Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-23 / 170. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1993. július 23., péntek A lelőtt vaddisznókat be kell szolgáltatni A Békés Megyei Állategészségügyi Állomás a közelmúltban körlevelet intézett a Békés me­gyei vadásztársaságokhoz, vadgazdálkodási egységekhez. A leírtak szerint a vadászok köte­lesek bevinni az elejtett vaddisznókat az állate­gészségügyi intézetbe (Békéscsaba, Szabolcs u. 2.). Dr. Ágoston József , az állomás igazgató- helyettese az intézkedés hátteréről mondja: — A tavaly novemberi, illetve az idei Sza- bolcs-Szatmár megyei sertéspestis miatt a Kö­zös Piac kéréssel volt, hogy a vaddisznóállo­mányt is vonjuk ellenőrzés alá. Nyugat-európai tapasztalat ugyanis, hogy a vaddisznók elhullás nélkül áteshetnek a sertéspestisen, de közben hosszú ideig vírusürítők, fertőzőképesek. Bé­kés megyében nem sok vaddisznó van, de szá­mítani lehet arra, hogy az országhatár túloldalá­ról átkerülhet hozzánk fertőzött állat. Ha a vadászok egy ilyet elejtenek, és a húsát szét­osztják, akkor a fertőzés tovább terjedhet. Az intézkedéssel ezt szeretnénk elkerülni. — A közös piaci kikötés csak Békés megyét érinti? — Nem, rajtunk kívül Szabolcs-Szatmár- Bereg és Hajdú-Bihar megyéből sem lehet élő vaddisznót vagy vaddisznóhűst kivinni. — Részesülnek-e valamilyen kárpótlásban a vadásztársaságok a leadott vaddisznókért? — Kártérítést nem tudunk fizetni, de szerin­tem valamilyen megoldást találnunk kellene rá. — Előreláthatóan mennyi ideig tarthat a korlátozás? — A közös piaci szokásokat ismerve várha­tóan egy évről lehet szó. S hogy ez ne legyen esetleg hosszabb, kérjük a vadászokat, hogy az elejtett vaddisznókat tényleg hozzák be, hiszen vizsgálati anyag nélkül nem tudjuk bizonyítani a vaddisznóállományunk fertőzésmentességét. Archív felvételünk a Vadex békéscsabai átvevőhelyén készült, amikor egy 2 mázsás vaddisznó került a mérlegre E nélkül pedig a Közös Piac nem valószínű, hogy a későbbiekben feloldja a korlátozást. (Lovász) Lesz-e rendőrőrs Dévaványán? Az ÁVÜ válaszol A Békéscsabai Konzervgyár privatizációja 2. John Mayall Békéscsabán A fekete blues fehér amerikai királya, John Mayall július 27- én este 8 órakor Békéscsabán, a városi sportcsarnokban lép fel. Hétfő délutánig a jegyek még elővételben megvásárol­hatók Békéscsabán, a sport­csarnokban (tel.: 449-449), az ifjúsági házban (tel.: 325- 211), a Diáktanyán (tel.: 326- 053), a 7-es boltban (tel.: 441- 126), az Adias áruházban (tel.: 324-256); Gyomaendrődön a Rekline Stúdióban (telefon: 67 386-479); Gyulán a 48-as Klubban (tel.: 463-139); Me­zőhegyesen az általános mű­velődési központban; Oroshá­zán az ifjúsági házban (tel.: 68 312-731 ) és Szarvason a Zebra Klubban (tel.: (67) 312-021. Zárókiállítás a művésztelepen Kiállítás nyílt csütörtökön a II. Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep résztvevőinek munkáiból, a Gébárt-tó mel­letti Kézművesházban. A tá­borban 31 holland, francia, iz­raeli, román, ukrán, osztrák és magyar festő-, grafikus-, szob­rász- és keramikusművész dolgozott három héten át. A kelet- és nyugat-európai kor­társ művészetet reprezentáló 56 alkotásuk a várostulajdoná­ba kerül. A feltett kérdésre már sokszor hangzott el biztató ígéret: lesz rendőrőrs Dévaványán. Ezért is döntöttek úgy a falu vezetői, hogy a központi helyen lévő volt pártházat átadják a rend­őrőrs helyének. Az önkor­mányzat komoly segítséget nyújtott a rendőrök lakásprob­lémájának megoldására is. Most reményeink elszállni látszanak. A közel tízezer la­kosú nagyközségnek a mai na­pig nincs rendőrőrse, noha na­ponta értesülünk új őrsavatá­sokról nálunknál kisebb te­lepüléseken. Dévaványán a hét egy fél napján vannak nyit­va a rendőrség kapui, amikor az igazolványok cseréjét vég­zik, máskor még a telefont sem veszik fel, ügyeletet sem tarta­nak. Mindezek alapján jó né­hány helybeliben felmerül a kérdés, miután az önkormány­zat mindent megtett az őrs lét­rehozásáért, ám a legújabb hí­rek szerint ismét lekerült napi­rendről a rendőrség berkein belül az őrs kialakítása, mikor is lehet végre megnyugtatóan rendezni ezt a fontos kérdést. K. Sz. Z. A tartozások egy része 90 napon túlivá vált, így a vállalat csődöt jelentett, amelyet a cégbíróság február 8-án elfogadott. A csőd bejelentése az átalakulást és a privatizációt megállította, az ÁVÜ a csődegyezség létreho­zása érdekében együtt dolgo­zott a vállalat vezetésével és főbb hitelezőivel. A veszteség tényleges mérté­ke ekkor vált ismertté, mivel az 1991. évi végleges mérlegada­tokat 1992 márciusában beküldték. A csődhelyzetben az államigazgatási eljárás alá vo­nás nem eredményezett volna érdemi javulást, hiszen sem pi­acbővítő, sem az állami támo­gatást biztosító eszközök nem álltak az ÁVÜ rendelkezésére. 1992. május 5-én létrejött a csődegyzeség, amely tartal­mazta az adósságrendezési programot és a végrehajtás módját. Az ÁVÜ ekkor állami­gazgatási eljárás alá vonta a vál­lalatot, s ez az intézkedés lehe­tőséget teremtett a reorganizá­cióra, a privatizáció elindítására és új vezető kinevezésére. Á csődegyezségben elfoga­dottak szerint a végrehajtás egy­szerű eszközének a vagyonke­zelés látszott. Az ÁVÜ pályáza­tot írt ki, amelyre a hitelezőkből létrejött (a hitelek 60%-át kép­viselő) Vagyonkezelő Rt. je­lentkezett. Szeptember 9-én az ÁVÜ IT a felszámolás mellett döntött. A kistermelők követelését a csőd­ről és a felszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény a nagyhi­telezőkkel egy kategóriába so­rolja, noha az ő helyzetük lénye­gesen kiszolgáltatottabb. Nem élhetnek a zálogjog eszközei­vel, szállításuk ellenértékére, biztosítékok kikötésére. Az ő egész évi munkájuk és megél­hetésük veszik el egy-egy válla­lat'vagy társaság felszámolásá­val. Ezért az ÁVÜ olyan egysé­ges rendezés kidolgozásával ér­tene egyet, amely a kistermelői követelésüket felszámolás ese­tén a munkabérekkel azonos ka­tegóriába sorolja. A kérdés törvényességi olda­lait nézve: az 1989. évi XIII. törvény alapján az átalakulásra vagy privatizációra akkor kerülhet sor, ha befektetői pá­lyázat érkezett vagy maga a vál- lalat kezdeményezte azt. A fen­tiekben vázolt esetben befekte­tői érdeklődésre reális esély nem volt, értékelhető pályázat nem érkezett. Az államigazgatási eljárás alá vonást az ÁVÜ az 1991. évi szabályozás értelmében akkor kezdeményezhetné — ha a vál­lalatot egy éven belül gazdasági társasággá kívánja alakítani vagy megszüntetését, illetve vagyonának értékesítését kez­deményezi — ha a VPI szerint [20/1990. (IB. 12.) OGY] a vál­lalat vagyona csökken, ennek megszüntetésére elfogadható programja nincs, ezért vagy rej­tett vagy nyílt vagyonfelélésére van kilátás, amely reorganizá­ció vagy privatizáció révén megszüntethető. Az államigazgatási eljárás elrendelése a törvényes előírá­soknak megfelelően történt. A piacgazdaságra való átállás fáj­dalmas folyamata zajlott, zajlik a konzerviparban. Sajnálatos, hogy hazánk pénzügyi gazdasá­gi helyzete — a hazai ipar ala­csony jövedelemtermelő ké­pessége — nem teszi lehetővé az agrár- és élelmiszer-termelés nyugat-európai szintű támoga­tását, így az állami vagyont sú­lyosan leértékelő piacvesztesé­geket el kell szenvednünk. Tervezik a népdalénekesek és népzenészek meghívását is A népművészek nemcsak álmokat szőnek Szegény intézményeket szegény alapítványok támogatnak Az infláció, a munkanélküliség miatt egyre kevesebb család engedheti meg magának, hogy a nyár egy részét üdülőhelyen töltse. Sokaknak még arra sem futja, hogy a vakáció idejére az utcánál nagyobb biztonságot nyújtó táborokba engedjék el gyermekeiket. Az oktatási intézmények pedig örülnek, ha „kihúzzák” valahogy a téli tüzelési időszakokat, tanulmányi kirándulásokra — hacsak a szülő meg nem fizeti — már nem telik az iskolai kasszából. A szülők jórésze pedig nem tud fizetni. A hátrányosabb helyzetű magyar gyerek tehát szoba- és utcafogságra van kárhoztatva. Szerencsére akadtak olyanok, akik felismerték ezt a problé­mát, és két évvel ezelőtt létrehozták a Nemzeti Alapítványt, amely ezidáig több ezer magyar gyermek kirándulását, tábo­roztatását segítette. Békés megyében öt olyan intézményt kerestünk fel, amelyek pályázat útján különböző nagyságú pénzösszegeket nyertek ettől az alapítványtól. Mindenhol azt kérdeztük, mire használták fel a kapott támogatást. A táborlakók között a 14 évestől a 80 évesig szinte minden korosztály megtalálható fotó: fazekas ferenc Czirok Sándor, a Gyulai Népfőiskola vezetője: — Összesen 250 ezer forin­tot igényeltünk az alapítvány­tól a tavalyi év során, de csak 31 ezret kaptunk meg. Eredeti­leg egy kéthetes szabadidőtá­bort szerettünk volna szervez­ni olyan gyerekek számára, akik nemigen ismerik Gyula városát, de a kevés pénz miatt le kellett szűkítenünk a terve­zett időt egy hétre. Közel 40 gyerek nyaraltatását oldottuk meg ezzel a szervezéssel. Halupa Irén, az orosházi önkormányzat művelődési munkatársa: — A pénzt az orosházi nap­közis tábor pályázta meg ta­valy, és a 90 ezer forintot, amit kaptak, a múlt nyári napközis tábor működtetésére fordítot­ták. A július 1-jétől augusztus 19-éig üzemelő táborban Orosháza szinte valamennyi általános iskolájából fordultak meg gyererek. Krisztován Sándor, a sar- kadkeresztúri általános is­kola igazgatója: — Több mint százezer fo­rintot nyertünk pályázat útján az alapítványtól. Ennek tavaly csak egy kis részét tudtuk fel­használni, mert későn kaptuk kézhez a pénzt, de sebaj, gon­doltuk, betesszük takarékba, jó lesz az idénre. Ez év június elején aztán valamennyi tanu­lócsoportunk eljutott egy 4-5 napos országjáró körútra Szentendrére, Tatára, Debre­cenbe és Tahitótfalura. A ka­matot pedig meghagytuk egy őszi kirándulás támogatására. Varga Imre, a tarhosi óvo­da, általános iskola, speciális szakiskola és diákotthon igazgatója: — A pénzt (120 ezer forin­tot) az 1991—92-es tanévben kaptuk iskolai kirándulás szer­vezésére. Közel 100 gyer­mekünk eljutott e pénz segít­ségével Balatonalmádira és Káptalanfüredre. Sajnos az idén egyetlen pályázatunk sem nyert, így az ez évi nyara­lásunk veszélybe került. Laczó Jánosné és Sziszák Katalin, a Békés Megyei Egészségügyi Gyermekott­hon munkatársai (Békéscsa­ba): — Az alapítványtól 15 ezer fo­rintot kaptunk az idén, ami ugyan több, mint a semmi, de egy kirándulás megszervezésé­hez roppant kevés. Mégis úgy döntöttünk, a gyerekeknek nya­ralniuk kell. Az üdülést Kisújbá- nyára szerveztük a Mecsekbe. *** Sajnos ma már nemcsak a csa­ládoknak, az oktatási intézmé­nyeknek, de egyes alapítvá­nyoknak sem túl virágos az anyagi helyzete. A Nemzeti Alapítvány vagyona sem nö­vekedett olyan mértékban, ahogyan azt az alapítók elkép­zelték 1991-ben. Vigasz már csak az lehet, hogy a valami több mint a semmi. m jyj Békéscsabán, a napközis tá­borban július 19-én kezdődött és szombatig tart az a komplex népművészeti tábor, amely­nek főszervezője a Békés Me­gyei Művelődési Központ, társszervezői pedig a Néptán­cosok Békés Megyei Szövet­sége és a Békés Megyei Nép- művészeti Egyesület. A nép- művészeti tábort 140 személy alkotja, akiknek életkora igen széles skálán mozog. Ugyanis a táborlakók között a 14 éves­től a 80 évesig szinte minden korosztály megtalálható. A napközis táborban még 40—50 gyerek is tartózkodik, akik kedden és csütörtökön a népművészeti tábor lakóival közös programokon vettek részt. Ezenkívül a keddi nap tevékenységébe 20 fővel a Bé­kés Megyei Honismereti Szö­vetség tagjai is bekapcsolód­tak. Hogy a tábor lakóinak az itt-tartózkodás egy hetére csak 2500 forintot kell fizetniük, nagyban köszönhető a tábort szponzoráló szervezeteknek, al apítv ány oknak. Mint Pál Miklósné táborve­zető elmondta, a népművésze­ti mozgalom a 60—70-es években indult, és elsősorban a népművészeti múlttal kap­csolatos értékek felkutatásá­nak, újrafogalmazásának igé­nye tette szükségessé. A me­gyében három évvel ezelőtt szerveződött újra a komplex népművészeti tábor. Az első évben a népi hímzők, szövők, fafaragók vettek részt, a máso­dik évben a néptáncosokkal egészült ki, idén pedig bein­dult a kezdő fafaragó csoport. A távolabbi tervek között szerepel a megyében élő népdalénekesek és népze­nészek megnyerése is. Hiszen a paraszti kultúrában az ösz- szes népművészet együtte­sen nyilvánult meg. A népmű­vészeti táborban minden cso­port maga állítja össze prog­ramját. Az előadásokra igyekeztek jeles előadókat megnyerni. A szakmai különprogramokon kívül közös rendezvényeket is tartanak. Az estéket vala­mennyien együtt töltik, ilyen­kor hol a népi hiedelmekkel, hol a temetők népművészeté­vel, hol egyéb népi sajátossá­gokkal ismerkednek. A tábor a képzésre is lehető­séget biztosít. A néptáncosok naponta vizsgáztak, és pénte­ken C kategóriás záróvizsgát tesznek, egy szövőcsoport pe­dig B kategóriás vizsgát tett. Végezetül a táborvezető megemlítette, igen fontos az a tény, hogy e rohanó világunk­ban ebben a táborban lehető­ség nyílik az egymásra való odafigyelésre, itt emberi kap­csolatok alakulnak, s mind­egyik csoportban igazi közös­ség érlelődik. Magyari Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom