Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12-13 / 135. szám

1 1993. június 12-13., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR /SOROZAT n mű. RËKËSMEGYEI HÍRLAP Pályázat sertésfelvásárlásra A vágóhidak június 15-éig pá­lyázhatnak a vágósertések ál­lami felvásárlását követő bér­vágásra — tájékoztatta a Föld­művelésügyi Minisztérium az MTI-t. A részletes pályázati feltételekről a szaktárca nyújt bővebb információt. Az intéz­kedés háttere az a nemrégiben született döntés, miszerint — a túlkínálat levezetésére és a te­nyésztési kedv fenntartása ér­dekében — 200 ezer darab túl­súlyos vágósertést az állam felvásárol. Kedvezmény orvosoknak A General Motors Hungary valamennyi Opel és Isuzu tí­pusú gépkocsira 10 százalékos árkedvezményt biztosít a Ma­gyar Orvosi Kamara vala­mennyi tagja számára. Ezt a pénteken aláírt szerződés alapján nyújtja a GM Hun­gary. A szerződés a Magyar Orvosi Kamara és a General Motors Hungary együttműkö­dését szabályozza. A kedvez­ményt valamennyi GM Hun- garyhoz tartozó márkakeres­kedőnél igénybe lehet venni. Mától lehet gázautózni Törvény teszi lehetővé pén­tektől a propán-bután gáz használatát az autósoknak — jelentették be az érintett mi­nisztériumok és vállalkozások képviselői. Az ipari és a közle­kedési tárca vezetői által ho­zott rendelet részletesen meg­határozza a gázüzemű jármű­vek közlekedésének feltétele­it. Ennek leglényegesebb ré­sze, hogy a személygépkocsi­ba beépíthető berendezéseket és azok részegységeit — tartá­lyok, nyomáscsökkentő szele­pek — gyártani, illetve kül­földről behozni csak az Állami Energetikai és Energiabizton­ságtechnikai Felügyelet enge­délyével lehet. Disznóság a sertésfelvásárlásoknál?! Indulatos emberek gyülekez­nek péntek reggelenként Okányban, a tsz-iroda előtt. Nyolc óra tájban szokott ér­kezni a Gyulai Húskombinát képviselője, Juhász László, hogy ismertesse, kinek vásá­rolják fel hízott sertését. Igen ám, csakhogy itt nincs minden rendben. Az asszonyok egy­más szavába vágva sorolják sérelmeiket. Huszár Sándomé még márciusban lejelentette szállításra sertéseit, mégis négy, legalább 130 kilós jószá­ga van otthon. Hasonló a hely­zet Kincses Antalnénál is, ahol 6 db 150 kg-os vagy Vastag Jánosnénál, ahol 12 db megfe­lelő súlyú sertés vár elszállí­tásra. Ahogy nő a tömeg, úgy nő az elégedetlenség is. Példá­kat sorolnak, hogy ki minden­kinek vitték el soron kívül a disznóit, egyeseknek tippjük is van, hogy miért. Nyolc óra előtt pár perccel megérkezik Juhász László és elmondja, száz disznót szállí­tanak el a jövő héten. A százas keretből negyvennyolc sorsa nem az ő kezében van, egy listáról olvassa, kik azok, akiktől ismét soron kívül vi­szik el a jószágot. Nagy a fel­zúdulás, hiszen a helybeliek jól tudják, hogy az az indoklás, miszerint a kombinát dolgozó­inak állatait viszik soron kívül, egyszerűen nem igaz. A mos­tani soron kívüliek közül a helybeliek szerint sem Nagy Lajos, sem Nagy Imre soha nem volt a kombinát dolgozó­ja. A mérgesen nekitámadókat Juhász László azzal próbálja leszerelni, hogy ő a főnöke utasítására jár el így. A harag nehezen csillapodik, többen szeretnék egyszer a faluban látni azt a bizonyos Zahorán urat, aki a jelek szerint kénye- kedve szerint dönt szállítás­ügyben. Az elkeseredett termelők azt is elpanaszolják, hogy nincs pénzük tovább tartani az állatokat, hiszen egy zsák táp közel kilencszáz forint. Sokan szinte kizárólag zölddel etetik a disznót és szeretnének minél előbb megszabadulni tőle. Még azt sem bánják, hogy a pénzüket jó esetben két-három hónap múlva kapják meg, csak legalább ne kelljen tovább etetni őket. Közben a százas keret be­telt, a jelenlévők többsége nem került sorra. Talán majd legközelebb vagy ha az (Zaho­rán) úr úgy akarja. gila Vészjelek Szanazugból (Folytatás az 1. oldalról.) ködésben dolgoznak, a helyi és a békéscsabai rendőrség „min­dent bedob” Szanazug védel­mében, ugyanez elmondható a helyi polgárőrökről is. Mindezek ellenére az össze­férhetetlen kisebbség, a rongá­lok újra megjelentek. Autókkal, motorokkal rohangálnak a tilos­ban, ott, ahol rövidesen pihenni vágyó felnőttek és a játékba fe­ledkezett kicsinyek százai pró­bálnak kikapcsolódni. Néhá- nyan már most „nyomot hagy­nak maguk után”, szemetelnek, csúfítják a környezetet, levág­ják a sorompókat, kirángatják a betonkarókat, a figyelemfelhí­vó táblákat letörik, a vízbe do­bálják, tönkreteszik a gátőr szé­náját, szóval, mindent megtesz­nek, ami a kömyezetcsúfítás, az értékrombolás kategóriájába belefér. A falu azonban nem adja fel. Az önkormányzat rengeteg pénzt áldoz, hogy a szanazugiak és a nyaralók színvonalas ellá­tásban részesüljenek, gondo­zott, ápolt környezetben élje­nek. Utakat, üzleteket építettek, szeméttárolókat (amelyeket szezonban hetente kétszer üríte­nek), sorompókat, korlátokat, betonoszlopokat helyeztek el, parkolót építettek (sőt, további­ak kialakítására is van lehető­ség). A kemping kiépítésére 100 ezer forint kölcsönt adtak. Mindezeket helyi erőből, adók­ból, s minden pénz, amit helyre- állításra fordítanak, úgy tűnik', mintha lyukas zsákba töltenék. Olykor-olykor sajnos a dobozi­ak is „bűnbe esnek”; előfordul, hogy valaki a saját portáját úgy teszi rendbe, hogy a máséra hordja a szemetet. Szükség van tehát arra, hogy a helyiek ismer­jék fel saját érdekeiket, hiszen leginkább az ő zsebükre megy a játék. Nyilván ezért is fontos, hogy a rendszerető, tisztaságra, nyugalomra vágyó helyiek és távolról jött vendégek össze­fogjanak, segítsék az önkor­mányzatot, az illetékeseket e nemes törekvésben. Az idén Kiss István közterület-felügye­lő szinte „állandó ügyeletet” tart az üdülő területén. Ha vala­ki rendbontókat, magukról megfeledkezett nyaralókat lát maga körül, forduljon bizalom­mal Kiss Istvánhoz, de keresheti a rendszeresen szolgáló moto­ros rendőrt, vagy bejelentést te­het a helyi, illetve a békéscsabai rendőrségen és az önkormány­zatnál. Mindenképpen dicséretes és elismerésre méltó Vasvári Mi- hályék törekvése. „Szanazug- ban még egyszer nem fordulhat elő, hogy a rendbontók vegyék át a hatalmat, és a tisztességes emberek féljenek. A tolvajok­nak, randalírozóknak kell meg­változniuk, nem a józan több­ségnek!” — hangzik a zárszó, amelyhez tegyük hozzá vastag betűkkel az írásunk elején emlí­tett tízparancsolatot, remélve, hogy mind többen csatlakoznak szelleméhez: 1. Ügyeljen a rend­re, a tisztaságra és a csendre! 2. Gépjárművét a kijelölt parkoló­ban vagy üdülője területén parkol­ja le. 3. A levegőt feleslegesen ne szennyezze! 4. Indokolatlan zajt ne okozzon! 5. Vigyázzon a tűzrakás­ra! 6. 23 órától 07 óráig, valamint 14 órától 17 óráig fokozott csend­del tegye lehetővé a pihenést! 7. Saját üdülőjét és környékét tartsa rendben! 8. Ügyeljen a folyó és a hullámtér tisztaságára! 9. Tartsa be a vízi közlekedés szabályait! 10. Védje a környező erdőséget és a vadállományt! l. E. Kormányszóvivői tájékoztató Elfogadták az áfaemelést Elfogadta a kormány az áfa­törvény módosításáról szóló előterjesztést. Évközi intézke­désként az általános forgalmi adó 6 százalékos kulcsának 10 százalékra való emelését, va­lamint a gyógyszerek és a la­kossági felhasználású villa­mos energia kedvezményes sávba sorolásával a nulla­kulcs megszüntetését javasol­ja az Országgyűlésnek. A változtatásokat október elsejei határidővel léptetnék életbe, ám a kormány arra is felkészült, hogy képviselői módosítói indítvány esetén már augusztustól bevezesse az új áfa-kulcsot. Az adóemelés a termékek 40-50 százalékát, ezen belül is az alapvető fo­gyasztási cikkeket és szolgál­tatásokat érinti, a fogyasztási adószintet 1,8 százalékkal emeli. A kormány a többletkiadá­sok ellensúlyozására bizonyos körben kompenzációt nyújta­na a lakosságnak. Amennyi­ben októbertől módosulnak az adószabályok, akkor 3 milli­árd, ha pedig augusztustól, ak­kor 5,5 milliárd forintot szán e célra. Az elképzelések szerint a 10 ezer forint alatti, illetve a 10-15 ezer forint közötti bruttó keresetűek és nyugdíjasok, va­lamint a munkanélküli gyer­mekes családok kapnának jö­vedelem-kiegészítő pótlékot. Egy bizonyos jövedelemhatá­rig teljes, afölött csökkenő mértékű ellentételezést ter­veznek. Ezt az összeget nem terhelné társadalombiztosítási járulék, sem pedig személyi jövedelemadó. Intézkedések az aszálykárok enyhítésére A várható aszálykárok megelő­zése, illetve enyhítése érdeké­ben a költségvetés megtéríti az öntözővizet felhasználó gaz­dálkodók vízszolgálati díjának egy részét. Az agrárgazdálko­dók az őszi mezőgazdasági munkákhoz felvett hiteleik után 10 százalékpontos kamattámo­gatást kapnak. Azok a termelők, akiket az aszály miatt ért kár, utólagos elszámolással további 10 százalékpontos kamattámo­gatásban részesülnek. Az állam garanciát vállal továbbá az idei őszi búza és őszi árpa vetéséhez szükséges anyagokra felvett — hektáronként legfeljebb 10 ezer forint—hitelösszeg 70 százalé­kára. Hektáronként 1500 forint közvetlen támogatást nyújt az őszi vetésű gabonafélék veté­séhez vásárolt minőségi vető­mag, műtrágya, növényvédő- és gyomirtó szer, valamint gázolaj után. A mezőgazdasá­gi területek műveléséhez kö­tődő, művelési áganként ma­ximált gázolajmennyiségre vonatkozó támogatást a jelen­legi literenkénti 7,40 forintról 11,20 forintra emelte. Végül elhalasztotta az első évi föld­adó-fizetési kötelezettség idő­pontját augusztus 15-éről no­vember 15-ére. AUTÓ-BRILL KFT., AUTÓKÖLCSÖNZŐ! ^ — Peugeot 205 SR és — Peugeot 405 GL személygépkocsik kölcsönözhetők! Békéscsaba, Bartók B. út—Vozárik utca sarok. Telefon: 324-788,442-748. ^Nyitva: hétköznap 8—16 óráig. Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban Második fejezet— Az apa története 3. Nem kérdezősködöm — hatá­roztam el —, nem és nem. Mondja el az az idegen, hogy mit akar. Miért sürgessem megtudni a rosszat, a tragédi­át? Ráér később is. Ha lehetne, elterelném a beszélgetést másra, közönséges mindenna­pi eseményekre. Hogy ne mondhassa ki a tragikus hírt. Amiről nem tudunk, az szá­munka nincs, amiről nem be­szélünk, az nem történt meg. Babi ott állt mellettem. Tágra nyílt szemekkel figyelt. Talán látta rajtam a feszültséget, ta­lán megérezte Vzeknek a per­ceknek a tragédiáját. Nem szólt, csak odalapult hozzám, mint egy kismadár. Ártatlan kis madárkám, lehet, hogy már nem él, aki megtaníthatna téged repülni, aki úgy vezetne a veszélyek között, mint senki más, aki vigyázna rád, hogy ne sérülj meg, ne essen bántó- dásod. Mi mindannyian a ke­zedet fogjuk, de ez a gondos­kodás anyái szeretet nélkül üres marad. — Bonnból beszélek, a nagykövet vagyok. Kedves Szántó úr, a lánya és a barát­nője itt vannak nálunk és... Nem engedtem, hogy befe­jezze. — Beszélni szeretnék a lá­nyommal — kiáltottam izga­tottan. — Várjon, nyugodjon meg, mindjárt adom, de előbb el­mondom, hogy tudja őket ha­zavinni. Megkapták az ideig­lenes útlevelet. Önnek Buda­pesten be kell fizetnie az útiköltségeket forintban. Amennyiben ez megtörténik, értesítenek és akkor elintézem az utazásukat. A másik meg­oldás az, hogy kijönnek értük. Kérem, beszéljék meg. Adom a lányát. Harmadik fejezet — Az anya története 1. Fejfájással ébredtem. Napok óta nem ettem, biztosan attól van. Sanyi egyenletes szuszo- gása áthallatszott a másik szo­bából. Meg kellene fojtanom ezt a szemetet. Egy ilyen söp­redékért még büntetés se jár­na. Nem gondolhatom komo­lyan — hessegettem el ma­gamtól a gyilkos ötletet. Az idegkimerüléstől és a több na­pos koplalástól épp csak tá­molyogtam. Hogy bírtam vol­na el ezzel a pihent állattal? Felöltöztem és bekopogtam hozzá. — Ki az? — kérdezte re­kedt, álmos hangon. — Én vagyok, Ida. Kelj fel! Beszélnünk kell! — Majd később beszél­getünk, én még alszom, későn feküdtem le. — Kelj fel, beszélnem kell veled! — Az istenségit, nem érted, hogy még nagyon korán van?! Pihenni akarok! — Ha nem kelsz föl, fölve­rem az egész házat. — Maradj csöndben, mindT járt megyek. Szédült egy tyúk — motyogta magában, de ki­hallatszott. Jó negyedóra múl­va kicsit ziláltan, de felöltözve előjött. Látszott rajta a fáradt­ság. Nagy, táskás szemeivel úgy nézett ki, mint az uniku- mos üveg vízből felbukkanó alakja. — Sanyi, te hazudtál ne­kem. Itt valami nincs rendben. Tudni akarom, Margóék mi­lyen helyen vannak, és mit csi­nálnak. Te engem még nem ismersz. Olyan cirkuszt csiná­lok, hogy egész Frankfurt erről beszél. Mondom, te még nem ismersz... _ — Elég volt! Jól figyelj — szakított félbe —, lehet, hogy nem ismerlek, de nem is va­gyok rád kíváncsi. Ellenben őrizzen meg téged az Isten at­tól, hogÿ engem megismerj. Remélem, ezt jól az eszedbe vésed! Ne arénázz itt nekem, mert már elegem van belőled. Úgy érzem, hogy kiújult a gyo­morfekélyem. Nem is tudom, miért tűrök neked annyit. Olyan vagy, mint egy járvány. Ha mindenáron tudni akarod, hát megmondom: Margóék egy éjszakai szórakozóhelyen vannak és az a dolguk, hogy a vendégek igényeit kielégítsék. — És ebbe ők beleegyez­tek? — Kit érdekel? Csak nem gondolod, hogy szórakozás­ból, a két szép szemetekért hívtalak ki benneteket? Vagy azt hittétek, hogy nem tudom a márkáimat hová tenni? Most még nemet mondanak, de pár nap múlva majd rájönnek arra, hogy számukra csak ez az egy út van, semmi több, akár tet­szik nekik, akár nem. Én ebből élek, te hülye! Megérted vég­re? Szemét ez a Sanyi! Elsö­tétült előttem a világ. Csak most össze ne roppanjak. Nem hagyhat el az erőm éppen most, amikor segítenem kell. Hosszú, mély lélegzet... igen, ez jó... kezdek magamhoz tér­ni... fel kell vennem a kesz­tyűt... be kell vetni minden for­télyt, túl kell járni az eszén ennek a gilisztának. — Sanyi — mondtam halk megadással —, azt hiszem, megértettelek, de szeretném, ha te .is megértenél. Ne tegyél tönkre bennünket. Mondd meg, mennyit fizessek, és én elhozom neked a pénzt... — Ne nevettess már ki — a hangja gúnyos volt és ingerült —, nincs az a pénz, amiért elengedjem a lányokat. Leg­jobb lesz, ha egyszer s minden­korra lemondasz róluk. Ezt te nem tudod megfizetni. — Biztos vagy benne, hogy... — Erről ne beszéljünk töb­bet. Idegesen rágcsálta a szája szélét, majd elkezdett a szobá­ban fel-alá járkálni. Valamit tervezett, hogy jót nem, abban biztos voltam. — Elviszlek Margóék mun­kahelyére. Egy órára beszél­tem meg velük a találkozót. Rajtatok múlik, hogy beszél­gettek egymással vagy nem. Ha nem tudtok magatokon uralkodni, akkor vége a láto­gatásnak. Menetbe megve­szem a vonatjegyedet és dél­után elutazol. De vigyázz, mert ha valami hülyeséget csi­nálsz, úgy váglak ki, hogy a lábad sem éri a földet, aztán mehetsz haza, ahogy tudsz. Ezzel a maradék határozott­ságot is kipréselte belőlem. Tudtam, hogy mindenre ké­pes. Nehezen vártam a találko­zást. Próbáltam lekötni ma­gam a tévével, de mem si­került, messze túlnéztem a képernyőn. Elbizonytalanodtam. Vala­mi elképzelést kellene szül­nöm, fel kellene építenem a találkozást, a beszélgetést. De hogyan? Biztos voltam benne, hogy Sanyi ott áll majd mel­lettünk, és figyeli minden sza­vunkat. Egyébként is mit mondjak a lányoknak? Ne csi­náljátok, amire kér? De ki tud­ja, mi lakik ebben a faragatlan, érzéketlen állatban? Mondjam nekik azt, hogy fogadjatok szót? Akkor meg a halálba ker­get az örökös lelkiismeret-fur- dalás. Tanácstalan voltam. Egyik ötlet rosszabb a másik­nál. Nincs megoldás. Nincs ki­út. Itt már csak a csoda segíthet. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom