Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

1993. november 19., péntek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nincs influenzajárvány Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fi­gyelőszolgálatainak jelentései szerint nincs influenzajárvány hazánkban. Influenzavírusok előfordulását ebben a szezon­ban Európából is csak néhány helyről jelentették. Történelmi sorozat Új történelmi sorozat indul a televízió kettes csatornáján december 6-ától. Az Együttélő népek a Kárpát-medencében című 13 részes sorozatban je­les magyar történészek, társa­dalomtudósok kalauzolják a nézőket a Kárpát-medence történelmének évszázadaiban. Orvostovábbképzö Szegeden Ünnepélyes keretek között nyitot­ták meg tegnap a szegedi Szent- Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen a világ harmadik olyan orvostovábbképző intéze­tét, amely a világhírű amerikai gyógyszergyártó cég, a Mere Sharp Dohme beruházásaként kezdheti meg működését A kötelező biztosításról A Pénzügyminisztériumban tegnap reggel megkezdte munkáját az az érdekegyezte­tő bizottság, amely javaslatot tesz a kötelező gépjármű-fele­lősségbiztosítás jövő évi díjá­ra. Délig azonban nem jutott egyezségre a biztosítói, az ér­dekképviseleti és a kormány­zati oldal. A biztosítók válto­zatlanul ragaszkodnak a 24,4 százalékos díjemeléshez. ' > Jó üzleti kondíciókkal rendelkező vendéglátóegység, a Dreher söröző Vésztőn, hosszú távra is BÉRBE ADÓ! Érdeklődni lehet a helyszínen (Vésztő, Kossuth u. 96.) vagy az alábbi telefonokon: (66) 477-123 vagy (60) 384-012. Húszmillió a rések betömésére Lapunkban már hírt adtunk ar­ról, hogy kormányhatározat született a medgyesbodzási kör­zet megsegítéséről. — Mi a határozat lényege? —kérdeztük a mezőkovácsházi választókerület országgyűlési képviselőjétől, Remport Kata­lintól (MDF). —A kormány most gyorsse­gélyként kiutal 20 millió forin­tot a térségnek, ezt a megyei önkormányzat osztja el az érin­tett önkormányzatokkal közö­sen. Egy másik 20 milliót kell adnia az önkormányzatoknak, elsősorban a megyeinek. Ez a 40 millió adható a kárt szenve­dett, magántulajdonú épületek kijavítására, de csak úgy, ha a költségek felét maga a tulajdo­nos állja. —Lesz-e a lakosoknak ehhez pénze? Vegyünk egy példát. Ha egy megrepedezett ház helyre- állítása helekerül 200 ezer fo­rintba, 50 ezret ad az állam, 50 ezret az önkormányzat, akkor 100 ezret a károsultnak kell elő­teremtenie. —Én is tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak ezek az emberek, de ha még ilyen segítséget sem kapnának, az még rosszabb lett volna. Ahhoz képest, hogy a kormánynak nem lenne kötelessége a kárvi­selés, hiszen magántulajdonról van szó, nagyon szép dolog az állam és az önkormányzat ré­széről ez a 20—20 millió, a magam részéről pozitív ered­ményként könyvelem el. Mos­tanáig ezért küzdöttem, ezután következhet az, hogy valami­lyen formában segítsük a másik 50 százalék előteremtését köl­csönökkel vagy a helyi önkor­mányzatok által létrehozott alapból. —- Nem vállalhatta volna az állam a teljes kártérítést, mint például a Jós utcai robbanás esetében? — Azért merült fel az 50 százalékos saját erő, mert az országban nagyon sok ilyen ká­rosodott ház van, nemcsak eb­Sorra jártam öt minisztéri uniót... bői a problémából adódóan, ha­nem a pincelakásokban, bányák fölötti lakásokban, nagy gépek okozta károk esetében stb. Ha egy helyen megnyitjuk a szele­pet, és teljes kártérítést vállal a kormány, akkor ez később sú­lyos milliárdokat jelenthet, ezt a kormány nem tudja viselni. —Ez az összeg most csak egy gyorssegély az életveszélyes és a legsúlyosabb állapotban lévő épületek kijavítására. Ez azt je­lenti, hogy később, a végleges szakvélemény elkészülte után várható nagyobb összegű segít­ség is? — Igen. Az első szakvéle­mény már megállapította, hogy a bajok minden bizonnyal az aszállyal hozhatók összefüg­gésbe. A kárt 300 millió forintra becsülték. De a későbbi kárvise­lésnek is egy hasonló konstruk­ció lehet majd az alapja. — Mik a kilátások? Csak rendbehozzák a házakat vagy a kiváltó okot is meg lehet szüntet­ni? — Az aszályt megszüntetni nem lehet, a fölső, agyagos ré­tegbe sem lehet belepumpálni a két év alatt elmaradt csapadék- mennyiséget. Viszont a szak­emberek arra gondolnak, hogy a földrengésveszélyes övezetek­hez hasonlóan kialakítanak aszályveszélyes zónákat, s erre külön építési rendelkezéseket hozzanak a későbbi károsodá­sok elkerülésére. A már álló épületeket pedig mindenütt rendbehozzuk. Itt jelzem, hogy a második ütemben azokkal a településekkel is számolunk, ahol szintén vannak károsodá­sok, de amelyek a mostani gyorssegélyből nem részesül­nek. Decemberre várható a vég­leges szakvélemény és kármeg­állapítás, amiből ki lehet indulni a végső megoldás kialakítása­kor. — Ez ugyan nem a reklám helye, mégis megkérdezem, ön mennyiben részese a pozitív fej­leményeknek? — Februárban kaptam jel­zést Medgyesbodzásról, a hely­színen tájékozódtam, majd sor­ra jártam azt az öt minisztériu­mot, amelyek szerintem illeté­kesek lehettek. Mivel tavasszal úgy tűnt, hogy ez elsősorban vízügyi és területfejlesztési té­ma, az országgyűlésben e két terület minisztereihez intéztem kérdést a medgyesbodzási kér­dés ügyében. Á kapott válasz egyáltalán nem nyugtatott meg. A nyáron egy nagy tárgyalást szerveztem az öt minisztérium és az érintett önkormányzatok részvételével. Utána a minisz­terelnök úrhoz fordultam. A szakvélemények elkészítését a kormány két ízben is támogatta, összesen 4 millió forint érték­ben. Az első szakvélemény megszületése után fordulhat­tam a Pénzügyminisztériumhoz és a Belügyminisztériumhoz, hogy még a tél beállta előtt fel­tétlenül utaljanak ki gyorsse­gélyt. Először 10 millió forint­ról volt szó, ezt a belügyminisz­ter úr saját hatáskörében a dup­lájára emelte. Végül pedig Mar­kó István képviselőtársammal gyakorlatilag megszereztük az önkormányzati rész 20 millióját is. Az 1992. évi végelszámolás szerint ugyanis a megyének vissza kellett volna fizetnie az államkasszába 26 milliót, s a Pénzügyminisztériumban si­került elérnünk, hogy ez az összeg a megyében maradhas­Simonffy Ágnes Lovász Sándor: A vadászat lázában Kárpáti medvevadászatok 7. Elég nagy volt és kész, ennyi­ben maradunk. Egy hajtásra van időnk, de a sűrűben semmi sem mozdul. Levert seregként ballagunk a kocsihoz. A harmadik nap újabb hajtá­sok jönnek, a legkisebb ered­mény nélkül. Pedig ott vol­tunk, ahol E.-vel a fekete med­vét láttuk. Vendéglátóinkat nálunknál is jobban letörte a kudarc, meditáltak, morfondí­roztak, hogy mitévők legye­nek, holnap hova menjünk medvét keresni. A lódögöt saj­nos elfelejtette a medve, úgy látszik, finomabb falatokat ta­lál magának valahol másutt. A negyedik napi vadászatot apám oldja meg, amikor el­lentmondást nem tűrő hangon bejelenti vacsora után: — Hol­nap hazamegyünk. Reggel hatkor indulás. Döntöttem, ha­zamegyünk. Mintha villám csapott volna belém. A vendéglátók szint­úgy meglepődtek a váratlan fordulat hallatán, és hiába hoz­tunk elő egyesült erővel min­den érvet, apámmal nem lehe­tett szót érteni. „Reggel indu­lunk!”— ezt hajtogatta, pedig még két napunk lehetne. Le­fekvéskor azzal vigasztalom magam, hogy nem örökre bú­csúzunk el az itteniektől, ősszel visszajövünk, legalább­is ha addig nem visz el az ör­dög bennünket, vagy a med­vék nemzetségét. * * * Telnek a hónapok, a medveva­dászat nélküli nyári hónapok. De aztán jön a szeptember, a szarvasbőgés és legfőképpen esedékessé válik az értesítés. Az „azonnal gyertek” távirat, hogy végre megbeszéljük azt a dolgot a medvével. Ezúttal annyi változott, hogy legjobb barátommal, keresztkomám­mal, Zolival megyünk medvé­re. Úgy beszéltük meg, hogy J. és kis J. nézi nekünk a medvét. Megállapodásunk értelmében október utolsó vagy november első hetében számíthatunk a táviratra, de ha a sürgöny el­maradna, akkor anélkül is útra kelhetünk, várnak bennünket. Az indulás időpontját Zoli ügyeleti beosztása eldöntötte, neki kizárólag október utolsó napjai felelnek meg. Össze­dugjuk a fejünket, telepakol­juk a kocsit és a lovak közé csapunk. Barátokhoz me­gyünk, nagy hiba nem lehet. Először E.-hez ugrunk be, van meglepetés. A legnagyobb munkában találjuk, baj persze nincs, a viszontlátás öröme mindennél fontosabb. Sokáig nem időzhetünk nála, mert most kis J.-nél szádunk meg, vele és apjával indulunk med­vét keresni. E. és L. meg­próbálják szabaddá tenni ma­gukat, ha szükség lenne rájuk. J.-t otthon találjuk, a fiát is. Számítottak rá, hogy bármikor megérkezhetünk, a haditervük készen áll. A medvék lehúzód­tak a feny vesekből, bükkösök­ből, mert a lejjebb lévő része­ken elfogadható tölgyfatermés van az idén. A medvék a sűrűk aljában fekszenek meg nappal, éjjelente kijárnak makkot cse­megézni. Az első napon a ta­vasszal megismert területre megyünk, a bükkös alját hajt­juk meg. Korán kelünk, mert elég sokat kell autóznunk a sötétben, amíg az első hajtás színhelyére érünk. Napfelkel­tével az idő percek alatt meg­változik, cudar hideg szél fúj, a szürke felhőkből szakadni kezd a hó. Mire észbekapunk, tízcentis hó borítja a tájat, az­tán kiderül az ég, de változat­lanul téli hideg van, közepes­nél erősebb széllel. Hóval bo­rított hegyekben vadászunk. Képzelhetünk-e ennél szebb időt hajtáshoz? Nem is akár­milyet, mert a medvén kívül lőhetünk szarvast, farkast és vaddisznót is. A vadásztársa­ság nem lőtte még meg az en­gedélyükben szereplő vala­mennyi szarvast és vaddisz­nót. Ha szerencsénk lenne, ak­kor nincs akadálya az elej­tésüknek. Hát ilyen hajtás in­dul, ilyen lehetőségek kecseg­tetnek az öles bükkmatuzsá- lem tövében. Bármilyen hihe­tetlen, érthetetlen J.-nek és kis J.-nek, de üres az első hajtás. Sőt, a második és a harmadik is. A negyedik hajtásban ne­kem kiosztott állásról könnyen lőhetek mindkét irányba, érti a dolgát kis J. Zoli az emelkedő mögött van, véletlenül se lő- hetném meg, ugyanakkor köztünk se mehetne el semmi. Csak jönne már valami — fo- hászkodok. Később eszembe jut otthoni vadászcimborám lekicsinylő megjegyzése a medvevadászatról: — Akkor se mennék med­vét lőni, ha nekem fizetnének érte — mondta. — Az nem vadászat. Láttam a tévében a pénzeszsák medvevadász di­csőségét. Kényelmes magas­lesről, amelyet persze fűtöt­tek, figyelte a medveetetőt és szegény állat úgy jött az enni­valóra, mint a házi disznó a moslékra. Mi élvezet van az ilyen vadászatban? (Folytatjuk) Újabb sztrájk a MÁV-nál? Az vasúti érdekegyeztető tár­gyaláson résztvevő négy szak- szervezet — a Mozdonyveze­tők Szakszervezete, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszerve­zete, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége és a Vasúti Alkalmazottak De­mokratikus Szövetsége — teg­napi egyeztetésén megerősí­tette, hogy kész résztvenni egy többnapos általános munka- beszüntetésben november vé­gén, amennyiben továbbra sem tudnak megegyezni a MÁV Rt. vezetésével a vasutasok jövő évi bérének emeléséről. Minderről Borsik János, a Mozdonyvezetők Szakszerve­zetének ügyvezető alelnöke tájékoztatta az egyeztetést kö­vetően a sajtót. Elmondta: a szakszervezetek nem enged­nek legutolsó ajánlatukból. Azt igénylik, hogy a vasutasok fizetése a 8000 forintos mini­málbéren alapuló bértábla sze­rinti összegeket érje el. E ja­vaslat megvalósítása ugyanis nem kerül többe, amelyet Schamschula György, a közle­kedési tárca vezetője a múlt héten fogalmazott meg, s ame­lyet Papp Pál, a Vasutasok Szakszerveztének elnöke el is fogadott. Mivel a szakszerve­zetek értékelése szerint a MÁV vezetése nem vagy nem megfelelően tájékoztatta a közlekedési minisztert komp­romisszumos javaslatukról, az érdekképviseletek levélben is­mertetik Schamschula Györggyel ajánlatukat. Önkormányzatok válságban Több, mint hat és fél millió polgár nevében levelet nyúj­tottak át tegnap délelőtt Bo- ross Péter belügyminiszter­nek a legnagyobb magyaror­szági városok polgármesterei. A Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodájának tájékoztatása szerint Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen, Győr, Székesfehérvár polgármeste­re és a Kisvárosi Önkormány­zatok Szövetségének elnöke azt kérte az önkormányzato­kat felügyelő, illetve az érde­keiket képviselő tárca vezető­jétől, hogy az önkormányza­tok számára további terhet je­lentő jövő évi költségvetés tervezetének módosítása ér­dekében vesse latba minden erejét. A városvezetők szerint a tervezet újabb, immár kezel- hetetlennek tűnő terhekkel sújtaná a települési önkor­mányzatokat. Tovább csök­kentené ugyanis a központi forrásokat, miközben az ön- kormányzati feladatok gyara­podtak az elmúlt időszakban. A polgármesterek úgy vélik, legalább Zsigmond Attila MDF-es képviselőnek azt a módosító javaslatát kellene beépíteni a tervezetbe, amely szerint a személyi jövedelem- adókból az önkormányzatok 35 százalékkal, az állam pedig 65 százalékkal részesedne, szemben a tervezett 30—70 százalékos elgondolással. Emellett célszerűnek tartanák azokat a módosításokat is bee­melni a törvénybe, amelyek lehetővé tennék, hogy a te­lepülés-üzemeltetési normá­kat legalább a jelenlegi szinten megtarthassák. E javaslatok elfogadásával némileg min­den település helyzete enyhül­ne. Elutasításuk esetén főként azok a nagyobb települések kerülnek hátrányosabb hely­zetbe, amelyek jellegükből adódóan többletfeladatokat látnak el. A javaslat egyébként összegszerűen azt jelentené, hogy az önkormányzatok ré­szére szánt 300 milliárd forint támogatásból 13 milliárdot ezek a települések kapnának. Indítványuk elfogadása esetén az önkormányzatok vállalnák a közalkalmazottak 13. havi bérének kifizetését, azzal a feltétellel, hogy ha hitelt kell erre felvenniük, a kamatokat a kormányzat vállalja át, a tőke- tartozást pedig az önkormány­zatok fizetnék. Boross Péter jelezte az önkormányzati ve­zetőknek, hogy kérésüket a legközelebbi kormányülés elé terjeszti. A KINCSES KALENDÁRIUM KINCSET REIT! Lehet ugyan, de nem érdemes élni a mindennapi tanácsadó és szórakoztató társ, az 1994. évi KINCSES KALENDÁRIUM nélkül. jogi, orvosi, állatorvosi, pénzügyi, növényvédelmi tanácsok. Horoszkóp. írások Magyarországról és a nagyvilágról. Kincsvadászat 50 000 dollár értékű főnyereménnyel! Százötven forintért tízezret! 10 000 Ft értékű bonusz vásárlási kedvezmény a Centrum Áruházakban. Balesetbiztosítási díjkedvezmény az OTP Garancia Rt.-nél. Kapható a hírlapárusoknál, postahivatalokban és a postásoknál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom