Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27-28 / 277. szám

1993. november 27-28., szombat-vasárnap KÖRKÉP/SOROZAT tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP S(z)oros—Máltai szövetség A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat és a Soros Alapít­vány tegnap együttműködési megállapodást kötött. A meg­állapodás aláírását követő saj­tótájékoztatón Kozma Imre el­mondta: bár írásban csak most állapodott meg egymással a két szervezet, a máltaiak és a Soros Alapítvány kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. A jövőben ezt az együttműkö­dést kívánja szorosabbra fűzni a két szervezet, munkájuk so­rán különös figyelmet fordíta­nak a hazai cigányság és a dél­vidéki, háború sújtotta te­lepülések lakóinak támogatá­sára. Hol tart a hadiipar? A magyar hadiipar elé tűzhető reális cél, hogy középtávon a Magyar Honvédség igényei­nek mintegy 30 százalékát ki­elégítse. A jelenleg működő 66 hadiprofilú cég helyzete hasonló a többi iparvállalaté­hoz. Egyharmaduk felszámo­lási vagy csődeljárás alatt áll, s vagyonuknak eddig mintegy 30 százalékát privatizálták. A hadiipari cégek 1988 óta 38 százalékos termelésvisszae­sést szenvedtek el, ma gyakor­latilag hazai megrendelés nélkül állnak. Csökken a munkanélküliek száma Az idén mintegy 20 milliárd forint megtakarítás várható a munkanélküliek Szolidaritási Alapjában a nyilvántartott ál­lástalanok számának folyama­tos csökkenése miatt — hang­zott el a tegnapi kormányszó­vivői tájékoztatón. Pulay Gyu­la munkaügyi államtitkár .el­mondta azt is, hogy jövőre az alap már nem igényel költség- vetési támogatást, mert várha­tóan tovább csökken a munka- nélküliek száma. Ezért a mun­kavállalói járadék a jelenlegi 2 százalékról 1994-ben 1,5 szá­zalékra csökken. Galambom, galambom... 70 éves jubileumi kiállítás 1923-ban alakult meg Békéscsabán a Dél-ma- gyarországi Baromfi, Fajnyúl és Galambtenyész­tő Egyesület. A 46 alapító tag azzal a jelszóval bontott zászlót, hogy közös kedvtelésből a kisgaz­daságnak hasznot, az országnak dicsőséget sze­rezzenek. Az alakulás évében rendezett bemutat­kozó kiállítás az egész ország mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának figyelmét és érdeklődé­sét felkeltette és sikerült elfogadtatni a tenyésztés fontosságát a többlettermelést illetően. A szervezett kisállattenyésztés azóta sok sikert és látványos eredményt mondhat magáénak. Az 1993. november 27—28-án az Előre SC atlétikai edzőtermében (Tünde utca) megrendezésre kerülő jubileumi kiállításon bemutatásra kerülő 1600 kisállat között olyan ritka galambfajták láthatók, mint a Bucharai dobosok. A közismer­tebb Strasszerek (régi gazdasági galambok) 300 példányát mutatja be az Országos Strasszer Klub. A kimondottan magyar fajtáknak is teret biztosí­tunk. Először kerül megrendezésre a Bácskai galambok bemutató kiállítása, amire Dachauból, Zomborból is érkeznek neves tenyésztők a fajtát külföldön népszerűsítő barátaink. Számos más érdekességgel ismerkedhetnek meg látogatóink. Különböző ismert húsgalamb­fajtákkal, hegyesekkel és a tollalakzatos fajtacso­port csodás parókásaival, pávákkal, fodrosokkal. A baromfiaknál eredményeink szerényebbek, mint az elődeinké. Az elmúlt 40 év eljuttatta oda a régi baromfitenyésztők utódait, hogy kétféle ba­romfit ismernek, fehéret vagy sárgát. Tenyésztők helyett baromfitartók lettek és lemondtak a sze­A galambtenyésztők megszállott emberek met gyönyörködtető látványról, a baromfiudvar díszéről, a szép Brahma kakasról vagy sávozott Polimuthról, a csillogó tollú Vörös Islandiról és sorolhatnám. Ezen a kiállításon újra találkozha­tunk a régi ismert és külföldön csodálatos minő­ségben továbbtenyésztett fajtákkal. A kiállítás szombaton 8—18 óráig, vasárnap 8—12 óráig tekinthető meg. Zelenyánszki András EGYESÜLETI TITKÁR Tisztelet a megye véradóinak „Nénik, bácsik, köszönöm!” Szinte e szavakkal ébredt az a nyolcéves kislány, akinek életmentő szívműtétjét a sze­gedi klinikán végezték el, de vért Békés megye véradóitól kapott. Az éhenhaláshoz sok nyugdíjat „bezsebelő” idős tsz-tag keres­te meg a megyei Vöröskeresztet, felajánlva kéthavi járandóságát, mert unokáját a megye véradóinak önzetlensége és az orvosi tudo­mány mentette meg. — Sorolhatnám még a szívmelengető ese­teket — meséli Őz Ferenc, a megyei Vörös- kereszt megbízott titkára és alelnöke. — Egy bizonyos, az emberi jóérzés és a humanitás legszebb bizonyítéka a véradás. Együtt a vérellátó állomással a vöröskeresztes munka szinte legfontosabb részének tartjuk a vér­adást. Békés megyei betegnek vérhiány miatt még nem kellett életét vesztenie. Egyre nehe- zedőek a véradás feltételei, hiszen a munka­adók többsége nem szívesen engedi el a dol­gozóját vért adni. Aki pedig megteszi, támo­gatja, annak nagyon köszönjük a belátását. Csak hála és tisztelet illeti a megye 25 ezer véradóját, aki ebben az évben is 9 és fél ezer liter vérrel járult a gyógyításhoz. A véradók napján megyeszerte minden városban köszöntjük őket, két és fél ezer véradót tüntetünk ki a 10-szeres véradóktól a 80-szorosig. Tizenkét szervezőnk veheti át hosszú évek ténykedésének elismerését. A számok bizonyítják, hogy a megye lakóinak segítőkészsége nem csökkent, a véradók életük piciny részét áldozzák a betegekért. A három alappillér, az önkéntesség, az ingye­nesség és most már a névtelenség (hiszen a vér feldolgozott alkotóelemeit több embertől is kapják a betegek) a jellemző a véradásra. B.Zs. Lovász Sándor: A vadászat lázában Kárpáti medvevadászatok 14. Teljesen sötét van, nem látha­tom, de ha közelembe ér, ak­kor lámpával meglőhetem. Biztosan medve — mondom magamban, a disznó vagy a szarvas nem így jönne. Jaj, csak ide érjen! — szurkolok magamnak, de hiába. A szösz- mötölés mindinkább elhalkul, aztán teljes csend lesz. Először nem értem a helyzetet, hiszen olyan szépen jött felém, tartot­ta az irányt, de később rájövök a miértre. Megfordult a szél, kavarog a levegő körülöttem. Szajgot kapott. Óra nincs nálam, nem tu­dom, hogy mennyit várunk még, amikor lámpájával J. jel­zi, hogy vége a lesnek. Zoli is leér és elmondja, mi történt, mire lőtt. Szarvastehén ment rá tavalyi borjával. Közel vol­tak, tíz méterre talán. Zoli a tehén nyakára célzott, a lövés után „ megperdültek a szarvasok és eltűntek a mö­göttük húzódó árokba. Hoz­zám csak a borjú ért el, a tehén­nek tehát ott kell lenni valahol az árokban. J. története már izgalmasabb. A medve mintha becélozta volna, neki tartott. Bevárhatta volna a puskacső végéig, de inkább megpróbál­ta felénk fordítani, ezért 30-40 méterről rávilágított a mit sem sejtő állatra. A mackó felállt hátsó lábaira, majd megunta a zseblámpa villogtatását, hegy­nek fel, felénk fordult a meg­szokott váltója irányába. J. úgy saccolta, hogy pontosan köztem és Zoli között kell fel­bukkanjon, ha tartja a kezdeti irányát. A többit sajnos tudjuk. A szél másként gondolta. Megkímélt bennünket attól, hogy egy 250-300 kiló közötti — J. becslése szerint — med­vét zsákmányoljunk. Zoli szarvastehenéért bejártuk a környéket, de eredményte­lenül. A rálövés helyén sem találtunk semmit, se vért, se vágott szőrt. Végigmentünk az árokban, de ott sincs semmi. Legalább félórát szenteltünk az utánkeresésre, de elképzel­ni se tudtuk, hogy hová tűnhe­tett a tehén és miért vált külön a borjától. Ha a lövés talál, akkor feltétlenül megtaláljuk a tehenet. Mehetünk haza, a je­lek szerint a Kárpátokban nekünk babér nem terem. Kis J.-éknél telefonüzenet vár. E. és L. igen erősen érdek­lődnek felőlünk. „Mi a fene van a fiúkkal, eltűntek, megette őket a medve, vagy miért nem adnak életjelt magukról?” — tolmá­csolja kis J. felesége az üzene­tet. Holnap este átjönnek és megbeszéljük az esetleges to­vábbi teendőket. Egy, legfel­jebb két napunk van a betel­jesülésre. Zoli javasolja, hogy holnapután induljunk haza. Le­fekvés előtt abban maradunk, hogy holnap este meglátjuk. Nézzük a mindent eldöntő nap kilátásait. Olyan vadász- területre megyünk (megint), amelyik Európában párját rit­kítja. Az utolsó aszfaltozott út­tól — az is milyen állapotban van... — még 15 kilométert megyünk egy nagyobb faluig, a kővel megszórt földúton. Tö­megközlekedés oda nincs, de utunk tovább folytatódik, mintegy 10 kilométert és ak­kor elérjük a végállomást, az utolsó falut. Azon túl semmi nincs. Vége a földútnak is, mindennek. Ott az erdő és a köztük meghúzódó kisebb-na- gyobb rétek vannak csak. Lég­vonalban 8-9 kilométer a he­gyen túli falu, de az erdőkben, sziklákon a medve és a farkas az úr, nem szívesen megy arra­felé senki. Kis J. apósa és anyósa házánál állunk meg. Ilyen falut ritkán láthatunk. Olyan, mint amilyenek déd- nagyanyáink idejében lehet­tek a falvak minálunk. A vil­lanyt négy éve vezették be, a postás hetente egyszer, legfel­jebb kétszer jön, ha jön. Ke­nyeret hetente egyszer hoz­nak, ha hoznak. Megállt az idő, de a tisztaságra panaszunk nem lehet. Még sötét van ami­kor megérkezünk, és olyan fi­nom reggelit kapunk kupica kisüstivel, hogy kívánni sem lehetne jobbat. J. és vendéglá­tónk megtárgyalják a hajtáso­kat. Jön egy sógor is velünk, leszünk tehát elegen. Kivilá­gosodik, kezdődhet a vadá­szat. Szokás szerint sorra jár­juk a hatalmas sűrűségeket, a sűrűségek bükkösökbe futó nyúlványait. (Folytatjuk) Lehűl a Katlan? Szalai Ferenc orosházi rendőr- kapitány a pénteki sajtótájékoz­tatón visszatért a szombatról va­sárnapra virradóra a Katlan étte­remben történtekre. Kijelentet­te, hogy kemény rendőri intéz­kedésre nem volt szükség, a rendőrök nem ragadtatták el magukat annak ellenére, hogy a fiatalok útonállók módjára vi­selkedtek, provokatív magatar­tást tanúsítottak. A közelgő hétvége kapcsán a kapitány elmondta, hogy az iskolák felé jelzéssel éltek, a diszkó szervezője is együtt­működéséről biztosította a rendőrséget. ígéretet tett arra, hogy: a Katlanba fiatalkorút és ittas személyt nem enged­nek be, a szórakozókat nem itatják le, a helyiséget megvi­lágítják. Cs. I. Van, aki forrón szereti! A rendőrség november 21 -ei, az orosházi Katlan étteremben tör­tént intézkedéseivel kapcsolat­ban — amikoris indítványozták az étterem vezetője felé, hogy zárórát rendeljen el a buli tető­fokán és ez váltott ki ellenérzé­seket, úgymond tüntetést — a másik oldalnak is meg kell szólalnia. A Katlan alternatív diszkójának hatalmas rajongó- tábora van, a klasszikus hang- szerelésű, gitárcentrikus muzsi­kát, a ’60-as, ’70-es évek zene­karait, a neves, de nem sztárolt magyar együtteseket szeretik a fiatalok. Más, hagyományos diszkókból is átjönnek ide. Ná­lunk nem kötelező a szövetnad­rág, farmerban is jól érezzük magunkat. Augusztus óta kife­jezetten visszaesett a rongálá­sok, üvegtörések száma, ez egyébként még a legelőkelőbb helyeken is előfordul. Ezerfős diszkókban edződött rendező- gárda vigyázza a rendet. Nem érezzük jogosnak, hogy a 14— 17 éves fiatalok leittasodását a Katlanhoz kötik, ugyanezt bár­mely más diszkóról is el lehet mondani. Néhány, ki tudja hol lerészegedett tizenévesből nem lehet általánosítani. Az egész­ségügyileg szörnyű körülmé­nyek emlegetése messzemenő­en túldramatizálja a helyzetet. A zárórát indítványozónak elő­re kellett volna látni a veszélyt: mintegy 300, a szombat esti bu­lira egy hete készülő fiatalt éjjel 1 -kor, egyszerre az utcára dobni veszélyes. Nem akarunk meg­tűrni magunk között bűnöző, rendbontó elemeket a diszkó alatt, itt partnere vagyunk a rendőrségnek. Továbbra is igé­nyeljük azonban az alternatív zenét, a szórakozás ezen, egyébként semmiben nem kirí­vó formáját. 25 OROSHÁZI FIATAL (Nevek és címek a szerkesztőségben) Szuperbuli a gyulai középiskolásoknak Láss Mikulást! Valami, még meg nem esett csoda száll alá Gyulán, decem­ber 2-án, csütörtökön este hat­kor. A törökzugi általános is­kola összes előcsarnokában és tornatermében Mikulás-estet szerveznek. Ez idő tájt persze egy télapózás sehol sem megy eseményszámba, ám ami itt várható... A díszvendég dr. Bérczy Szaniszló, neves fizikus és csillagász — például a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal űrrepülős szkafanderében igyekszik majd elvegyülni a gyulai középiskolások között. Mellesleg látványos űrcserké­szetre is magával viszi a fiú­kat, lányokat, tanáraikat. A sokszázas örömjáték este 11- ig tart, amennyiben a rende­zőknek sikerül a tervezett idő­ben zárórát csinálni. Minden Gyulán tanuló középiskolást meghívtak a rendezvényre, s külön elvárják, hogy tanárai­kat se hagyják otthon. (A ta­nárskalpok felmutatása az is­kolák közötti nagyszabású ve­télkedő során komoly pontnö­velő tényező lehet.) A fiatalok mára szervezetlenné lett sza­badidejének élvezetesebbé és tartalmasabbá tételét szolgálja ez a rendezvény—tudtuk meg a főszervezőktől, Petri Ákos­tól és Törzsök Attilától, a gyu­lai Népfőiskola tanáraitól. Ha­gyományossá is kívánják tenni ezt, s a későbbi hasonló „buli­kat”. Boldogok, mert 170 körüli diák- és mintegy har­minc tanár-, s más felnőtt segí­tőjük akadt. Az összes gyulai középisko­la csapatot nevezett, s vendég­ként verseng majd a helyet biz­tosító V. számú általános isko­la, valamint az egészségügyi főiskola 15-15 lelkes lelkes vá­logatja is. Ha minden igaz, a Népfőiskola tanárai a gye­rekekkel azonos súlycsoport­ban ugyancsak nevezni kíván­nak, ám eredményük nem szá­mít be a „hivatalos” pontver­senybe. A fergeteges vetélke­dő részletei egyelőre titkosab­bak egy kormányülésnél. (Legalábbis a sajtó számára kevesebb tudnivalót szivárog­tattak ki róla.) Belépődíj nincs, ám a gyulai gyermek- és ifjúságvédő ala­pítvány javára minden megje­lent adakozhat: a bejárat körül elhelyezendő urnába várják a tízforintosokat vagy annál na- gyob címletű érméket, bankje­gyeket. (A befolyt összeget még az est folyamán átadják az alapítvány képviselőinek.) A nevezési díjakat már vala­mennyi iskola elküldte. A szervezők igazán meghatód­tak azon, hogy a rendezvényt hellyel és ezer más módon se­gítő V. számú általános iskola — kéretlenül — is szükségét látta a díj befizetésének. Ahogy mondják, gyerekpárti magatartás az ilyen... A bolon­dozás ezen az estén szinte kö­telező lesz (majd kiderül, hogy e téren a résztvevők túltesz- nek-e a szervezők ötletessé­gén), ám a rendbontásra esélyt sem kívánnak adni: az idétle­nek miért is rontanák el ezer­nyi társuk szórakozását?! Be­lépőül a diákigazolvány szol­gál majd. A játékos vetélkedő, táncest, mi több Mikulás-disz­kó szervezői tehát várják a kö­zépiskolásokat. Alighanem úgy áll a dolog, hogy már sem őket, sem a fiatalokat nem le­het visszatartani attól, hogy végre igazán jól érezzék ma­gukat... K.A.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom