Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

1993. augusztus 24., kedd MEGYEIKORKEP Kf.KFS MFCYF.I HÍRI.AP Értékesítették c A gabonaforgalmi vállalat pri­vatizációja során a GMV me­zőkovácsházi telepét az Agri- mill Rt. vette át. Az ingatlan értékesítése után — a földtu­lajdon ellenértékeként — a he­lyi önkormányzat 3,1 millió forint többletbevételhez ju­tott. Mivel ez az összeg erede­tileg nem szerepelt a költség- vetésben, így ebből szeretnék megoldani a több mint 250 ezer kilométert lefutott hivata­li gépkocsi cseréjét, illetve egy vegyes használatú kisbusz árá­nak kiegészítését. A fennma­radó részt út- és járdaépítésre fordítják. Vizesblokk az iskolának Végegyházán az általános is­kolában az elmúlt év végéig— némi túlzással — özönvíz előtti állapotok uralkodtak a sportolás utáni tisztálkodás körül. — Volt a lavór és utána semmi — mondja az igazgató —, de a régi emésztős típusú WC-k is sok problémát okoz­tak. Ezért született meg tehát az a kombinált megoldás, hogy az épület végében levő technikai tantermet megfelez­ték, valamint a mellette levő lomtárat átalakítva egy vi­zesblokkot alakítottak ki. Az átalakítás költsége 600 ezer forint, amelyet az önkormány­zat vállalt a költségvetés terhé­re. Az ígéret szerint a tanulók szeptembertől vehetik birtok­ba az új létesítményt. Amíg a gyapjúból kardigán lesz Ozsvár Gábor és ifj. Kovács Béla szabályosan „levetkőzteti” a bárányt A kunágotai Kovács család gazdaságában a lovakon, teheneken, sertéseken kívül néhány bárányt is láttunk. Éppen nyírták a bégető jószágokat. — Kár a szót vesztegetni rájuk! — legyint Béla gazda. — A birkát és a szarvasmarhát Magyarországon pusztulásra ítélték. Mi négy­öt bárányt tartunk, kifejezetten a család részé­re. A szaporulatból időnként nyakon vágunk egyet, szeretjük a húsát. Piacra tartani őket kész ráfizetés lenne. —Mihez kezdenek ezzel a gyapjúval? — Azt sem érdemes eladni. Kimosva becse­rélik fonalra, édesanyám megköti. Már szinte mindenkinek van egy gyapjúkardigánja a csa­ládban. Özvegy Kovács Béláné büszkén mutatja ke­ze munkáját, a kedvünkért magára is ölti. — Hát ilyen szép, természetes anyagból készült holmit a boltban hiába keresnénk -— bizonygatjuk elismerően kolléganőmmel. —Tudok ám én fonalat is készíteni ! — súgja meg a nagy titkot. — Meg is mutatnám maguk­nak, hogyan csinálom, de most éppen Józsi fiaméknál van a rokka Kovácsházán. Majd ha legközelebb erre járnak... Megígérjük, lefotózzuk. Úgy lesz teljes a képsorozat: birkanyírás, gyapjúmosás, kárto­lás, fonalkészítés, kötés. Mi most „csak” a nyírást és a kész kardigánt láttuk. Élmény volt ez is! Ménesi György Özvegy Kovács Béláné az új gyapjúkardi­gánban FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Szüret az emeleteken Felhívás Ki hinné, hogy homokot sosem látott belvárosi erkély tövében egy kicsiny szólóvesszőből mi nő ki?! Orosházán — a példa ezt bizonyítja — egy bérház előtt öt éve ültette el ezt a példányt az egyik lakó. A gondos öntözgetés meghozta gyümölcsét. Az idén már a harmadik emeleten is szüretelnek a lakók. A mennyiségről ne is beszéljünk! Rengeteg fürt lóg minden szinten fotó: szűcs László minden nyugdíjas egyesülethez, minden nyugdíjas magyar családhoz A Kalocsa és Vonzáskörzete Nyugdíjasainak Egyesülete kezde­ményezésére