Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30-31 / 253. szám

CSALÁD - OTTHON 1993. október 30-31., szombat-vasárnap Nátha ellen nincs orvosság? Belgyógyász az őszi divatbetegségekről A hűvös, nyirkos napok el­kerülhetetlen velejárói az őszi divatbetegségek: a nátha, az influenza. A kiváltó ok lehet vírusos fertőzés vagy csupán meghűlés. Ez is, az is elsősor­ban a legfiatalabb és a legidő­sebb korosztályok tagjait ve­szélyezteti, de a megelőzés, a gyógyítás csodaszerével egye­lőre adós a tudomány. — Vannak azonban egysze­rű, jól bevált módszerek, ame­lyekkel enyhíthetjük a tünete­ket és siettethetjük a gyógyu­lást — mondja dr. Kovács La­jos belgyógyász főorvos. — A diagnózis könnyen megálla­pítható: az orrdugulás, a lég­zés nehézzé válása vagy súlyo­sabb esetekben a torokfájás, a köhögés, a fejfájás, a végtag­fájdalmak és a hőemelkedés, a levertség — mind e tipikusan őszi-tavaszi betegség jele. A gyors kilábalás fő kelléke a néhány napos ágymeleg és a nyugalom. Az étvágytalansá­gon ne próbáljunk az evés eről­tetésével úrrá lenni. Fontos vi­szont a bőséges folyadékfo­gyasztás; a szervezet láz, izza- dás okozta folyadékvesztesé­gét lehetőleg teával, ásvány­vízzel pótoljuk. A láz a szervezet védekező mechanizmusa, fölösleges te­hát rögtön csillapítókhoz fo­lyamodni. Ha azonban 39—40 fokra szökik fel a testhőmér­séklet, helyénvaló a csillapító, a borogatás, a hűtőfürdő alkal­mazása, mert a magas láz le­gyöngíti a szervezetet. Az enyhébb lefolyású nát­hás megbetegedés nem igé­nyel gyógyszeres kezelést. Jó szívvel ajánlhatók azonban a különféle gyógynövényké­szítmények és gyógyteák. Ka­millateás inhalálás nyomán például a nyálkahártya duzza­nata csökken, a légzés könnyebbé válik, az orr gyor­sabban tisztul. Igen jó hatású­ak az izzasztó teák — segít­ségükkel a vírusos fertőzés ár­talmai is enyhíthetők és meg­szüntethetek. Vitamindús táplálkozással, rendszeres testmozgással, a kül­ső hőmérséklethez alkalmazko­dó réteges öltözködéssel egyéb­ként számottevően csökkenthe­tő a megbetegedés esélye. S még valami: az őszi-téli hóna­pokban valósággal nátha- és influenzaveszélyes övezetnek számítanak a zsúfolt, zárt helyi­ségek. Aki csak teheti, kerülje az ilyen helyeket. FEB Az őskolbásztól az orjalevesig Napjaink kedvelt disznótoros étkei alighanem ősi magyar eledelek. Ezt támasztják alá azok a régészeti leletek, amelyekből kitűnt, hogy a Kárpát-medencében letelepült őseink az líra­ion túli őshazából is terelgettek maguk előtt sertéseket. A derék jószágok már akkor a leg­kedveltebb háziállatok közé tartoztak — igaz, küllemre, termetre jócskán elütöttek mai utóda­iktól: borjú nagyságúak lehettek, s színük tégla­vörös volt. A följegyzések szerint államalapító István ki­rályunk rendeletet adott ki a disznók makkoltatá- sáról, I. Endre pedig annak idején 2000 oldal sózott szalonnát küldött III. Henrik királynak... Patinás történelmi múltja van a sertéskol­básznak, amelyet már a régi görögök is ismer­őseink már az Uralon túlról terelgettek ma­guk eló'tt malacokat, amelyeknek „minden egyes tagja, bordája, lapockája egy-egy külön gyönyörűség” tek. Homérosz Odüsszeiájában például keCske- bendőbe vagy bélbe töltött disznóvérről és sza­lonnadarabokról ír. Az „őskolbász” föltehetően bizánci közvetítéssel, Bölcs Leó császár kato­náitól jutott el eleinkhez, az Etel-közi ugorok­hoz. Pedig Leó olyannyira ellene volt az efféle eledelnek, hogy parancsban hirdette ki: „Felsé­ges füleinkbe jutván a hír, hogy belekbe vért pakolnak, mint a gabonát a zsákba, s ilyetén módon, mint közönséges eledelt, meg is esznek. Aki pedig ilyet tesz, az pőrére vetkőztetik, megbotoztatik és országból kiűzetik...” A hurka-kolbászra kiadott embargó nem tud­ta megakadályozni a disznótoros készítmények világhódító útját. A két részre szakadt római birodalom keleti felében a bizánci fennhatóság alatt élők lopva-titokban készítették és fogyasz­tották, a birodalom nyugati részén viszont „tör­vényesen” kapott helyet a legjobb falatok sorá­ban. A rómaiaktól a germánok, tőlük pedig más európai népek is hamar elsajátították a véres- és a májashurkát, valamint a kolbász készítésének titkait — sajátos változatokkal, ízekkel gazda­gítva a választékot. A „röfögő alapanyag” azzal is különleges helyet vívott ki magának, hogy szinte minden része ínyenc falatokkal szolgál. Ahogy a nagy palóc, Mikszáth Kálmán írja: Minden egyes tagja, bordája, lapockája egy-egy külön gyö­nyörűség. A hazai tradíciók szerint egyébként az igazi, ízletes disznótoros menü a következő: orjaleves finommetélttel, főtt orjahús tormával, töltött káposzta, sült hurka-kolbász burgonyá­val, céklával és töpörtyűs pogácsa. —borgó— Ferenczy Europress Gazdaképzés a ^rékés megyei hírlap-ban 42. Sorozatunk a Tv2 vasárnapi gazdaképző műsorának anyaga (ismétlés szombat reggelen­ként), melynek szakmai felelőse és előadója dr. Böő István békéscsabai állatorvos. Igáslovak istállója Az igáslovak egyszerű épüle­tekben is tarthatók, de fontos, hogy az épület száraz, világos, huzatmentes legyen, a termé­szetes légcserét biztosítani tud­ja. Fontos szemléleti kérdés — melynek persze mindig gya­korlati következményei van­nak —, hogy ne az istállóhoz próbáljuk a lovat idomítani, hanem fordítva, vagyis az is­tálló elégítse ki a ló tartással szembeni igényeit! A igáslovakat olyan állások­ban helyezzük el, melyek hossza körülbelül 3 m, szélessé­ge körülbelül 1,5 m. Padozatuk lehet döngölt agyag, tégla, bitu­men is, beton ne legyen, mert az hideg, kemény, rugalmatlan, a lábakat károsítja. A lovakat állásaikban egy­mástól a játszóihoz és az állás végén lévő dúckarókhoz erősí­tett lengő választórúd (streifa) választja el, melynek magas­sága körülbelül 1 m, s rögzíté­se olyan, hogy szükség esetén gyorsan lekapcsolható legyen. Az abrakot, a zöld- és silóta­karmányt jászolból etetjük, mely fából vagy betonból készül, magassága körülbelül 1,10 m, faltól mért szélessége körülbelül 60 cm, belső széles­sége körülbelül 45 cm, mélysé­ge pedig 35—40 cm. A jászol felső peremén lévő félgömbö­lyű fa (süvegfa) akác, ezt a ló nem rágja meg, ehhez rögzítjük a megkötő karikákat.. A lovak megkötésére sohasem láncot, hanem fagolyóban végződő kö­telet használunk. Az igáslovak takarmányo­zással kapcsolatos ballasztigé­nye nagyobb, mint a sportlova­ké, ezért velük több szénát etetünk. Hogy minél kevesebb széna menjen veszendőbe, szé­narácsot alkalmazunk, mely nem más, mint a jászol fölé, az istálló falára erősített saroglya. Rajta a rácsok (zápok) közti tá­volság 6—8 cm. Ólyan magas­ságban kell elhelyezni a széna­rácsot, hogy a ló könnyedén elérje, ugyanakkor a lehulló le­vél, murva ne a szemébe hull­jon, hanem a jászolba. Jó mód­szer, ha a szerszámok számára a dúckarókon egy tartót he­lyezünk el, de a szerszámokat csak be- és kifogáskor tartsuk az istállóban, mert a mindig meg­lévő ammónia a bőrt károsítja! Azért, hogy a ló a szalmát ne rúgja ki a kezelőútra, a dúcka­rók közé körülbelül 5 cm maga­san úgynevezett „körömrúgót” tegyünk. Sokán azt csinálják, hogy körömrúgó helyett az alomszalmát az elülső lábakig felsöprik. Ez nem jó módszer, mert így a hátulsó lábak a csu­pasz padozaton állnak. Egyso­ros istállóban a kezelőfolyosó (placc) szélessége körülbelül 2—2,5 m, ennek padozata lehet beton, jó, ha a csúszásveszély megelőzésére érdes, rovátká- zott. Az istállóhoz zaboskamra, szerszámoskamra, takarmá- nyos helyiség és gondozói pihe­nőszoba tartozik. Uborka az arcon - gombostű a tulipánban Nagyanyáink titkaiból A régi idők lányai, asszonyai is szerették a virágokat, köztük a színpompás, tarka tulipánt. Ha azonban levágtak néhány szép példányt, hogy vázába tegyék, a szárába alulról gombostűvel apró lyukakat fúrtak; így ugyanis a virág jobban föl tud­ja szívni a vizet. A páfrányok is sokáig szépek, frissek marad­tak a kezük alatt — mert ese­tenként nemcsak vízzel, ha­nem fekete teából készült lével is megöntözték. Megtapasz­talták azt is, hogy a zöld nö­vények nagy része kifejezet­ten kedveli a sört: a virágok levelei fényesebbek, egészsé­gesebbek, ha kevés habzó ital­lal frissítjük fel őket. Nagyanyáink kozmetikai kelléktára változatos volt. So­kan használták. például a kö­vetkező uborkapakolást: 1 evőkanál friss uborkalé össze­keverve 1 teáskanálnyi tej­színnel és tojásfehérjével, hozzáöntve 20 csepp rózsavíz; a pakolást 20 percig hagyták az arcon. Ismerték a körömvirág bőr­tisztító és -nyugtató hatását: két teáskanálnyi virágszirmot kell egy csésze vízzel leforráz­ni, majd szitán átszűrni, s a lehűlt folyadékkal az arcbőrt óvatosan bedörzsölni. A gyümölcsecettel eleink szervezetük télen legyöngült ellenálló képességét javították Az uborkapakolás egyszerű, olcsó és igen hatásos ARCHÍV fotó föl. Három evőkanál almae­cettel összekevertek 1 teáska­nál mézet, majd az egészhez vizet öntöttek. Tavaszonként ezt az italt akár heteken át is fogyasztották, rendszerint éh­gyomorra. S végül néhány hajdan köz­ismert konyhai fogás: a süte­mény alapanyagának össze­gyúrása előtt a tojás sárgájá­hoz egy csipet sót tettek, ettől a sült tészta élénk sárga színt kapott. A konyhai bántó zsír­szagot petrezselyemmel kö­zömbösítették: a zöldséget ak­kor tették a serpenyőbe, ami­kor már forró volt a zsír vagy az olaj. A galuskának kitűnő ízt adtak azzal, hogy húsleves­lében főzték ki; ebbe tettek még néhány csepp olajat is, nehogy összeragadjon a no- kedli. Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1993. november 8. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők között 5 darab 500 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, amit postán elküldünk. Az 1993. október 16—17-ei rejtvény meg­fejtése: „Megígérem, hogy máskor nem lakko­zom ki a körmeimet lefekvés előtt.” Nyertesek: Bukovszky Jánosné, Békéscsaba, Gazsó Mihályné, Kondoros, Kocsondi Józsefné, Békéscsaba, Pljesovszki Jánosné, Kondoros, Vári Józsefné, Pusztaföldvár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom