Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
Dévaványa címere Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66)371-139 Habsburg Regina az elnök Körösladány. — Királyi vendége volt augusztus 18-án a falunak. Békéscsabáról Debrecenbe menet mintegy fél órát itt töltött Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, akit elkísért felesége, Regina és legifjabb fia György herceg is. A kedves látogatókat Berki Imre polgármester fogadta és ismertette a település rövid történetét. Habsburg Ottó válaszában töretlen optimizmusáról adott hitet, ami a magyar fellendülést illeti. A Kalota- szentk irály—Körösladány (Sárrét) Baráti Kör tiszteletbeli elnökévé választotta Habsburg Reginát, akinek az okiratot most adta át Sipos Imre, a Kör titkára és Naszluhácz Géza elnökségi tag. Kész a harang Szeghalom. — Mint már korábban hírt adtunk róla, a református templom egyik harangja elrepedt. A közadakozásból befolyt összegekből a Diósgyőri Vasműben a közelmúltban kiöntötték az új, 18 mázsás alapharangot, mely a behangolás után hamarosan a városba érkezik. A régi és az új harang cseréjére várhatóan az ősszel kerül sor. Újból van Hírmondó Dévaványa. — Hosszabb szüneteltetés után újból megjelent a Ványai Hírmondó független közéleti újság. A legutóbbi számból megtudhattuk sok más információ mellett, hogy a földgázellátás végleges megoldásához 25 millió forintos hitelt vesz fel a helyi önkormányzat a képviselő-testület legutóbbi döntése alapján és azt is, hogy a helyi, megyei másodosztályú labdarúgócsapat edzője elégedetlen a csapat támogatottságával. Megbízott iskolaigazgató Biharugra. — A helyi képviselő-testület legutóbbi rendkívüli testületi ülésén foglalkozott az általános iskola igazgatói pályázatával. Mindössze egyetlen jelölt volt, akinek pályázatát viszont a testület elutasította. így egy évre az eddigi igazgatóhelyettes, Nagy Istvánné kapott megbízást az iskola vezetésére. Az oldal fotóit Czebe Sándorné készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 24., kedd Egy kis falu nagy(?!) győzelme A körösújfaluiak ivóvízügyével korábban már egyszer foglalkoztunk, ám az érthetőség kedvéért a történéseket az elejéről kezdjük Csüllög Istvánnal, a falu jegyzőjével. A kezdet Bevezetőül elmondja, a víz ugyan korábban is arzénos volt, de jelentős minőségromlása akkor kezdődött, amikor az egyik kút elhomokolódott, ki kellett venni a termelésből, így a többiből nyert víz arzén- tartalma a megengedettet jócskán meghaladta. Ezt igazolja egy 1991. júliusi keltű feljegyzés, melyben az ÁNTSZ szeghalmi intézete közli, hogy a vízminta arzéntartalma a megengedhető 50 pg/1 helyett 85—192 pg/1. Ugyanebből az is kiderül, hogy már 1985-ben előírták az arzénmentesítést, ám erre anyagiak hiányában nem került sor. Ezután megkezdődött és a mai napig tart a falu tasakos ivóvízzel történő ellátása. A falu önkormányzata megkereste a Víz- és Csatornamű Vállalatot Békéscsabán azzal a kéréssel, hogy miután az általa szolgáltatott víz emberi fogyasztásra alkalmatlan, csökkentse a víz térítési díját. Ettől a kéréstől a vállalat elzárkózott. Akkor legyen hát per 1992-ben a település valamennyi lakója — az önkormányzattal az élen — pert indított a vízszolgáltató ellen, kérve a köbméterenkénti 27,40 forintos vízdíj 50%-os csökkentését. A Szarvasi Városi Bíróság 1992. november 19-ei ítéletében a kérelemnek helyt adott, megállapítva, hogy a falu vize ivóvízként nem fogadható el, mivel annak arzéntartalma a megengedett négyszerese. A Víz- és Csatornamű Vállalat maga is elismerte, hogy a víz nem felel meg a szabványnak, de arra hivatkozott, hogy a vízszolgáltatást a KÖJÁL engedélyezte, ezáltal új szabvány keletkezett. Ezt a bíróság nem fogadta el és a fentiek szerint döntött. A szolgáltató vállalat az ítélet ellen fellebbezett, ám a másodfokú Békés Megyei Bíróság 1993. július 6-án az első ítéletet helybenhagyta, mely után további fellebbezésnek nincs helye. Jogerős ítélet van, iható víz nincs Ezek alapján a körösújfalui emberek vize ugyan nem lesz ihatóbb, de legalább csak a felét kell fizeniük érte. A jegyző éppen arra szeretné felhívni a falubeliek figyelmét, hogy az elsőfokú ítélet az árleszállítás időpontját úgy határozza meg, hogy „a még ki nem fizetett, valamint a jövőben esedékes ellenszolgáltatás értékét szállította le”. Természetesen a falu vezetői is tisztában vannak vele, hogy nem ez az igazi megoldás. A vízminőség jelentős javulására akkor lenne lehetőség, ha a faluig megépülne az a gerincvezeték, mely a Maros hordalékkúpjának megfelelő minőségű vizét a két szomszéd településre, Vésztőre és Okányba már eljuttatja. Az ehhez szükséges anyagi fedezettel az önkormányzat nem rendelkezik, csak pályázat útján és központi segítséggel valósulhat meg, hogy a körösújfaluiak egészséges ivóvizet ihassanak, melyért szívesen kifizetik majd a teljes díjat is. Hangos siker a Sárréti Pikniken A Sárréti Pikniken Vésztő-Mágoron nagy sikert arattak a fúvósfesztivál zenekarai és a szeghalmi majorettek Nagyjaink Hegyesi János 1992. tavaszán távozott el közülünk a népi írók és költők mozgalmának a Sárréten Szabó Pál és Sinka István melletti nagy alakja, aki 1899. októberében Füzesgyarmaton született. Alig 18 évesen katonaként belekerül az első világháború poklába, majd a Vörös Hadsereg katonájaként küzd, sorstársaihoz hasonlóan nem egy megfoghatatlan társadalomeszményért, hanem emberi célokért: az elvesző haza megvédéséért, a paraszti lét jobbra fordulásáért. A harcok vége felé a szülőfalu határából kellett visszavonulniuk. Versírogatással a harmincas évektől foglalkozott. Tudásának gyarapításában nagy segítségére volt Jánosi Zoltán református lelkész, aki mint a Károlyi-kormány egykori államtitkára, büntetésből került Füzesgyarmatra. Versei az évtized közepétől a Kis Újságban és a Szeghalomvidéki Hírlapban jelentek meg, első verseskötetét a szeghalmi Református Péter András Reálgimnázium adta ki 1942-ben. Hegyesi János A közéletbe az 1935-ös Tildy-választás idején kapcsolódott be, ám 1939-ben már az alakuló Nemzeti Parasztpárt élharcosai között volt Erdei Ferenc, Veres Péter és Szabó Pál társaságában. 1944. decemberében Erdei Ferenc Debrecenbe hívta, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlésen, a Nagytemplomban ő terjesztette elő pártja programját. Mint parasztpárti képviselő részese volt a földreform kidolgozásának, 1945—1949 között az Országgyűlés jegyzője. Amikor pártját a politikai életben ellehetetlenítették, lemondott jegyzői tisztéről és képviselőként sem vállalta az új hatalom szolgálatát. 1950-ben végleg hazatelepült szülőfalujába. Újabb politikai közszereplés — igaz, csak átmenetileg — 1956-ban várt rá. Ekkor Füzesgyarmaton az őszi események során a kommunista vezetés tagjait mentette meg nem egy alkalommal a lincse- léstől, lecsillapítva a forrongó- kat. Hosszú hallgatás után 1972- ben a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg új verseskötete, a „Feleljetek nekem”. Ettől kezdve az író-olvasó találkozók szereplője, versei a Szabad Földben és a megyei lapban jelentek meg. Szülőfaluja halála után díszpolgári címet adományozott neki. Tiszta verssorai jellemezték legjobban: ,,Üdvözlésemre nem szólt harang Agyúdörejtől sem zúgtak hegyek Szerényen jöttem, s ha menni kell Ismét szerényen, csendben elmegyek” Kele József / Értékvesztés Szeghalom szegényebb lett egy nagyszerű emberrel. Hogy mégsem nekrológot írok, annak oka az, hogy csak Szeghalom számára veszett el. Egy zenepedagógus, egy fanatikus zenekarszervező, aki a semmiből teremtett országos hírű fúvószenekart, megunta a sok hitegetést, a szélmalomharcot és vette kalapját. Ez a tény önmagában is elkeserítő, ám ha ehhez azt is hozzáteszem, hogy ugyanakkor tízegynéhány pedagógus is jobbnak látta odébb állni, még inkább elgondolkodtató. Az a város, amely egykor a Sárrét szellemi központja is volt, nem engedheti meg azt a luxust magának, hogy elveszítse értelmiségének jelentős részét. Ráadásul az sem titok, csak legfeljebb a város vezetése nem akarja tudomásul venni, hogy az eltávozottak jelentős része egyszerűen azért megy el, mert itt sem anyagilag, sem egyébként semmire nem értékelték munkájukat. A városnak nincs megtartó ereje, nem alakult ki az a légkör, hogy legalább erkölcsileg elismerjék azokat, akik igyekeztek valamit tenni érte. Mondhatják persze, hogy pótolhatatlan ember nincs és ez bizton igaz is. Mint ahogy az is, hogy ha egy jó zenekar elveszti a karmesterét, az egy másikkal már nem lesz ugyanaz. Külön szomorúság az, hogy az eltávozottak a gyerekeknek legalább annyira fognak hiányozni, mint a városnak. Egy sokéves, kemény munkával felépített kis közösség omolhat össze tartópillére nélkül. Ha Szeghalom ismét a Sárrét szellemi motorja akar lenni, mint egykoron volt, alapos szemléletváltoztatásra lesz szükség. Ellenkező esetben le kell számolni egy illúzióval, tudomásul véve az értékvesztést a kultúra területén is. Vésztőiek Igazfalván Augusztus 7—8-án a község egyik romániai testvérfaluja, Igazfalva települési okiratának százéves évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból Kaszai János polgármester vezetésével egy buszravaló fiatal utazott ki és adott nagysikerű műsort. A részletekről Kaszai Györgyné, a Sinka István Művelődési Ház munkatársa számolt be. — Igazfalvára megérkezve a vendéglátók nagy szeretettel és finom ebéddel fogadtak bennünket, majd a családoknál történt elszállásolás után megkezdődött a kulturális műsor. A helyiek után a mi gyerekeink adtak műsort, melyben volt versmondás, társastánc is. A legnagyobb sikert a magyar ruhába öltözött, csárdást táncoló 8 fiatal aratta. Este tábortűznél folytatódott az ismerkedés egymással. Másnap ünnepi istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, melynek végén Tőkés István teológus professzor megrendítő szavakkal beszélt az emberi együttérzésről és a szeretetről. Á közösen elfogyasztott ebéd után került sorra az évfordulós ünnepség hivatalos része, melynek részeként Kaszai János vésztői polgármester átadta igazfalvi kollégájának Vésztő fából faragott címerét. Ezután az igazfalviak ünnepi műsora következett, majd vasárnap este indultunk haza. Pizzéria Szeghalmon A frissen elkészült pizzát Kovács Krisztina nyújtja át az éhes vevőnek Augusztus elsejével új színfolttal gazdagodott Szeghalom. Az Alfa villamossági szaküzlet mellett, annak egy részéből kialakítva megnyílt a Pizzéria. A Szevill Bt. két tagjának, Szíjjártó Gyulának és Varga Jánosnak új vállalkozása elsősorban a fiatalokat veszi célba. Az ízléses kis üzletben tízféle pizza, üdítőitalok és különlegességként kizárólag Segafredo presszókávé kapható.
