Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19-20 / 193. szám

EXKLUZÍV 1993. augusztus 19-20., csütörtök-pentek 1. Jézust halálra ítélik 2. Jézus vállára veszi a keresztet 3. Jézus először esik el a kereszttel 4. Jézus találkozik anyjával „Látod, Uram, bevégeztem küldetésemet!” Stációk a Kálváriához 14. Jézust a sírba teszik 13. Jézust leveszik a keresztről 12. Jézus meghal a kereszten Az elmúlt hetekben láthatták az érdeklődők Kiss György szob­rászművésznek a gyulai Kálváriá­hoz készített domborműveit. A ti­zennégy stáció darabjait a Dürer- teremben állították ki. Nagy ese­mény volt e bemutatás, mert rég­óta várt a város a domborművek szellemi birtokbavételére. Most ol­vasóink is megismerkedhetnek az alkotásokkal Krasznahorkai Géza gyulai könyvtárigazgató szakszerű kalauzolása mellett. A művészettörténet Jézus szenvedéstörté­netének sok ábrázolását ismeri, szinte kivé­tel nélkül olyanokat, ahol a történet előadá­sát a mellékalakok sokasága segíti, így elbe­szélő jelleget adva a megjelenítésnek. A gyulai stációk alkotója, Kiss György más utat választ, ő csak a főalak, Jézus ábrázolá­sával mutatja be domborművein a Golgotá­ig vezető utat. Esztétikailag ennek a megol­dásnak az a nehézsége, hogy a főalaknak kell hordoznia azt a jelentéstöbbletet is, amelyet egy hagyományos ábrázolásban a mellékalakok viselnének. Ez olyan drámai megformálást követel, melynek plasztikai megoldása ritkán vállalt művészi feladat, újszerű és meglepetést okozó szakmai kö­rökben is. A stációk tizennégy bronztábláján a drá­ma a kereszt plasztikailag nyugodt felületé­nek és Jézus dúsan mintázott alakjának el­lenpontjaiból épül, Pilátus ítéletétől egé­szen a sírbatételig. Az alig mozgatott háttér mindig a főalakra vezeti figyelmünket, s a cizellált és a megmunkálatlanul hagyott felületek mesteri komponálása — teret adva a fénynek, mint látványalakító tényezőnek — fokozza e drámaiságot. Jézus belső útját, lélekállapotát az egyes stációk során hol a ruhák redőzése, hol az emberi test esett állapotában is méltóságot, mert bizonyossá­got sugárzó formálása árnyalja. A részletek finom kidolgozása, ugyanakkor a teljes for­ma nagyvonalú kezelése emlékezetes alko­tásokat teremt. Tekintsük akár Jézus talál­kozását anyjával, a Veronika-jelenetet vagy amint Jézust megfosztják ruháitól; vagy nézzük végig a három elesés egyre drámaib­bá váló történetét. Kiss György elkerüli a külsődleges eszközök mégoly csábító hasz­nálatát, művei mégis a krisztusi szenvedést és méltóságot közvetítik. Formálási módjá­ban a profán és a naiv kifejezés elemeit is beépíti, ezért is láthatja a hagyományos megjelenítéshez szokott szemlélő olykor szokatlannak, ám valahol mégis mélyen ismerősnek egy-egy stáció ilyen felfogását. Itt egy huszadik századi, szuverén, alkotó ember szembesül a Jézus-problémával, mind tényszerűségében, mind vizuálisan átélve azt a teljességet, amit Jézus példája jelent. A két végső tábla megmunkálásakor mély alázat és együttérzés vezeti a művészt. Tudja, hogy hatalmas művészi vállalkozás, egyben megrendítő történet utolsó lapjait mintázza. A kereszt szimmetrikus vonalai előtt esendő test súlyosodik a segítő kezek­re. A földön emberként meggyötört megtér Atyjához. Már nem hozzánk szól. Fejtartá­sa, az ég felé fordított tekintet, mind fölfelé üzen: Látod, Uram, bevégeztem küldetése­met! Elítéltettem, elbuktam és keresztre feszíttettem, de hitet adtam az embernek. Törekvésének immár iránya van és célja van. A Kálvária-együttes — természetesen — nem csupán a katolikus híveké, hanem a város egész közösségéé. Szeretném remél­ni, hogy kinek esztétikai, kinek történeti, kinek szakrális értelemben fontossá válnak ezek a Kiss György készítette alkotások, s erkölcsi vagy akár anyagi támogatásával is részt kíván venni felállításukban. S ha el­készül, együtt szemlélve ezeket a szigorúan végleges, mégis meleg fényű bronztáblá­kat, megdöbbenthet majd a felismerés: ró­lunk van szó! Az ország térképére nézve észlelhetjük, hogy a kálváriás helyek ma is elsősorban a Dunántúlon, főként Pest, Veszprém, Vas, Baranya megyékben találhatók, az Alföldre kevés került belőlük. Ennek történeti okai vannak, jelesül, hogy a török idők hódoltsá­gi területein azidőben nem, majd csak a XVIII. században állíttathattak kálváriákat (ekkor, 1760-ban készült a gyulai is Har- ruckem Ferenc jóvoltából), s ez a történelmi hátrány a továbbiakban is megmaradt. így alakult, hogy a Tiszántúl egyetlen kálváriás helye Gyula városa, s ha a Duna-Tisza közét is idevesszük, akkor is csak néhány te­lepülésen találunk ilyen emléket. Ezért is fontosnak érezhetjük mielőbbi megvalósu­Krasznahorkai Géza FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER 5. Kirenei Simon segít Jézusnak 7. Jézus másodszor esik el a kereszttel 11. Jézust keresztre feszítik 10. Jézust megfosztják ruháitól 9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel 8. Jézus a siránkozó asszonyokhoz szól 6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom