Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
«§>HÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY 1993. december 24-26., péntek-vasárnap „Visszaadjuk a népnek azt, ami az övé...” Az endrődi betlehemes Hirosimába is eljutott A század első felében szinte még minden faluban élt a népszokás: karácsony előtt betlehemes játékkal vitték el az örömhírt Jézus születéséről minden házhoz a fiatalok, késól)b a gyerekek. Verses, énekes formában — vidékenként módosuló tartalommal —, általában négy jelenetben mutatták be a betlehemi eseményeket. Először illedelmesen köszöntötték a ház lakóit, majd elmondták jövetelük célját. Ezután Mária és József szálláskeresésének felelevenítése következett, majd a pásztorok szerepébe bújtak bele az ünnepköszöntő szereplői. A pásztorok két jelenetben is főszereplői a betlehemes játéknak: először az angyal keresi meg őket a mezőn, ahol nyájaikat legeltetik, hogy siessenek Betlehembe, mert megszületett a Megváltó. A következő jelenetben már a kisded jászolánál találjuk őket, ahol köszöntik Jézust és átadják szerény ajándékaikat. Ezután a legtöbb helyen a betlehemes játék szereplői a házigazdákhoz fordultak, hogy szolgálatuk jutalmát kérjék, majd — az új évre vonatkozó jókívánságaik elsorolása után — elköszöntek vendéglátóiktól. Albumok, könyvek sokaságában igyekeznek megőrizni a paraszti kultúra elemeit FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A három király — Gáspár, Menyhért, Boldizsár — a Messiás világrajöttét jelző csillagot követve érkeztek Betlehembe Az endrődi betlehemes abban tért el a más vidékeken szokásostól, hogy kiegészült a három király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) jelenetével is, akik a pásztorokhoz hasonlóan hírét vették a zsidók királya megszületésének, és ők is üdvözlésére siettek Betlehembe. Az úgynevezett „három király járás” különlegességének híre még Japánba is eljutott, de erről már meséljen Vasikó Irénke, nyugdíjas endrődi pedagógus. . — Két évvel ezelőtt vízkereszt napja — január 6-a — vasárnapra esett. Nem sokkal a délelőtti pesti gyors megérkezése után kopogtattak az ajtómon. Legnagyobb meglepetésemre két japán fiatalember állt a kapuban. Jól érthető magyarsággal elmondták, hogy Hirosimából érkeztek Budapestre azzal a szándékkal, hogy videóra vegyék a betlehemes játék három király járását. A Magyar Tudományos Akadémiáról Gyomaendrődre küldték őket, mert a három király járás itt él már csak . egyedül az országban. Bevallom őszintén, hogy először azt mondtam nekik, elkéstek, hiszen azt karácsonykor szoktuk bemutatni. Amikor viszont megtudtam, hogy néprajzkutatók, és csak a betlehemes játék megértése céljából tanultak meg magyarul, megnyugtattam őket, délután látni fogják a betlehemest. Elszaladtam a plébániára, értesítettem pedagógus kollégáimat, összeszedtük a gyerekeket, a ruhákat és minden szükséges kelléket, délután bemutattuk a japánoknak a betlehemest. Ok videóra vették, s így jutott el a mi több évszázados népszokásunk Hirosimába. — Hogyan maradt fenn Endrődön mind a mai napig a betlehemes? de a lakodalmas verseket, az időjárással kapcsolatos mon- dókákat, a jeles napokhoz fűződő hagyományokat s mindent, ami még megmenthető. Sajnos későn fogtunk hozzá, rengeteg kincs örökre elveszett, a régiek magukkal vitték a sírba a múlt emlékeit. meg, hanem ismerte a nép dalait, meséit, archaikus imáit, s nagyon gyakran hallottam tőle, hogy „ezt meg kell menteni, a parasztság ősi kultúráját meg kell őrizni”. Idős korára már nagyon komoly gyűjteménye volt, melyet nekem átadva azt mondta: „Amit én megmentettem, add vissza a népnek.” A hagyományokat azonban nemcsak írásban őrizte meg, de sokat közülük meg is tanított velünk. Tehát lényegében ezekben én benne éltem, s számomra természetes volt a gyógy növény gyűjtés, a néptánc vagy éppen a betlehemes. Tizenegyen voltunk testvérek, édesapánk minden karácsony előtt eljátszatta velünk a betlehemest. Az életem úgy alakult, hogy nemcsak a szülői háztól kaptam nagyon erős késztetést a népi kultúra megmentésére, hanem később a tanáraimtól is. Budapestre kerültem gimnáziumba, ahol a tanáraink — köztük Kodály első felesége — arra neveltek bennünket, hogy mentsük meg a paraszti kultúra gyöngyszemeit, és adjuk vissza a népnek. A hagyománygyűjtést tehát ugyanolyan fontosnak tartottam, mint a tanítást, s a tájházban a tárgyi emlékek mellett ott őrizzük mindazt, ami a környék paraszti kultúrájából fennmaradt. — Úgy tudom, hogy a nagy hagyománymentő munka első kész anyaga a betlehemes szokások gyűjteménye volt. — Igen, ezt mindenki már gyerekkorától ismerte, emlékeztek rá az emberek. Nagyon kedves szokás volt, a gyerekek, szerették, hiszen — a nagyon A százötven éves endrődi tájház őrzi a környék tárgyi emlékeit, népi hagyományait ..Nosza pajtás hagyjuk itt, Hagyjuk itt a csordát és a nyájat. Szép csendesen ballagjunk, Muzsikálva induljunk. Úgy, úgy, úgy - úgy, úgy, úgy. Áldott kis Jézus aludj.” szegény házakat kivéve, ahol nem fogadtak el semmit — mindenhol kaptak valami ajándékot. Persze a betlehe- mezésnek tartalmi jelentősége is volt. A parasztság nem értette a Biblia nyelvét, ezzel viszont közel került hozzá, s a gyerekek is egész könnyen megértették Jézus eljövetelének jelentőségét, ráadásul meg is maradt a fejükben egy egész életre. — Az elmúlt évtizedek nem kedveztek túlságosan a karácsonyi szokások elevenen tartásának, az endrődi betlehemes mégis világhírű lett. — Az első betlehemes bemutatóra 1982 utolsó hónapjaiban kezdtünk készülődni. Bizony az iskola akkori igazgatója* minden gyereknek intőt ígért, aki szerepet vállalt a játékban. A szülők ennek ellenére ragaszkodtak a megtanulásához, bemutatásához, s a tájházban még az udvaron is álltak, amikor karácsonykor előadtuk. A gyerekek megmenekültek az intőtől, csak én kaptam szóbeli figyelmeztetést. Időközben azonban híre ment a játéknak, s 1984-ben fölvette és bemutatta a Szülőföldem rádió. Néhány héttel utána sorra érkeztek a külföldön élő magyarok levelei Kanadától Dél-Amerikáig, amelyekben kazettán kérték tőlünk a műsor anyagát. — Itthon mennyire ismert az endrődi betlehemes? — A megyében többfelé is bemutattuk, de jártunk Debre,Serkenjetek pásztorok, pásztorok, kik nyáj mellett alusztok, alusztok, mert született uratok, néktek is Jézusotok.” cenben, Budapesten többször is, és még néhány megyén kívüli városban. Időközben felnőttek azok a gyerekek, akik az első bemutatók résztvevői voltak, s ők éltetik tovább jelenlegi lakóhelyükön ezt a kedves hagyományt. így például az egyik volt tanítványom, aki a Műszaki Egyetemre került elérte, hogy diáktársai ott is láthassák a mi három király járásunkat. Ugyanígy említhetném azokat az egyházi középiskolákat, ahova endrődi diák került, vagy azokat a településeket, amelyek templomaiban Endrődről elszármazott papok teljesítenek szolgálatot. A betlehemes tehát él, és remélem, hogy még nagyon sokáig élni is fog. (Amíg Lénkével beszélgettem, fotós kollégám azon mesterkedett, hogy legalább egyetlen felvételt készíthessen róla, de ő — a testnevelő tanárok kemény határozottságával — mindvégig ellenállt: „Nem rólam van itt szó, hanem a parasztság ősi kultúrájának megőrzéséről, amit én egész életemben nagÿ-nagy alázattal végeztem a honismereti kör többi tagjával együtt. ) Lenthár Márta A pásztorok kifejezik hódolatukat a kisded jászolánál — Az Endrődi Honismereti Kör tagjaiként hosszú évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy összegyűjtjük és megőrizzük a környék népszokásait. Óriási gyűjtőmunkát végeztünk, terveink szerint tíz könyvet töltünk meg a megmentett hagyományokkal. A nők és a gyerekek életével kapcsolatos szokásokat már ki is adtuk, most van nyomdában a parasztság élete, s jelenleg a nyelvjárások feldolgozásán dolgozunk. Tehát nemcsak a betlehemest mentettük meg, ,Sincs a Jézusnak bundája, Posztóba van bepólyálva. Hogy is volna kis bundája, Elveszett a tpáránykája. " — Irénke testnevelő tanár volt. Mi késztette és ösztönzi a mai napig is arra, hogy néphagyományok megmentésével foglalkozzon? — Ezt láttam édesapámtól már gyerekkoromban. Csuda- ballarpusztán laktunk, ahol ő egyszerű számvevő volt, de nemcsak faragni, fonni tanult
