Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

J#' TÉNY-KÉPEK 1993. junius 9., szerda O Világszépének jósoltuk, mégis végigremegte a beszélgetést Agyinterjú a szépségkirálynővel Most érett meg a helyzet, hogy tisztességesen rendezzenek meg egy szépségversenyt Amikor beléptem, a szépségkirálynő rám emelte varázsos tekintetét. Egy ágyszerűségen elnyúlva feküdt, s minden ízében remegett. Szinte vib­rált a teste. Mellételepedtem. Nem ellenkezett, amikor az ágy vé­gébe tettem egy széket, ráültem, s be­kapcsoltam a magnómat. Egy óránk volt, éppen annyi, amennyi idő alatt ő a gyulai Cori and Flori amerikai test­formáló és rehabilitációs szalon izgő- mozgó, vibráló és masszírozó, kezet, lábat megdolgoztató gépein—mind a nyolcon — túl nem jutott. A helyi fogyasztásra szolgáló mélymeleg ke­zelésre nem volt szüksége, a kvarco­lást azonban ki nem hagyta volna. Miután Christiánné Grósz JFlóra (ő lenne Flori) bevezetett a fogyasztás és testfórmálás eme Erkel Szálló-beli szentélyébe, a Miss Universe Hun­gary, Pardy Zsanett elfogadta ajánla­tomat: amíg ő a gépeken dolgozik, túlesünk az interjún is. Alkoholt, kávét egy cseppet sem iszom, s nem cigarettázom fotó: lehoczky péter re is nem csúfságversenyre ne­vezett be. De mit tart szépnek magán? — Elsősorban azt, amit ott­hon kaptam, amilyenné a szüleim neveltek: toleránsnak, normálisnak. Fontos, hogy le­gyen bennünk sok szeretet, kedvesség és megértés.-— Mivel foglalkoznak a szülei? — Anyu otthon dolgozik a háztartásban. — Vele jó barátnők? — Anyuval? Nagyon. Mondhatnám, az egyetlen, akivel mindent megosztok. Apu lovassport-felszerelése­ket gyárt. —Lovagol? — Voltak póniaink kisko­romban, aztán ritmikus gim- nasztikáztam, kézilabdáztam. — Hogyan szánta rá magát a szépségversenyre? — Hirtelen döntöttem, még novemberben. Az utolsó területi döntőn legutolsóként léptem fel. — Hol tanult meg moso­lyogni? — Ezt nem kell tanulni, jön magától is. — A szemével kezd moso­lyogni. Valaki felhívta rá a fi­gyelmét, hogy így kell ezt csi­nálni? — Állítólag kiskorom óta így teszek. —A fiúk nagyon korán felfi­gyeltek magára? — Lehet, de én nem foglal­koztam velük. 17 éves voltam, amikor megismerkedtem a ba­rátommal, aki 25 éves és ma­gánvállalkozó Balatonfüre- den. — Vannak nők, akik 8—10 évesen még rút kis békák, az­tán világszéppé érnek. — Rút béka soha nem vol­tam, de kifejezetten szép sem. Rövid hajam volt, nagyon fiú­sán viselkedtem. — Hanyasa volt magatar­tásból? — Négyes-ötös. Nem, in­kább négyes. A gimnázium­ban hármas-négyes. De szem­telen soha nem voltam, tisztel­tem a tanárokat. —Legalább a hármasra ad­jon némi magyarázatot. Elkö­töttek egy vitorlást? — Nem, nem. Lógtunk az órákról. — Melyikekről? — Hát matekról és fiziká­ról. —Hogyan élte meg, amikor észrevette, hogy kellőképpen domborodik? — Nagyon jól, mert — füg­getlenül, hogy 14 éves korom­ban elkezdtem fizikailag beér­ni — lélekben csak az utóbbi három évben lettem felnőtt. De lehet, hogy minden szem­pontból még ma sem vagyok az. —Sok minden érdekelheti. — Konkrét hobbim nincs. Mindenfélét elolvasok. A tör­ténelem és a földrajz érdekelt korábban is. A regényeket sze­retem, a verseket már kevésbé. Nálunk rosszul tanítják az iro­dalmat. A vers lényege az, hogy mindenkiből a saját érzé­seit váltsa ki. A verselemzés­sel viszont sok gyereket kiáb­rándítanak a költészet szerete- téből. — A történelem iránti von­zalma arra enged következtet­ni, hogy napjaink politikai tör­ténései is érdeklik. —A mai politikai helyzetbe bele lehet bolondulni. így tar­tózkodom a napi politikától. — Azért valakin csak szo­kott nevetni? Melyik pártra szavazna? —A családommal és a bará­tommal előbb megbeszélném a dolgot.-— Miben hasonlít az édes­anyjára? — Belül inkább. —S kívül kire hasonlít? — Nem tudom. Azt szokták mondani, hogy biztosan örök- „be fogadott gyerek vagyok. — Családon belül mindig probléma, hogy ki „világosít­sa fel” a gyereket. — Erre nem volt szükség, manapság a gyerekek az isko­lában mindent megbeszélnek. Aztán odaállnak a szülők elé. Nekik meg leesik az álluk: honnan tud ilyesmiket a cse­metéjük? Ezek után már kény­telenek mindent részletesen elmagyarázni. — Mi lesz, ha Mexikó után felkérik egy filmszerepre? —Nem hiszem, hogy színé­szi képességeim lennének. De Rút béka soha nem voltam modellként el tudnám képzel­ni magamat. Egy-két évig, hi­szen annyi szép lány van. De érdekelne egy vendéglő, koz­metikai vagy szépségszalon — ilyesmi, mint ez — vezeté­se is. —Zsanna, maga okos lány, így megkérdezhetem: ugye tudja, hogy egy nagyon ke­mény üzleti világ eszközként használja fel? — Persze, valamit valami­ért. Egy évig teljesen kötve vagyok, viszont megismerték a nevemet. S ez rengeteg lehe­tőséget kínál. — Sok olyan vonása van, amit jellegzetesen magyarnak tartanak. Tudta ezt? — Igen. —Szereti az ékszereket? — Csak a finomakat, külö­nösen az igazgyöngyöt. —Korábban is járt szépség- szalonba? — Csak otthon tornáztam. Nem a reklám kedvéért mon­dom, de itt jobban megmoz­gathatom az izmaimat. A com­bomból két alkalom után le­ment másfél centi. —Szüksége volt erre? — Hogyne. Egy hét alatt két-három kilót kellett lefogy­nom. Sikerült.-—Mi a kedvenc étele? —A gyengém az evés. Min­denfélét szeretek, az olasztól a kínai ételekig. A töltött ká­posztát is. Egyébként csak szárnyast és halat eszem. Al­koholt, kávét egy cseppet sem iszom, s nem cigarettázom. — Nagyon céltudatosnak látszik. — Különben nem boldogul­nék. — Használ kozmetikumo­kat? — Mostanában zsírmentes hidratáló krémet használok, s néha valamit a pattanások el­len. Mind Avon-termék. Ha­vonta egyszer elmegyek koz­metikushoz is.-— Ha kedvére teheti, ho­gyan öltözik? — Mindig az alkalomhoz illően. Otthon farmerben sze­retek lenni. — Használ melltartót? — Igen. Fölösleges dolgokról nincs kedvem beszélgetni, neki meg mennie kell a kvarclámpák közé. Megkérdezem még a mére­teit: 175 centiméter magasnak, 56 kilósnak mondja magát. Mellbősége 93, a dereka 60, a csípője 89 centiméter. Amikor először lépett a szalonba 57,5 kg-os volt, csípőjét 93, mellbősé­gét 95, derekát 65 centiméteresnek mérték. A szépségver­senyre készülőknek eláruljuk: felső combjának kerülete 53, felső karjáé 24, bokája pedig 22 centiméteres. Május 21-én eldőlt, hogy ki lett a világszépe. A hírügynök­ségek csak az első három nevét közölték, valamennyien dél­amerikaiak. Hajszálon múlhatott a dolog... Kiss A. János — Húszéves vagyok, Szentes­ről származunk, apuval és anyuval, valamint két öcsém­mel élek Balatonfüreden — mondta Zsanett, amikor még a mexikói Miss Universe ver­seny előtt, a felkészítés ideje alatt találkoztunk. — Két éve érettségiztem. Azóta elvégez­tem egy egyéves angol tanfo­lyamot, azóta is angolul és né­metül tanulok. Szeretnék vala­hol továbbtanulni, olyan he­lyen, ahol e nyelveket haszno­síthatom. — Füredi létére részt vett már Anna-bálon? — Tizenhat éves koromban el akartak vinni, de akkor még nagyon fiatalnak éreztem ma­gam ehhez. S a helyzet is csak most érett meg arra Magyaror­szágon, hogy tisztességesen megrendezzenek egy szépség- versenyt. — Aki ilyen versenyen elin­dul, bizonyára szépnek érzi magát. Önnek papírja is van róla. Szépségét hogyan éli meg: tolakodóak Önnel a fél fi­ák vagy éppenséggel nem mer­nek közeledni? — Ez nem a szépségen, ha­nem a belső dolgokon múlik. Sok nő — szépnek találva ma­gát — ennek megfelelően is viselkedik. Visszataszító. El is kerülik őket a férfiak. — Nem kérdezem, hogy szépnek tartja-e magát, végté­Ezt nem kell tanulni, jön magától is

Next

/
Oldalképek
Tartalom