbi időpontban közzétesszük, kikre voksoltak olvasóink. A szavazatokat január 20-áig fo­gadjuk, a borítékra pedig kérjük ráírni: „Az év sporto­lói!” Cruyff-klán Barcelonában ^ A Cruyff família kezdi igájába hajtani Barce- lonát. Legutóbb, igaz, csak egy barátságos mérkőzésen Johan Cruyff, a csapat edzője pályára küldte fi­át, a 19 esztendős Jordit, majd később becserélte a kapuba ve- jét, Mariano Angoy-t is. A csa­ládi ünnep jól végződött, a kata­lán együttes 3—2-re verte a dán FC Koppenhágát. Fekete Gábor hatodik vr A Budapest Bank Ku- — pa junior vívóverseny r \ ” férfi tőr számában 25 or­szág 161 versenyzője lépett pástra. Azelőcsatározások során sorra estek ki a magyarok, a legjobb 32 közé csak ketten tudták beverekedni magukat, Nagy Andor és a Békéscsabai Előre Vívó Egyesület fiatalja, Fekete Gábor, aki végig szen­zációsan vívott. Nagy itt kika­pott, viszont a békéscsabaiak tehetséges versenyzője, Fekete kitűnő vívással, három magabiz­tos győzelemmel a nyolc közé jutott. A négyes fináléba kerülé­sért Ferrarival kellett megvív­nia Feketének, a francia vívó 15:9-re nyert, így az utolsó ma- jwar érmes remény is elszállt. najtman János tanítványának teljesítménye azonban így is di­cséretes, várakozáson felül pro­dukált. A számot végül a francia Ferrari nyerte, tehát Fekete a későbbi győztestől kapott ki. Pénteken a párbajtőrözők foglalták el a Nemzeti Sport­csarnok pástjait. E fegyvernem­ben 29 ország 171 fiatal ver­senyzője, köztük 35 hazai vívó nevezett. A selejtezőket 29 cso­portban kezdték meg a résztve­vők, majd fokozatosan fogyat­kozott a mezőny. Fekete Attila és Imre Géza simán jutott a 32 közé. A négy békéscsabai indu­lóból Grósz László verekedte be magát a legjobb 32 közé. Grósz azonban ezen a lépcsőfokon 15:10-re kikapott az orosz Fe- doszejevtől, az MTK-s Fekete Attila viszont megnyerte a pénteki finálét. békés megyei hírlap Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66) 441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441- 545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710, telex: 83-312. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Postai Hírlapkereskedelmi Rt., Szeged, Tisza L. krt. 47. Telefon: (62) 325-978, és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál. (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom