Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
1993. június 8., kedd MEGYEIKÖRKÉP Az üveggyári iskola újított Távol a várostól és a szabadidő eltöltésének különböző lehetőségeitől színvonalasan sikerült megoldani az Orosházi IV. Számú Általános Iskolában a szabadidős tevékenységet. Tanulmányi és sportversenyeket szerveznek a tanulók részére, amelyek iránt nagy az érdeklődés. A változatos diákönkormányzati munka eddig megmaradt az iskola falain belül, emiatt nem ismerik munkájukat. A nyilvánosság elé történő kilépés érdekében június 10-én városi szintű vetélkedőt kívánnak rendezni az üveggyári iskolások. Tanítói lakás épül A battonyai szerb egyház a „zsuka” udvarán elkezdte egy összkomfortos (szoba-kony- hás-fürdőszobás) pedagógus szolgálati lakás kialakítását. — Új pedagógust várnak? — kérdeztük az iskola igazgatóját, Roczkó Krisztinát. — Igen, Kis-Jugoszláviából egy tanító nénit. — Miért az egyházközség gondoskodik lakásról, és nem az önkormányzat? — Négyen már önkormányzati tulajdonú lakásban lakunk. Nem lenne igazságos a többi iskolával szemben, ha most egy ötödiket kérnénk. Egyébként az egyházon kívül a szerb szövetség is részt vállal a költségekből, százezer forinttal járul hozzá a szolgálati lakás kialakításához. Szeptemberig Kontakt-szünet A megye középiskolásainak második évfolyamot megélt lapja, a Kontakt június 2-án jelent meg utoljára az 1992/93-as tanévben. A szokásos tudósítások, novellák mellett egy olyan horoszkóppal lepte meg olvasóit a diákújság legfrissebb száma, amely részletes jellemzést ad egy- egy állatövi jegy szülötteiről. A nyári szünetre elköszönő lap egy jó hírrel lepi meg a kispénzű diákokat: amíg sikerül pályázati vagy támogatói bevételekhez jutni, addig ingyenesen kapják meg az érdeklődők a nyolcoldalas kiadványt. A szeptember közepén megjelenő következő számot teljes terjedelemben a nyári élményeknek kívánják szentelni a szerkesztők, ezért kíváncsian várják a középiskolások beszámolóit a szünet eseményeiről. S hogy jól teljen a nyár, egy teljes oldalnyi viccek ajándékozza meg a szerkesztőség a nevetésre mindig könnyen kapható teenagereket. Ízelítőül átadunk egyet közülük olvasóinknak is: „Mi lesz a vakondból, ha babot eszik? — Ütve fúró!” Kovács Erzsébet felvétele Békés-Dánfokon készült Ifjú művészek Kötegyánban Tini-buli Mezólmvácsházán Hét végén gyermekrajz-kiállítást nyitottak a kötegyáni általános iskolában. A 17 kiállító tanuló az iskola képzőművészeti baráti körének tagja. A vegyes technikával készült csaknem 100 alkotás két hétig látható az intézmény falain. A kiállítás megnyitásának napján jelentették be, hogy a Gyermekrajzok Galériája című zán- kai pályázatra benyújtott pályamunkák közül a kötegyáni Bálint János 2. osztályos tanuló országos ezüstérmes lett. Mezőkovácsházán ez évben, a művelődési ház irányításával megrendezett gyermeknap egy szuperbuli volt — mondta az egyik kis nebuló a művelődési ház előcsarnokában. S hogy miért? Mert — mint többen csatlakoztak az állításhoz — .megszámlálhatatlan kört tett meg az óriáskerék és a „bolondkocsi”, valamint igazi majálisi volt egész nap a hangulat. Mint elmondták, a reggeli zenés torna után játékos sportversenyekre lehetett benevezni, volt kézműves játszóház, sokféle bemutató, gyermekdivat-show és kirakadóvásár. Csaknem egy évszázada ugyanabban az épületben A gyulai tébolydától az ideg-pszichiátriai központig Ha valaki mondjuk 200 évvel ezelőtt megbetegedett Békéscsabán vagy Gyulán, bizony meglehetősen messzire, Aradig kellett utaznia, hogy kórházi ellátásban részesüljön. Ugyanis csupán 1846-ban kezdte meg működését — húszesztendei készülődés után Gyulán — egy tízágyas „kórházi részleg”. S további csaknem harminc év kellett ahhoz, hogy mindez „Békés megye Magánkórházává” alakuljon. Innen viszont már csak egy lépés volt, hogy az intézmény egy négyszemélyes, úgynevezett tébolydával bővüljön. S hogy ennek miért van jelentősége? Nos a következő 115 esztendő alatt az ország második legnagyobb ideg-pszichiátriai központjává nőtte ki magát, s csaknem 600 ágyon kezelnek betegeket. Ez is oka volt, hogy a napokban két rangos rendezvénynek is otthont adott a Pándy Kálmán Megyei Kórház Gyulán. Először a Magyar Pszichiátriai Társaság gondozói szekciójának mintegy száz szakembere adott randevút egymásnak, majd mintegy 120 orvos, pszichológus vett részt az MPT Délkelet-magyarországi Tagozatának tudományos szakmai találkozóján. Az esemény egyik házigazdája dr. Vincze Gábor pszichiáter, a gyulai kórház osztály- vezető főorvosa volt, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az ülésen a társaság elnökévé választotta négy megye és a Szegedi Orvostudományi Egyetem szakembergárdája. A főorvost kértük arra, hogy összegezze a két nap tapasztalatait: — Békés megye szinte teljes ideg-pszichiátriai tevékenysége itt zajlik Gyulán, s mivel nagyok a tradíciók, szívesen jönnek a szakemberek a csaknem százéves épület falai közé tanácskozni. Persze hozzá kell tennem, az ódon épület a legkorszerűbb műszerekkel van felszerelve, s a legkorszerűbb kezelési módszerekkel dolgozhatunk. Az első napi eseményen a pszichiátriai gondozók helyzetét taglaltuk, a pánikbetegségről tanácskoztunk, míg a folytatásban többek között megismerkedhettek a résztvevők a gyermepszi- chiátriával, beszéltünk a szenvedélybetegek ellátásáról, korunk egyik nagy „betegsége”, a munkanélküliség is szóba került, legalábbis orvosi szemüvegen át, ugyanis dr. Tóth Éva, az orosházi ideggondozó főorvosasszonya Hangulatzavar a munka- nélküliek között címmel tartott előadást. S ahogyan ilyenkor illik: a résztvevők megismerkedtek kórházunkkal, a fekvő- és járóbetegosztályok munkájával. (jávor) Amennyire visszaemlékszem, ezt a kifejezést először meglehetősen elmarasztaló szövegkörnyezetben olvastam, valahogy úgy, hogy „egy úri gesztussal elkártyázta a fél falut”. Később azután megismerkedtem a nemes gesztus kifejezéssel, amely ma már sajnos kezd kimenni a divatból. Ilyen nemes gesztusnak minősült például a szegények számára adakozni, őket támogatni. Nos, ismét szép számmal vannak szegények, ezt a régi hagyományt fel lehet eleveníteni. Am én most mégsem erről ejtek pár szót, hanem mindennaposnak is mondható gesztusainkról. Azokról, amiket megteszünk, noha nem kellene, továbbá azokról, amiket nem teszünk meg, pedig jó lenne. Milyen jó lenne például, ha egy település vezetése legalább gesztusértékű jelzéssel megköszönné annak a zenetanárnak a tevékenységét, aki 35 éven keresztül tanította zongorázni a helybeliek több nemzedékét. Őszinte örömmel tudok számot adni jó példáról is, amikor például nagyobb gyerekek a produkciójuk jutalmául kapott játékokat neki adták a helybeli óvodásoknak. Az én számomra ez igazi nemes gesztus volt! Nyilván mindenki számo- latlanul tudná tovább sorolni a jó és rossz eseteket, bár én úgy tapasztalom, az utóbbiak sora hosszabb lenne. Ahogyan nehezedik életünk, úgy sokasodnak rossz gesztusaink. Türelmetlenek, ingerlékenyek vagyunk, hamarabb felcsattanunk, teszünk sértő gesztust, esetleg észre sem véve, hogy megbántottuk. Sok esetben ennek szenvedő alanyai gyermekeink, ami bizony nem válik dicsőségünkre. Lenne egy rendhagyó javaslatom. Tegyünk egy nemes gesztust azzal, hogy megértő türelemmel, szeretettel közelítünk mások felé! Gila Károly Gesztusok Olvasóink írják ............ .............-.i. = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang A csíksomlyói búcsújárásról A történelemhamisítás egyének, népek, népcsoportok értékeit már sokszor tiporta sárba. Még valahogyan megmagyarázható az ilyen áltudományosság, ha az tájékozatlanságból, a tények nem ismeréséből származik; de ha újra és újra azt a tudatosság, szándékosság teremti meg, akkor az minősíthetetlen rombolás, pusztítás. Mi, erdélyiek a történelemhamisítások utánozhatatlan magasságait értük és érjük meg sok vonatkozásban. Talán ezért is vagyunk érzékenyebbek, ha történelmi hűséget nélkülöző tényekről hallunk-olvasunk, amelyeknek nem titkolt szándékuk és eredményük a kiközösítés, a kizárólagosság hangoztatása, a másokat fölényeskedve lenézés, kirekesztés a közös értékekből. Ilyen dolgokkal találtam szembe magamat a Békés Megyei Hírlap május 22—23-ai összevont számában közölt, A búcsújárás története” című írást olvasva. Ez inkább kitalált meséje ilyen változatban a valóban csodálatos, nagy lelki értékeket adó csíksomlyói pünkösdi búcsúnak, nem pedig története. Az Erdélyi Unitárius Egyház, annak magyarországi testvéregyháza büszke a történelmére, amelynek legnagyobb közös kincse itt, a Kárpát-medencében az 1568-as tordai lelkiismereti és vallásszabadság törvényének kihirdetése, amelyhez hasonlót a világon csak sokkal később fogalmaztak meg és iktattak törvénybe. Ezt a tényt is már hallottam-olvastam eldatálva 1557-re, 1564-re, 1571-re vagy— horribile dictu — Bocskainak tulajdonítva, Kassára áthelyezve 1605-re! Ennyire azért mégsem lehet tájékozatlannak lenni. És itt van ez a cikk, amelyre hivatkoztam. Ezt még csak a Magyar Cserkész egyik számában megjelent búcsúmese múlja felül. Úgy tűnik, hogy nem hiába van szellemi életünk tele szennyirodalommal, a krimi műfaj hat áltörténészekre is. Erdélyben is megvan ez a hivatalos egyházi verzió, amit készséggel hirdetnek a papok, pedig történelmietlen és hamis adalékokkal van tele. Erdély egyik legnagyobb írója, Fodor Sándor, aki Csíksomlyó szülötte, hithű katolikus, „Tíz üveg borvíz” című művében elmondja, hogy őt is sokat foglalkoztatta a székely ség megosztását is mélyítő sztori hitelessége, eredete. Ezért Kolozsváron megkérte történész ismerőseit, barátait, hogy nézzenek utána a levéltárakban, ahol sokkal régebbi adatokat, dolgokat is hitelesenfel lehet lelni. Fodor Sándor boldogan mondja el, hogy a történészek semmiféle adatot nem találtak és nem tudnak arra vonatkozóan, hogy az említett cikkben előadott harcra sor került volna. Érdekes, hogy a Magyar Cserkész búcsúsztorijának írója és Góg Imre sem egységesen adják elő ez eseményt, ha volt ilyen és eseméitynek lehet nevezni. Góg Imre nem kellett volna más forráshoz forduljon, csak Ghymesi Forgách Ferenc királyi alkancellár, fölszentelt katolikus pap, címzetes váradi püspök, fejedelmi kancellár, történetíró feljegyzéseihez. Rettenetes dolgokat ír János Zsig- mond fejedelemről, de ő sem említi, hogy azon a „térítő" hadjáraton bármilyen csata lett volna! Török Tamás nemrégen elhalt író, rádiós dramaturg, „Erdélyi Mefisztó” című könyvében, feldolgozva Forgách adatait, így ír: „Erdélyben, Csíksom- lyóban a katolikus székelyek felvonultak, hogy vallásukat megvédjék, pedig nem is kellett mit védeni rajta. II. János serege élén szembement velük, aztán bántatlanul hagyta őket.” Aztán — lehet ezt nem sokan használják forrásul!—létezett egy Gianand- rea Gromo nevű olasz zsoldosvezér, pápai ügynök, emlék- és (föl)jelentésíró, aki János Zsigmond fejedelem udvarában is szent széki bizalmas emberként szolgált, és résztvevőként számol be arról a „térítő” hadjáratról, ő sem ír semmiféle csatáról, bandérium megsemmisítéséről. Hogy Góg Imrének mi a célja egy ilyen áltudományos ismertetéssel, azt csak sejteni lehet, de biztosan tudni nem. Egyébként a dátumot is elírja, mert Gromo jelentése alatt 1567. július 20. áll és a katolikus Forgách is 1567- re teszi, akkor ismerteti, jegyzi fel János Zsigmond székelyek elleni fordulását. De hallottam-olvastam én már 1557-re, 1559- re is datálva ezt az eseményt (?). Aztán sántít ó történelemtudás abban is, hogy János Zsigmond inkább udvari papja hatására tért át unitáriusnak, aki Dávid Ferenc volt, és nem 1566-ban, hanem 1568-ban, a híres tordai törvények meghozása után. Tehát 1566-ban csak Góg Imre történelemismeretei szerint mehetett unitáriussá téríteni Csík-Gyergyó és Kászon székelyeket. E tények felsorakoztatásával távol legyen egy kicsit is törpíteni a csíksomlyói búcsú nagyságát. Csak nehezen fogadható el egyetlen dolog: hogyan lehet és szabad egyik vallásos felfogást a másik lealacsonyítására felhasználni, méghozzá történelmietlen hantázásokkal? Valóban csak úgy lehet az egész székelység nagy, felemelő találkozójává tenni a csíksomlyói pünkösdi búcsút, ha minden szándékos mellébeszélés leomlik róla, mert az igazi vallásos hit forrása nem lehet úgy sem egy fantáziasztori, hanem csak az Isten. Góg Imrét tisztelettel kérem, hogy ne rombolja a közös történelmi értékeinket, bármilyen is legyen meggyőződése. Ha nem tudja elfogultság nélkül, hűségesen a történelmet jelenformáló és jövőt álmodó értékként bemutatni az egész népünk és a világ számára, akkor inkább nyergeljen át a sci-fi világába, ahol a fantáziát az Isten sem állíthatja meg száguldozásaiban. Balázsi László lelkész, Füzesgyarmat
