Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-31-1994-01-02 / 307. szám
W, 1993. december 31-1994. január 2., péntek-vasárnap SZILVESZTER jgKÉS MEGYEI HÍRLAP Kis történetek nagy emberekről A szorgalmas gleccser Einstein egyszer a svájci hegyekben sétált, amikor megállt mellette egy rikítóan cicomás hölgy—valami tengerentúli turista—-, és érdeklődni kezdett: —Nem tetszik tudni, hogyan kerülnek ide az út szélére ezek a hatalmas sziklák? —A gleccser hozza le őket a hegyekből — válaszolta Einstein. —És a gleccser most hol van ?—kiváncsiskodott tovább a hölgy. Einstein nem maradt adós a felelettel: —Bizonyára visszament, hogy újabb sziklákat hozzon. Brekeke-interjú Az év utolsó napja az összegzésé, s az idén sajnos a békaperspektíva a helyzetünkhöz legközelebb álló nézó'pont. Megkérdeztük tehát az illetékest, hogyan látja a magyar gazdaságot? — Én már feljutottam a csúcsra, de hogy önök hol tartanak, hiába nézek vissza, nem látom. Pattogatott gondolatok * Ma a hallgató néma többség a kormány aranyalapja. * A megvesztegetés mocsarába süllyedt több politikus azzal védekezik, hogy Iszapfürdővel gyógyítja magát. * Gyakori az olyan nyílt párbeszéd, amikor az egyik fél csak bólogat * Gyakran jó mélyen a zsebébe nyúlt..., hogy eldugja a baksist * Eredeti író volt. Legjelentősebb műveit a sorok között írta. * Több szuverén ország vezetői ki nem állhatják a szuverén állampolgárokat. * Amelyik kormány politikája egy helyben topog — többnyire a vesztébe rohan. Biztos a dolgában — Az én feleségem olyan hűséges, mint egy kutya. —Csak ne légy olyan biztos a dolgodban. — Miért? Már háromszor megszökött tőlem és mindig visszajött. Szó szerint — Hogy vagy barátom? — Tudod, egyszer fent, egyszer lent. — Hát ezt hogy értsem? — Liftboy vagyok. Jóságos apa — A barátod ma itt járt és megkérte a kezed — újságolja az apa hazatérő lányának. —Férjhez is mennék hozzá, de nem hagyhatom itt a mamát. — Vidd magaddal. Biztatás A páciens nagyon fél az operációtól, ezért biztatást vár a sebésztől: — Doktor úr, milyenek az esélyeim? — Tudja, ez lesz a huszonnegyedik hasonló műtétem. — Akkor bízhatok, ugye? — Azt hiszem, igen. Egyszer csak sikerülnie kell. Vigasz — Az én férjem kimondottan intellektuális típus. — Ne szomoikodj, kedvesem. az enyémnek sincs pénze. Katasztrófa — Családunk túlélt egy repülőkatasztrófát. — Mi történt? — Repülővel megérkezett az anyós. Az igazi Két lány társalog a vonaton: — Legszebb testük az indián férfiaknak van. — De a legjobb szeretők a magyar Fiúk — válaszolja a másik. Erre a sarokból feláll egy fiú és bemutatkozik: — Hölgyeim. Winnetou Pista vagyok. Jó hasonlat Az üzemi ebédlőben egyik titkárnő megkérdezi a másikat: — Miért hívjátok az igazgatótokat „vakbélnek”? — Mert minden irritálja és lényegében ő is felesleges. * Átmeneti megoldás A kapitalizmusban odaadják a munkaerő árát. s csak azután veszik vissza. A szocializmusban oda sem adják. Az átmeneti időszakban pedig még oda sem adják, de már vissza is veszik. Egy moszkvai — Mondd csak. nagymama, jó ember volt Lenin? — Jó bizony, kis unokám. — Hát Sztálin, ő rossz volt ugye? — Rossz volt, méghozzá milyen rossz. —Hát Jelcin milyen? — Majd megtudjuk, ha meghal. Tanulékony gyerek — Mit csinálsz, Pista, ha a tömött villamosra felszáll egy idősebb asszony és te ülsz? — Ugyanazt, mint a papa. Úgy teszek, mintha szunyókálnék. Diplomata gyerek Zsuzsika hazajön az iskolából és odaáll az apja elé: — Apa, holnap szűkkörű szülői értekezlet lesz. Csak a tanító úr és te leszel ott. Szerencsés fickó —Tegnap az új titkárnőm már megsimogatta a hajamat. — Milyen szerencse, hogy nem felejtetted otthon. Az iskolában — Jóska, mondd csak, mit adnak a juhok? —Gyapjút! —-Abból mit csinálnak? —Nem tudom. — Hát a szvettert, ami rajtad van, miből csinálták? — A bátyám szvetteréből. Autóvásárlás — Azon töröm a fejem, hogy új autót veszek. —Van annyi pénzed? —Az nincs, de a fejem azért törhetem. Figyelmes férj Az egér elveszi feleségül az elefántot. A nászéjszaka után megkérdi: — Nem fájt, kicsim? Csoda, hogy fáradt? Két egér beszélget. — Olyan fáradtnak látszol — mondja az egyik. — Mi van veled? — Hagyd el! Feleségül vettem egy zsiráflányt. — Es ettől vagy kifáradva? — Mert telhetetlen. Megcsókolom, aztán alig érek a földre, már megszólal: „Gyere, szívem! Puszit!” Galoppon Arisztid és inasa kimennek a galoppversenyre. — Jean, miért futnak a lovak? — Babérért, uram. — És melyik kapja a babért? —Az első, uram.-— Akkor a többi minek stra- pálja magát? Hűség Kétévi házasság után a házaspárnak még mindig nincs gyereke. A fiatalasszony orvoshoz fordul. — Nehéz eset — hümmög a nőgyógyász. — De majd meglátjuk, mit tehetünk. Vetkőzzön le! — De doktor úr! —aggályoskodik a fiatalasszony. — Az első gyereket a férjemtől szeretném! Kit keresnek? Az igazgató megkérdi a titkárnőjét: — Volt valami fontosabb telefon? —Hogyne, több is. — És kik voltak azok? — Nem tartozik magára! Mind engem keresett. Nem kutyavicc A diliházban egy ápolt madzagon húz maga után egy cipőt. Egy orvos tapintatosan kérdi tőle: — Jaj, de aranyos! Hogy hívják? —Ti fi... — Szép neve van... És szokott ugatni? —Maga hülye, hallott már egy negyvenkettes férficipőt ugatni? Egy skót Skóciában betér egy férfi a szálloda előcsarnokába és megkérdezi a portást: — Uram. hány óra van? — Nálunk lakik? — Nem. — Akkor sajnálom, a mi óránk csak a saját vendégeinknek szolgál. Utcai jelenet A lélekelemzés atyjának tartott Freud egy meleg tavaszi napon beugrott egy taviba, s felső kabátját a hátsó ülésre dobva, elvitette magát egy hivatalhoz, ahol sürgős elintéznivalója volt. Mire dolga végeztével visszatért a kapu előtt hagyott kocsihoz, az autó körül valóságos ki csődület kerekedett. Mint kiderült azért, mert miközben a sofőr utasára várakozva újságot olvasott, az átmeneti kabátot valaki kilopta az ülésről. —Saját magának köszönheti a dolgot, uram!—formedt Freudra a tömegből az egyik bámészkodó. —Az ember egy jó átmeneti kabátot nem hagy őrizetlenül az autóülésen. — Miért lett volna őrizetlen az a kabát? — avatkozott közbe egy másik ismeretlen.—Elvégre ott ült a kocsiban a sofőr, neki kellett volna vigyáznia az autóban hagyott holmira. Szerintem a sofőr a hibás. — Dehogy a sofőr! — vélte egy harmadik.—A hivatal portása a felelős. Kint állt a kapuban, ha látta, hogy valaki benyúl a kabátért, miért nem kapta el az illetőt? Freud barátságosan körbebólintott: —Igazuk van. uraim! Valamennyien hibásak vagyunk, csak a tolvaj ártatlan. Hisz ő nem tett mást. mint hogy a választott mesterségében csendesen dolgozott.
