Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
#*, 1 C\SO V 'l '# m e I I é I ele Patay László festőművész seccója a békéscsabai Jézus Szíve templomban Jamina ajándéka a világörökségnek Óriási jelentőségűvé varázsolta e vidéket Patay László falfestményeivel Békéscsaba városának új templomában. Műve egyedülálló a mai magyar művészetben és gyarapítója az egyetemes művészet értékeinek. Bielek Gábor apátplébános közadakozásból építtette fel a templomot és adta meg a művészi munkára — közös megegyezéssel a művésszel — a programot. A Kós Károly ihlette templomot Szabó János tervezte. Egyhajós, alapterülete 16x13x9 méter, hosszanti elrendezésű. Főbejáratán került elhelyezésre Mladonyiczky Béla szobrász műve. A bejárat fölött kóruskarzat, szemben vele félkörívesen helyezkedik el a szentély, két oldalán egy-egy kisebb ajtóval. A templom két hosszanti falán öt-öt égő gyertya stilizált formájával tervezett ablak van. A középső ablakok alatt mindkét oldalon ajtó áll. Tömzsi tornyába a későbbiekben harang kerül. A torony alapjába helyezték el az 1992 novemberében lerakott alapkövet. A templom szobrászati alkotásait (tabemákulum, keresztelőmedence, gyertyatartó, örökmécses, Lourdes-i Szent Szűz) bronzból Kiss György készítette. A templom hosszanti falának boltozatát jobbra és balra három mezőre osztja a fehér diadalív. A Jamina városrészben álló templom a Jézus Szíve nevet viseli. A kb. 500 m-es, 530 alakos seccót (álfreskónak is nevezik) teljesen száraz vakolatra, porfestékkel és kötőanyaggal festette fel a művész. A freskóval szemben előnye, hogy nem behatárolt időben és száraz vakolatra kell festeni. A restaurálást is könnyebben viseli el, átfesthető és javítható is. A szentélyfalon a jézusi szeretetet jeleníti meg. Jézus központi alakjával. A középrészen fénykeresztet sejtető, fénnyel övezett Jézus, áldást osztó karjaival lebeg bőven omló fehér köntösébeh. Alább, ugyancsak a szentély középtengelyében, a térben messzire nyúló hullámzó patak vize majdhogynem kettéválasztja a teret. Tőle jobbra és balra az élet derűs, illetve tragikus oldalának jeleneteit ábrázolja. Jézus alakjától balra az elesettek és az őket istápolók helyezkednek el. Az apszis záróívénél a donátorok, egyházi személyiségek és a világi segítők, valamint a templom művészeinek (Kiss György és Mladonyiczky Béla) portréja látható. Jobbra az élet idillien derűs szép pillanatai, az anyaság, a család, a gyermekek és a fiatalság csoportja. Közöttük, szinte megbújva a művész portréja, „Visszhangra várva” című táblaképének kis figuráját idézve. Az élet szépségeinek ábrázolására a kompozíció finom szeretetteljes atmoszféráját a színvilág is erősíti. A földet szimbolizáló természeti táj kitágítja a teret messzire nyúló horizontjával. Nemcsak a mű mondanivalója határozta meg e természetes hangulatú szétválást, hanem Kiss Györgynek az oltáron elhelyezett tabemákulumának és korpuszának is a patakkal határolt hátterét biztosítja. A szentélyfalak két oldalán álló ajtót, égbolttal a háttérben, virágzó bokrok veszik körül, jelezve a mondanivalót az orgonavirágzás teljességével, illetve a drámai bal oldal borúsan hajladozó rózsabokrával. A sokalakos életképszerűségével az egész oltárfal a föld mindenségének, az (Folytatás a 20. oldalon) A templom főfalán a fénykeresztet sejtető, fénnyel övezett Jézus lebeg, áldást osztó karjaival, bőven omló fehér köpenyben (részlet a szentélyfal seccójából) FOTÓ: KISS ZOLTÁN
