Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12-13 / 135. szám
1993. június 12-13., szombat-vasárnap o ■■ A ÍSrfiés megyei hírlap hétvégi magazinja „...ha dús kalásszal jő a sárguló nyár” Fazekas Ferenc felvétele Halló! Beszélgessünk! Száz éve ment el Erkel Ferenc Gyulán született, 1810. november 7-én, és száz esztendeje, 1893. június 15-én, Budapesten halt meg a XIX. század magyar zenéjének egyik legnagyobb mestere, Erkel Ferenc. Zeneszerző', karmester, zongoraművész, pegadógus. „A magyar zene története” című művében így mutatja be űt Falvy Zoltán: Mondták... Király B. Izabellát esetleg, ha Szálasi Ferenc tűrte volna meg pártjának soraiban. De ő is legfeljebb a gyepükre való menekülés idején. Vagy még valaki más: Rákosi, ha Király B. Izabella színt vált. Vagy esetleg még Kádár, de már a konszolidációja idején, azután semmiképpen. Marosánnal, Biszkuék- kal mennie kellett volna-Király B. Izabellának is. (Végh Antal író) Amikor a kisgazdapárt köz- társasági elnökké akarta jelölni (Habsburg Ottó — a szerk.), akkor ezt azért visszautasította. Úgyhogy azt hiszem, ő sem gondolja komolyan, és nyilván teljesen elképzelhetetlen volna egy mai szituációban, mai szomszédaink mellett, hogy egy Habsburg közjogi szerepet vállaljon a Magyar Köztársaságban. (Niederhauser Emil történész) Békési tallózó Olvasom, hogy a nemrég Budapesten rendezett Miss Universe ’93 választás résztvevőinek nem egyszerűen szépnek, tökéletes mozgásúnak, s különféle ruhákban is impozáns megjelenésűnek kell lenniük ahhoz, hogy a megtisztelő címet elnyerjék, hanem húsz tesztkérdésre is válaszolniuk kellett, amit a zsűri szintén pontozott. A kérdések egyike például ez volt: hogyan oldaná meg a román—magyar kérdést? No persze nem árt, ha egy ifjú, szép hölgy némi diplomáciai érzékkel is rendelkezik és jártas a politikában, azonban fogalmam sincs, hogy egy tesztkérdésre adandó válaszban miként oldható meg ez a bonyolult és összetett politikai, történelmi probléma? Joseph Heller világhírű regényének, a Gold a mennybe megy-nek a hőse jut eszembe, aki miután belefáradt azon igyekezetébe, hogy politikai karriert fusson be, az elnök egyik tanácsadójának kérdésére, miszerint hogyan oldható meg az amerikai—szovjet ellentét, rezignáltan és kissé gúnyosan úgy válaszolt, hogy össze kell gyűjteni az USA-ban a rossz embereket, illetve a SZU-ban a jó embereket, s a két csoportot ki kellene cserélnie a két országnak. Maga Gold lepődött meg a legjobban, amikor az elnöki tanácsadó lélekszakadva rohant az elnökhöz a „pompás” ötlettel, s egyben biztosan garantálta Goidnak a politikai karriert. (Élet és Irodalom) Fürkésző Hányán tudják vajon, hogy élt a múlt században egy Sárosi Gyula (családi nevén: Sárosy Lajos) nevű költő, aki Arany Trombita (teljes címe: Ponyvára került Arany Trombita) címmel a szabadságharcról szóló verses krónikát írt és adott ki 1849-ben? Nos ez a derék ember, akit a szabadságharc leverése után távollétében halálra ítéltek, Szarvason volt diák. A szájhagyomány szerint 1849 májusában a szarvasi templomban — a helybelieket lelkesítendő — felolvasta említett költeményét. (Nyilván csak részletekről lehetett szó, de a történet így is figyelmünkre méltó.) — Halló! Jó estét kívánok, Farkas Kár oly né, Gyoma? Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Miben zavartam meg? — Farkasné vagyok, jó estét kívánok. A Szomszédokat néztem, de tessék csak kérdezni. Miről van szó? —Egy kis beszélgetésre szeretném kérni, például arról, mivel telik a nyári szabadság, utaznak-e valahová, egyáltalán, szóba jöhet-e a nyaralás? — Pár hete, egy műtét után kerültem haza a kórházból, gondolhatja, mennyi a dolgom most az üzletben — merthogy 13 éve magánkereskedő vagyok, egy élelmiszerboltom van itt, Gyomán. Reggel háromnegyed öttől este hétig tartunk nyitva, közben rengeteget kell menni az áru után is. Egyszóval az idén nincs nyaralás, utazás, mint tavaly. —Akkor merre jártak? — Nagyon szép volt, Ciprus szigetén és Palma de Mallorcán voltunk a férjemmel. — Említette, hogy 13 éve vállalkozó. Gondolom, a szakmája is kereskedő. Nem bánta meg, hogy vállalkozásra adta afejét? — Nem, egyáltalán nem. Igaz, nehéz kenyérkereset, egyre nehezebb például áruhoz jutni. Ajánlat az van, de hogy milyen árut és mennyiért kap meg az ember? — A kívülálló azt hinné, mi sem egyszerűbb ma ennél, hiszen lépten-nyomon kínálják a legkülönfélébb dolgokat. — Az igaz, mégis, higgye el, rengeteget kell utazni az áruért. Nem tudom, mi lehet az oka, gondolom, az, hogy a nagykerek is csődbe mennek, nincs hitelük, nem jutnak új áruhoz. És persze az sem mindegy, mennyiért tudom beszerezni, arra törekszem ugyanis, hogy jó minőséget, minél olcsóbban tudjak kínálni. Nincs pénzük az embereknek. De mindezzel együtt is, szép szakma az enyém, szeretem nagyon! —Jó munkát, jó egészséget kívánok hozzá! Erkel Ferenc a XIX. századi magyar zenének egyik olyan vezető egyénisége volt, akinek a nevéhez nemcsak a Bánk bán és a Hunyadi László című operák fűződnek, hanem akinek a nevével minden kapcsolatban volt, ami a század magyar zenei közéletében történt... Az Erkel családnak volt egy mindenese, aki utazás közben egy este Erkellel egyedül maradván énekelni kezdett... Erkel nagy meglepetéssel hallgatta „...Mindenesünk behunyt szemekkel dúdolt... Minden szakasz után hosszú szünetet tartott. Csodálkozva vettem észre, hogy a szünet nem zavarja a dal egységét, sőt rendkívül jellemző a magyar dal természetére nézve. Ez az est, az egyszerű paraszt mindenesnek a dala, fordulópontot képezett életemben. Érez- nem kellett, hogy van magyar zene és hogy ez nagyon is nem- zeties sajátsággal bír. Gyönyörű szép, csak művelni kellene... Néhány hónap múlva Kolozsvárra utaztam, ahol az öreg Brassai bácsinak elmondtam tapasztalatomat és véleményemet, aztán eljátszottam neki a dalt, ...azután buzdított, hogy neki írjak magyar zeneművet és én írtam egy magyar ábrái\dot, melyet kinyomtattunk és amely ezer példányban járta be a magyar hazát...” Ez volt Erkel Ferenc egyik fiatalkori műve, a Magyar Ábránd.... 1838-tól kezdve ő volt a Nemzeti Színház első karmestere. Zeneszerzői tevékenységének fénykora egybeesett a reformkorral és az 1848-as szabadságharc idejével, de még a század második felében is sok zeneművet szerzett....O szerezte a magyar nemzet himnuszát ( 1844). Erkel az operák számára elsősorban történelmi témákat választott. Az operák műhelymunkáiban sokat segítettek Erkelnek fiai, elsősorban Sándor és Gyula, sokszor a végső formákat ők fogalmazták meg... Az idősebb Ábrányi így emlékszik vissza a Hunyadi László bemutatójára: „... nem felejtem el soha a régi Nemzeti Színház nézőterének akkori képét, sem a kedélynek s lelkesedésnek azt az óriási felkavarodását, mely az első előadás után az egész városon erőt vett... Politikai és egyéb természetű cselszövényeknek már akkor is bőviben volt Magyarország, mint manapság. A közönség s a fiatalság akkor is jól ismerte a cselszövőket s azokat a helyeket, ahol a csel- szövények szálait szokták fonni. Mikor az első felvonás végén először csendült fel a „Meghalt a cselszövő” kezdetű, s még ma is mindig felvillanyozó karének, elementáris tapsvihar tört ki... Nem is kellett már akkor valami különleges divináló tehetség megjósolni, hogy Erkel Ferenc ez operáján — kivált Magyarországon — soha nem fog kifogni az időnek őrlő vasfoga...” „Üzenet a kétkedőknek! Üzenet az ország népeinek! Ha mi, ebben az országban összefogunk: mindenünk lesz, amit akarunk!” Makay Árpád filmoperatőr írta lapunk emlékkönyvébe e sorokat, amikor a közelmúltban Gyulán járt. Makay Árpád a két világháború közötti időszak egyik legjelesebb fdmoperató're, e korszak legjobb filmjeit fotografálta — nevével a televízióban vetített Karády-sorozatban mostanában is találkozhattunk. 1948-ban emigrált, majd két és fél évvel ezelőtt visszatelepült Magyarországra Moszosz a pályán Na most akkor kikapott az MSZOSZ, vagy sem? Szerda óta foglalkoztat a gondolat, amikor is a csabai focisták keserves küzdelemben egy nullra győztek a Nyíregyháza NB I-től búcsúzó csapata felett. Bizonyára kevesen értik miről töprengek, még kevesebben, mi köze lehet a szerdai meccs eredményének a társadalombiztosítási választásokhoz? Hogy az utóbbival kezdjem: semmi. Arról van szó, hogy a nyíregyházi fiúk mezét az MSZOSZ jól ismert, kör alakú, nemzeti színű emblémája díszítette. Vagyis — mondjuk ki — a nyírségi fiúk a legnagyobb magyar szakszervezeti tömörülést reklámozták — nyilván jó pénzért. S, hogy nem eredménytelenül, arra jellemző, a második félidő közepe táján a mellettem ülő fiatalember boldogan kapott fejéhfez: „Megvan! A Nagy Sanyiék emblémája virít a nyíregyháziak mezén.” Futball mezen alighanem az első volt ez a mostani. Jól okoskodhattak a moszoszos szakszervezeti polikusok: nyer a csapat vagy veszít, a szakszervezeti emblémát ezrek látják, ami nem hátrány, hiszen a választók gyakran az ismertségre szavaznak, nem pedig a programokra. Csakhogy mi van akkor, ha a szakszervezeti tömörülést reklámozó csapat mindig veszít? Vagy mi lesz akkor, ha megjelennek a pártjelvények is a mezeken? Mondjuk a tulipános, a szabad madaras, a szegfűs, a narancsos emblémák? És mi lesz akkor, ha teli zsebbel megjelenik az MSZMP képviselője, hogy na, fessék már fel azt a vörös csillagos pártjelvényt a trikókra! Aztán, mi történik olyankor, ha egy KDNP-jelvénnyel futballozó focista szíve mondjuk fideszül dobog? A bíró helyzetébe már bele se merek gondolni. Fújjon, vagy ne fújjon, ha a tulipános játékos lesre szalad, vagy a tizenhatoson belül felvágja őt a szabadmadaras? Megannyi dilemma, embert próbáló helyzet. Akárhogy is, szerdán az Élőre-pályán új korszak kezdődött a magyar politikai küzdelemben. Árpási Zoltán
