Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-24-26 / 301. szám

1993. december 24-26., péntek-vasárnap KARÁCSONY mm MEGYEI HÍRLAP meg, ezenfelül piacra lépünk divat- és ősszel egy karácsonyi katalógussal is. —A céget 1990. szeptember 1-jén teljes egészében megvet­te az OTTO- csoport... — Ilyen módon csatlakoz­tunk az OTTO család tulajdo­nában lévő, a világ egyik leg­nagyobb katalógusáruházi cé­géhez, mely Európában a Quelle után következik. A for­galmuk Németországban ta­valy meghaladta a 21 milliárd márkát, ami csaknem azonos napjaink magyar adósságállo­mányával. zett ruhadarabból, akkor ők is pontosan úgy fognak festeni, mint abban a manökenek. Elő­fordul, hogy a konfekcióméret nem pont jó annak, aki rendeli. Ha a vásárló úgy kívánja, ak­kor azt kicseréljük Vagy visszafizetjük a pénzét. — Mennyi csomagot szállíta­nak ki naponta? — Több teherautónyit... — Mik az idei slágercikke­ik? — Mint mindig, most az év vége felé a fenyőfadíszek, a karácsonyi abroszok és a különféle dzsekik. Mint virág, a szerénység jelképe - csomagküldőként az elérhetőségé Margaréta, te sokszínű! A témával kapcsolatos ötletet a „Margaréta” Katalógusáru­ház még az ősszel megjelenő, karácsonyi katalógusából me­rítettem. A bőséges kínálatot tartalmazó füzetet lapozgatva megakadt a szemem azon a körösladányi családon, akik vásárlásuk nyomán, Fortuna jóvoltából felejthetetlen napo­kat töltöttek Franciaország­ban. Még az ünnepek előtt keres­tem fel Magyarország legna­gyobb, az egyébként a német OTTO-csoporthoz tartozó Margaréta csomagküldő szol­gálatot', ha úgy tetszik, hazánk legnagyobb áruházát. Dr. Moskovits László ügyvezető igazgató készségesen állt ren­delkezésemre, annak ellenére, hogy időnként a sajtó „úgy ál­talában” cikizi az egyre szapo­rodó csomagküldő szervezete­ket. — Mindenki kapja meg azt, amit megérdemel: ha jól dol­gozik, akkor az elismerést, a hiányosságokért pedig a kriti­kát, de konkrétan, s ne csak úgy általában... — zárja rövid­re a témát Moskovits László, miközben áttérünk beszélge­tésünk fő témájára, az idei ka­rácsonyi csúcsforgalomra. Mire e sorok megjelennek, bi­zonyára mindenki pontosan azt az ajándékféleséget kapja meg a Margarétától, amit szá­mára megrendeltek. A csomagküldő szolgálat, a kereskedelemnek ez a formája a világban nem ismeretlen. Az USA-ban több mint 100 éve indult útjára ez a fajta eladási mód, ami annak a következ­ménye volt, hogy a hatalmas területeken egyáltalán nem voltak üzletek, a farmok távol voltak a városoktól, azok áru­házaitól. S mivel nehéz volt a városokba való bejutás, a ki­épített postai rendszeren ke­resztül mindenhová eljutottak a legkülönfélébb árufélesé­gek. Európában közel 80 éve létezik, a ’40-es évektől Ma­gyarországon is voltak már nyomai. Akkor a Weis-Manf- red Kerékpárgyár forgalmazta így járműveit és azokhoz az alkatrészeket. Az OTTO-csoport tagja — Magyarországon a ’80-as években kelt életre újra a kata­lógusáruház, amelynek alap­jait mi raktuk le — folytatja az ügyvezető igazgató. Mint megtudtuk: az első 200 ezer katalógust az indulás évében a postások véletlensze­rűen dobták a postaládákba, s ezekből közel 30 ezres rende­lést kaptak, s közel ennyien olyan választ adtak a kérdő­íveikre, hogy a jövő évben szí­vesen lennének vásárlóik. Ezen felbuzdulva döntötték el, hogy 1990 szeptemberétől rendszeres katalógusáruházi tevékenységgel foglalkoznak, s ekkor választották a Marga­réta nevet. — Miért pont a Margaréta mellett döntöttek? — Ez egy kedves női név, ami véleményünk szerint a meleget, a családi hangulatot sugallja. Mint virág, a sze­rénység jelképe, ugyanakkor mindenki számára hozzáfér­hetőséget reprezentálja. Ezért lett nevünk és jelképünk a Margaréta virág. Évente két nagy katalógussal, egy tava­szival és nyárival, valamint őszivel és télivel jelenünk mint 100 olyan hazai cég van, amelyik nem a boltban ad el. Ezek között vannak szélhámo­sok is. — Önök uralják a hazai pia­cot... — Összességében vezetjük a mezőnyt. Ruházati cikkek között 550—600 millió forin­tos eladással áll mögöttünk a legnagyobb riválisunk, a Quelle. Merész elképzelések —A jövő évre mik az elkép­zeléseik? — Nem szívesen beszélek róla. Az idén 40—50 százalék­kal nagyobb forgalmat bonyo­lítottunk le, mint egy évvel ezelőtt. Ezt a növekedési üte­met szeretnénk tartani jövőre is. Minden évben két katalógus jelenik meg, a divat és a karácsonyi A körösladányi Turbucz család többszörösen is nyert a Margarétától —Akkor önök az OTTO csa­lád legfiatalabb tagjai? — Két hónapja az OTTO- csoport tagja lett a legnagyobb olasz csomagküldő cég, így ők a legfiatalabbak. Viszont vál­tozatlanul mi vagyunk a legki­sebbek, s mi vagyunk a volt KGST-országok közül az egyetlen olyan ország, ahol ilyen formában az OTTO-cso­port jelen van és dolgozik. — Forgalmukról hallhat­nánk? — Ez bizonyos fokig üzleti titok, elégedjen meg annyival, hogy forgalmunk az idén min­den bizonnyal meghaladja az 1,6 milliárd forintot. — Ahhoz képest, hogy alig három évvel ezelőtt a nulláról indultak, ez nem rossz. Hány­féle terméket forgalmaznak, milyen a vevőkörük? — A mostani szezonban 2400 termékünk van forga­lomban. Vevőink 15 százaléka budapesti, a többi az ország legkülönbözőbb helyén lakik. Vevőkörünk nagyobb hánya­dát a fiatal családok alkotják. Vásárlóink többsége családos, egy-két gyerekkel. Saját ke­reskedőink választják ki és ál­lítják össze az általunk kínált különféle kollekciókat, s mint­egy 130-an csomagolják a kért áruféleségeket. Az áru beszer­zése, raktározása, csomagolá­sa nálunk történik, s ugyan­csak mi foglalkozunk a rekla­mációkkal is. A siker és a kudarc együtt jár — Van reklamációjuk? — Természetesen előfor­dul. Oka általában kettős. Ha nem tudunk azonnal szállítani valamit, akkor türelmetlenek a vevőink, s ezt szóvá teszik. A másik ok kimondottan a diva­tos ruhák terén adódik. Sokan, főként a hölgyek azt hiszik, ha vesznek a katalógusból kiné­—Honnan szerzik be termé­keiket? — Mintegy 70 százalékát, főként az OTTO-csoport kap­csolatai révén importból, a többit a hazai gyártók szállít­ják. A mi katalógusainkban szereplő külföldi termékeket az OTTO-csoport nemzetközi hálózatának katalógusaiban is megtalálhatjuk. A belföldi áruk közül mi többet szeret­nénk forgalmazni. Minden olyan gyártócéget szívesen fo­gadunk, amelyik hosszú távra előre gondolkodik, árait tudja tartani, megfelelő minőséget produkál és a szállítási határ­időknek könyörtelenül meg tud felelni. Az önök környéké­ből a Békéscsabai Kötöttáru- gyár ilyen megbízható part­nerünk. — Az elmúlt évek leg­nagyobb sikere és buká­sa mi volt? — A siker is, a bu­kás is egyazon termék volt, mégpedig egy gyermekkocsi. Az első katalógusból eladtunk 12 ezret, s bizony kevés volt. Ezen nagyon fel­buzdultunk, s mon­dogattuk: ha ez így fogy, akkor a követ­kező katalógusból még 5 ezret el tudunk adni. Megvettük ezt a mennyiséget, melyből akkor összesen 40-et ad­tunk el. —Sikerüknek mi a titka? — Nekünk nincs titkunk. Csinálni kell, s ha az ember a szívét adja bele a munkába, akkor minden simán megy. Az embereket meg kell tanítani vásárolni, valamiféle vásárlói kultúra kialakítása szükséges, mert nálunk ennek Magyaror­szágon nincsenek hagyomá­nyai. — Versenytársak? — Vannak, méghozzá szép számmal. Ha igaz, akkor több —Merész... — Minket ezért tartanak; katalógusaink vastagsága, így természetesen választéka is tovább nő, tovább nő azon ter­mékek részaránya, melyek ott vannak a német és osztrák ka­talógusokban is. Az a tapaszta­latunk, hogy ezeket a terméke­ket a magyarok szeretik. Sze­retnénk még több elégedett ve­vőt, s még kevesebb reklamá­ciót. Ebben segít, hogy január­tól új számítógépes rend­szerünket üzembe helyezzük, s a beérkezett rende­lést egy hé- t e n beiül — Ami december 15-éig befutott megrendelés, azt leg­később december 18-áig ki is szállítottuk. Ha hiány miatt valamit nem szállítottunk ki, azt legrövidebb időn belül pó­toljuk. Házassági évforduló az Eiffel-torony tetején Korábban említettük: a Mar­garéta Katalógusáruház kü­lönféle játékokat szervez vá­sárlóinak. A körösladányi Tur- bucz család felejthetetlen na­pokat töltött a Párizstól 40 ki­lométerre lévő Euro Disney- ben. — Tavaly karácsonyra a családnak a Margarétától ren­deltük meg a legkülönfélébb ajándékokat, több mint nyolc­ezer forint értékben. Nekünk sokat kell utaznunk, hogy egy nagyobb áruházba eljussunk. A Margarétától 2—3 éve rend­szeresen vásárolunk, mert szép és divatos termékeiket el­fogadható áron kínálják, s rá­adásul mindent házhoz is szál­lítanak — kezdi a feleség. — Az év ele­jén, ponto­san ja­nuár 12­juk. Az első negyedévtől újabb tíz telefon fővonalunk is lesz, mely könnyebb elérhetőséget te­remt. Aztán szeretnénk újabb játékokat is szervezni vásárló­inknak. — A karácsonyi megrende­léseket meddig teljesítették? é n , kedden kaptuk az ér­tesítést, hogy bennünket sorsoltak ki egy pá­rizsi utazásra. Nem nagyon hittem benne, legalábbis ad­dig, ameddig a repülőgép fel nem emelkedett velünk — folytatja a férj, miközben elő­veszi a párizsi „szállodájuk” kulcsát, a mágneskártyát, az­tán a bőröndnyi apróságot. — Az időpontot mi választhattuk meg, hogy mikor akarunk utazni. — Tizenkilencedik házas­sági évfordulónkat április 6- án, 325 méter magasban, az Eiffel-torony legfelső szintjén ünnepeltük — folytatja a fele­ség. S az élmények között csa- pongunk. A család egymás sza­vába vág, amikor a repülőútról, a Hotel Sequoia-ban töltött na­pokról, a szabadidő-központ­ban látottakról mesélnek. — Minden pazar volt: a két óra tíz perces repülőút előtt a Margaréta vezetői virágcso­korral köszöntöttek, minden­nel elláttak bennünket, Párizs­ban a repülőtéren mikrobusz várt bennünket — sorolja Má­ria asszony. — Csodálatos volt 11 ezer méter magasban, a legmaga­sabb komfort osztályon repül­ni. Végig kitűnő ellátásnak ör­vendhettünk. Az egyik vacso­rára például mindenki, egye­bek között, égy egész sültcsir­két kapott. Magyar szokás sze­rint gyorsan ki is számoltuk, hogy mennyit kellett volna fi­zetnünk érte. Szóval több mint ezer frankba került, amire a kettőnk pedagógus fizetése kevés lett volna — magyaráz­za a férj. Aztán elém kerülnek a leg­apróbb, ám annál becsesebb emlékek, melyek Európa leg­nagyobb szabadidőparkjá­ból, az Euro Disney-ből valók. Az idén egyébként mintegy 11 millió láto­gató fordult itt meg. — Szeretünk utazni, amolyan menőkés csa­lád a miénk — sum­mázza Turbuczné. —Jövőre hová utaz­nak? — Sehová, ’94-ben nem lesz nyaralás — szögezi le a férj. A gáz­bekötés 150 ezer forintba keiül, s a családi költségve­tés nem teszi lehetővé az uta­zást — mondja, miközben al­kalmi divatbemutató kereté­ben előkerülnek a jellegzetes, Disney-figurás, sárga esőka­bátok. Búcsúzáskor azért még megkérdezem: — Karácsonyra rendeltek valamit a Margarétától? — Természetesen. Azt hi­szem mi, bármi is legyen, to­vábbra is ennek a csomagkül­dő szolgálatnak törzsvásárlói leszünk — nyújta jobbját Tur­bucz Sándor. Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom