Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 107. szám

1993. május 10., hétfő HAZAI TÜKÖR feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kalotaszentkirályi életkép Privatizáció: MDF-ütközet a parlamentben Hazatértek a határon áttévedt csigaszedők A szerb hatóságok fogságában töltött tíz nap leteltével vasár­nap hazatért az a két férfi, aki még április 29-én, csigaszedés közben, az államhatárt átlépve szerb ellenőrzés alatt álló hor- vát területre tévedt. Mindket­tőjüket őrizetbe vették. Sze­mélyazonosságuk levélváltás útján történt tisztázása után, az udvari határátkelőhelyen ad­ták át a Pécsi Határőr Igazga­tóság képviselőinek a szerb hatóság emberei. A határsértő csigaszedők vasárnap haza is tértek családjukhoz. Indul a Tallér Befektetési Alap Hétfőtől jegyezhetők a zárt vé­gű Tallér Értékpapír Befekte­tési Alap befektetési jegyei. A befektetési alap jegyeit június 18-ig 100 takarékszövetkezet, az Agrobank, az IBUSZ Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank fiókjainál, valamint a megbízottal brókercégnél le­het jegyezni. A Tallér Alap nem csupán állampapírokba, hanem külön­böző értékpapírokba, többek közt részvényekbe, kötvények­be kívánja fektetni a jegyzés során összegyűlő vagyont. Hogy mibe érdemes befektete- ni, azt egy tanácsadó testület segít eldönteni az alapkezelő­nek, melynek tagjai: Frenkl Ró­bert, Kupa Mihály, Pulai Mik­lós. A hároméves futamidejű befektetési jegyek évente há­romszor fizetnek hozamot, elő­ször 1994. januárjában. A zárt­végű alap befektetési jegyeinek megvásárlására fordított összeg levonható az adóalapból. A 10 ezer forintos címletű befekteté- si jegyeket névértéken lehet je­gyezni. A jegyzés tervezett mi­nimális értéke 300 millió forint. Nemrég Erdélyben, a Kalota- patak és Sebes-Körös által ha­tárolt Kalotaszeg környékén jártam. Ez a tájegység szá­momra leginkább a hímzett blúzokat, térítőkét juttatja eszembe, amiket Kolozsvár felé menve lehetett vásárolni. Most először merészkedtem egy kicsit beljebb, a hegyek lábához, Kalotaszentkirályra. A kegyetlenül rossz utak mentén csodaszép tájakakat és nehéz sorsú embereket talál­tunk. Azon a vidéken soha nem volt könnyű az élet és most sem az. A földművelés­hez hiányoznak a használható gépek, a vetőmag, pedig vetni kell, mert ott rövídebb a te- nyészidő, mint mifelénk. A fa­lucska „bátor embere” a vál­lalkozó Csáki Attila volt, aki a beindulás minden nyűgjével küszködve most épp a malom működőképessé tételén mun­kálkodott. Tőle tudtam meg, hogy valamikor öt kis patakvíz hajtotta malom volt a faluban, de mára csak ez a villanyáram­mal működő, illetve most ép­pen nem működő maradt. A 1991 októbere óta a Budapesti Távtanulási Központ lehetősé­get biztosít a Hágeni Távegyete­men való tanuláshoz. 1993 szep­temberétől újabb lehetőség nyí­lik a magyar jelentkezők részé­re. A magyarországi érettségi bizonyítványt átértékelte a né­met szövetségi kultuszminisz­ter-konferencia. Ez azt jelenti, hogy aki Magyarországon jogo­sult felsőfokú tanulmányokra (felvették valamely felsőfokú intézménybe) automatikusan jogosult németországi egyete­malom is jól példázza a jelen­legi állapotot, hiszen eddig csak tűzoltómunkában javítot­tak rajta annyit, amennyi fel­tétlenül szükséges volt. S most is csak erre lesz mód. A falu­ban nincs munkalehetőség, az emberek az újból visszakapott egykori földjeiken gazdálkod­nak, ahogy tudnak. Az utcákon a leggyakoribb látvány a két bivaly által húzott szekér, mellyel a trágyát hordják ki a földekre, fát szállítanak vagy men vagy főiskolán tanulni. Ha valaki felvételi vizsgát tett, de csak 95 pontot ért el, és ezzel az eredménnyel nem vették fel, az is tanulhat a német egyeteme­ken. A távegyetemen a követ­kező tárgyakat lehet tanulni: közgazdaság-tudomány, mate­matika, informatika, elektro­technika — mint diplomát adó szakok, valamint neveléstudo­mány, politikatudomány, szo­ciológia, új német irodalom, történelem, filozófia, pszicho­lógia, mint magiszter végzettsé­épp a Kalota-patakból kiter­melt apró köveket hordják. Két idős néni, kapával a vállán ballag kifelé a faluból. Kapál­ni való ugyan még nincs, de a leesett sok eső miatt el kell vezetni a vizet a földről. A gyerekek, mint a világ bár­mely táján, élvezik a tavaszi szünetet, játszanak, kergetőz- nek. A magyar szavakat harap- nivalóan szépen mondják, ha­sonlóan a felnőttekhez. Gila Károly get adó szak. A beiratkozás 1993. május 15-étől július 15- éig a Budapesti Távtanulási Központban történik (1141 Bu­dapest, Villányi út 11—13. T.: 16-67-522). Akik a gimnázium­ban az utolsó három évben né­metül tanultak, azoknak német tudásukat nem kell igazolni. Akik másként tanultak németül, azok a távtanulási központban augusztus végén nyelvvizsgát tehetnek. Ez a nyelvvizsga (PNDS) bármely német egyete­men való tanulásra jogosít Hónapok óta bombázzák az Országgyűlésben Szabó Ta­mási, a privatizációért felelős tárca nélküli minisztert. Egy- egy konkrét eset (például a Bé­késcsabai Konzervgyár) rész­leteit bemutatva interpelláltak hozzá, s válaszait az utóbbi időben már rendre nem fogad­ta el a Ház. Legutóbb MDF-es frakció- társa, Körösi Imre „Személy szerint ki felel a nemzetrom­boló privatizációért?” címmel összefoglalóan fordult Szabó Tamáshoz. A kormányzati fe­lelősség alapján azt kérdezte, hogyan fordulhatott elő, hogy egész iparágakat piacostól ad­tunk el külföldi vevőknek óriá­si kedvezménnyel, a magyar vállalkozói réteg kizárásával. Példaként említette a növény­olaj-ipar, a cukoripar, a dohá­nyipar, a szeszipar, a papír­ipar, a közúti építő vállalatok értékesítésének bűnös voltát. De sokmilliárdos veszteség ér­te a magyar államot az Autó- ker idegen kézre juttatása, a baromfiipar átgondolatlan pri­vatizációja vagy az Apajpusz- tai Állami Gazdaság privatizá­ciónak csúfolt eladása miatt is. Körösi megítélése szerint a mezőgazdaság magánkézbe adása láthatóan koncepció nélkül zajlik, itt az állami gaz­daságok, az erdőgazdaságok, a gabonaipar, a tejipar, konzerv­ipar, baromfiipar vitatható pri­vatizációs elképzeléseire gon­dolt elsősorban. Szóbeszéd tárgya, mondta, hogy az álla­migazgatás korrupttá vált bi­zonyos területeken, és hiába üldözi a rendőrség a maga sze­rény eszközeivel a gazdasági bűncselekményeket, ha ez kormányzati szinten nem kap kellő támogatást. Ilyen körül­mények között félő, hogy a külföldi tőke és a magyar vál­lalkozók kivonulnak a privati­zációból, ami esetlegesen gaz­dasági és politikai káoszt fog eredményezni. Személy sze­rint ki felel a kialakult helyze­tért és a miniszter mit kíván tenni a jövőben a társadalmi feszültségeket okozó bajok el­kerülése érdekében? Szabó Tamás a leginkább piacbarát napilap elmúlt há­romévi címeiből összeollózott szlogengyűjteménynek és alapvető tévedések halmazá­nak minősítette az interpellá­ciót. Tagadta, hogy itt bárki bármit titkosítani akarna. Eb­ben a témakörben a miniszter szerint minden nyílt és törvé­nyes, minden egyedi bejelen­tést kivizsgálnak. A társadal­mi feszültségek nem azonosít­hatók a privatizációval. A ma­gyar vállalkozói réteg bevoná­sát szolgálja az Egzisztencia­hitel, a lízing, a részletfizetés. Tévedés a mezőgazdasági pri­vatizáció koncepciótlanságá­ról beszélni. Végül a miniszter javasolta Körösi Imrének, hogy tanulmányozza mélyeb­ben az egész folyamatot, mert csak így lehet arról véleményt formálni. Az interpelláló képviselő viszontválaszában úgy vélte, hogy nem kapott választ a kér­déseire. Egyes MDF-es képvi­selők ugyan 1 e-szemét alak- ozták Körösi Imrét, aki nem fogadta el a választ, de a T. Ház 58 százalékos többsége végül is szintén az elutasítás mellett döntött. Többekben felmerült a kérdés, hogy vajon hányszor kell leszavaznia a parlamentnek egy minisztert ahhoz, hogy az lemondjon? Simonify Ágnes Az utcákon a leggyakoribb látvány a két bivaly által húzott szekér Egyetemi diploma távoktatással Az újraegyesítés olyan volt, mint amikor két autó frontálisan ütközik Vendégségben a német nagykövetnél Alexander Arnot nagykövet Thomas Mann-i egyéniség: fi­nom, megnyerő modorú, akit nehezen lehetne megsérteni Vannak nagykövetek, akik úgy térnek haza diplomáciai küldetésükből, hogy alig is­merik őket abban az ország­ban, ahol szolgálatot teljesítet­tek. Dr. Alexander Arnot, a Német Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete nem tartozik közéjük. Minden, or­szága számára jelentős ren­dezvényen részt vesz, rend­szeresen találkozik a hazánk­ban élő német nemzetiséggel és kiegyensúlyozott kapcsola­tot igyekszik tartani a magyar- országi sajtóval. Ennek során nem tesz különbséget fővárosi és vidéki orgánumok között, sőt kiemelt figyelmet fordít a megyei szerkesztőségi műhe­lyekre. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy ta­valy nyilatkozatot adott több megyei lap munkatársának, a közelmúltban pedig a követ­ség Kelenhegyi úti rezidenciá­jára hívta beszélgetésre kilenc megyei lap főszerkesztőjét. Alexander Amotnak nem véletlenül van érzéke a sajtó- kapcsolatok ápolásához. Egy alföldi kolléga Thomas Mann- i egyéniségnek nevezte, talá­lóan, aki finom, megnyerő modorú, és akit épp oly nehéz lenne megsérteni, mint tőle sértést, vagy lebecsülő meg­jegyzés kapni. Á nagykövet magyar szó­használattal élve karrierdiplo­mata, vagyis kezdettől diplo­máciai területen dolgozik. Négy éve képviseli Németor­szágot Budapesten, tehát a leg­izgalmasabb időszakban került Magyarországra; a meghatározó politikai erőket még mint egykori ellenzéket ismeri. Az sem véletlen, hogy épp őt nevezték ki fővárosunk­ba nagykövetnek. Ezt megelő­zően Moszkvában volt helyet­tes követ, előtte pedig Bonn­ban a szovjet ügyek szakértő­je. Arra a munkára Moszkvá­ból hívták haza, ahol követségi tanácsosként dolgozott. Még korábban a német külügymi­nisztérium közép-európai re­ferense, a NATO katonapoliti­kai osztályának munkatársa volt. Ebből az időszakból egy kis intimitást is elárult. Mun­kájuk — amelyet a berlini vál­ság idején fejlesztettek ki — a krízisek menedzselésére irá­nyult, vagyis igyekeztek fel­készülni a várható konfliktu­sokra. Nem csak német ügyek­kel foglalkoztak, például Tito halálára is krízístervvel készültek. Akkor szerencsére feleslegesen, az élet azonban később őket igazolta: napja­inkban nagyon jól jönne a ju­goszláviai válság kezelésére egy időben készített, jól átgon­dolt krízisterv. Súlyos örökség De térjünk vissza Magyaror­szágra, amelyről Arnot nagy­követ szívesen beszélt. El­mondta: a vidéki városok igen kedvező benyomást tettek rá, s bár mi magyarok talán kevéssé érzékeljük, az ország moder­nizálódik és egyenletes fejlő­désnek indult. Ismert előtte, hogy vannak különbségek a keleti és a nyugati országré­szek között, és azzal is tisztá­ban van, hogy a főváros köz­pontosító akarata befolyásolja a többi várost, mégis az ország összességében igen aktív. Kézenfekvő volt a német párhuzam megvonása. A nagykövet emlékeztetett arra, hogy Németország a XX. szá­zadban politikai szempontból igen kritikus eleme volt Euró­pának. Az ismert okok miatt természetes, hogy nagyon fi­gyelték és figyelik ma is a lé­péseit. Németország sokáig ütközőzóna volt kelet és nyu­gat, a szocializmus és a nyuga­ti világ között. A feszültség ott nagyobb volt, mint a hasonló módon kettészakított Koreá­ban vagy Vietnamban, hiszen Németország területén néztek farkasszemet egymással a két világrendszer atomerőí. Ez persze már a múlté, de az örök­ség súlyos. A nagykövet el­mondta, hogy Németország a kettészakítása előtt homogén ország volt. Az egykori NDK- hoz tartozó Szászország pél­dául Európa igen fejlett gazda­sági régiói közé tartozott, a Ruhr-vidékkel azonos szinten állt. Ezért a két országrészt ért eltérő politikai és társadalmi hatások következménye jól ta­nulmányozható. Az újraegye­sítés Németországban a két rendszer összecsapásaként ment végbe, olyan hatással járt, mint amikor két autó fron­tálisan ütközik. Évente 140 milliárd márkát fektetnek be a volt NDK területére, s bár mindkét országrészben akar­ták az egyesülést, a következ­ménnyel nem számolt min­denki. Nem vágynak vezető szerepre Az újraegyesítést eufóriában élte át a nemzet, ma pedig már inkább a terhekről beszélnek. Kétségtelen, hogy a keleti területeken például 14 száza­lékos a munkanélküliség, de idővel a többségnek lesz mun­kája, s a munkanélküliség ará­nya mindössze 5 százalékra zsugorodik. Jelenleg persze nehéz elfogadtatni az embe­rekkel, hogy ez a mostani munkanélküliség nem a piac- gazdaság, hanem a tervgazda­ság „eredménye”. A megosz­tottság következményeinek felszámolása hosszú értelmi és menthális folyamat. Figye­lembe kell venni, hogy a volt NDK a nacionalizmusból köz­vetlenül a szovjet típusú kom­munizmusba került, vagyis 1933 és 1990 között folyama­tos elnyomás volt a szabad mozgás és a vélemény-nyilvá­nítás tekintetében. Az újraegyesítés nem rótt Európára újabb terhet, a követ­kezményekkel Németország maga fog megbirkózni. Lélek­számút tekintve az ország Eu­rópa második legnépesebb ál­lama, gazdaságilag pedig az USA után a világon a második legerősebb. Ennek ellenére nincs állandó helyük az ENSZ Biztonsági Tanácsában: Németországban hiányoz­nak a nagyhatalmi elemek: nincsenek nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereik. Gyártá­sukról és alkalmazásukról szerződésben mondtak le, még 1954-ben. „A fegyver nálunk senkinek sem hiányzik” — fo­galmazta meg szemléletesen Amot nagykövet, majd arról beszélt, hogy nem kívánnak a világban vezető szerepet ját­szani. Vannak országok, ame­lyek úgy gondolják, hogy ne­kik kell betartatni az emberi jogokat, s a világ csendőre sze­repére vállalkoznak. A néme­teknek nincsenek ilyen ambí­cióik! Ok egységes, cselekvő- képes kontinenst akarnak. Olyan Európát, ahol a nemze­tek közötti rivalizálást az együttműködés váltja fel, s ahol kiegyeznek egymással a kis és a nagy nemzetek. Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom