Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
0 1993. november 1., hétfő SPOÍ^ mim MEGYEI HÍRLAP Az „európai önvédelem” jegyében oktatnak Ejtőernyős találkozó és célbaugrás a békéscsabai reptéren Veteránok között égen és földön „Az utcán nincs bíró és nincs szabály!” Napjainkban felértékelődött a különböző keleti harcművészeti ágak jelentősége, s egyre növekszik azoknak a száma, akik élnek azzal a lehetőséggel, hogy elsajátítsák egyik-másik irányzat küzdőstflusát. Talán elég az önvédelmi jelleget kiemelnünk, hiszen az egykor kimagasló sportolók közül többen az önvédelmi oktatásra szánták magukat. Vátkai Zoltán egyike ezeknek, aki az Ausztria Wien igazolt kyokushinkai sportolója volt korábban, de sérülése megálljt parancsolt a versenyszerű űzésnek. Vátkai Békéscsabán ismerkedett meg a karate alapjaival, s néhány éve Békés megyében, azaz Csanádapácán, Medgyes- bodzáson és Medgyesegyhá/án népszerűsítő jelleggel tart bemutatókat és tanfolyamokat az „európai önvédelem” égisze alatt. A feketeöves kyokushinkai karatemesterrel, önvédelmi oktatóval nemrégiben beszélgettünk sportágáról. — Versenyeztetésről nemigen lehet szó pénz hiányában, ezért inkább a tanfolyami jellegre helyezzük a hangsúlyt, amely sajnos, egyre inkább szükségesnek látszik eldurvult világunkban — mondja Vátkai. — Pedig ezek szellemi és fizikai értelme sokkal mélyebb és nemesebb. Az általános iskolák tornatermeiben tartjuk a foglalkozásokat, s tulajdonképpen folyamatosan fogadjuk a jelentkezőket. Legközelebb Csanádapácán indítunk egy tanfolyamot tanóra keretében. Ameddig jelentkezők vannak, s egy kicsi igény is felmerül, addig eljárok oktatni az önvédelmet. —Mennyi idő alatt sajátíthatók el a tanultak? —Ezt egészen pontosan nem lehet így kimondani, hiszen sokrétű a sportágunk, de külső okok, motivációk is közrejátszhatnak a tanulás folyamán. Egy biztos, egy esztendő alatt meg lehet úgy tanulni, hogy bárki megvédhesse önmagát akár két támadó ellen is. Mégpedig annyira, hogy az illetőket egyidejűleg ártalmatlanná tegye. Többnyire bemutatókat tartunk, amelyen megtanulják a karate alapjait, a dobást, az esést, a rúgást, az ütést fogás ellen, vagy fogást és földre vitelt, illetve az ellenfél egyensúlyi helyzetéből történő kibillentést. Továbbá megismerhetik, s megtanulhatják az önvédelmi fegyverek használatát (bot, kés, üveg, szék és sorolhatnánk). — Vissza lehet élni ezzel a , ,,tudománnyal”... — Kifejezetten úgy oktatunk és erre hívjuk fel a hozzánk járók figyelmét, hogy ezzel csak védekezni szabad! Ez lényeges, mert alapelvünk az, hogy mi sohasem támadunk, nem kezdeményezünk. Persze mindez az én egyéni módszerem alapján történik, hiszen a kyokushinkai és az aikido irányzatának ötvözetéből alakítottam ki, s ez semmilyen szakkönyvben nem található meg, tehát abszolút egyedi. — Ha nincs leírva az „irodalomban” , honnan tudhatjuk, hogy „valós” ismereteket oktat? — Gregor László megyei felügyelőtől kaptam engedélyt arra, hogy oktassak, amelyet az „európai önvédelem” jegyében teszek. Mindenkinek ajánlhatom, de azoknak, akik vendéglátóegységekben dolgoznak, mint — csúnya szóval — kidobók, no és egész egyszerűen az utcai támadók elleni védekezésre. Erre fjedig mindenkinek szüksége van, mert az utcán nincs bíró és nincs szabály! — Hol jelentkezhetnek azok, akik szeretnének részt venni ezeken a tanfolyamokon? — Csanádapácán hétfőn és szerdán tartjuk a foglalkozásokat az általános iskolában, 17 órától este hétig. Medgyes- egyházán szintén ugyanebben az időpontban történik az oktatás kedd és szombati napokon, míg Medgyesbodzáson ugyancsak e két napon három órától öt óráig tart a képzés az általános iskolák tornatermeiben. (Gyurkó) Kicsik és nagy ok, fiúk és lányok járnak rendszeresen az önvédelmi tanfolyamokra. Felvételünk Medgyesegyházán készült: elől Hrabovszki Ilona, szemben Kádár Beáta küzd FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Huszár-kupa és a bor Üzlet, sport, barátság A közelmúltban egy keceli vállakozó — Huszár István borosgazda — a Colors SE közreműködésével egy sport- rendezvényt szervezett Békésen. — Hogyan kerül egy keceli borosgazda Békésre? — Több éve igen jó barátságban vagyok békés megyei, ezen belül békési vállakozók- kal, üzletemberekkel. Meghívásuk alapján közösen szerveztünk egy kis mozgást. —Es a sport? — Korábban magam is aktív sportoló voltam, van olyan üzleti partnerem, akivel a pályáról ismerjük egymást. Ma már csak alkalmanként, szórakozásból kergetem a labdát a régi barátokkal. A békési sportolók híre éljutott hozzám, s úgy tudom, hogy a sport meg- pezsdítette a város életét. Ezért gondoltam, hogy egy ilyen rendezvény reklámnak sem rossz, sőt így én is bekapcsolódhatom egy kicsit a város sportéletébe. — Milyen időközönként jár Békésre? — Hetente egyszer, általában pénteken. —Erre a sportrendez\yényre viszont nem egyedül érkezett... — Tudtam, hogy rendezvényünket meglátogatja dr. Pásztor Gyula országgyűlési képveselő is, ezért magammal hoztam két amerikai farmert is, akik tapasztalatcserén tartózkodnak Magyarországon. Egyikük — Paul Hartman — egyetemi tanár, kosárlabdaedző, farmermenedzsment. Rövid idő alatt megtetszett neki a város. Fel is ajánlotta: egyetemi csapatával örömmel eljönne Békésre a helyi együttessel játszani, esetleg egy többcsapatos tornán is szívesen szerepelnének a városban. — A farmerek milyen benyomásokat szereztek nálunk? — Nagyon tetszettek nekik a Hidashát Rt.-nél látottak, s a kisgazdaságok törekvései, elképzelései. —Essék szó a Huszár-kupa kispályás labdarúgótornáról is. — Kellemes délelőttön jó mérkőzéseket láttunk, s valamennyi csapat lelkesedésével, sportszerű magatartásával rászolgált az elismerésre. A Huszár-kupa győztese a tarhosi csapat, s jutalmuk egy garnitúra sportfelszerelés. Második lett a bélmegyeri együttes, harmadik pedig a Magán SE, míg negyedik helyen a Zöldpalack gárdája végzett. Huszár István meghívta a békésiek egy 30-40 tagú csoportját birtokára egy tapasztalatcsere-látogatásra, s ha összeegyeztethető, akkor békési kezdeményezés folytatásaként egy kispályás focimeccsre is. —T—— 0e I Nemrégiben gyűlt össze jó néhány immár veterán- nak számító ejtőernyős, repülős sportember Békés- \ csabán, a Kvasz András Békés Megyei Ejtőernyős-és Repülőklub repterén abból a célból, hogy egyrészt nosztalgiázzon, másrészt hogy kipróbálja: milyen érzés hosszú idő utáp újra a magasság, milyen a levegő urának lenni? A bátrak sportjának képviselőinek Ondrejcsik Mihály szakmai vezető és Tímár Vince, egykori válogatott sportoló adott eligazítást az ugrás előtt. Bár, ahogy mondták a legtöbben, ezt nem lehet elfelejteni, de gyakorolni sohasem árt. A félnapos célbaugró gyakorlaton kilencszer szállt fel az AN— 2-es, hogy különböző magasságból hajthassák végre a feladatsort. „Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj...” —jut eszembe Radnóti Miklós emlékezetesverssora, miután mintegy 1000-1100 méter magasból lepillantok a gép kerek ablakából. A határ, a házak pirosló teteje lassacskán egybeolvad, miközben a vasmadár egyre feljebb és feljebb száll... És eljön a pillanat. Az ugrató, Tímár Vince vezénylésével ugrásra kész a legénység. — No, jösz vagy maradsz? — fordul felém, miközben én félszegen, bizonytalan hangon mondom: — Talán majd máskor. S azzal utolsó emberként becsukja maga mögött a gép ajtaját... Békési István repülőgépve- zető-oktató — ahogy mondani szokás, régi motoros a szakmában, aki csaknem négy évtizede a levegő, a reptér mindennapos vendége: — Minden repülés, minden fölszállás más, ezért a mai napig érdekességet jelent számomra. Jó találkozni a régi kollégákkal és barátokkal, mert mostanában nagyon ritkán történik meg, hogy együtt lehessünk. Valamikor én is ejtőernyőztem egyikkel-másikkal, igaz, csak a katonáságnál. Vitorlázó repülőként kezdtem, aztán ültem motoros gépre. Előbbiben 1500 órát töltöttem, míg motoroson immár öt és félezret repültem. Mondhatom azt, hogy a szívem a repülésé! Babinszki András húsz évvel ezelőtt kezdett ejtőernyőzni, ennek ellenére csupán hetvenkilenc alkalommal ugrott le a mélybe: — Nem mondhatnám, hogy úgy éreztem magam, mint annak idején az első ugrásnál, amikor rettentően feszült voltam, de másabb volt. A céltól ugyan kissé távolabbra sodort a szél, de ez is jelzi azt, hogy épp ezért is kellenek néha a gyakorlások, hogy visszaszokjunk ehhez a miliőhöz. Valyuch Mátyás, egykori háromtusa válogatott, aki feleségével együtt töltött néhány percet a levegőben, egyetértett az előtte szóló utóbbi szavaival: —Nagy élmény volt újra a levegőben lenni, s azt hittem jobban fogok félni, s hogy sokat felejtettem. De a mozdulatok megmaradtak bennem tizennyolc év múltán is. Men- gyán László oktató a következőket jegyezte meg: — A hobbi ejtőernyőzés elterjed majd az országban, hiszen eddig zártak voltak a repülőterek, de most bárki idejöhet, szétnézhet, lekuporoghat az ejtőernyő mellé, s rosszat nem is tudna tenni!... Az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaoraszágban vagy Angliában sokkal magasabb kultúrával rendelkeznek a repülés terén, de meggyőződésem, hogy nekünk nem kell csodákat kitalálnunk ahhoz, hogy utolérjük ezeket az országokat. Tudom, hogy minden emberben motoszkál a repülési vágy, csak hát mostanság ez pénzbe kerül. Tímár Vince ugrásszámban az öt és fél ezredik felé halad, aki igencsak tapasztalt, rutinos ejtőernyős már: — Először szép dolog volt magáért a sportért, a sportteljesítményért ugrani, ma pedig szép dolog a fiatalságért küzdeni. Ezért csináltam, ezért csinálom! Látom, hogy ők is élvezik. Örülök, hogy újra találkoztunk itt a reptéren s a levegőben, s- a továbbiakban kölcsönösen hasznos lehet az, hogy a különböző gazdasági területekről többet segítenek majd ennek a sportágnak, s a repülésnek. Érzik, hogy szükség van a segítségükre, miközben maguk is részeseivé válnak a ma szabad repülőssportjának. Bánszki György, az egyesület titkára 13 évi kihagyás után vállalkozott 1289. ugrására, aki ekképpen ecsetelte a találkozó célját: — Szeretnénk megkeresni és megtalálni egymást, s az összefogás, a közösség erejével segíteni a fiatalokat. Bízom abban, hogy az idősebbek, akik abbahagyták a versenyszerű ejtőernyőzést, azok élettapasztalata, bölcsessége párosul majd a mostaniak tenihakarásával, s ezt a sportot életben tudja tartani még e nehéz gazdasági viszonyok között is. Tervünkben szerepel egy úgynevezett nosztalgia klub létrehozása Békéscsabán, a Kinizsi utcai székházunkban, ahol a repülős szakma minden képviselője klubszerű foglalkozások alkalmával elbeszélgethet, illetve ötleteivel segítheti a sportág, a szakág fejlődését. Ézt a törekvésünket támogatja a V+V Rt. és több volt repülőnk is. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy életképesek vagyunk és akarjuk ezt folytatni, mert van értelme! Várunk mindenkit a klubnapjainkra, akik bármilyen szinten kötődtek a reptérhez, a klubhoz. Gyurkó Mihály Teremfoci ^ Békéscsabán a 2. Sz. Álta- lános Iskola tornatermében kedden hat csapat részvéte- ° lével megkezdődött a Kedd Esti Nissan teremlabdarúgó-toma, amelyen Dajka játékvezető bíráskodott. Az első forduló eredményei: Orosháza—Bészer 4—1, Hungavis Öregfiúk—Béköt-Külker 1—1, Szi- szi-Szita—Károlyi és Tsa. 4—0. Nevezési határidő: november 15. A békéscsabai sportiroda labdarúgó szakszövetsége idén is megrendezi Békéscsaba 1993—94. évi nyílt városi teremlabdarúgó- bajnokságát. A bajnokság november 27-én kezdődik, a mérkőzéseket általában hétvégeken játsszák Békéscsabán, a 2. Számú Általános Iskola tornatermében. A csapatokban azok játszhatnak, akik 16. életévüket betöltötték és 1993. július 31-e után megyei I. vagy magasabb osztályú felnőtt, ifjúsági bajnoki, illetve kupamérkőzéseken nem szerepeltek. A nevezéseket 1993. november 15-éig írásban a következő címre kell eljuttatni: Békéscsaba, polgármesteri hivatal sportirodája, István király tér 7. Az érkezési sorrend azért is fontos, mert a versenybizottság technikai okok miatt maximum 80 csapat jelentkezését fogadja el. Ezért a nevezéseket a beérkezés alapján regisztrálják. Az Erkel fiú- és a Rózsa leány csapata a győztes I Második éve rendezi [ meg a Békés Megyei Diáksporttanács Gyulán az „Európa-kupa” rendszerű megyei atlétikai csapatbajnokságot. Versenyszámonként és nemenként egy fő és egy váltó indulhatott. Huszonkét fiú- és tizenöt leánycsapat küzdött az elsőségért, a helyezésekért, de érthetetlenül több iskolai sportkör nem tudott teljes együttessel kiállni. A rendezők bosszúságára néhány testnevelő tanár a versenykiírás ellenére a helyszínen próbálta versenyzőit benevezni. A mel- lékzöngék, a hűvös idő és a felázott pálya ellenére az időrend betartásával zajlott le 300 résztvevővel az év egyik legnagyobb diáksportrendezvénye. A pontversenyben győztes csapatok indulhatnak a jövő év májusában megrendezésre kerülő országos döntőn. Az egyéni győztesek és a pontverseny helyezettjei. Fiúk. 100 m: Fadula Péter (Oh. Táncsis) 11,8. 400 m: Lucz Tibor (Gy. Mohácsy) 53,3.800 m: Kőfaragó György (Gy. Karácsonyi) 2:06,2. 3000 m: Seress Attila (Gy. Erkel) 10:06,6. 110 m gát: Papp József (Gy. Mohácsy) 16,9. Magas: Tóth Zoltán (Gy. Erkel) 180. Távol: Nagy Balázs (Bcs. Rózsa) 613. Súly: Csizmadia Péter (Bcs. 611) 12,05. Gerely: Kerekes Tamás (Mezőhegyes, 614) 47,66. 4x100 m: Orosházi Kossuth 48,2. 4x400 m: Gyulai Mohácsy 3:42,1. Pontversenyben: 1. Gyulai Erkel 205,5,2. Gyulai Mohácsy 202,3. Bcs. 611-es szakm. 186,4. Bcs. Rózsa 185, 5. Mezőhegyesi 614-es szakm. 174, 6. Gyulai 613-as szakm. 151 ponttal. Leányok. 100 m: Kovács Mariann (Gy. Bay) 13,2. 400 m: Szabó Ibolya (Bcs. Rózsa) 68,5. 1500 m: Bánhidi Judit (Békési Szegedi) 5:37,6. 100 m gát: Medovarszki Adrienn (Bcs. Rózsa) 17,7. Magas: Vass Margit (Békési Szegedi) 140. Távol: Dékán Dóra (Szarvasi Vajda) 512. Súly: NovákÉva (Bcs. Széchenyi) 10.76. Gerely: Molnár Krisztina (Bcs. Rózsa) 29,62. 4x100 m: Bcs. Rózsa 54,7. 4x400 ni: Bcs. Rózsa 4:36,4. Pontversenyben: 1. Bcs. Rózsa 134,5, 2. Orosházi Tán- csís 124,5,3. Gyulai Erkel 124,4. Gyulai Bay 107, 5. Békési Szegedi 76. 6. Szarvasi Vajda 71 ponttal. K. I. Nyugdíjas testnevelők köszöntése A Békés megyei Testnevelési és Sporthivatal, a testnevelőtanárok megyei szövetsége, a megyei diáksport tanács november 5- én. pénteken 11 órakor Békéscsabán, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában köszönti Békés megye nyugdíjas testnevelő tanárait. A kötetlen beszélgetésen az idős pedagógusokkal közösen felidézik a régi emlékeket és időszerű sportpolitikai kérdésekről is megbeszélést folytatnak.
