Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27-28 / 277. szám
1993. november 27-28., szombat-vasárnap KÖRKÉP/SOROZAT tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP S(z)oros—Máltai szövetség A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Soros Alapítvány tegnap együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás aláírását követő sajtótájékoztatón Kozma Imre elmondta: bár írásban csak most állapodott meg egymással a két szervezet, a máltaiak és a Soros Alapítvány kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. A jövőben ezt az együttműködést kívánja szorosabbra fűzni a két szervezet, munkájuk során különös figyelmet fordítanak a hazai cigányság és a délvidéki, háború sújtotta települések lakóinak támogatására. Hol tart a hadiipar? A magyar hadiipar elé tűzhető reális cél, hogy középtávon a Magyar Honvédség igényeinek mintegy 30 százalékát kielégítse. A jelenleg működő 66 hadiprofilú cég helyzete hasonló a többi iparvállalatéhoz. Egyharmaduk felszámolási vagy csődeljárás alatt áll, s vagyonuknak eddig mintegy 30 százalékát privatizálták. A hadiipari cégek 1988 óta 38 százalékos termelésvisszaesést szenvedtek el, ma gyakorlatilag hazai megrendelés nélkül állnak. Csökken a munkanélküliek száma Az idén mintegy 20 milliárd forint megtakarítás várható a munkanélküliek Szolidaritási Alapjában a nyilvántartott állástalanok számának folyamatos csökkenése miatt — hangzott el a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón. Pulay Gyula munkaügyi államtitkár .elmondta azt is, hogy jövőre az alap már nem igényel költség- vetési támogatást, mert várhatóan tovább csökken a munka- nélküliek száma. Ezért a munkavállalói járadék a jelenlegi 2 százalékról 1994-ben 1,5 százalékra csökken. Galambom, galambom... 70 éves jubileumi kiállítás 1923-ban alakult meg Békéscsabán a Dél-ma- gyarországi Baromfi, Fajnyúl és Galambtenyésztő Egyesület. A 46 alapító tag azzal a jelszóval bontott zászlót, hogy közös kedvtelésből a kisgazdaságnak hasznot, az országnak dicsőséget szerezzenek. Az alakulás évében rendezett bemutatkozó kiállítás az egész ország mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának figyelmét és érdeklődését felkeltette és sikerült elfogadtatni a tenyésztés fontosságát a többlettermelést illetően. A szervezett kisállattenyésztés azóta sok sikert és látványos eredményt mondhat magáénak. Az 1993. november 27—28-án az Előre SC atlétikai edzőtermében (Tünde utca) megrendezésre kerülő jubileumi kiállításon bemutatásra kerülő 1600 kisállat között olyan ritka galambfajták láthatók, mint a Bucharai dobosok. A közismertebb Strasszerek (régi gazdasági galambok) 300 példányát mutatja be az Országos Strasszer Klub. A kimondottan magyar fajtáknak is teret biztosítunk. Először kerül megrendezésre a Bácskai galambok bemutató kiállítása, amire Dachauból, Zomborból is érkeznek neves tenyésztők a fajtát külföldön népszerűsítő barátaink. Számos más érdekességgel ismerkedhetnek meg látogatóink. Különböző ismert húsgalambfajtákkal, hegyesekkel és a tollalakzatos fajtacsoport csodás parókásaival, pávákkal, fodrosokkal. A baromfiaknál eredményeink szerényebbek, mint az elődeinké. Az elmúlt 40 év eljuttatta oda a régi baromfitenyésztők utódait, hogy kétféle baromfit ismernek, fehéret vagy sárgát. Tenyésztők helyett baromfitartók lettek és lemondtak a szeA galambtenyésztők megszállott emberek met gyönyörködtető látványról, a baromfiudvar díszéről, a szép Brahma kakasról vagy sávozott Polimuthról, a csillogó tollú Vörös Islandiról és sorolhatnám. Ezen a kiállításon újra találkozhatunk a régi ismert és külföldön csodálatos minőségben továbbtenyésztett fajtákkal. A kiállítás szombaton 8—18 óráig, vasárnap 8—12 óráig tekinthető meg. Zelenyánszki András EGYESÜLETI TITKÁR Tisztelet a megye véradóinak „Nénik, bácsik, köszönöm!” Szinte e szavakkal ébredt az a nyolcéves kislány, akinek életmentő szívműtétjét a szegedi klinikán végezték el, de vért Békés megye véradóitól kapott. Az éhenhaláshoz sok nyugdíjat „bezsebelő” idős tsz-tag kereste meg a megyei Vöröskeresztet, felajánlva kéthavi járandóságát, mert unokáját a megye véradóinak önzetlensége és az orvosi tudomány mentette meg. — Sorolhatnám még a szívmelengető eseteket — meséli Őz Ferenc, a megyei Vörös- kereszt megbízott titkára és alelnöke. — Egy bizonyos, az emberi jóérzés és a humanitás legszebb bizonyítéka a véradás. Együtt a vérellátó állomással a vöröskeresztes munka szinte legfontosabb részének tartjuk a véradást. Békés megyei betegnek vérhiány miatt még nem kellett életét vesztenie. Egyre nehe- zedőek a véradás feltételei, hiszen a munkaadók többsége nem szívesen engedi el a dolgozóját vért adni. Aki pedig megteszi, támogatja, annak nagyon köszönjük a belátását. Csak hála és tisztelet illeti a megye 25 ezer véradóját, aki ebben az évben is 9 és fél ezer liter vérrel járult a gyógyításhoz. A véradók napján megyeszerte minden városban köszöntjük őket, két és fél ezer véradót tüntetünk ki a 10-szeres véradóktól a 80-szorosig. Tizenkét szervezőnk veheti át hosszú évek ténykedésének elismerését. A számok bizonyítják, hogy a megye lakóinak segítőkészsége nem csökkent, a véradók életük piciny részét áldozzák a betegekért. A három alappillér, az önkéntesség, az ingyenesség és most már a névtelenség (hiszen a vér feldolgozott alkotóelemeit több embertől is kapják a betegek) a jellemző a véradásra. B.Zs. Lovász Sándor: A vadászat lázában Kárpáti medvevadászatok 14. Teljesen sötét van, nem láthatom, de ha közelembe ér, akkor lámpával meglőhetem. Biztosan medve — mondom magamban, a disznó vagy a szarvas nem így jönne. Jaj, csak ide érjen! — szurkolok magamnak, de hiába. A szösz- mötölés mindinkább elhalkul, aztán teljes csend lesz. Először nem értem a helyzetet, hiszen olyan szépen jött felém, tartotta az irányt, de később rájövök a miértre. Megfordult a szél, kavarog a levegő körülöttem. Szajgot kapott. Óra nincs nálam, nem tudom, hogy mennyit várunk még, amikor lámpájával J. jelzi, hogy vége a lesnek. Zoli is leér és elmondja, mi történt, mire lőtt. Szarvastehén ment rá tavalyi borjával. Közel voltak, tíz méterre talán. Zoli a tehén nyakára célzott, a lövés után „ megperdültek a szarvasok és eltűntek a mögöttük húzódó árokba. Hozzám csak a borjú ért el, a tehénnek tehát ott kell lenni valahol az árokban. J. története már izgalmasabb. A medve mintha becélozta volna, neki tartott. Bevárhatta volna a puskacső végéig, de inkább megpróbálta felénk fordítani, ezért 30-40 méterről rávilágított a mit sem sejtő állatra. A mackó felállt hátsó lábaira, majd megunta a zseblámpa villogtatását, hegynek fel, felénk fordult a megszokott váltója irányába. J. úgy saccolta, hogy pontosan köztem és Zoli között kell felbukkanjon, ha tartja a kezdeti irányát. A többit sajnos tudjuk. A szél másként gondolta. Megkímélt bennünket attól, hogy egy 250-300 kiló közötti — J. becslése szerint — medvét zsákmányoljunk. Zoli szarvastehenéért bejártuk a környéket, de eredménytelenül. A rálövés helyén sem találtunk semmit, se vért, se vágott szőrt. Végigmentünk az árokban, de ott sincs semmi. Legalább félórát szenteltünk az utánkeresésre, de elképzelni se tudtuk, hogy hová tűnhetett a tehén és miért vált külön a borjától. Ha a lövés talál, akkor feltétlenül megtaláljuk a tehenet. Mehetünk haza, a jelek szerint a Kárpátokban nekünk babér nem terem. Kis J.-éknél telefonüzenet vár. E. és L. igen erősen érdeklődnek felőlünk. „Mi a fene van a fiúkkal, eltűntek, megette őket a medve, vagy miért nem adnak életjelt magukról?” — tolmácsolja kis J. felesége az üzenetet. Holnap este átjönnek és megbeszéljük az esetleges további teendőket. Egy, legfeljebb két napunk van a beteljesülésre. Zoli javasolja, hogy holnapután induljunk haza. Lefekvés előtt abban maradunk, hogy holnap este meglátjuk. Nézzük a mindent eldöntő nap kilátásait. Olyan vadász- területre megyünk (megint), amelyik Európában párját ritkítja. Az utolsó aszfaltozott úttól — az is milyen állapotban van... — még 15 kilométert megyünk egy nagyobb faluig, a kővel megszórt földúton. Tömegközlekedés oda nincs, de utunk tovább folytatódik, mintegy 10 kilométert és akkor elérjük a végállomást, az utolsó falut. Azon túl semmi nincs. Vége a földútnak is, mindennek. Ott az erdő és a köztük meghúzódó kisebb-na- gyobb rétek vannak csak. Légvonalban 8-9 kilométer a hegyen túli falu, de az erdőkben, sziklákon a medve és a farkas az úr, nem szívesen megy arrafelé senki. Kis J. apósa és anyósa házánál állunk meg. Ilyen falut ritkán láthatunk. Olyan, mint amilyenek déd- nagyanyáink idejében lehettek a falvak minálunk. A villanyt négy éve vezették be, a postás hetente egyszer, legfeljebb kétszer jön, ha jön. Kenyeret hetente egyszer hoznak, ha hoznak. Megállt az idő, de a tisztaságra panaszunk nem lehet. Még sötét van amikor megérkezünk, és olyan finom reggelit kapunk kupica kisüstivel, hogy kívánni sem lehetne jobbat. J. és vendéglátónk megtárgyalják a hajtásokat. Jön egy sógor is velünk, leszünk tehát elegen. Kivilágosodik, kezdődhet a vadászat. Szokás szerint sorra járjuk a hatalmas sűrűségeket, a sűrűségek bükkösökbe futó nyúlványait. (Folytatjuk) Lehűl a Katlan? Szalai Ferenc orosházi rendőr- kapitány a pénteki sajtótájékoztatón visszatért a szombatról vasárnapra virradóra a Katlan étteremben történtekre. Kijelentette, hogy kemény rendőri intézkedésre nem volt szükség, a rendőrök nem ragadtatták el magukat annak ellenére, hogy a fiatalok útonállók módjára viselkedtek, provokatív magatartást tanúsítottak. A közelgő hétvége kapcsán a kapitány elmondta, hogy az iskolák felé jelzéssel éltek, a diszkó szervezője is együttműködéséről biztosította a rendőrséget. ígéretet tett arra, hogy: a Katlanba fiatalkorút és ittas személyt nem engednek be, a szórakozókat nem itatják le, a helyiséget megvilágítják. Cs. I. Van, aki forrón szereti! A rendőrség november 21 -ei, az orosházi Katlan étteremben történt intézkedéseivel kapcsolatban — amikoris indítványozták az étterem vezetője felé, hogy zárórát rendeljen el a buli tetőfokán és ez váltott ki ellenérzéseket, úgymond tüntetést — a másik oldalnak is meg kell szólalnia. A Katlan alternatív diszkójának hatalmas rajongó- tábora van, a klasszikus hang- szerelésű, gitárcentrikus muzsikát, a ’60-as, ’70-es évek zenekarait, a neves, de nem sztárolt magyar együtteseket szeretik a fiatalok. Más, hagyományos diszkókból is átjönnek ide. Nálunk nem kötelező a szövetnadrág, farmerban is jól érezzük magunkat. Augusztus óta kifejezetten visszaesett a rongálások, üvegtörések száma, ez egyébként még a legelőkelőbb helyeken is előfordul. Ezerfős diszkókban edződött rendező- gárda vigyázza a rendet. Nem érezzük jogosnak, hogy a 14— 17 éves fiatalok leittasodását a Katlanhoz kötik, ugyanezt bármely más diszkóról is el lehet mondani. Néhány, ki tudja hol lerészegedett tizenévesből nem lehet általánosítani. Az egészségügyileg szörnyű körülmények emlegetése messzemenően túldramatizálja a helyzetet. A zárórát indítványozónak előre kellett volna látni a veszélyt: mintegy 300, a szombat esti bulira egy hete készülő fiatalt éjjel 1 -kor, egyszerre az utcára dobni veszélyes. Nem akarunk megtűrni magunk között bűnöző, rendbontó elemeket a diszkó alatt, itt partnere vagyunk a rendőrségnek. Továbbra is igényeljük azonban az alternatív zenét, a szórakozás ezen, egyébként semmiben nem kirívó formáját. 25 OROSHÁZI FIATAL (Nevek és címek a szerkesztőségben) Szuperbuli a gyulai középiskolásoknak Láss Mikulást! Valami, még meg nem esett csoda száll alá Gyulán, december 2-án, csütörtökön este hatkor. A törökzugi általános iskola összes előcsarnokában és tornatermében Mikulás-estet szerveznek. Ez idő tájt persze egy télapózás sehol sem megy eseményszámba, ám ami itt várható... A díszvendég dr. Bérczy Szaniszló, neves fizikus és csillagász — például a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal űrrepülős szkafanderében igyekszik majd elvegyülni a gyulai középiskolások között. Mellesleg látványos űrcserkészetre is magával viszi a fiúkat, lányokat, tanáraikat. A sokszázas örömjáték este 11- ig tart, amennyiben a rendezőknek sikerül a tervezett időben zárórát csinálni. Minden Gyulán tanuló középiskolást meghívtak a rendezvényre, s külön elvárják, hogy tanáraikat se hagyják otthon. (A tanárskalpok felmutatása az iskolák közötti nagyszabású vetélkedő során komoly pontnövelő tényező lehet.) A fiatalok mára szervezetlenné lett szabadidejének élvezetesebbé és tartalmasabbá tételét szolgálja ez a rendezvény—tudtuk meg a főszervezőktől, Petri Ákostól és Törzsök Attilától, a gyulai Népfőiskola tanáraitól. Hagyományossá is kívánják tenni ezt, s a későbbi hasonló „bulikat”. Boldogok, mert 170 körüli diák- és mintegy harminc tanár-, s más felnőtt segítőjük akadt. Az összes gyulai középiskola csapatot nevezett, s vendégként verseng majd a helyet biztosító V. számú általános iskola, valamint az egészségügyi főiskola 15-15 lelkes lelkes válogatja is. Ha minden igaz, a Népfőiskola tanárai a gyerekekkel azonos súlycsoportban ugyancsak nevezni kívánnak, ám eredményük nem számít be a „hivatalos” pontversenybe. A fergeteges vetélkedő részletei egyelőre titkosabbak egy kormányülésnél. (Legalábbis a sajtó számára kevesebb tudnivalót szivárogtattak ki róla.) Belépődíj nincs, ám a gyulai gyermek- és ifjúságvédő alapítvány javára minden megjelent adakozhat: a bejárat körül elhelyezendő urnába várják a tízforintosokat vagy annál na- gyob címletű érméket, bankjegyeket. (A befolyt összeget még az est folyamán átadják az alapítvány képviselőinek.) A nevezési díjakat már valamennyi iskola elküldte. A szervezők igazán meghatódtak azon, hogy a rendezvényt hellyel és ezer más módon segítő V. számú általános iskola — kéretlenül — is szükségét látta a díj befizetésének. Ahogy mondják, gyerekpárti magatartás az ilyen... A bolondozás ezen az estén szinte kötelező lesz (majd kiderül, hogy e téren a résztvevők túltesz- nek-e a szervezők ötletességén), ám a rendbontásra esélyt sem kívánnak adni: az idétlenek miért is rontanák el ezernyi társuk szórakozását?! Belépőül a diákigazolvány szolgál majd. A játékos vetélkedő, táncest, mi több Mikulás-diszkó szervezői tehát várják a középiskolásokat. Alighanem úgy áll a dolog, hogy már sem őket, sem a fiatalokat nem lehet visszatartani attól, hogy végre igazán jól érezzék magukat... K.A.J.
