Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27-28 / 277. szám
1993. november 27-28., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM * BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Ne az élettelen kardot büntesd, hanem a kezet, amely vezeti azt!” Ahogyan a pápa látja a világot II. János Pál minden megnyilvánulásában a háború ellen foglalt állást A — nevéből is megítélhető— lengyel ősöktől származó, bécsi születésű és az Európa Parlamentben Olaszországot képviselő Jas Gawronsky-nak, több világlap nevében, alkalma nyílt interjút készíteni II. János Pál pápával. A válaszok, amelyeket a bécsi Der Standard alapján ismertetünk, módot nyújtottak rá, hogy a katolikus egyházfő elmondja gondolatait korunk időszerű kérdéseiről. Az interjú érthetően nagy feltűnést és figyelmet keltett világszerte. II. János Pál kifejtette, hogy minden megnyilvánulásában a háború ellen foglalt állást, egyetlen kivétellel: minden embernek joga van az önvédelemre. „Annak megállapítása, hol kezdődik a jogos önvédelem, nem mindig egyszerű” fűzte hozzá, kiemelve, hogy a Szentszék a testvérháború megakadályozására törekedett a Balkánon. „Lehetőség lett volna tárgyalások útján békés megoldást találni, például egy konföderáció megalakításával — mondta —, de ez sajnálatos módon nem sikerült”. Gawronsky egyik kérdésében Walesát idézte, aki a pápa szerepét döntő fontosságúnak ítélte a kommunizmus bukásában. „Úgy gondolom — hangzott a válasz —, ha valami döntőnek bizonyulhatott, az maga a kereszténység volt tanításaival, vallási és erkölcsi üzenetével... Minden, amit tettem, az volt, hogy ébren tartottam a lelkiismereti szabadság szellemét, az ember szabadságának eszméjét a maga teljességében véve”. A pápa részletesen kitért arra, hogy a kommunizmus sikere ebben az évszázadban az embertelen kapitalizmussal szemben létrejött mozgalmakra alapozódott. „Csak elő kell venni a szociális kérdésekkel foglalkozó enciklikákat, mindenekelőtt a Rerum Novarum- ot, amelyben XIII. Leo pápa kora munkafeltételeivel is foglalkozott. Marx a maga módján tette ezt. A társadalmi élet tényeit írták le, azt a realitást, amely egy ultraliberális kapitalizmus kinövései következtében jött létre.” — Sokan vélekedtek úgy — mondotta a továbbiakban —, hogy a kommunizmus javíthat az élet minőségén. Értelmiségiek Lengyelországban is együttműködtek a kommunista rezsi- mekkel, egészen addig, amíg fel nem ismerték, hogy a valóságnak nincs köze elképzeléseikhez. Közülük egyesek, a bátrak és igazak elhatárolták magukat a hatalomtól s ellenzékbe vonultak. „Szentatyám, szavait hallgatva a legnagyobb alázattal hangot kell adnom annak a benyomásomnak — így Gawronsky —, hogy Ön jobban elutasítja a kapitalizmust, mint a kommunizmust.” A pápai válaszból: „Mindazt, amit gondolok, Miczkiewicz lengyel költő egyik verse foglalja össze: ne az élettelen kardot büntesd, hanem a kezet, amely vezeti azt. Más szavakkal, az események okait kell vizsgálat alá vonnunk. Európa és a világ sok mai társadalmi és emberi problémájának gyökere a kapitalizmus torzulásaiban keresendő. XIII. Leó óta azonban a kapitalizmus is átalakult. Ezért nem utolsósorban a szocializmus felelős...Vannak országok, amelyek még mindig a 19. században élnek.” Az olasz képviselő, újságíró ezekután felvetette: „Hogyan magyarázza Ön a kommunizmushoz való visszatérést a keleti blokk egyes államaiban?” A pápa válasza: „Itt nagyon fontos különbséget tenni. Nem annyira a kommunizmushoz való visszatérésről van szó, hanem sokkal inkább egy reakcióról az új kormányok tehetetlenségére”. E néhány válasz is érzékelteti, hogy az interjút közlő lapok ezúttal különleges élményben részesítették olvasóikat: beleláthattak a pápa világképébe. Ferenczy Europress „A szerelem a hátországom” Lukács Sándor a színházról, a versről és az elmulasztott együttlétekről „Szívesen írogatok, de színésznek tartom magam, nem költőnek” — A közelmúltban a televízió kettes csatornáján Weöres Sándor verseiből láthattunk egy válogatást, amelyben Lukács Sándor, a Vígszínház művésze is megszólalt. De a felvétel öt esztendővel ezelőtt készült. Nem volt fura a fél évtizeddel korábbi önmagával szembesülnie? — Nagyon örülök, hogy újra képernyőre került ez a műsor, mert az „Antik ecloga” különösen közel áll a szívemhez. A hatvanas évek elején még a Bem Gimnázium padjait koptattam, amikor híre kelt, hogy az Új írásban megjelent egy vers, ami soha nem hallott őszinteséggel szól a szerelemről. Nos, mi kamaszok akkor még borravalót is adtunk az újságárusnak, hogy hozzájussunk a folyóirat egy-egy példányához. — Sokan már-már pornográfiának minősítették a verset... — Szerencsére ma már túl vagyunk ezen. Hála Istennek. Mert tudtommal ilyen szépen, nemesen a testi szerelem megismeréséről azóta sem írt idehaza senki. És arra is büszke vagyok, hogy a tévében én tolmácsolhattam először ezt a gyönyörű költeményt. —Engedjen meg egy személyeskérdést. Önnek mit jelent a szerelem? — Az idén 46 éves vagyok, nem vagyok éppen csikókorban, de a szerelem ma is az életem legfontosabb része. Benne van a hivatásomban, a sikereimben, a mindennapjaimban. Ha úgy éreztem, hogy jó úton haladok, sikereim vannak, sínen van az életem, akkor a háttérben mindig ott volt a szerelem, ami erőt, energiát adott. Ez volt a hátországom. A házasságom 17 év után is ugyanolyan boldog, mint amikor ifjú szerelmesek voltunk. Olyan társra találtam, aki minden szempontból illik hozzám, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást. — Beszéljünk a munkájáról is. Ősztől a Vígszínház sátorba költözött. Hogyan éli ezt meg a színész? — Biztosan nagyon szokatlan dolog, de nem féltem tőle. Sőt! Kifejezetten vártam. Az első bemutató egyik főszerepe volt az enyém. Persze jobb lett volna talán „kőszínházban” színpadra lépni, de a sátortól sem féltem. A záróbulin én mondtam a „búcsúbeszédet”, mert az én generációm az utolsó, amelyik elmondhatja magáról, hogy együtt játszhatott a nagy „öregekkel”: Latinovits Zoltánnal, Ruttkai Évával, Pethes Sándorral, Sulyok Máriával, Somogyvári Rudolffal, Bulla Emmával, Páger Antallal, Bilicsi Tivadarral, azokkal a mesterekkel, akik Csortos Gyulától, Hegedűs Gyulától, Varsányi Iréntől, Törzs Jenőtől tanulták a szakmát. Most mi — Tordy Gézával, Kern Andrással, Tahi-Tóth Lászlóval, Balázs Péterrel — vagyunk a középgeneráció. Nagy ív, büszke vagyok rá. —És az új darab? — Igaza van, kicsit elkanyarodtam a „sátortól”. Kush- ner: Angyalok Amerikában című darabjával kezdtünk október 21-én, ami most a világ színpadain a legnagyobb siker. Botrányosan jó darab! Az AIDS-ről, a homoszexualitás- ról, a férfiszerelemről ilyen őszintén még nem beszéltek. Rudolf Péter rendezte, aki Osborne „Dühöngő ifjúság” című darabjában már bizonyított. — Rudolf Péter rendez, Lukács Sándor verseket ír... — írogatok. Három verseskötettel sokan már költőnek tartják magukat, én inkább szí-, nésznek. Mostanában sokat szerepeltem, kevés időm maradt az írásra. Ha mégis nekiülök, inkább prózával próbálkozom; vagy filmet, vagy színdarabot szeretnék írni. —Mivel telt a nyár? — Nem utaztam sehova. A fiam most volt 14 éves, együtt jártunk úszni, teniszezni. Amit szezon közben kénytelenek vagyunk elmulasztani, bepótoltuk. A nyár az együttlétek ideje. László Zsuzsa Ferenczy Europress Új filozófia születik Sebeők János remetei magányban írja enciklopédiáját A különleges tehetséggel, gondolkodásmóddal megáldott író munkásságát, megnyilvánulási formáit az írótársak és az olvasók is eltérően értékelik. A tényekkel azonban nem lehet vitatkozni: kilenc éves volt, amikor első verse megjelent, ígéretes tehetségként mutatta be tizenhét éves korában az Élet és Irodalom, tizennyolc évesen jelentette meg első kisregényét, s alig múlt húsz éves, amikor a Sárkányviadal című regényével visszavonhatatlanul bevonult a jelentős magyar írók sorába. Azóta sorra látnak napvilágot figyelemre méltó gondolatokat hordozó művei. S mára, harmincöt éves korára íróként hozott olyan döntést, amely idős filozófusokra is csak ritkán jellemző: négy évre visszavonul a közélettől, hogy megalkossa nézeteit akadémikus rendbe foglaló többezer soros enciklopédiáját. A teremtő remetei magány megkezdése előtt egyik utolsó interjúját lapunknak adta a békéscsabai Diáktanyán, ahol olvasóival találkozott. —-Műveit olvasva úgy tűnik, hogy azok csupán eszközök egy nagyobb cél eléréséhez. Hogyan fogalmazta meg önmaga számára élete alapvetőfeladatát? — Ebben az emberi létben az a feladatom, hogy a szellem és az anyag közt egy kapcsolatot teremtsek, s ezzel a munkásságommal megszenteljem az életet. A bioszféra médiumának tartom magam. — Nagyon sokan hangsúlyozzák a természetvédelem fontosságát, de ön ezt fdozóiai alapokra helyezi, s ezáltal többnek tűnik egyszerű, megoldásra váró feladatnál. — Ma kétféle filozófiai irányzat ismert: a materializmus és az idealizmus. Az előző az anyagot, utóbbi a szellemet tartja elsődlegesnek, de mindkettőből hiányzik az élet, ki- amarad a bioszféra. Azt nem tudom elfogadni, hogy a világ alapvetően élettelen anyag, de azt sem, hony lényegét tekintve — mivel a szellem mai ismereteink szerint csak az emberhez kötve észlelhető — emberszabású, olyan, mint egy kolosszális nagy agy. Én azt tudom elfogadni — a gyakorlati természetvédelem, a filozófia, az irodalom síkján ezért küzdők és ezt próbálom bizonyítani —, hogy a szellem és az anyag között van egy nagyon lényeges és kihagyott lépés, a nem tudatos élet. Szerintem a teljes értékű lét, a fundamentum, amin a világ- egyetem ontológiailag (létel- méletileg — a szerk.) az én felfogásom szerint nyugszik, éppen ez a nem tudatos élet, tehát a bioszféra. A Földön legalábbis ebben a formában jelenik meg, de elképzelhetőek kozmikus szinten másfajta nem tudatos életformák is. Az én filozófiámban az anyag és a tudat az élet határesetei, és a fundamentum a természet. Ebből következik az, hogy számomra a természetvédelem egyidejűleg életfilozófia és egyidejűleg gyakorlati, illetve politikai cél. — A többpártrendszer társadalmunkban való megjelenése óta az emberek az eddigieknél is többet foglalkoznak— ha nem is fdozofikus szinten — A Tevan Kiadó vendégeként járt a fiatal író a békéscsabai Diáktanyán FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET egy alapvető filozófiai kategóriával, az igazsággal. Ahány párt, annyi igazság, már külön igazság párt is van, s mindegyik arról akarja meggyőzni az ország lakóit, hogy az ő igazsága a valódi. Ugyanakkor A lázadó bioszféra című könyvében ön egy meghökkentő megállapítást tesz, mely szerint ,,Az igazság öl, butít és nyomorba dönt.” — Nagyon nehéz probléma az igazságé. A meggyőződés kifejezés eleve. önmagában rejti a győzelem fogalmát, a legyőzését és azt is, hogy aki nincs meggyőződve az én igazamról, az csak vesztes lehet. Egyfelől azt lehet mondani, hogy a véres vallásháborúk következtében megtanulták a társadalmak, hogy mely témákban nem szabad igazságról beszélni. Példái ott, ahol a hit fogalma megjelenik. De Galilei vagy mások sorsa azt bizonyítja, hogy az igazság fogalmáról megfeledkezni nem lehet. Vannak olyan helyzetek, amikor ez a kényelmetlen, diktatórikus és kizárólagos forma bedörömböl az ablakunkon. A polgári demokrácia játékszabályai szerint ugyan módomban áll azt mondani, hogy a Nap kering a Föld körül, de a szabad véleményalkotás joga adott kérdésekben az igazság élét nem tudja letompítani. Annak eldöntése, hogy melyik igazság egyetemes, melyik történelmi, hol vannak az átfedések, nagyon nehéz és be nem fejezhető feladat. —Már idézett művében írja: ,A nyelv egy megállapodás, és minél inkább eredeti, annál kevésbéérthető.” Azon írói nyelve abszolút eredeti. Nem zavarja, hogy kevesen értik? — Minden írói nyelv kissé titkosírás, és szerintem éppen az okoz igazi örömet az olvasónak, ha ezt megfejti. Sajnos erre ma már valóban kevesen vállalkoznak. Nem minden művem tartozik a nehezen érthető olvasmányok közé. Elismerem, hogy a Médium igen, ennek ellenére több olvasója van, mint amennyit reméltem. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy a művészi hatás nem egyenesen arányos a közvetlen befogadók számával. Nagyon boldog volnék, ha minél többen megértenének, de nem vállalok a minőségben e célból kompromisszumot. —Köszönöm a beszélgetést, és monumentális vállalkozá-. sához kellő kitartást, mindvégig ihletett munkavégzést kívánok. Lenthár Márta A Művészetek—Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti
