Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15-16 / 12. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. január 15-16., szombat-vasárnap Lánglelkűségből kincsesház Vidovszky Béla és Corini Margit művészetének otthona, a Gyomaendrődi Képtár Ritka pillanata életünknek e művészettagadó, mégis valami egészen másfajta művészeti gyakorlat felé nyitó század végén: művészeti múzeumot, azaz képtárat avattunk Gyoma- endrődön! Ily módon Gyula város két képtára (a Bene-gyűjte- mény és a Kohán-képtár) mellett ez a harmadik állandó művészeti gyűjteménye Békés megyének. (A békéscsabai múzeum Munkácsy-terme csupán emlékszobának tekinthető és semmiképpen sem pótolhatja az oly régóta áhított városi képtár funkcióját.) Két párhuzamos, de szemléletileg gyökeresen eltérő festői pálya fonalát kapcsolja össze a gyomai gyűjtemény, s abban is sajátos méltányosságot gyakorol, hogy Vidovszky Béla a város szülötteként, Corini Margit pedig a város kései lakójaként s halottjaként nyert lehetőséget s jogot az örökös szellemi jelenlétre. Vidovszky Béla 110 évvel ezelőtt, 1883-ban született Gyomán, s húsz éve, 1973-ban hunyt el Budapesten. Édesapján, a békéscsabai Vidovszky Ferencen, Munkácsy Mihály gyermekkori barátján és rajzolótársán keresztül pályája szervesen kapcsolódik a magyar művészet egyik fővonulatához: az alföldi festészethez, amely az August Petten- koffen osztrák festő által az 1850-es években felfedezett szolnoki—Tisza-melléki festői témák kiaknázására 1899- ben szerveződött szolnoki művésztelep és a Munkácsy-ha- gyomány folytatását vállaló, Hódmezővásárhely központú alföldi iskola tevékenységében hozta meg maradandó gyümölcseit, de hatása szélesebb körben sugárzott. Tájképeinek, csendéleteinek, arcképeinek és szobabelVidovszky Béla: Két csabai templom sőinek valóban bensőséges, szinte ámyéktalan tisztasága, áttetszősége korán felkelti a szakma és a közönség érdeklődését, de amit a pályatárs, Herman Lipót festőművész írt éppen 1938-as békéscsabai kiállításának katalógusában, Vidovszky élete végéig érvényes jellemzés maradt: „Ha osztályozni akarnók művészi stílusát — egészséges és őszinte naturalizmusnak nevezhetjük. Sohasem kereste a magának kitűzött probléma könnyű oldalát és soha, semmi engedményt nem tett sem divatos áramlatoknak, sem újabb és tetszetős felfogásoknak; haladt a maga nem is könnyen járható művészi útján, s ezzel elérte, hogy kedves, igaz és becsületes egyéniségének tükre a művészete.” A vele szinte egy időben alkotó, Kolozsváron 1897-ben Sóváry néven született Corini Margit útja azonban meglehetősen eltérő irányú: színész- és írótehetségként indul, de első házassága révén korán Amerikába kerül, ott végzi el immár festői tanulmányait, majd a New York-i évek után, 1928- ban Párizsba költözik, itt aratja zajos sikereit, s mint azt annyiszor leírták már (de nem kisebb szakértő, mint a neves francia kritikus és művészet- történész, André Salamon nyomán): „a párizsi éjszakák festőjeként” tartották számon a valóban bravúros megoldású, alulról világított alakos városképeiben a bohém, érzelmes és nosztalgikus Párizs magyar felfedezőjét. Színeiben, motívumaiban, szellemében valóban oly franciás, az impresszionisták-posz- timpresszionisták és az Ecole Paris modernségében fogant piktúrája 1943-as hazatelepe - désekor nem talált méltányos fogadtatásra Budapesten, s Vidovszky Béla: Olasz táj Corini Margit: Önarckép egyéb, homályos okok folytán, a sokévi hányattatás után, sajátos véletlenek összejátszása eredményeképpen Gyomaendrődöt szemeli ki utolsó választott városának, amelyre halála előtt négy esztendővel rátestálja életművének megőrződött töredékét azzal a kikötéssel, hogy egyszer, jobb idők jöttén, állandó kiállításként őrizhesse emlékét. A két életmű sorsa azonban kezdetben különböző módon alakult. A Corini-képek intézménytől intézményig hányódtak, míg a „lánglelkű” Láng Miklós elnökletével működő Vidovszky Béla Emlékbizottság és a hajdani nagyközségi tanács az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet által felajánlott teremben már 1986-ban megnyithatta a Vidovszky Bé- la-emlékszobát. Majd 1988- ban megvásárolták a december elején megnyitott városi képtár épületét, s már 1991-ben Gyo- maendrőd város első önkormányzati képviselő-testülete létrehozta a „Gyomaendrőd Város Közgyűjteményeiért” Alapítványt, amely két év alatt, a „köz” páratlan méretű segítségével az ország egyik legszebb, Corini Margit: Vitorlások Vidovszky Béla: Olvasó nó' legkorszerűbb vidéki képtárát rendezte be a hajdani, jellegzetes gyomai polgári lakóházban. Ha van „közgyűjtemény” — hát a gyomai klasszikusan az, hiszen a képek és egyéb műtárgyak adományozásától kezdve az átalakítási munkálatok költségviselésén át az avatással kapcsolatos terhiekig, mindent a gyomaendrődi polgárok vállaltak. S ha már ezt a szintén agyonkoptatott szót, a „lánglelkűséget” említettük fennebb, hadd neve- sítsük meg belőle például Szerető Béla vállalkozót, aki milliós nagyságrendű-értékű anyagot és munkát, s Varga Gyuláné Katalin asszonyt, aki szervező és ügyviteli lelkességét, lelkiismeretességét oly áldozatkészen építette bele a közösség eme új kincsesházába, mintha személyes ügyüket szolgálták volna. íme a példa, az egész gyoma- * endrődi képtár példája: közügyként csak ott valósítható meg nemes és hasznos szándék, ahol azt mindenki, de legalábbis a többség személyes érdekének vallja. Banner Zoltán Corini Margit: Mozi előtt REPRODUKCIÓ: NAGY IMRE
