Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

a 1993. augusztus 31„ kedd MEGYEIKÖRKÉP L-g àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A vöröskereszt elnökének válaszlevele Tisztelt Békés megyei Polgá­rok! Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi időben a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­tének tevékenységét élénk ér­deklődés kíséri és gondjai — a sajtó segítségével — mindenki számára közüggyé válnak. Ez a helyzet szándékunk szerint va­ló, hiszen az emberek hiteles tájékoztatása szükséges ahhoz a bizalomhoz, amelyet nem nélkülözhet egy humanitárius szervezet. Mi történt a vöröskereszt­ben Békés megyében? Ezt kívántam azokkal az emberekkel megbeszélni, aki­ket a megyei vöröskeresztes tagok és aktivisták választot­tak vezetőjükké, mint ahogy az én társadalmi tisztségemről is a tagság képviselői döntöt­tek a kongresszusunkon. Békéscsabára utazásom előtt többször megtárgyaltuk a Magyar Vöröskereszt főtitká­rával és helyettesével a me­gyében kialakult helyzetet, különös tekintettel a megyei titkár személyét illetően. A megyei vöröskereszt — idő­közben lemondott — elnöké­vel is kezdeményeztem sze­mélyes találkozást, azonban betegsége miatt erre nem kerülhetett sor. Augusztus 11-én a 15 fős megyei vezetőség 13 jelenlé­vő tagjával találkoztam. A megyében zajló vöröske­resztes programokon (vér­adásszervezés, menekültügy, szociális segélyezés, elsőse­gély-oktatás stb.) kívül tájéko­zódtam döntésük okáról, amely alapján nem járultak hozzá a megyei titkár határ­idős munkaszerződésének meghosszabbításához. Egybehangzó véleményük szerint a társadalmi szervezet alkalmazásában lévő titkár mellőzte a választott testület körzeműködését a vezetésben, elhanyagolta a megye terüle­tén működő vöröskeresztes szervezetekkel a kapcsolattar­tást, alkalmazotti apparátusát — ismeretségi köréből — a szükségesnél nagyobbra duz- zaszottta. Nem tudták elfogad­ni azt az emberi stílust, amit tanúsított a munkatársaival szemben. Mindezek alapján döntött úgy a vezető testület, hogy nem támogatja a munkaszer­ződés lejárta után a titkár vég­leges kinevezését. A döntést elfogadta a — munkáltatói jogkört gyakorló — főtitkár is. A Magyar Vöröskereszt az Országgyűlés által elfogadott 1993. év XL. törvény alapján működik. A törvény szerint a Vöröskereszt Kongresszusa által elfogadott alapszabály határozza meg a működés fel­tételeit. így azt is, hogy a hu­manitárius szervezetnél alkal­mazásban lévő személyek ki­nevezése és felettük a munkál­tatói jogosultság kiket illet. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs választott elnöke és ki­nevezett titkára a megyei vö­röskeresztnek, ezért — az alapszabály értelmében — rendkívüli küldöttértekezletet kell összehívni, amelynek el­nököt teli választania, aki a főtitkárral közösen írja ki a pályázatot a megyei titkári tisztségre. Természetesen a küldöttértekezletnek arra is felhatalmazása van, hogy új vezetőtestületet bízzon meg a kongresszusig hátralévő időre, ha ennek szükségét látja. ízlésem ellen való, hogy hírlapíró megállapításaival, számba adott „nyilatkozata­immal” nyilvánosan vitába szálljak, mert a közlés és kom­mentár monopóliuma — hál’ istennek — nem nálam van. Hogy most mégis reagálok, annak oka az a „Nyílt levél...”, amely nyilvánvalóan a hírlap­író korábbi cikke alapján író­dott, nekem címezve. Az augusztus 11-ei vezetősé­gi értekezlet végén tájékoztat­tam a hírlapírót a vezetőség vé­leményéről, amelyet velem megosztottak. Ott is elmond­tam, hogy nekem a volt titkár személyéről azért sem lehet vé­leményem, mert nem ismerem őt. A testület véleményét vi­szont nincs okom és jogom megkérdőjelezni. Mint ahogy arra sincs felhatalmazásom, hogy döntéseikben befolyásol­jam őket. Azt viszont jeleztem, hogy amennyiben megtisztel­nek meghívásukkal, a rend­kívüli küldöttértekezleten kifej­tem a véleményemet, ami ter­mészetesen kialakult bennem. Sajnálom, hogy elkerülte a híralpíró figyelmét az a több­ször tett kijelentésem, amely szerint hasznosnak, a rászorul­tak érdekében kifejezetten üd­vözlendőnek tartottam a se­gíts, hogy segíthessünk” Ala­pítvány életrehívását és műkö­dését. Ma is az a véleményem, mint amit ott elmondtam: a kuratóriumi tagok kiválasztá­sa az alapító és esetleg a kura­tórium elnökének döntési kö­rébe tartozik és egyáltalán nem szükséges, hogy abban vöröskeresztes vezető résztve- gyen. Remélem nem sértő szándékkal tévedett a hírlap­író, amikor a számba adta azt a mondatot, amelyben kifogá­solnám a Csanádi püspök és egy raktáros együttes jelenlé­tét a kuratóriumban. (Ahhoz túlságosan sok testületben dol­gozom, hogy ilyen csacsiság akár eszembe is juthatna). Kétségtelen, hogy felhív­tam a figyelmét arra, hogy a Magyar Vöröskereszt érvé­nyes alapszabálya szerint a területi alapítványok, közér­dekű kötelezettségvállalások létrehozása a megyei vezető­ség hatáskörébe tartoznak és a testületnek többségi szavazat­tal kell erről döntenie. Erről a döntésről minden bizonnyal jegyzőkönyv tanúskodik. A Vöröskeresztes Világnap alkalmából tartott nemzetközi találkozó sikeréről a főtitkári beszámoló alapján én is ér­tesültem, magam is visszauta­sítom ennek a rendezvények dehonesztáló kritikáját, hiszen jelentősége messze túlmutat a megye határain. Azt a jogot azonban senki nem vitathatja el a megyei vöröskereszt szer­vezettől, hogy ellenőrző bi­zottsága megvizsgálja a ren­dezvénnyel járó gazdasági hátteret. Magam sem tudom, hogy sajnáljam-e vagy örüljek-e an­nak, hogy számos véletlen és néhány — talán — tudatos fél­reértés megzavarta a Békés Megyei Vöröskereszt életét. Amennyiben a megújulással járó vajúdás okozta az utóbbi hónapok kellemetlenségeit, úgy van esély arra, hogy a szer­vezet életképesen kerüljön ki ebből a helyzetből. Én bízom abban a húszezer­nél több elkötelezett vöröske­resztes tagban, hogy képes lesz demokratikus szellemben megújítani ezt a politikamen­tes humanitárius szervezetet. Ez a bizalmam Békés megyé­ben nem megalapozatlan, hi­szen többszörösen bizonyítot­ták áldozatkészségüket a rá­szorultak érdekében az elmúlt években. Dr. Andics László elnök *** Az elnök úr szerint—mint szo­kott lenni—minden bajok oko­zója az a balga újságíró, aki nem tud rendesen odafigyelni, amikor sajtótájékoztatják. Csakhogy ezúttal nem volt egyedül ez a „balga” újságíró, ráadásul a dolog kényes voltára tekintettel többszörösen ellen­őrizte, valóban jól értette-e amit értett. De hagyjuk, nem ez a fontos a történetben. Sokkal inkább az, miként le­het kivizsgálni valamit úgy, hogy csak az egyik felet hallgat­juk meg, mint tette azt az elnök úr. Mi több, még csak megis­merni sem tartotta fontosnak a másik felet, volt alkalmazottját, akinek bőrére az egész itteni vizsgálódása folyt. Fel kell tenni továbbá a kér­dést, az oly nagy tapasztalattal rendelkező elnök úrnak miért nem ütött szöget a fejébe: mi­ként lehetséges, hogy miközben a megyei vöröskereszt vezető­sége tíz-négy arányban jóvá­hagyta König doktor féléves munkáját, ugyanilyen arányú voksolással menesztette őt. Az elnök úr egyébként tudhatná— vizsgálódás nélkül is —, hogy König doktor mindenképp vesztésre állt. Hiszen a munka­viszonyának meghosszabbítá­sáról döntő vezetőségben ott ül­tek és szavaztak azok, akiket König doktor pályázata ütött el a megyei titkári és titkárhelyet­tesi posztoktól, illetve akiknek mulasztásaira épp König dok­tor hívta fel a Figyelmet. Szép dolog a szervezet de­mokratikus szellemére, hu­manitárius és politikamentes jellegére hivatkozni, de több, mint figyelmetlenség ezenköz­ben nem észrevenni a demok­rácia útján otthagyott rögö­ket. A történtek annál inkább elgondolkodtatok, mert a Bé­kés megyeihez kísértetiesen hasonlító események játszód­tak le Salgótarjánban, ahol egy szintén fél esztendeig funkcionáló megyei titkárt menesztett egy szintén régi(!) vezetőség. Kézenfekvő a kér­dés: mindkét esetben a megyei titkárral volt baj? Végezetül sajnáljuk, hogy az elnök úr nem adott választ Wágner Sándor nyílt levelének azon panaszára, miért nem is­mertethette a vezetőségi ülésen a „Segíts, hogy segíthessünk” Alapítvány kuratóriumának állásfoglalását. Abból ugyanis a fent említetteket időben, még a sajtótájékoztató előtt megtud­hatta volna az elnök úr. Miként azt is megtudhatta volna, hogy a kuratórium ugyanazt java­solja: rendkívüli küldöttérte­kezlet összehívását, új megyei vezetőség választását és új pá lyázat kiírását a megyei titkári helyre. Természetesen—és eb ben maradéktalanul egyet értünk az elnök úrral — a me gyei vöröskereszt megújulása érdekében. Szerkesztőség A kötődés a hagyományokon múlik Ráday Mihály az egyéni hangulatú Békéscsabáról Az uniformizálódás folyamata az elmúlt tíz évben Békéscsa­bán is megállt fotó: lehoczky péter Autósok versengtek Csődbe jutottak Legutóbbi közlésünk óta újabb Békés megyei cégekről tudtuk meg, hogy csődeljárás, felszámolási vagy végelszá­molási eljárás folyik ellenük. Felszámolási eljárás Csabai Húsker Kereskedelmi és Élelmiszeripari Szövetkezeti Rt., Békéscsaba. Elektrofém Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet, Békés­csaba. Fakker Fakészítményeket Gyártó, Szolgáltató és Kereskedel­mi Egyszemélyes Kft., Csabacsűd. GMM Ipari Szolgáltató és Kereske­delmi Kft., Békéscsaba. Kinotech- nika Kft., Békéscsaba. Paris Keres­kedelmi és Szolgáltató Gmk., Bé­kés. Számszolg Számviteli, Szol­gáltató Egyszemélyes Kft., Csaba­csűd. Tejbon Tejtermelő, Borjúne­velő és Növendékmarha Egyszemé­lyes Kft., Szarvas. Yielding Haris- nyagyár Rt., Szeghalom. Zea Nö­vénytermesztő, Gépi-Szolgáltató, Tároló és Kereskedelmi Egyszemé­lyes Kft., Csabacsűd. Csődeljárás Medickomplex Gyula-Coop Keres­kedelmi, Ipari és Szolgáltató Kft., Gyula. Útépítések Medgyesegyházán Medgyesegyházán befejezésé­hez közeledik az ez évre vállalt útépítések sora. Várhatóan még e héten aszfaltburkolat kerül a Wesselényi, a Zsilinszky, a Vi­rág, az Arany János és a Zrínyi utcák korábban elkészült út­alapjára. Az utcarészek befejezé­se mellett szintén új borítást kap a sportpályán levő régi kézilabda- pálya, valamint az általános is­kolánál egy új iskolai szabad­idős alakulóteret készítenek. Az építkezést — a polgármesteri hivatal megbízásából — a Hód­út Kft. Orosházi üzeme végzi. Az elmúlt héten megyeszék­helyünkön tartotta a Város- és Faluvédők Szövetsége XII. Országos Találkozóját, amelynek egyik előadások kö­zötti szünetében arról kér­deztük a népszerű Ráday Mi­hályt, a szövetség alelnökét, hogyan adhatnánk Békéscsa­bának is olyan hangulatos ar­culatot, amellyel például az ál­talunk irigyelt Kőszeg vagy Sopron rendelkezik. — Az ön által említett jel­legzetes települések azért ma­radtak meg olyannak, amilye­nek, mert a határsávba esnek, és az előző rendszerben ezért nem fejlesztették őket. Fel­hozhatnám azonban példának Egert is, amely egyházi szék­hely mivolta következtében került a városfejlesztés szem­pontjából hátrányos helyzet­be. Ugyanakkor éppen olyan városok, mint Békéscsaba vagy Szolnok, megyeszék­hellyé való fejlesztésük miatt csúfoskodnak most a régi vá­rosképbe nem illő toronyháza­ikkal, lapostetős négy-tíz eme­letes tömbökből álló lakótele- pikkel. Természetesen a 15-20 év leforgása alatt felhúzott építmények nem lehetnek olyan változatosak, mint a 200 év alatt megépítettek. Szeren­csére az uniformizálódás fo­lyamata az elmúlt tíz évben Békéscsabán is megállt, s a város az országban elsők kö­zött alkotta meg helyi rende- leltét a műemlékvédelemről, sőt Vác mellett az egyetlen, amely a hagyományok to- vábbviteli törekvéseit az épí­tészetben anyagilag is támo­gatja, s ha egészében nem is, de részleteiben van módja hangulatos, vonzó körzetek kialakítására. Azokat az épületeket pedig, amelyekkel belerondítottak a városképbe, egy-egy ügyes ötlettel ember- léptékűvé lehet tenni: a lapos tetőkre például magos tetőket tenni, jegenyefákat ültetni a csúnyább házak elé vagy bo­rostyánnal befuttatni, tehát a sebhelyeket meg kell próbálni eltüntetni. A csinos városzré- szeket viszont ugyanabban a szellemben meg kell tartani, amelyben megépültek. Napja­inkra az emberek rájöttek arra, elsőrendűen nem az a fontos, hogy modem házakban lakja­nak, hanem egyéni hangulatú házakban. Ezekért tenni is ké­pesek. Minden településnek fel kell mérni a saját értékeit, feladatait, ehhez híveket tobo­rozni, s ha már városszépítő egyesületük is van, akkor csak rajtuk múlik, hogy milyen kör­nyezetet hoznak létre önma­guk körül. L. M. Az Orosházi Balesetmegelőzé­si Bizottság, valamint a város gépjárművezető-oktatói au­gusztus 28-án autósok részére versenyt rendeztek Orosházán. Az immár hagyományosnak is nevezhető megmérettetésre az idén — a kedvezőtlen időjárás ellenére — is voltak jelentke­zők. Felkészültségükről írásban (KRESZ-tesztlap kitöltésével), vezetés közben és a rutinpályán adtak számot. A legrátermet­tebbnek Bállá András bizo­nyult, aki a város részéről a polgármester által felajánlott díjat vehette át. Második lett Kórógyi István, a harmadik he­lyen Tánczos Imre végzett. (Ezúttal a hölgyek—szintén ott voltak a nevezők között — le­szorultak a dobogóról.) Az idén Orosházán és a város közigazgatási területén 82 sérülé- ses balesetet regisztráltak. Ez a szám valamivel kevesebb mint a tavalyi, de azt még senki nem tudja, hogy ez a csökkenés tar­tós lesz-e. Abban viszont bíznak a szombati verseny szervezői, hogy az ilyen és ehhez hasonló rendezvényekkel javítják az au­tósok közlekedési morálját. Cs. I. Nevezzék meg a bűnösöket! Bizony sok-sok disznóság, bűn, miegymás terheli a múlt rend­szer több „kiválóságának” lelkiismeretét. Mégsem történt eled­dig semmiféle felelősségrevonás; még csak annyit sem tud a közvélemény, kiknek köszönheti a mai méltatlan következmé­nyeket. Legalább nevezzék meg őket — vetik fel időnként a pártvezérek meg a politikusok. Ugyanis a nép, a misera plebs contribuens (a nyomorult adófizető nép) már érzéketlen a mai politika mindenféle megnyilvánulása láttán. Nála ez már lerágott csont. Régen lejárt már ennek a szavatossági ideje. A poshadt konzervet a kukába kell dobni. Azzal nem lehet mást kezdeni. Napjainkban nemcsak az apróbb bűnök elkövetőinek neve jelenik meg monogram formájában a sajtóban (régen ez nem így volt), hanem az égbekiáltó bűnök elkövetői, a profi szemétkedők is anonim maradnak (bizonyára a szegény, a védtelen nyomorul­tak személyiségi jogai védelmében van ez így!). Ugyan kikből áll, miféle kör az olajmaffia, kiket terhel a felelősség a mezőgaz­daság tökéletes csődjéért, kik azok a sikeres „vállalkozók”, akik kft.-jük egymilliós alaptőkéjével többmilliárdos adócsalásokat produkálnak, kik vezényelték a plebs számára egyértelműen káros nagy privatizálásokat (kiárusításokat), kik azok, akiknek áldásos munkája miatt kap kevesebb ételadagokat az ágyat nyomó beteg a lerobbant kórházakban stb.? Nem csupán sírás ez, mint ahogy ezt emlegetik az érvek nélküli gyatra politikusok, hanem sajnos tény. Kemény magyar valóság! Legalább nevezzük meg a felelősöket. Most. De ne monog­rammal. A jog meg rágódhat az eseteken majd, értelmezheti, elemezheti, csűrheti-csavarhatja a világos tényállásokat, keres­heti az indítékokat — ameddig akarja. Mert a felelősségrevonás — tudom — úgyis elmarad. Hisz a szavatosság idejét nem lehet átnyomni a pléhdobozon. Petőcz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom