Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-31-1994-01-02 / 307. szám

1993. DECEMBER 31-1994. JANUÁR 2., PÉNTEK-VASÁRNAP ÁRA: 16,30 FORINT XLVIII. ÉVFOLYAM 307. SZÁM Lebukott a kondorosi bűnbanda Közéleti diagnózis A választási kampány kibon­takozása, a politika porondján élesedő küzdelem arra int, hogy fölerősödhetnek a társa­dalmi morált, a közélet tiszta­ságát veszélyeztető folyama­tok. Jogosak-e ezek az aggá­lyok? — kérdeztük Szabad Györgytől, a parlament elnö­kétől, aki a 4. oldalon aktuális társadalmi kérdésekről fejti ki véleményét. / Úgy élvezem... Víz Elek, a Kondorosi Egyesí­tett Befürdési Igazgatóság me­denceügyi főbiztosa dühös. Rengeteg panasz fut be hozzá, hogy évek óta nincs strandolá­si lehetőség a településen, pe­dig szerinte ez nem így van. Úszásból felmentettek, rossz indulattól átitatott hisztéria­keltők teremtenek pánikhan­gulatot. (5. oldal) Békési várostörténet Újra megjelent Békésen a vá­ros 1939-ben napvilágot látó története, amelyet a városi könyvtár hasonmás kiadásban adott közre. Durkó Antal törté­nész, a megye névadó és első városának múzeumalapító igazgatója írta meg a „Békés nagyközség története” című munkáját. Az Árpád-kori ti­szántúli megyeszékhelyről, Békésről mindmáig ez az első és egyetlen komolyabb össze­foglaló történeti mű. A békési lokálpatrióták kezdeményezé­sére most újból megjelent könyv közli Banner Jánosnak a város régészetét feldolgozó ta­nulmányát is, bemutatja a te­lepülés múltját, s különösen gazdag ismeretanyagot tartal­maz a helyi egyházak, iskolák és egyesületek egykori életéről. December 28-a emlékezetes nap marad a kondorosi körzeti megbízotti csoport és a már régen körözött bűnbanda éle­tében egyaránt: a rendőrök számára egy bravúros nyomo­zás, a bűnözőknek ez évi utol­só betörésük teszi azzá. Mi is történt ezen az emlé­kezetes napon? A zömében fi- atalkorúakból álló betörőcso­port levágta a lakatot Kondo­roson a Hősök út 19. szám alatt található presszó ajtajáról, be­hatolt a helyiségbe, s összesen Döcög, ráz, egyszer-egyszer nyikorog, de azért egyre job­ban gyorsul. Jaj, mi lesz ebből, de nincs miért tovább izgulni, mert elfogyott alólunk a talaj. Felszálltunk a Szakái Kft. Sheroke—300-as repülőgépé­vel, hogy határszemlét tart­sunk. Szabó Imre, az FM me­gyei hivatala vezetőjének tár­saságában, aki arra kíváncsi, hogy milyenek a vetések, a gazdálkodók elvégezték-e az őszi munkálatokat. Először Békéscsaba kör­nyékén nézünk szét. A Május 1. Szövetkezet földjén víz csil­lan, de közvetlen mellette szé­pen zöldell a búzavetés. Do­boznak fordulunk, majd Sza- nazughoz érünk, ahol az egyik szántáson őzrudlikat pillan­tunk meg. A sarkadi határban minden csendes, mozdulatlan. A Fekete-Körös kanyargós ezüst szalagját Szanazugnál érjük el, s máris Gyulavári ha­negyvenhatezer forintot kite­vő itallal, édességgel, cigaret­tával felpakolva távoztak. A kondorosi körzeti megbízotti csoport a helyszínelés után azonnal akcióba lépett, s még aznap fülöncsípte az elkövető­ket, s egy lakatlan ház padlá­sán az eltulajdonított tárgya­kat is megtalálta. A büntetőeljárás lefolytatása közben a rendőröknek feltűnt, hogy az esethez nagyon hasonlít a kondorosi buszpályaudvar büféjének kifosztása. Onnan is Határszemle a magasból tárában vagyunk. Az erdőben dámcsoportok pihennek, riad­tan szemlélik a felettük elsu­hanó, dübörgő gépmadarat. Megfordulunk, visszaérünk Szanazughoz, majd Póstelek fölött vagyunk, s megint Bé­késcsabán, de ezúttal Kétsop- ronynak vesszük az irányt. A falu határában még a kárpót­lásra levert karók is látszanak. Milyen érdekes a repülés. Teljesen más a perspektívája, mintha odalentről, a földhöz ragadottan szemlélnénk a dol­gokat. Minden rendezettnek tűnik, nem esnek szét elemeire a falvak, tanyák, porták. A sok ezernyi kéz munkája tökélete­sen érzékelhető a felhők tájé­káról, valahogy az eredendő magyar pesszimizmusom is alábbhagy a látványtól. Ha dolgozni hagyják az embere­ket, akkor nagy baj nem érheti ezt az országot... Kondoros környékén te­ötvenezer forint értékben vittek el ugyancsak italt, édességet és cigarettát 24-én, a szentestét is munkával töltő ismeretlen tette­sek. Gyanújuk nemcsak beiga­zolódott, de meg is találták a lopott holmit. A betörőcsoport ellen — őrizetbe vétel mellett — a Békéscsabai Rendőrkapi­tányság folytat büntetőeljárást, mert úgy tűnik, hogy öt gépko­csifeltörés is számlájára írható a fiatal, de kezdőnek sajnos már nem mondható csapatnak. 4 szünk egy kört, majd Csaba- csűd következik. Fantasztiku­san szabályos ez a település, látszik, hogy vonalzóval és körzővel tervezték meg az egészet. Szarvasnál valahogy beleveszünk a gomolygásba, a felhőkbe. Mielőtt elindultunk, felpillantottam az égre, s olyan magasnak, elérhetetlennek tűntek a felhők. S most ki­derül, hogy mindössze 120 méteren vagyunk. Úszunk a fehérségben, csak itt-ott villan ki a „tejes tál lyukas alján” egy-egy út, fasor vagy búzave­tés. Amott csatorna vize csil­lan, majd ismét elveszünk a gomolygásban. Repülünk, de nem tudom, hogy hol va­gyunk, hiszen nincs kapaszko­dó, támpont, amihez igazod­hatnánk. Azaz, megpillantok egy öntözőberendezést, de az­tán megint semmi. Halasi Gá­bor, a repülő nagyszerű pilótája (Folytatás a 3. oldalon) L. M. Ki gépen száll fölébe „Egyszerű mérleg” Nehéz néhány szóban megvonnom az elmúlt év „egysze­rű mérlegét”, mert 1993 olykor nem mindennapi kihívás elé állított. Mégis csupa hála és köszönet van bennem, ha visszatekintek, hála, mert adott az Úr megpróbáltatást — családi gyászt, betegséget—, de adott elviseléséhez testi­lelki erőt is. Köszönet van bennem a velem együtt élők iránt, mert segítettek a megpróbáltatások elviselésében és a munkavégzésben. Ha csak a legemlékezetesebb eseményeket idézném, már azok is megtöltenének egy újságoldalt. Mert volt rendkívüli helyzet Ásotthalmon és Bugacon a nyári tűz­vész idején, valamint hosszú heteken keresztül a majd­nem irányíthatatlan „török-invázió” és természetesen feszültségekkel teli helyzetek határainkon belül és azo­kon túl. Sok volt az izgalom, a váratlan fordulat és a nehéz döntés. Ám amint ezeken a váratlan, de legalábbis erőt próbáló időszakokon túljutottunk, kezdődött, helyeseb­ben folytatódott a köznapok megszokott munkája. De ha netán panasz érződött volna szavaimból, rosszul fogalmaztam. Volt elismerés talán még érdemen felül is, ám úgy vélem, s magamban így értékeltem, ez a velem dolgozó csapat munkáját dicsérte. Mit kívánnék egy jó tündértől 1994-re? Őrizzük meg továbbra is bölcsességünket, a nyugalmat és a mélyen rejtőző bizakodást. Ha ezek nem hagynak el bennünket, ha Isten áldása kíséri lépteinket, akkor túljuthatunk 1994 megpróbáltatá­sain is. Dr. Farkas László Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei köztársasági MEGBÍZOTT Szilveszteri körkép a megye öt szórakozóhelyéről Sose legyen rosszabb! Nem valami rózsás a magyar gazdasági helyzet, az emberek pénztárcája sem a legtömöttebb mostanában, mégis sokan gondolkodnak úgy, hogy egy évben legalább egyszer (ilyen­kor szilveszterkor) „kirúgnak a hámból”. Vajon van-e hová? írásunkban a megye öt legnevesebb szórakozóhelyén ke­restünk választ e kérdésre. íme: Kik táncoltatnak kiket? A gyulai Agrohotelben telt ház lesz szilveszter éjjelén. Aho­gyan arról Brindás János fősza­kács tájékoztatott, egyik helyi­ségükben dr. Jeszenszky Géza, Békéscsaba alpolgármestere és zenekara húzza el a vigasságra összegyűltek nótáját, egy másik teremben a sarkadi polgármes­ter, Tóth Imre és „bandája” szórakoztatja a nagyérdeműt. A 220 vendég „bemelegítő­ként” aperitifként pálinkából, konyakból vagy vermutból vá­laszthat. Előételként kaszinó- tojást szolgálnak fel, míg a fő­étel rántott pulykamellből, malacsültből, natúr csirkemáj­ból áll. Köretként pezsgős ká­posztát és sült krumplit tálal­nak. Slusszként természetesen süteményt kapnak a vendégek. Éjfél után nem hiányozhat a korhely leves sem, s az 1100 forintos vacsorában egy fél üveg pezsgő is benne foglalta­tik. Olcsó ár, minőségi menü Két menüvel rukkol ki a me­gyeszékhely legelegánsabb ét­terme. A békéscsabai Fiume 150 fős szilveszteri résztvevő­je az A menüben velővel töl­tött palacsintát, bajor sertés­bordát kaphat sült burgonyá­val. Édességként gesztenyés alagutat szolgálnak fel. (A menü ára mindössze 400 fo­rint.) A B menü előétele hideg libamáj. A főétel pulykafiié orly módra, gombás rizzsel és fiúmé salátával. (Folytatás a 3. oldalon) Boldog új esztendőt kívánunk Olvasóinknak! Helytelen történet a vigadni vágyókról A szivárvány minden színében pompázó kompánia zúdult a szerkesztőségbe. Ők lennének a vidám szilveszterezők?! Már csak azért gondoltunk erre, mert azt mondták a telefonba, hogy egy szilveszterezni vá­gyó társaság képviseletében tennék tiszteletüket. Egy társaság — úgyis mondhatnánk: nagy család — tagjai ők, akiket a közös üzleti tevékenység köt össze. A nyá­ron egy környékbeli vendéglő­ben landoltak — úgy százan —, s a felszolgált bográcsos, meg miegyebek mellett igen jól érezték magukat. Arra gon­doltak, hogy ebből a vidám­ságból, élvezetözönből el kel­lene „spájzolni” télire is. Ott helyben kiötlötték, hogy ide­jönnek szilveszterezni. Be is jelentették a vendéglátóknak, akik mintha (akkor még) nem bánták volna a dolgot. A szer­vezők — igaz, általában ki­sebb vendégsereggel — azóta is be-beugrottak fogyasztani (Folytatás a 3. oldalon) Miért vannak a bűnözők szabadlábon?! Tegnap délután közmeghall­gatást és testületi ülést tartott Füzesgyarmat önkormányza­ta. A napirenden a polgármes­teri hivatal és intézményeinek jövő évi költségvetése volt, melyet az intézményvezetők tártak a testület tagjai elé és próbáltak minél kevesebb csökkentéssel „megvédeni”. A közmeghallgatáson jelen volt — és soron kívül szót kért — a Szeghalmi Rendőrkapi­tányság képviseletében Ber- náth Péter főhadnagy, aki elő­ször is sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a közelmúltban lezajlott falugyűlésen admi­nisztratív hiba miatt nem vet­tek részt, majd válaszolt a kép­viselők kérdéseire. Itt is, mint a falugyűlésen, a legfontosabb kérdés a közbiztonság volt. Szóvá tették, hogy nem értik, hogyan lehetséges az, hogy azok a notórius bajkeverők, akik szinte hetente csinálnak valamilyen balhét, lopást, ga­rázdaságot stb., a rendőrség el is kapja őket, ám a tett elköve­tése után néhány nappal már szabadlábon folytatják randa- 1 írozásukat. Bernáth Péter el­mondta, a rendőrség dolga az, hogy a bűnelkövetőket elfog­ja, az esetet felderítse, majd továbbadja az ügyészségnek, il­letve a bíróságnak. A rendőrök­nek 72 óráig van joguk őrizet­ben tartani a gyanúsítottakat, utána, ha a bíróság úgy dönt, ki kell engedni. Szavai után né­hány keresetlen megjegyzés hangzott el a magyar jogrend­ről, amely ezek szerint tehetet­len az ilyen esetekkel szemben. Utána a testület folytatta a jövő évi költségvetés vitáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom