Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-11 / 237. szám

Nemzetiségi gyermektalálkozó a csabai Meseházban — A szombati rendezvényről a 3. oldalon tudósítunk 1993. OKTÓBER 11., HÉTFŐ ÁRA: 16,30 FORINT XLVIII. ÉVFOLYAM 237. SZÁM A „Kádár vonatként” ismert konferencia-expresszre sajnos nem engedték fel a sajtó munkatársait. A felsó'sarokban látható kép tehát nem a vonaton, hanem a menekülttáborban tartott tanácskozáson készült a résztvevőkről Élet az etnikai törésvonalak mentén — Konferencia a kisebbségi létról Békevonat Békéscsabán A Dózsa—Előre focimeccs után a döntetlent han­gosan ünneplő Dózsa-szurkolók illuminált hada rémítette meg a békéscsabai vasútállomásra szom­bat este hat órakor begördülő konferenciaexpressz utasait, akiket a jelzett időpontban csak az újság­írók vártak. Az egyre erősödő esőben majd fél órát kellett ázni, míg az óvatosságból előrehúzó „Ká­dár-vonat”-ból kiszálltak a konferencia résztvevői. A város polgármestere, Pap János is megérkezett addigra, hogy üdvözölje a neves politikai személyi­ségeket, akik látogatást tettek a csabai menekülttá­borban. Se pénz, se rabló(k)? A rendőrség további elkövetők után kutat SPORT melléklet 11-16. oldal A barátság mindentói független A nemzetiségekhez tartozó ál­lampolgárok anyanyelvűk megtartása mellett általában szorosan kötődnek szülőhazá­jukhoz, mégis gyakran kerül­nek hátrányos helyzetbe. így volt ez a békéscsabai, szlovák származású Fabulya György és az ungvári, ukrán Csendej Iván esetében is. (5. oldal) Védtelen környezetünkért A környezetvédelmi törvény- tervezet apropóján kérdeztünk meg az elmúlt héten három Békés megyei országgyűlési képviselőt térségünk aktuális környezeti gondjairól, a leg­égetőbb teendőkről és a nehéz­kesen haladó jogi szabályo­zásról. (6. oldal) Az év testületi ülése? Hajósiatokba lehet bocsátkoz­ni, akkor valószínűleg az év egyik leghosszabb testületi ülésének néznek elébe a sarka- di képviselők október 12-én, kedden. Csaknem 20 napiren­di pont megtárgyalását tűzték ki ugyanis célul e napra. Kö­zöttük szerepelnek olyan fon­tos kérdések is, mint a költség- vetési tartalék felhasználása, a pénzügyi, valamint az egész­ségügyi bizottság beszámoló­ja vagy az ivóvízminőség-ja- vító program során létrejövő létesítmények vagyoni kérdé­sei. A bejelentések keretében kerül megvitatásra a hajlékta­lanok éjszakai szállására be­adandó pályázati lehetőség, a volt egyházi ingatlanok visz- szaigénylése, az állami tarta­lék földterületek birtokbavétele és a temetkezési vállalat fiókhe­lyiségeinek bérbeadása is. A Menekültügyi és Migrációs Hivatal békéscsabai befogadó­állomásán az igazgató, Székely Béla, valamint Kátai József tá­jékoztatta a vendégeket az 1989-ben alapított intézmény működéséről. Mint mondták, jelenleg 180-an várnak a me­nekült státusz megszerzésére. Többségük vajdasági magyar, akik menekülésük okaként nem annyira a szorító szegénységet, mint a besorozás miatti félel­met, a korlátozott anyanyelv­használatot, a magyar nyelven folyó oktatás visszaszorítását említették. A magyar, bosnyák, Crna Gorái és romániai menekül­tek között 49 gyerek van, akik hangos énekléssel, körjátékkal fogadták a békevonat utasait. Az élet az etnikai törésvo­nalak mentén címet viselő konferencia cseh, szlovák, ro­mán, szerb, bosnyák, koszovói és magyar politikus résztvevői — a Krakkót, Birkenaut, Po­zsonyt, Békéscsabát, Kolozs­várt és Budapestet érintő né­hány napos út alatt — azt kí­vánták demonstrálni, hogy a nemzetiségek, az etnikai ki­sebbségek békében kívánnak egymás mellett élni, s a né­zetkülönbségeket nem fegy­verekkel és egymás elleni uszítással kell „megoldani”, hanem békés tárgyalásokkal és kölcsönös megegyezéssel. A konferencia kilenc résztve­vője között olyan neves sze­mélyiségek vannak, mint a ro­mániai demokrata Emil Cons- tantinescu, aki elnökjelölt el­lenfele volt Iliescunak, a volt csehszlovák külügyminiszter, Jiri Dienstbier, a keresztény- demokrata Frantisek Miklos- ko, a Szlovák Nemzeti Tanács volt elnöke. A boszniaiakat dr. Rajim Ljajic, a sanjaki De­mokratikus Akció Párt főtitká­ra képviselte, a szerbeket Drá­gán Radulovic, az RMDSZ-t (Folytatás a 3. oldalon) Feltehetően az országban van a szerdai, több mint 91 millió forintos bankrablás még körö­zött, két gyanúsítottja — je­lentette ki vasárnap a BRFK ügyeletese. A szerdai óbudai rablást kö­vetően a Budapest Bank elő­ször 1, majd 5 millió forintot ajánlott fel a nyomravezető­nek. A felhívásra több tucat bejelentés érkezett, melyek a bűnözők és a nyomozók köré­ben jól ismert Krausz Pétert nevezték meg. Ismeretes, hogy a bankrablás három gya­núsítottja közül Krausz Pétert és Tóth Imrét pénteken elfog­ták, Kovács Zoltánt azonban eddig nem sikerült kézre kerí­— .Havasi Istvánnal két évti­zed óta, közösen irányítottuk a "Gyulai Várszínházát—mond­ja Sík Ferenc.—Örök vitában, mégis teljes harmóniában dol­goztunk, tudva, hogy a gondo­latainknak van egy értő, tisz­tességes kontrollja. Sajnos, ez a termékeny együttműködés Pista halálával megszakadt, bár a jubileumi évad még telje­sen az ő kezemunkáját idézi. —A sors különös ajándéka, hogy e szomorú, mégis ünnepi alkalomhoz méltó lett az idei várszínházi szezon. — Nem én mondom, mások állítják, hogy az egyik legjobb, talán a legsikeresebb nyarunk teni. Szintén nem csípték el Mezei Istvánt, aki ellen a nyo­mozás során az a gyanú merült fel, hogy közreműködött a ra­bolt pénz elrejtésében. Értetlenül állt a BRFK ü- gyeletese az előtt a felröppent hír előtt, miszerint a rabolt pénz egy kis része, mintegy másfél millió forint állítólag megkerült. Az rendőrség ü- gyeletese úgy nyilatkozott, tu­domása szerint a pénz teljes összegét keresik. A határőrség szóvivőjétől kapott értesülés szerint a Bu­dapest Banknál elkövetett rab­lás gyanúsítottjai miatt még mindig fokozott az ellenőrzés a határon. volt a mostani. Nagyon átgon­dolt, sokéves munka kell egy olyan pillanathoz, mint ami­kor a Hamlet bemutatóján már kitehettük a táblát: vala­mennyi előadásra, minden jegy elkelt. Havasi Pistával közösen határoztuk el, hogy Shakespeare-sorozatot indí­tunk Gyulán. A Várszínház közönsége és a társulat is meg­érett egy ilyen vállalkozásra. Kettőnk közül sajnos már csak én örülhettem annak, hogy a Hamlet osztatlan sikert ara­tott. Nagyon szerettem Sütő András Ugató madár című drámáját, annak ellenére, (Folytatás az 5. oldalon) A Gyulai Várszínház emelt fővel léphet tovább Sík Ferenccel, jubileumi évad után Kapitány. Igaz, munkatársai az utóbbi időben Sík ta­nár úrnak nevezik. Hivatalos okmány szerint művészeti vezető', jelenleg megbízott igazgató. Ám egy várnak, különösen a végeken, eró's kezű kapitányra van szüksé­ge. S ha a várban szellemi műhely, színház tanyázik, akkor kell egy olyan egyéniség, aki ért is a színházcsiná- láshoz. Sík Ferenc éppen ilyen ember. A Gyulai Vár­színház jubileumi, 30. évadja után, a színházcsinálás örömeiről és keserveiről beszélgetünk a tanár úrral, művészeti vezetővel, a megbízott igazgatóval, aki való­jában mégiscsak kapitány. Ments meg uram a nyomortól! Napjainkban tömegével kerülnek az emberek kilátástalan helyzetbe, legelkeserítőbb talán mégis az idősek remény­telensége. Ők már sokat éltek, bővelkednek tapasztalatok­ban, pontosan tudják azt is, amit a fiatalok elképzelni sem képesek. Nem régen egy nyugdíjas ismerősöm összegezte életét keserűen. „A harmincas évek elején, a gazdasági világvál­ság kellős közepén voltam kisgyerek — kezdte emlékei rövid summázását. — Amikor visszagondolok erre az időre, a legelevenebb emlékem az éhezés. Az ötvenes évek elején voltam fiatal, azzal kezdődött felnőtt életem, hogy lesöpörték a padlásunkat. A Kádár-rendszerben sze­rényen, de viszonylag biztonságban éltünk. Most nyugdí­jas vagyok, a férjem nyugdíja nyolcezer, az enyém kilenc­ezer forint. Már feléltük minden tartalékunkat, a lányunk munkanélküli, segítségre nem számíthatunk. Az egyetlen vágyam, aminek a beteljesüléséért imádkozom, hogy mi­nél előbb meghaljak, ne kelljen nyomorban befejezni az életem.” Ez az a pillanat, amikor az ember szólni sem tud a megdöbbenéstől... L.M. A tudomány mögött az ember áll Győztek a rajkók A békéscsabai Városi Ci­gányklub vezetősége alapít­ványt hozott létre „Alapítvány a Rajkókért” néven azzal a cél­lal, hogy támogassák azokat az intézményeket, ahol cigány- gyerekek tanulnak. Természe­tesen az óvodák, iskolák ezt a pénzt a rajkók ellátási és okta­tási költségeire fordíthatják. E célból a békéscsabai köz­gyűlés külkapcsolati, kisebb­ségvédelmi és érdekegyeztető bizottsága már szeptemberben kérelemmel fordult a testület­hez, amely első fordulóban el­utasította a bizottság javaslatát. Legutóbbi ülésén a bizottság némi módosítással újra beter­jesztette az alapítvány támoga­tási kérelmét, amely október­ben kedvező megítélésben ré­szesült. D Ç C Szombaton befejeződött Bé­késcsabán a nemzeti kisebbsé­gekről, nemzetiségekről ren­dezett néprajzi konferencia, melyen mintegy 200 tudós vett részt, elsősorban Magyaror­szágról és a környező államok­ból. Az Európai Néprajzi és Folklór Társaság önálló szek­cióval képviseltette magát az ülésen. Konrad Köstlin elnök valamennyi résztvevőt a jövő évi bécsi kongresszusra hívta: feladata lesz a fogalmi tisztá­zások mellett a tudósok fele­lősségének számbavétele. A három nap során több szek­cióban mintegy 120 előadás hangzott el. Szó volt Közép- Európa népeinek kultúrájáról és azok egymásra hatásáról. A cigányoknál, erdélyi szászok­nál, ruszinoknál, bunyevácok- nál, zsidóknál, moldvai csán­góknál és más népeknél. Mint a záró plenáris ülésen megfogal­mazódott, a tudományos ered­ményeket tanulmánykötetben publikálják, hogy azokat má­sok is megismerjék és a politi­kusok körében gyakorlati vissz­hangra leljenek. A szekcióelnö­kök összegzései között Erdélyi Zsuzsanna hangsúlyozta: a tu­dományra alapozhat a politika, de rá a néprajz soha! Szent Ist­vántól gazdag örökségként kap­tuk a sokszínű kultúrájú orszá­got. A kutatót a gyűjtőmunkája során tapasztalt ragaszkodás és hála arról győzte meg, hogy a tudóst ne csak szakmája foglal­koztassa, hanem az ember is, aki gyöftyörű dolgokat tud és azt örömmel osztja meg másokkal. Az erdélyi Tófalvi Zoltán román kollégái távolmaradását tette szóvá, annál inkább, mert Ro­mánia korábban ígérte, Buka­rest is otthont ad a konferenciá­nak. Érdekes tényt említett a román—magyar házasságok vizsgálatáról: az 1990-es ma­rosvásárhelyi események után 835 vegyes házasság bomlott fel. A hatalom mindig is gyana­kodva figyelte ezeket, ezért 100 évre visszamenőleg követi az ilyen házasságok történetét. A békéscsabai konferenciá­ra igen eltérő körülmények közül érkeztek kutatók, de va­lamennyien a népek, nemzeti­ségek békés egymás mellett éléséért szálltak síkra. Sz.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom