Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27-28 / 277. szám
1993. november 27-28., szombat-vasárnap o A i&MÉs megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták... Belügyminiszter vagyok és természetesen így célpont is. A bulvárlapok engem sem érdekelnek, normális ember ilyenekkel nem foglalkozik. Néha megjelenik rólunk valami butaság, de ez nem is jut el hozzám. (Boross Péter belügyminiszter) A nőknek a férfiak sokat köszönhetnek. Az édesanyjuktól, feleségüktől, leányuktól és a többi nőtől is sok szere- tetet és kedvességet kapnak. Ha a nők nem lennének, nem lenne értelme az életnek. (Győrffy Miklós újságíró) Ahogy mi ezt a karakán és befolyásolhatatlan alelnököt ismerjük, nemhogy a Szabadság térről, de még a Belvárosból is ki fogja tiltani a Parabola egész stábját a főszerkesztőtől az adminisztrátorig azok után, hogy a szombati Parabolában pofátlanul belehazudtak a tévénézők képébe. Azt hazudták, hogy előző műsorukat a Gallup jelentése szerint ötmillió ember látta, és a tetszési indexük 85 pont. Az ötmillió néző az csak kis füllentés. A nagy hazugság a tetszési index, ilyet ugyanis a Gallup az év eleje óta egyáltalán nem ad közre. (Beszélő) Kormányozni jó. Vagy legalábbis biztosan jó lehet, ha ilyen sokan szeretnék kipróbálni. Ennél jobb már csak talán az újrakormányzás lehet, hiszen akkor még leltárt sem kell készíteni, bevallani a be- vallhatatlant. (Kéri László politológus) Békési tallózó Szerencséje van a 41 éves Fási úrnak. A nyolcvanas évek végén hírhedtté vált szépségki- rálynő-választás óta a szépségipar cápái mintha kissé megszelídültek volna. Igaz, a Miss Universe Hungary nemzeti igazgatója igencsak vigyáz a „leányaira”. (Reá pedig ifjú felesége.) Aki csak egy kicsit is kileng, netán összeférhetetlen, az nyomban kívül találja magát az egyébként is szigorú feltételű versenyen. (Griff) Fürkésző' A gyulai tejporgyárat az idősebb gyulaiak még ma is de- hidrónak nevezik. A fiatalabbak általában semmit nem tudnak, legfeljebb alig valamit a szó jelentéséről, a tejporgyárnak az idősek emlékezetében máig élő elnevezéséről. A de- hidró név eredete a század harmincas éveinek közepére nyúlik vissza. Az 1929—33-as világgazdasági válság a magyar tejiport is súlyosan érintette. A válságot követően azonban több jelentős tejipari vállalkozás alakult, közöttük az egyik legjelentősebb az 1935—36- ban épült gyulai tejporgyár, akkori nevén: a Dehydro Kft. gyulai üzeme. A Reisner család a régi malomépületben építtette fel a céget, az ország első tejporgyárát. 1937-ben az üzemben naponta 8-10 ezer liter tejet dolgoztak fel, vajat, savkazeint és — toronyszárítással — tejport készítettek belőle. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a dicséret, magasztalás, tisztelet és hála. Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki méltó lenne nagy neved kimondani. Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, legfőképpen öreg bátyánk a Nap: az égből néz ő le, és tőle világos a nappal, ó, felséges Atyánk, mint te magad. Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok, te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog. Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél, a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar, te táplálod teremtményeid ezek áldásaival. (Részlet Francesco d’Assisi verséből) Halló! Beszélgessünk! — Halló, Gyomaendrőd 386- 732? — Igen, Megyeri Balázsné vagyok. — Szombatonként Halló! Beszélgessünk! címmel van egy rovatunk, amelyben néhány perces telefonos diskurzusra kérjük olvasóinkat. Lovász Sándor vagyok, tudna rám szánni néhány percet? — Örömmel. Nyugdíjas vagyok, s ilyenkor télidőben úgysincs mit csinálni. Az a véleményem, hogy sokkal rosszabb, mint rendszerváltás előtt volt, ma lehetetlen a nyugdíjból megélni. —Nem vitatkozni szeretnék önnel, de ezúttal ne politizáljunk, ha lehet. —Ezt még elmondom, mert mások is így vannak vele. Minden megfizethetetlenül drága, rengeteg a rezsi, víz, áram, tévé, telefon és a gázolaj. Már 25 forint egy liter. Ég a tűz, de jól felöltözve, bekecsben ülök, meleg cipővel a lábamon. Az átlagos nyugdíjasnak annyi pénze van, hogy éhen nem hal, de másra nemigen futja. — Vannak kedvenc tévé- és rádióműsorai? — Hogyne lennének, a Híradót mindig megnézem, a Szomszédokat, a Friderikusz show-t. (Hogy le akarják venni a műsorról, felháborító!) Amióta az új főnök van a tévénél, azokat a műsorokat szünteti meg, amelyeket szívesen nézünk. Lassan nem lesz érdemes bekapcsolni a készüléket. — Mit szólt a két pornósztárhoz, akik a csütörtök esti show-ban felléptek? — Nagyon kíváncsi lettem volna rájuk, de a kettesen a Mindent vagy semmit vetélkedő ment, ide-oda kapcsolgattam és pont a lányokat nem láttam. — Egyébként mi a véleménye a szexről? — Most olvastam Gábor Zsazsa nyilatkozatát, aki 74 évesen is a szexet tartja élete egyik központi kérdésének. Valószínűleg igaza van, hiszen ez egy meghatározó eleme minden emberéletének. Megnézem a tévében ezeket az erotikus filmeket, de őszintén megmondom, hogy azokat a..., hogy is mondjam, durva pornókat már nem bírom, undorodom tőlük. Sajnos a szülők sokszor nem gondolnak arra, hogy ezek a filmek, videók nem a gyerekeknek készültek. —S kedvenc rádióműsorai? — A Napközbeni mindig meghallgatom és a Vendég a háznál című műsort, s persze a zenei műsorokat, vetélkedőket. Előfordul, hogy kitalálom a zenemű címét és szerzőjének nevét. —Az idősebb emberek általában a magyarnótákat szívesen hallgatják. , — Valamikor kedveltem a nótákat, de az utóbbi években annyi megrázkódtatás ért, hogy inkább nem hallgatom ezeket a szívhez szóló dalokat. Mindig eszembe jutnak azok a szeretteim, akik már nincsenek köztünk. —Köszönöm a beszélgetést. * — Nagyon szívesen, majd legközelebb folytatjuk. „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. (Sophokles Antigoné) — Schütz lia.” A Jászai-díjas, érdemes művész az Állami Biztosító gálaműsorának vendégeként lépett a békéscsabai közönség elé Száztíz éve született: Babits Mihály Szekszárdon 1883. november 26-án születeti, és Budapesten 1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály költő, író, műfordító, akadémikus. A két világháború közötti magyar polgári irodalom egyik irányítója, a Nyugat című folyóirat első nemzedékének kiemelkedő személyisége, szerkesztője és vezetője, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője volt. Kiemelkedő műfordító munkássága is. Novellásköte- téből, a „Líra, kalendárium, mese, vers, kabala” című írásá ból való a következő részlet. ...Szeretem az ünnepeket és az év nekem nem egyéb, mint utazás ünneptől ünnepig. Irigylem a szemlélődő szerzetest, akinek minden nap ünnep, mert minden napnak megvan a maga szentje, a maga emléke, minden nap újra hoz vissza valami régen, elmúltat és soha el nem múlha- tót, mint ahogy a Nietzsche óriási világesztendeje mindig újra gurítja vissza az egész világot. Az ünnep az emberiség nagy lírája, melybe nagy vallásos élményeit sűrítette. És látod, olvasó, arra a nagy bajra, hogy élünk, csak az lehet orvosság, hogy kitágítjuk életünket és még jobban élünk és elkábulunk a nagy életben — az életet, amely oly csodaszép nagyban és olyan rettenetes gyötrő néha kicsiben, hogy a legnagyobb nemeslelkűség az Úristennek megbocsátani, csak úgy tudom elviselhetővé tenni, hogy a magamé fölött még az emberiség forgó életét is megélem, az örök esztendőt, lírájával. Azért, olvasó, jere, utazzunk át az éven, ünneptől ünnepig, a versnek robogó szekerén, ütemre forduljon a kerék, és minden fordulás végén mindig csörrenjen egyet, és ez a csörrenés olyan legyen néha, mint egy heje-hujja, néha mint egy sikítás. ...Fenyőillat: Karácsony Betlehem és jászol: fügén élsz és kalácson, de a szíved gyászol, Szép az év, szép a nap, de a szíved oly bús: Volt egy gazdag kis gyerek, aki most vén koldús. Tizenkettő: tik, tak, tik... Evet év most veszt el: Versbe tizenharmadik az öreg Szilveszter. Klepetusán—ő az év—- minden gomb egy nap: gimbeli-gombolja s megint belekap. s-----------------------:----------------------------------------------:—■—\ A békéscsabai Csabatáj Mezőgazdasági Szövetkezet értesíti a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat, hogy 1993. december 15-én 9 órakor közgyűlést tart az alábbi napirendi pontokkal: 1. Az igazgatóság beszámolója a szövetkezet 1993. évi pénzügyigazdasági helyzetéről és az igazgatóság 1993. évi munkájáról.- 2. A FEB beszámolója az 1993. évi munkájáról. 3. Alapszabály-módosítás. 4. Igazgatósági tag választása. 5. Egyebek. A közgyűlés helye a békéscsabai ifjúsági ház, V Békéscsaba, Derkovits sor. 2. sz. J Fekete fehéren Főhajtás Jaminában Tizenhat hónappal ezelőtt itt hívtuk fel először a kedves olvasók figyelmét arra, hogy Békéscsaba-Erzsébethelyen (Jaminában) gyűjtést indítanak a háborúban lebombázott templom újjáépítésére. A hívek nem először mgaszkodtak neki a gigászi munkának, hiszen — mint emlékeztettünk rá — ami a városrészben történt a ’44-ben lebombázott templom 1930-as felszentelésétől napjainkig, az kész hősköltemény. A templomrombolás tragédiájának és a szakadatlan újrakezdésnek az eposza. Annak a kitartásnak a története, amely csak a hemingwayi gondolathoz mérhető: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Tizennégy hónapja arra is emlékeztettünk, hogy a templomot romba döntő bomba ütötte seb máig sajog a lelkekben, vagyis a második világháború a hívők szívében máig nem ért véget. Ha igaz, akkor Jaminába vasárnap megérkezik a béke: felszentelik az új templomot. Illő házat kapnak Erzsébethely, Békéscsaba, a megye és az ország katolikus hívei. Hiszen ami felépült, az maga a csoda. A században építettek már templomot talán rövidebb idő alatt is (bár kétlem), de ekkora összefogással, ilyen elszántsággal és ennyire szépet aligha. Mert ez a templom nem csak Isten szentélye, de a művészeté is, páratlan nagyságú és felületű falfestménye, lenyűgöző kisplasztikái és művészi kapuja teszi azzá. Hajtsunk hát most fejet azok előtt akiknek e páratlan nemzeti kincs köszönhető: az adományozóknak, az építőknek, a szervezőknek, a művészeknek — Patay László festőművésznek, Kiss György és Mladonyiczky Béla szobrászművészeknek —, valamint Bi- elek Gábor apátplébánosnak. Gábor atya — mert hiszen hívei így hívják—építő pap hírében áll: a gyulaiak a nevéhez kötik a belvárosi és a németvárosi templomok freskóit és a Kálvária helyreállításának elindítását. Az apátplébános tehát csak „magát hozta” Jaminában. Okkal mondta róla Patay László: „mecénálási hajlama művészettörténeti kuriózum”. Hiszen a nemes ügybe vetett hite, rendíthetetlen elszántsága, jó értelembe vett megszállottsága nélkül vasárnap nem szentelnének templomot Békéscsaba-Erzsébethelyen, s a világháború sem érne véget a szívekben. Árpási Zoltán