a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége az egész lakosságra kiterjedő tiltakozást szervez augusztus 30-ára, az országgyűlés következő első plenáris ülésé­nek napjára. Tiltakozunk az általános forgalmi adó új kulcsai és az ebből fakadó drágulás ellen. Tiltakozunk amiatt, hogy — csak az alacsony jövedelműek kapnak ellentételezést, — a megígért 1000—1500 forintnyi „könyöradomány” a megélhetési költségek emelkedéséhez képest alacsony, — az adókulcsok változásának hatása állandó, de az egyszeri ellentételezés csak néhány hétre elegendő, — a családok többségének nincs már eszköze arra, hogy ezt az újabb áremelkedést kivédje, a többletkiadások fedezetét vásárlá­sainak, fogyasztásának csökkentéséből előteremtse. Kifejezzük azt a reményünket, hogy az 1993. évi általános nyugdíjemelés második ütemében nem négy, hanem legalább nyolc százalékot kapunk. Mind az árszínvonal-emelkedés, mind az aktív keresők nettó keresetének átlagos emelkedése jelentő­sen meghaladja azt az ütemet, amelyet az országgyűlés a 10+4 százalékos nyugdíjemelési mérték elfogadásakor alapul vett. Utcára nem vonulunk. Nagygyűléseket nem tartunk. De­monstrációkat csak eredménytelenség esetén szervezünk. Most csak elkeseredésünket fejezzük ki tehetetlenségünk, sebezhető­ségünk, védtelenségünk és kiszolgáltatottságunk miatt. Ugyan­akkor nyilvánvalóvá tesszük a politika számára: mi — létszá­munknál és egységünknél fogva — a választások során képesek vagyunk az egyik legnagyobb erővé válni. Sorstársaink! Barátaink! Augusztus 30-án este 8 órakor min­den lakás boruljon három percre sötétségbe. A villanyok kikap­csolásával hozzuk tudomására mindenkinek elkeseredésünket, türelmünk végét. Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége Elnöksége Visszhang A holló esete Czinegével Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1993. július 12-ei számában cikk jelent meg B. Sajti Emese tollából „Czinege esete a posta hollójával” címmel, amely elmarasztalta a postát amiatt, hogy egy békéscsabai lakos által befizetett szabálysértési bírságot nem juttatott el időben a helyi önkormányzat számlájára, s ebből a cikk szereplőjének kellemetlensége származott. A cikkben foglaltakat soron kívül kivizsgáltam. A cikkben szereplő Czinege Zsolt, Békéscsaba, Vécsey u. 16. szám alatti lakos az 1800 forint összeget 1993. június 4-én fizette be a Békéscsaba 4. postahivatal átutalási utalványán. Az összeget a Posta Elszámoló Központ (Budapest) június 7-ei kezelési nappal június 9-én továbbította az OTP Békés Megyei Igazgatósága 269-98002 számú bankszámláján belül a Békés Megye Önkor­mányzat Illetékhivatala 619-342393-0873 számú illetékbeszedé­si számlájára. Az OTP 1993. június 14-én könyvelte az összeget az illetékhivatal javára. Az adatok azt bizonyítják, hogy a cikk állításával szemben a posta rendben továbbította a feladatott pénzösszeget a postautal­ványon szereplő számlaszámra. Nem a pénz, hanem az annak megérkezéséről szóló információ akadhatott el valahol, az azon­ban már nem a posta illetékessége. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta IGAZGATÓ Az első név legfelül a mezőberényi Hősök Emlékművén Szülőfalumban, Földeákon em­beralakos a nagybetűvel írt Hő­sök Szobra, mely előtt civil fér­fiembernek kalapot emelve, nő­nek keresztet vetve, egyenru­hás, -sapkás személynek tiszte­legve lehetett elmenni... A mezőberényi Hősök Em­lékműve (ha jól emlékszem) az első világháború poklában, húsdarálójában, hadifogolytá­boraiban életüket vesztett hő­sök neveit tárta örök emlékül az utókor elé. Szemlélődésemkor még ta­bui téma) — tilalmas — volt a II. világháborús emberáldozat említése is, nemhogy még em­lékművön való megörökítése. Találkoztam azonban kivétel­lel is, ahol az I. világháborús hősi szobor elejéről még alig 1945-ben lecsiszolták a „Pro Patria”-t — Földeákon —, s erre a helyre hevenyészve fel­vésték negyvenhárom II. vi­lágháborúban elhunyt hős ne­vét (köztük Nagy Lajos nagy­bátyámét is — még jóval több név nem fért ide!); s az ország­ban való járkálásomban Ökö- ritó-Fülpösön, a nagy tűzvész áldozatainak emlékművéhez közel egy köztéri emlékmű­vön, Nagycenken, a Széchenyi Mauzóleumhoz közel, s a csákvári katolikus templom belső falán egy márványtáblán örökítették meg a II. világhá­borúban elhunytak neveit. E hosszúnak tűnő bevezető után — melyből talán kitűnik, hogy mennyire szeretem és tisztelem a hősi emlékműve­ket —, hadd kanyarodjak el a mezőberényiekéhez. A ked­ves, Békés megyei település hősi emlékműve az I. világhá­borúban elhunytak neveit tette közszemlére. Az első név rajta a következő volt: „Vitéz Nagybányai Horthy István”... Őszintén bevallom, hogy elcsodálkoztam, ez a név ho­gyan kerülhetett ide, s ha még felkerült is, akkor hogyan ma­radhatott fenn és még több, mint négy évtizeden ke­resztül? Óriási kérdőjelek!! (De lehet, hogy csak előttem.) De megítélésem szerint csak úgy maradhatott fenn és meg, hogy olyan erős és biztos védőgyűrű vette körül s övez­te, mely nem tette lehetővé, hogy a két világháború közé­nek leggyűlöltebbé kikiáltott, s rendszerré degradált és mi­nősített családnevet letörölje onnét, ahová azt vésték, ami­kor vésték. Rácz Sándor néprajzkutató Negatív vízszintrekord a Körösökön Augusztusban 9— 10— 11 -én esett legutóbb a Fehér-Körös hegyvidéki vízgyűjtő területén 4—19 millimétemyi csapa­dék. A Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása sze­rint az aszály miatt a Fehér- és a Fekete-Körös vízhozama és vízszintje a duzzasztások elle­nére napról napra csökken. A gyulai duzzasztóműnél 45, a békésinél 24 centiméterrel csökkent augusztusban a víz­szint. Mindezek következté­ben napról napra kevesebb az Élővíz-csatornába bevezethe­tő vízmennyiség is. A Gyula— Békéscsaba közötti öntözé­sek, valamint a jelentős párol­gás következtében Békéscsa­bán már 20—30 centiméterrel alacsonyabb a normálisnál a vízszint az Élővízcsatomán. Jelenleg még Békés város fö­lött üzemel a Dánfoki szivor- nya, amely strandolási lehető­séget is biztosít, de 1—2 napon belül megszűnik a vízbetáplá­lás, mert egyébként nem jutna víz az engedélyezett öntözé­sekre. Jellemző a rendkívüli helyzetre, hogy a Fekete- és a Fehér-Körösön még sohasem volt ilyen alacsony vízszint a honctői és a belényesi vízmér­cén, mint napjainkban. A KÖVIZIG ebben a hely­zetben a minimálisra csökken­ti az átbukást a békési duzzasz­tóműnél; a dánfoki szivornyát csak nappal üzemelteti; és ha az anyagi feltételek tisztázód­nak, akkor üzembe helyezi a szeregyházi szivattyút, amely több vizet juttat Gyula és Bé­késcsaba között az Élővíz-csa­tornába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom