Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-30 / 201. szám
a 1993. augusztus 30., hétfő MEGYEI KÖRKÉP iRÉKtS MEGYEI HÍRLAP Körkép a tankönyvellátásról Drága, hiányos és bonyolult Ebben a tanévben a diákok szüleinek alaposan ki kell nyitni a pénztárcájukat, ugyanis a tankönyvek átlagosan 40-60 százalékkal drágultak. Ebben ludas a tíz százalékra emelkedett áfa is. Egy elsős kisdiáknak 900 és 1600 forint közötti összeget kell fizetnie a tankönyvekért. Emellett — mint az már lenni szokott —jó néhány tankönyv késve kerül az iskolákba. Podmaniczky-díjasok A Város- és Faluvédők Szövetsége XII. Országos Találkozóján Békéscsabán az ország legaktívabb nyolc városvédőjének Podmaniczky-díjat adtak át: Schuster Ödön (Pilis- csaba), Marton István (Pécs), Vitkay Katalin (Budapest), Mávics Márta és Fésű József György (Zsámbék), Varga Kálmán (Gödöllő), Majbó Gábor (Balatonalmádi) és Paál István (Szanticska). Tárt karokkal várják a telefonszerelőket A Magyar Távközlési Részvénytársaság Békés Megyei Távközlési Üzeme megbízásából, mint külső kivitelező a szegedi Teleép Telefonépítő Kft. végzi Békéscsabán a Luther utca jobb oldalától a Beré- nyi-út bal oldala, valamint a vasút határolta területen a telefonhálózat-fejlesztési munkát. Mint azt Szabó József művezetőtől megtudtuk, hatvannyolcvan dolgozóval a hétvégeken is dolgoznak. Április közepén kezdték a földkábelek kiépítését, és most folyik a légkábelek kiépítése, valamint az új előfizetők számára a készülékig történő szerelési munkák. Eddig hétszáz új előfizetőt érintettek ezek a munkák, de a jelzett területen több mint ezer új előfizető kap majd telefont. Természetesen azok, akik július végéig beadták a Matávhoz az igényüket. A munkálatok várhatóan szeptember végére fejeződnek be. Ezt követően a régi előfizetőket is erre az új hálózatra csatlakoztatják. A bekötésekkor a Teleép külön nem értesíti az előfizetőket, mert mint Szabó úr mondotta, tárt karokkal várják őket. Ugyanakkor a munkálatokkal járó, esetleges üzemzavarokért elnézést kérnek a régi előfizetőktől. B.S.E. A tankönyveket idén a Lombard Könyvház Kft. juttatja el Békés megye iskoláiba. Bálint Ákos, a kft. ügyvezető igazgatója a következőképpen látja a helyzetet: * — Mi a Nemzeti Könyvkiadóval és a Műszaki Könyvkiadóval állunk kapcsolatban. A legfontosabb tankönyvek megérkeztek, de néhány kisebb példányszámú még hiányzik. Ezek egyenlő részben általános, közép-, illetve kisegítő iskolai tankönyvek. A szállításokat remélhetően augusztus végéig befejezzük. De — Bánkút annak idején a József főhercegi birtokra, később a Mezőhegyesi Állami Gazdaságra épült, majd a mezőhegyesi kombinát önálló kerülete lett. Ettől soha nem lehetett elvonatkoztatni, hisz a lakóházak többsége is a magyar állam tulajdonát képezte. Rendkívül kellemetlen helyzet állt elő a kombinát Ménesbirtok Rt.-vé alakulásával, valamint hogy ezt követően megszűnt a bánkúti kerületben folyó termelés — mondja a polgármester az előzményekről. — A vízfogyasztás azonban maradt. Mi történt az ellátással? — A Ménesbirtok Rt.-nek a gazdálkodás megszüntetése után csupán vagyonvédelmi feladata maradt, tehát érthető, hogy nem volt fontos (gazdaságos) számára az ingatlanokat érintő önálló vízrendszer üzemeltetése. Ugyanakkor a település ma teljes egészében erre a vízellátó rendszerre van kötve. Ráadásul a jól prosperáló gazdaság hozzájárult, hogy a vízvezetékhez ingyen és bérmentve csatlakozhatnak a döntő részt saját dolgozóiból jelentkező igénylők. Mind a tanácsi, mind az önkormányzati rendszerben pedig az volt a folyalesznek tankönyvek, amelyek csak szeptember végén kerülnek ki a nyomdából. Mezőberényben, az 1-es számú általános iskola igazgató-helyettese, Siklósi István szerint csak a tankönyvek fele érkezett meg iskolájukba a múlt hét elejéig, amikor a tájékoztatást kértük. Az új rendelési metódus miatt az intézménynek 13 kiadóval kellett tartani a kapcsolatot. Úgy véli, nem érkezik meg minden tankönyv a tanévnyitóig. Jó hír viszont, hogy Mezőberényben az önkormánymat, hogy a magánszemélyek közterületi vízvezetésének költségeit átvállalták. Senki sem gondolt arra, hogy a bánkúti kerület egyszercsak megszűnik. Generációkon keresztül az itt élők megszokták: őket a víz megilleti. A mai gazdasági helyzetben nyilvánvaló, az rt. nem engedheti meg, hogy egy településnek ingyen szolgáltasson vizet. így alakult ki az a felemás helyzet, amely szerint a medgyesegyházi önkormányzat tisztíttatta, karbantartotta, új szivattyúval látta el a kutat, holott nem is az ő tulajdona. Sajnos az állampolgároknál sem alakult ki a vízfogyasztási fegyelem, s a nyáron előfordult, hogy még a falu egyik végén a kukoricát locsolták, a másikon nem folyt a víz. Az rt. egyébként a közelmúltban kötelező átalánydíjat állapított meg a lakosság számára. Most úgy áll a helyzet, hogy bár a tulajdon nem a miénk, de az üzemeltetés összes terhe ránk hárul. —Mit lehet tenni? — Az önkormányzat mindent megtett és tesz a gondok enyhítése érdekében. De ez egy abszurd helyzet. Van egy vízellátó rendszer, ami a ménesbirtok kezelésében van, a magyar állam tulajdona és fő gond, zat az idén 2 millió 500 ezer forinttal támogatja, főként az általános iskolások tankönyv- vásárlását. Kevésbé kedvező hír viszont, hogy a Petőfi Gimnáziumba még egy árva kötet sem érkezett a múlt hét elejéig. A békéscsabai 10-es iskolában Seres János tankönyvfelelős informálta lapunkat. Eszerint ők jobb helyzetben vannak, mint a herényiek, mert már csak tízfajta tankönyvük hiányzik, s náluk nincs akkora probléma a beszerzéssel, mint tavaly. A sarkadi 2-es Számú Általános Iskolában Sárközi Imre tankönyvfelelős szerint a 350 tanulóból 280 részesül tan- könyvkedvezményben. A 12 kiadótól megrendelt könyvek folyamatosan érkeznek. Sz.M. —Z.E. hogy az rt. csak a vagyonügynökség egyetértésével adhatná át. Ezt azonban nem igazán támogatják, mert ha az épületeket sikerül eladni, a vízrendszer tulajdonlása befolyásolja az értékesítést. Ennek ellenére megteszünk mindent, hogy a rendszer önkormányzati tulajdonba kerüljön, amelyre a szükséges egyeztetések folynak. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de nem várunk ölbe tett kézzel, amit több intézkedés is igazol. Megrendeltük a bánkúti vízellátó rendszer állapotvizsgálatát és elkészíttetjük a rekonstrukció költségvetését. Mivel ez várhatóan tetemes összegre rúg, pályázatot kell benyújtanunk. De ekkor ismét előáll a probléma: a vízellátó rendszer nem a mi tulajdonunk. Ennek ellenére nem adjuk fel, ami egyben az önkormányzat korrekt és pozitív szándékát jelzi. A jó szándékot példázza az is, hogy a megállapított átalánydíjak áthidalására nyolc vízórát forgalmazó céggel is tárgyaltunk, hogy a legkedvezőbb megoldást választva a lakosság a fogyasztott víz után fizessen díjat. Sőt az órák felszereléséhez is többféle lehetőséget is kínálunk. A tulajdonlás kérdésének tisztázásáig pedig — hangsúlyozta végül a polgármester — mindent megteszünk a legégetőbb műszaki problémák megoldáHalasi Mária Bánkúton „befürödtek” a vízellátással „Előbb-utóbb tárgyalni kell a vízről Bánkúton” — írtuk a közelmúltban egyik híranyagunkban, amely a bánkúti településrész vízellátásának gondjairól szólt. A jelen helyzetről és a megoldás lehetőségeiről Nagy Béla medgyesegyházi polgármester adott tájékoztatást. Privatizációs furcsaságok Egy magát megnevezni nem kívánó illető javasolta, hogy nézzek egy kicsit utána a volt Békés Megyei Vendéglátó Vállalat privatizációjának. Két olyan dologra is felhívta a figyelmem, amit érdekesnek talált. Mielőtt rátérnénk erre, nézzük, mi is történt a céggel az utóbbi néhány hónapban: Március 31-én a megyei vendéglátó vállalat megszűnt, április 1-jei hatállyal létrejött a Békés Vendégfogadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. A társaság egyszemélyes kft.-tulajdonosa az ÁVÜ Rt., bejegyzése jelenleg folyamatban van a cégbíróságon, ha ez megtörténik, kezdődhet a privatizáció. Ha... Itt vetődik fel ugyanis az, amiről az ismeretlen személy beszélt. Állítása szerint ugyanis a kft. egyetlen bevételi forrását az az összeg jelenti, amelyet az önállóan gazdálkodó egységek — így például a gyulai Park Hotel vagy Komló, illetve a békéscsabai Körös Hotel és Márvány cukrászda — fizetnek bérleti díjként. Ezért fogant meg benne a kérdés: akkor most tulajdonképpen mit is fognak privatizálni? A választ dr. Pollák Tibortól, a szegedi székhelyű Kapital Bt. képviselőjétől szerettük volna megkapni — mivel ez a cég lett megbízva a privatizáció lebonyolításával —, ám Pollák úr nem volt hajlandó elmondani, ugyanis ez — szerinte — nem publikus addig, amíg a bejegyzés meg nem történik. (Ütána viszont bárki megtekintheti a társaság törzstőkéjének összegét is tartalmazó okiratot — H. J.) Ám akad itt még más furcsaság is. Nevezetesen az, hogy a kft.-t egészben kívánják privatizálni, nem pedig úgy, ahogy ez eddig is működött, azaz különálló gazdasági egységenként. Ezt Pollák úr sem titkolta, azt azonban nem kívánta tudatni, hogy mennyi a kft. értéke. Ezért kénytelenek vagyunk azt elfogadni, amit az ismeretlen állított, nevezetesen azt, hogy 160—170 millió forintot ér a társaság. Ez — ismerve azt, hogy milyen üzletekről, ingatlanokról van szó — irreálisan alacsony ár. A hírt azonban Bezzegh László, a kft. igazgatója sem tudta, s nem is kívánta sem megerősíteni, sem megcáfolni. Kénytelenek vagyunk hát ezt a számot elfogadni, bármennyire is alacsony. Igaz, az is eléggé érthetetlen, hogy miért kell a kft.-t egyben eladni. így ugyanis — nem lévén a térségben százmilliós nagyságrendű tőke — a mostani üzemeltetők, üzletvezetők kiszorulnak a privatizációból. Egy apróságot kell még megemlíteni: szintén nem hivatalos, de megbízhatónak tűnő információink vannak arról is, hogy — és ezt Pollák úr sem kívánta cáfolni—volt már olyan érdeklődő, aki hajlandó lett volna megvásárolni a kft.-t. Ez fölöttébb érdekes, hiszen hivatalosan semmilyen információ nem szivároghatna ki. Olyan — komoly — üzletembert pedig nehéz elképzelni, aki hajlandó lenne megvenni valamit, aminek sem értékét, sem piaci árát nem ismeri biztos forrásból. Lehet, hogy igaz a gyanú, miszerint ezt szintén kiszemelte magának valaki, aki „fent” tűzközelben van? Reméljük, nem... Haász János Olvasóink írják — ...........■■1 — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A csillag(os)ok csillaga (Meglehet, hogy e idesödörintett szösszenet hősei költött személyek. Ha mégis valaki magára (de valószínűbb, hogy másra) ismerne, az lehet a véletlen műve is.) Vörös csillag, ragyogj és trónolj! — zengte a demokratikus választások eredményhirdetéséig egyik megyei szervezetünk nem éppen végzettsége — inkább pufajkás verőlegény elődje által kiválasztott, párttitkári „előképzettségéért" fényes „csillagokkal” bőkezűen honorált — vezetője. Szomorú iróniája a rendszerváltásnak, hogy a nyugdíjas előd múlhatatlan „érdemeiért” közpénzekből még 1993-ban is jutalmat kapott. De mit tesz az élet: más alól a lova, alóla a pártja hullott ki. A választások után többekkel együtt a helyén hagyták. (Talán észre sem vették lapultában.) Rájöhetett, hogy egy hitét (hitelét) vesztett, most már szigorúan pártonkívüli, magánszorgalmú gumi gerincnek ismét érdemes (kétségtelenül más virág illatát árasztó) talpakat nyalnia. A kíméletes talpmasszázs, a spicli módszer tehát számára nem új találmány, kiváltképp, ha jól szolgálja Stáziában végzett esti filozófusunk karrierjét. Eddig is két nyelvvel, perfektül művelte. Még a rendszerváltás hajnalán is a belbiztonsági kapcsolatait uszította a lépést váltani akaróra, a tulipános szervezkedőre, majd főnökét — akinek kiköpött mása volt — a szakszervezeti szervezkedőre. Szerencsétlenségére a rendszerváltáskor „torkán akadt” egy ma is ott tanyázó— nevezzük így—Meggymag. Azóta, ha csak rágondol, se köpni, se nyelni nem tud. „Belbiztonságát”, majd generális (általános) példaképét, a főnökét tragikus hirtelenséggel elveszítve arra a kétségbeesett elhatározásra jutott, hogy miniszteri segedelemmel—nyalván—kiműti szervezetéből az új rendszerű Meggymagot. Levelet írt tehát az egyik legmagasabb körbe. A mó(d)szer lényege az volt, hogy felhívta a miniszter figyelmét a Meggymag ama kijelentésére, miszerint a kormány- koalíció — esetleges — bukása országos szinten (netán) e szakmában is személyi konzekvenciákkal járhat. Ez bizony szocialista—kapitalista (a nem kívánt rész törlendő) rendszer elleni izgatás, szervezkedés. (Igaz, a büntető törvénykönyvből e bűncselekményt időközben törölték. Demokráciában az ilyesmi fogalmilag kizárt.) Itt az ideje az eféléket kirúgni a jól bevált séma szerint! Szép, hosszú nyarunk van. S a dinoszauruszok zavartalanul élvezik a nyár végi napsütést... (Név és cím a szerkesztőségben) Gondolatok az újratemetés kapcsán Horthy Miklós újratemetése megosztja a társadalmat, mint annyi sok más jelenség. Vannak, akik egyetértenek, vannak, akik nem és vannak, akiknek mindegy, közömbösek az újratemetéssel. Hasonló a helyzet a szertartáson való részvételt illetően. Én azzal értek egyet, hogy Kenderesre hozzák, de azzal a nagy felhajtással, amelyet ez ügyben csinálnak, azzal nem! Igen nagy különbség van abban, hogy valamit átélünk vagy csak megtanuljuk. Én közelebb a 70. életévemhez átéltem a Horthy-rendszer egy szakaszát felnőtt fejjel, mint sokan mások. Bennem olyan gondolatok kerültek elő, amelyek lassan feledésbe merültek, lekoptak. Melyek ezek? Az elemi iskola hat osztályának befejezése után (1938) a csabai gazdálkodók cselédje voltam egészen 1944 év végéig. Sokan voltunk hasonló sorsban, mert mi szegények, 7 tagú család voltunk. Ez alatt az időszak alatt mindig az istállóban aludtam egy levegőt szívva a barmokkal. Része lett az ember az istállónak. Havonta, majd később kéthetente, amikor hazajöttem, az édesanyám tiszta ágyneműjében nem tudtam aludni. Azt persze akkor nem tudtam, hogy miért. December hatodika, Miklós napján a kormányzó urat ünnepeltük. Horthy felesége jótékonykodott. Én is kaptam egy nadrágot. Beszennyeztem. Anyám ki akarta mosni és a fateknőbe beáztatta, de kimosni már nem tudta, mert a nadrág műrostból készült, s meleg víz hatására teljesen szétbomlott. Apám szavát soha el nem felejtem, amikor azt mondta: „Még így is megaláznak minket”. Tizenhat éves koromban a létráról leestem, ennek következtében a hátgerincem elferdült. Sokat szenvedtem. Biztosítás nem volt, gyógykezelésemre pénze nem volt sem a szüleimnek, sem a gazdámnak, pedig 150 holdföldje volt. Hát maradtam így egy egész életre. Észembe jutottak azok a nyomortanyák, amelyekben itt nálunk, Békéscsabán is számtalan nyomorgó ember kénytelen volt élni. Egy konyhán két család, volt ahol 3 is. Az uradalmakban sem volt különb a helyzet, ahol a szolgák éltek. Akár gyárak tulajdonosai, akár nagybirtokosok, ezzel is lekötötték a munkaerőt. Nos nem sorolom tovább. Voltak, akik jól éltek. A nagy tulajdonosok, a rendszert kiszolgáló emberek, akár a fegyveres testület tagjai, akár az államigazgatásban magasabb beosztású emberek. Akkoriban az volt az egyik sláger, hogy: „...Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen vicce!”. A háborúra való felkészülés, a hadiipar fejlesztése előidézett az életszínvonalban valami emelkedést. Az eredményt ismerjük, számosán át is éltük a háború borzalmait. Horthy ezeket az állapotokat ismerte. Nem volna szerencsés dolog, ha belőle a végén még nemzeti hőst csinálnának. A fentiekből következik, hogy én nem megyek Horthy újratemetésére, de jelképesen e gondolatot elküldöm. Bizonyára ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Szlávik György
