Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
HAZAI TÜKÖR /SOROZAT a 1993. június 17., csütörtök Elhunyt Kapás Dezső színházi rendező Ha csütörtök, akkor kormányülés Partnerek kerestetnek ! Nyáron a miniszterek többsége csütörtökönként is, akár vidéki szabadságukat is megszakítva, Budapestre utaznak az országgyűlésre Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője hosszan tartó súlyos betegség után életének 53. évében szerdán elhunyt. A Vígszínház saját halottjának tekinti őt. Kapás Dezső 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. Pályája első évét a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte, majd 1964-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Vendégként rendezett a József Attila Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban és a Játékszínben, valamint egy évadban — vígszínházi munkája mellett —, a veszprémi Petőfi Színház főrendezői feladatait is ellátta. 1971-től a Színház - és Filmművészeti Főiskolán tanított. Legsikeresebb rendezései voltak: Krúdy Gyula: A vörös postakocsi (1968); Ken Kesey: Kakukkfészek (1977); Joseph Heller: A 22-es csapdája (1979) ; Peter Shaffer: Equus (1980) ; Slawomir Mrozek: Tangó (1984). Módosítják a szerencsjátékról szóló törvényt? A Szerencsejáték Felügyelet szeretné elérni, hogy még ez év őszén módosítsák a szerencsejáték szervezéséről szóló hatályos törvényt, illetve az adójogszabályok szerencsejátékokat érintő rendelkezéseit. A módosítások célja az, hogy a szelvényes szerencsejátékok (például a totó, a lottó, a bingó) nyereményei után csak egy bizonyos összeghatár felett, és sávosan adózzanak a játékosok. Emellett kívánatos lenne, ha a pénznyerő automaták tulajdonosai a jövőben átalányadót fizetnének. A Szerencse- játék Felügyelet azt is szeretné elérni, hogy a jövőben az állam egyre nagyobb mértékben vonuljon vissza a szerencsejátékok szervezéséből. Önmagának is feszített nyári munkatempót diktál a kormány, amikor rendkívüli nyári ülésszak megtartását javasolja az Országgyűlésnek. A miniszterelnök indítványa a június 16.—augusztus 31-e közötti hetekre szólóan kevesebb pihenőt és több munkát ígér a képviselőknek és a kabinet tagjainak egyaránt. (A vakáció megkurtítása nem példa nélküli: a miniszterek tanácsa tavaly sem tartott nyári szünetet, s csak egyetlen csütörtökön nem volt ülés; augusztus 20-a ugyanis csütörtöki napra esett.) A miniszterek többsége tehát csütörtökönként előreláthatóan az idei nyáron is — vidéki szabadságát megszakítva — Budapestre utazik. A miniszterelnök nagy súlyt helyez arra, hogy a kabinet határozatképes legyen, ehhez pedig a miniszterek több mint felének jelen kell lennie a döntéseknél. Külföldi út, betegség vagy programtorlódás alkalmával a politikai államtitkár képviseli a tárca vezetőjét a kormány ülésén. Az államtitkároknak azonban nincs szavazati joguk, bár véleményük nélkülözhetetlen a döntés kialakításához. A miniszterelnök fontosnak tartja azt is, hogy a kabinet tagjai bármilyen időpontban, hétvégeken is elérhetők legyenek. A nyár A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó magyar biztosító intézetek július 1- jétől bevezetik az Európában általánosan használt baleseti bejelentő nyomtatványt. A nyomtatvány használatával a baleset résztvevőinek lehetőségük nyílik arra, hogy már a helyszínen rögzítsék a tényállást, s a biztosító is gyorsan megkapja azokat az adatokat, amelyek megkönnyítik a kárrendezést. Nem lesz szükfoly amán—a kormány megítélése szerint — rendkívül fontos témákat kellene megvitatniuk a képviselőknek, egyebek közt a villamosenergia-fejlesztésről, a csődeljárásról, a honvédelemről vagy a büntetőjogszabályok módosításáról. Összesen mintegy húsz törvényjavaslat vár a képviselők állásfoglalására a rendkívüli nyári ülésszakon, igaz, ezekkel a témákkal a kabinetnek már nem kell foglalkoznia, mert az elmúlt hónapokban már megvitatták őket. Ugyanakkor fel kell készülniük a szeptemberi „rendes” őszi ülésszakra s eközben jónéhány séges az sem, hogy a balesetben résztvevők a helyszínen eldöntsék, hogy ki volt a felelős. A baleseti bejelentő fejlécén lévő szöveg figyelmeztet is arra, hogy az űrlap kitöltése nem jelenti a felelősség elismerését, a baleset körülményeinek leírása csak a gyorsabb kárrendezést szolgálja. A baleseti bejelentőt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó hazai biztosító intézetek — a Hunolyan kormányrendelet és -határozat meghozatalára is szükség lesz, amely kiegészíti a törvényhozók munkáját. Lazításra tehát nem lesz idő. (A miniszterelnök egyébként hivatalba lépése óta még nem vett ki szabadságot, csupán egy-egy pihenőnapot engedélyezett magának.) A kormány szóvivője saját nyári vakációját a kormányzati munkának rendeli alá — abban reménykedve, hogy két kormányülés közötti pár napon azért, törvényjavaslatoktól, előterjesztésektől és újságíró kollégáitól is távol, pihenhet egy keveset... FEB gária, a Providencia, az ÁB Aegon, a Generali, a Colonia, a Garancia és az Argosz — első alkalommal a harmadik negyedévi díj befizetésére szolgáló átutalási postautalványokkal együtt küldik ki a biztosítottaknak. Ez azt jelenti, hogy július 1-jéig minden autósnak meg kell kapnia az új bejelentőlapokat. Aki azonban mégsem kapja meg, felelősségbiztosítója bármely kirendeltségén ingyen hozzájuthat. Évekkel ezelőtt ismeretes volt az autósok között, hogy a benzinnél olcsóbb és a környezetre kevésbé káros propán-bután gázzal is lehet a gépkocsit üzemeltetni, ám ahogy megjelent néhány szemfüles tulaj kocsijában a nyugaton kipróbált és sikeres gázkészülék, úgy született meg rögvest a tiltó rendelkezés. Nálunk veszélyes akkor is, ha a Lajtán túl nem az. Azóta fordult a világ, a szaktárca — belátván a környezetvédelem érdekeit — engedélyezte a gáz felhasználását, június 12-étől zöld utat kapnak a „zöld autók”. Erre készülve építette át a hódmezővásárhelyi Prodorg a szervizét, ahol a szakemberek — átesve a szakmai és biztonságtechnikai vizsgán megkezdték a gázkészülékek beszerelését. A pilisvörösvári partnerükön keresztül beszerzett olasz BRC-berendezéseket Különös levelet kaptunk minapi postánkkal. Feladóként szerepel ugyan egy név a borítékon, de a lakcím egyszerűen „Békés megye”. Névtelen levelekkel természetesen nem foglalkozunk. Ám ezúttal éppen annyi érv szólt az alábbi sorok nyilvánosságra- hozása mellett, mint ellene. Végtére is; ítélje meg az Olvasó, hogy „mik vannak”. A levelet változtatás, javítás nélkül, betű szerint közöljük: „Tisztelt Szerkesztőség! Kérnénk közöljék le e sorokat a napi lapjukba, mert betelt a pohár! Ugyan is, mi egy titkos szervezet vagyunk az országba, és keményen oda is tudunk csapni az illetékeseknek, a legkeményebben a Gyulai Húskombinát viselkedéséért emelünk szót, hány embert akarnak öngyilkosságba zavarni a disznó átvételi árral és a kifizetéssel, egy 100 kg-os minden típusú benzines autóba be tudják építeni — a dízel és a kétütemű alkalmatlan a gázüzemre —, s a vásárhelyi cég a Dél-Alföld területi központjaként szervizhálózat kialakítására törekszik. Megyénkből is fogadnak még vállalkozó partnereket, akik a várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó programban részt kívánnak venni. Ugyanígy megkezdődött a gáztöltő állomások rendszerének kiépítése, amely a tervek szerint azt eredményezi, hogy a benzinkutaknál gázt is lehessen tankolni. (Egy tankolás 3—400 kilométerre elegendő!) Mint dr. Varga Mihály, a Prodorg igazgatója elmondta, az Alföldet ellátó algyői Prímagáz vállalta a folyamatos gázellátást. Június 12- étől tehát: zöld út a zöld autónak. Gázt neki! T. Zs. hízó előállítása a jelenlegi táp árral 85 ft-ba van és átveszik 60 ft-ért 20-25 ft-ot fizet rá a termelő a mbér még nincs benne mi lesz itt kérem, mi tudjuk a módját ha napokon belül ez nem változik., csak az ott dolgozókat sajnáljuk. FIGYELEM!!! Ez 1000%-os hogy igy lesz Ha napokon belől nem változtatnak az áron és a kifizetésen mert úgy értesültünk, hogy már nagy súly és kis súly is szerepel az átvételnél meg várták az urak, hogy újra spekuláljanak nem sokáig, mert az illetékesek nemsokáig szívják a levegőt, az egész ügyünkről a vezető párt Elnökünk tud. Az Orosházi malom, a csabai kenyér gyár nem műszaki hiba folytán éget le mi ott voltunk, és a Gyulai Kombinát eltűnik a föld színéről meg van rá a lehetőségünk, hogy mikor nem Írjuk le, nem vicc. vegyék komolyan Tisztelettel Elnökség" / „a gyulai kombinát eltűnik a föld színéről” Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban Negyedik fejezet - Az apa újabb története 2. A háborút kisgyerekként éltem meg, az ötvenes évek ke- nyémélküliségét iskolásként, ’56-ot középiskolás diákként, a téeszesítést felnőttként. Furcsa az élet és igazságtalan. Ezek a megállók mind a fordulat évei voltak, legalábbis nekem. Sokadmagammal mindig azon az oldalon voltam, akiknek el kellett szenvednie a történelmet, majd be kellett állni az újrakezdők közé. Közben mindig akadt egy maroknyi öntelt, beképzelt, erőszakos, hatalomra vágyó seggfej, aki Istent nyugdíjba küldi és átvette a teremtést, amely az esetek többségében rombolásba fulladt. És jött a következő soros megváltók csoportja. Aki elég hangos, melldöngető és demagóg volt, az felvételt nyert közéjük. Ezek a túltáplált herék az elődök trágyadombjánál sarjadtak. Mártírként vállalták fel az új élet megteremtésének gigászi munkáját és azt a mérhetetlen sok népszerűtlen feladatot, ami ezzel járt. Hogy egész őszinte legyek, havi 250 ezer forintért én is szívesen lennék most a népszerűtlen feladatok Rumcájsza. Az az érzésem, hogy a régi vezérkar a felét sem lopta el annak, amit a maiak törvényesítettek maguknak. Ez becstelenség. Az ország hant alatt van. Egyik-másik politikusunk úgy kelleti magát, mint a Rákóczi téri lányok. Tudom, hogy ezzel az összehasonlítással embereket sértek, amiért máris sietek ezért elnézést kérni: bocsánat, hölgyeim. Lehet, hogy a hangulat teszi, erről a lehetetlen állapotról, amiben vagyok, csak a rossz jut az eszembe. Meg kell hogy mondjam, nekem a másik Antal műsora jobban tetszik. Az eső egyre esik. A törlő ütemesen koptatja a napokat, hétfő... kedd... péntek... vasárnap... egy hét... három hét... február... április és így tovább. Jó lenne, ha a jövőbe vinne. Legalább két nappal szeretnék idősebb lenni. Feladom. Ausztriában vagyunk, éjszaka van, kezdek fáradni. Megrémít a gondolat: mi lesz, ha nem bírom, ha annyira elfáradok, hogy nem engedelmeskedik a lábam és a kezem a parancsnak? Beállunk egy parkolóba, pihenni. Hátramegyek, hogy jól kinyújtózkodhassam. Csak a cipőmet veszem le. Biztatom Tamást is, de ő kitart az első ülés mellett. Egy órát, ha aludhattam, de határozottan felfrissültem tőle. Ébredés után kétszer-háromszor körbesétálom a kocsit, majd indítok. Bekapcsolom a világítást, de nem fordul a kar. Erőszakosan próbálom többször is, de hiába, nem és nem. Már csak ez hiányzott! Legalább világos lenne. Nem baj, nyugtatom magam, közben úgy érzem, a gyomrom öklömnyire szűkül. Nem kezdem elmondani az áldást, mert nem tudnám abbahagyni és úgysem segítene. Zseblámpa, csavarhúzó, szemüveg és Tamás, a hűséges jobbom. Szerencsére hoztam magammal egy világításkapcsolót, remélem, a szerelés nem tart sokáig. Lecsavarozom a bűnös alkatrészt, aztán gyorsan fel az újat. Nem lehet igaz, más típus, más rögzítés, más csatlakozás! Mit tegyek? Elkezdem rövitfre zárni a csatlakozókat. Megvan a tompított! Véglegesítem. Amíg kivilágosodik, megyünk tompítottál, utána meg nem kell már fény. Félmegoldás, de mégiscsak valami. Elindulunk. Kicsit visszatér belém a remény, hiszen még így sem jött be a jóslat, hiszen többször 130 kilométert jöttünk eddig. Ez az első hiba, remélem, az utolsó is. Koptatjuk a kilométereket. Lassan kezd világosodni. — Messze vagyunk még a határtól? — kérdezem Tamástól, aki térképpel a kezében navigál. Bár ez inkább amolyan túlbiztosítás, hiszen nem először teszi meg az utat, eléggé ismerős ahhoz, hogy ne tévedjünk el. — Elég messze, de mindjárt itt van Linz, el kell dönteni, melyik határátkelőt választjuk. — Neked kell dönteni. Válasszuk a rövidebb utat — feleltem. — Azt hiszem egyforma, csak abban különböznek, hogy az egyiken Ausztriában hosszabb szakaszt megyünk. — Döntsd el te, én nem tudok beleszólni. —Akkor menjünk Salzburg felé. Arra már többször voltam, jobban ismerem. Menjünk, nekem teljesen mindegy, csak a kilométer fogyjon. Meglepően jól haladunk, függetlenül attól, hogy a külső sávban hajtok. Pedig nyomom a gázt ennek a szerencsétlennek, állandóan 100—120 között vagyunk, de hát ezzel csak a külső sávban haladhatunk. Nyugodt vagyok, kiegyeztem a sorssal, ha ilyen ütemben megyünk, 10 óra körül átlépjük az osztrák— német határt. Észrevétlenül szállt meg az optimizmus. Ha van magabiztosság, jobb hangulat, s az idő is jobban telik. Végre, itt a határátkelő. Besorolunk. Most is, mint mindig, elfog az izgalom a határátlépésnél. Nem tudom miért, talán mert van abban valami ünnepélyesség, hogy az egyik országból a másikba lép az ember. Különösen nem mindennapi esemény számunkra, akik évekig nem léphettük át a határt. Átadjuk az útleveleket a német határőröknek. Nem tudom, mi ütött beléjük, de nem az útleveleket nézik, hanem a kocsit. Szó, ami szó, az efféléből itt nem sokat láthatott. Miközben felénk ez a módi. Nálunk a 3—4 éves Dacia is kocsi. Akárhogy is, én nem látom annyira rondának vagy érdekesnek, hogy így meg kelljen nézni. A határőr mond valamit, de nem értem. Kérdően nézek Tamásra, a vállát vonogatja, ő sem ért az egészből semmit. Mit akarhat ez a német? Kezd kevésbé szimpatikus lenni. Valami félkört írt le a kezével, közben közömbösen mondja a szöveget, szinte félvállról. Mutatja az osztrák oldalt és máris viszi át az útlevelet. Ez lehetetlen, nem gondolhatja komolyan? Csak nem küld vissza? De igen, kíméletlenül határozott. Egy világ omlott össze bennem. Ráfordulok a visszajövő sávra, odagördülök a fülkéhez. Szó nélkül, enyhén gúnyos mosollyal visszaadja az útleveleket. Nem mehetünk be Németországba. A torkom összeszorult. De hát miért tette ezt velünk? Itt, ahol megszámlálhatatlan Trabant és Wartburg személygépkocsi közlekedik, miért nem fér el a Dacia? Miért pont a miénket küldi vissza? (Folytatjuk)
