Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-06 / 80. szám
GAZDASÁG 1993. április 6., kedd Új barázdát szánt az eke... ...Csanádapáca határában is fotó: lehoczky péter Mit mond a jog? Az iparűzési adóról A helyi adókról szóló törvény ez évi módosítása az alapelvek, a törvény keretjellegének, rendszerének változatlan megtartása mellett a jogszabály jövőbeni alkalmazhatóságát kívánja javítani, és növelni a helyi adók gazdasági szerepét. Meghatározta a törvény a több önkormányzati illetékességi területén iparűzési tevékenységet végző vállalkozó esetében, az adóalap önkormányzatok közötti megosztásának módját. Erről adjuk közre a legfontosabbakat a Házi jogtanácsadó segítségével. Csökkenő alap, növekvő' plafon Az iparűzési adó alapja lényegesen módosult. A számviteli törvényben meghatározott nettó árbevételt (pénzforgalmi bevételt) ugyanis növelni kell a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, és csökkenteni az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével. A nettó árbevétel fogalmát a törvény az értelmező rendelkezések között, egyes adóalanyokra (például pénzintézeteknél, biztosítóknál, költség- vetési szerveknél, ügyvédi irodáknál stb.) külön értelmezi. Miután ez az adóalap-módosítás jelentős adóalap-csökkentéssel jár, ezért 3 ezrelékről 8 ezrelékre módosult az adó legmagasabb mértéke. A vállalkozóknak és az adóhatóságoknak is komoly problémát jelentett a nettó árbevétel telephelyek, illetve önkormányzatok közötti megosztása. A törvénymódosítás ezt elkerülendő előírta, hogy ha a vállalkozó az iparűzési tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végzi, és az adó alapja az egyes illetékességi területeken elkülönítetten nem áll rendelkezésre, akkor azt — a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően — a vállalkozónak meg kell osztania. Több helyen — megosztVa A megosztás szabályait a törvény melléklete tartalmazza. E szerint: — a megosztás elvét, pontos menetét, az adóelőleg és az adó összegét a vállalkozónak ellenőrizhető módon, írásban rögzíteni kell; — a vállalkozási tevékenység végzésének helyei között megosztott nettó árbevételnek a tevékenység végzésével arányosnak kell lennie (termelési érték, forgalom, létszám vagy bér); — a vállalkozási tevékenység végzésének helyeire osztott nettó árbevétel összegeinek meg kell egyeznie a vállalkozó teljes nettó árbevételének összegével; — az adóelőleg számításánál ugyanazt a megosztási elvet kell alkalmazni, mint az adó számításánál; — ugyanazon adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni. Az adó készpénzben történő megfizetésének lehetősége bővült, ugyanis az ideiglenes (alkalmi jellegű) iparűzési tevékenység esetén a működés időtartama szerint járó adó készpénzben is megfizethető, a törvényben egyébként már korábban meghatározott pénzkezelési szabályok megtartásával. Változtak az adóelőleg-fizetés egyes rendelkezései is. (MTI-Press) Új kötvény - zártkörben Összesen 300 millió forint névértékben zártkörű kötvényt bocsátott ki a Nemzeti Lóverseny Kft. — tájékoztatták az újságírókat a cég, valamint az értékesítést szervező Talentum Rt. és Kulturvest Kft. képviselői hétfőn. A kötvények futamideje három év, kamatozásuk pedig a következőképpen alakul: jövő év március végén 22 százalékos, 1995. március végén 20 százalékos kamatot, 1996. március 31-én pedig 18 százalékos kamatot fizetnek a papírokra. A sajtótájékoztatón kiderült: a kötvénykibocsátásra azért került sor, hogy valamelyest rendezzék a Nemzeti Lóverseny Kft. pénzügyi helyzetét, illetve elkezdjék azokat a fejlesztéseket, amelyek a nemzeti lóversenysport megújulását segítik. A Nemzeti Lóverseny Kft. — melynek többségi tulajdonosa mintegy 92 százalékos részesedéssel a Szerencsejáték Rt. — az elmúlt két évet veszteséggel zárta. A cég bruttó bevételei egy év alatt — 1991-ről 1992-re — 220 millió forinttal csökkentek. A Nemzeti Lóverseny I£ft. jelenlegi alaptőkéje csaknem 1 milliárd 300 millió forint. A Szerencsejáték Rt.-n kívül a Bábolna Rt. és a Mezőhegye- si Állami Gazdaság, valamint az Orosházi Új Elet Szövetkezet a tulajdonosok. A cég erre az évre nullszaldós mérleget tervez. A Nemzeti Lóverseny Kft. tervei között szerepel, hogy a lóversenyekre történő fogadásokat a jövőben az egész országra kiterjeszti. Első lépésként még az év végéig mintegy 20 budapesti Totó-Lottó fogadóirodát alakítanak át úgy, hogy ott is lehessen majd a lóversenyekre fogadásokat kötni. A kötvényeket zárt körben értékesítették és az értékpapírokat bankok, biztosítók, illetve brókercégek vásárolták meg első körben. A legjelentősebb jegyzések 50, illetve 30 millió forint körül alakultak. 2. Kik a decentralizált privatizáció szereplői? A decentralizált privatizáció főszereplői a vállalatok, a szakértők és — idővel a tényleges privatizáció, vagyis az értékesítés során — a befektetőik). Főszereplő az Állami Vagyonügynökség is, de az egyes konkrét ügyletek lebonyolításába nem avatkozik bele. Lényegében a háttérből irányít azzal, hogy az általa megszabott keretek között jöhetnek csak létre a megállapodások. A vállalatok és a szakértők közötti koordinációs szerepet a PRI-MAN privatizációt menedzselő kft. tölti be. Ezt a társaságot az Állami Vagyonügynökség 1991 októberében hozta létre, kifejezetten ennek a feladatnak az ellátására. Teljes egészében állami tulajdonban van. A PRI-MAN Kft. kapcsolatban áll a programban érintett vállalatokkal, azok vezetőivel, érdekvédelmi szervezetével és munka- vállalóival, a szakértőkkel és a befektetőkkel. Tájékoztatja őket az összes szükséges tudnivalóról, nyilvántartja a fejleményeket és ellenőrzi is, hogy az ügyletek valóban az Állami Vagyonügynökség által megszabott módon zajlanak-e. Az első decentralizált privatizációs programot annak idején a 300-asok klubjaként is emlegették. Azért, mert a kiválasztott vállalatok (az 1989- es mérleg adatai alapján) legfeljebb 300 millió forintnyi saját vagyonnal rendelkezhettek, a foglalkoztatott dolgozók száma is legfeljebb 300 lehet, ezenkívül forgalmuk sem léphette túl a 300 millió forintot. Először 343 vállalatot soroltak ebbe a körbe, de mivel a szabályok lehetőséget adtak a cégeknek, hogy önként kérjék felvételüket az önprivatizációs cégek sorába, a 300-asok klubja hamar 400 fölé emelkedett. Végül is az első ütemben, amely ténylegesen 1992 szeptemberében indult, 433 vállalat kapott lehetőséget arra, hogy saját elképzeléseit is érvényesíthesse a privatizációs folyamatban. Hiszen ez a modell lehetővé teszi, hogy a vállalat maga döntse el, melyik tanácsadó céget szerződteti szakértőként azon cégek közül, amelyeket a vagyonügynökség kiválasztott a pályázatára jelentkezők közül. Módja van arra is, hogy a szakértővel együttműködve befolyásolja az eseményeket, hogy a privatizációnak azt a módját válasszák, amelyik a legkedvezőbb lehet a cég jövője szempontjából. Az első program megindítása előtt a vagyonügynökség pályázatot írt ki. Akkor 84 szakértő céget választott ki tanácsadónak az első ütemben. Ezek a szakértők voltak hivatva mindazt a funkciót betölteni, amelyet a vagyonügynökség rájuk ruházott. Később mind a szakértők, mind a decentralizált privatizációban részt vevő vállalatok száma bővült. A második ütemben további 277 cég kapcsolódott be, a szakértők száma 132-re emelkedett es jelentősen megnőtt a programban részt vevő vállalatok értéke is. Módjával és csak engedéllyel! A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság területén az utóbbi időben egyre gyakrabban történnek engedély nélküli fakivágások. —Az esetek dönlő többségében az elkövetők saját használatra, főleg tüzelésre tulajdonítják el a fát— mondja úr. Baráth Mihály főhadnagy, a bűnügyi osztály vezetője. — Az új tulajdonosok pedig gyakran azért vágnak ki fákat, hogy könnyebben meg tudják közelíteni a földjüket. Az engedély nélküli fakivágás törvénybe ütköző cselekedet. A birtokbaadáskor felhívták és felhívják az érintettek figyelmét arra, hogy a fasorok és erdősávok nem tartoznak alcímért földterülethez. Sajnos jelenleg több ilyen ügyben folytatunk eljárást. — Valójában kiknek a tulajdonában vannak az útmenti fák és erdősávok? — Lehetnek önkormányzati, szövetkezeti, erdőgazdasági vagy állami tulajdonban. A kivágásuk mindig csak a tulajdonos hozzájárulásával történhet. Bár — figyelembe véve a környezet- védelmi szempontokat is — nagyon meg kellene fontolni minden egyes fa kivágását — jegyezte meg Baráth főhadTulajdonosváltás tőkeemeléssel Egyes lapok beszámoltak arról, hogy amerikai, angol és francia bankprivatizációs szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy hasznos tudnivalókkal lássák el magyar kollégáikat. Botos Katalint, az Állami Bankfelügyelet elnökét arról faggattuk: mi a véleménye a bankok privatizálásáról? Egyáltalán, mi teszi szükségessé? — A pénzintézeti törvény, amely szerint az államnak 1997. január 1 -je után legfeljebb 25 százaléknyi közvetlen és közvetett tulajdoni részesedése lehet egy pénzintézetben — eltekintve a törvény szerinti kivételektől. 1995. janár 1- jétől szavazati jogát legfeljebb 25 százalékos határig gyakorolhatja még akkor is, ha ténylegesen ennél nagyobb a tulajdoni részesedése. — Ez még nem indok arra, hogy a bankokat külföldi befektetőknek kelljen eladni... — Ez igaz. A privatizációs listán szereplő négy nagybank tőkeellátottsága azonban nem kielégítő. A privatizációnak mindenképpen tőkeemeléssel kell megvalósulnia. Ehhez viszont belföldi forrás nem áll rendelkezésre. — Hogyan érvényesül az állam szabályozó szerepe a magánbankok esetében? — A bankok esetében világosan meg kell különböztetni az államot, mint tulajdonost és mint szabályozót. A privatizáció következtében az államnak mint tulajdonosnak a szerepe csökkenni fog, szabályozó szerepét azonban nem érinti a változás. A pénzintézeti törvény minden bankra hatályos, függetlenül attól, hogy az állami tulajdonú vagy tisztán magánbank. Az állami ráhatás tehát nem szűnik meg, de közvetlen szerepe megváltozik. — A bankok privatizálása nem vonja maga után a csődveszély fokozódását? — Ha azt vesszük alapul, hogy például az Ybl Bank problémáinak jelentős része abból fakad, hogy a menedzsment és a tulajdonosok közötti „sajátos” kapcsolat eredményeként a tulajdonosok nagy összegű hiteleket kaptak, és ha azt feltételezzük, hogy ez törvényszerű jelenség a magánbankokban, akkor a csődveszély elvileg fokozódhatna. Ám ez a magatartás egyrészt nem jelenik meg törvényszerűen a magánbankokban, másrészt a hasonló eseteket kizárandó, javasoljuk a pénzintézeti törvény módosítását, az úgynevezett elsődleges védelmi vonalak — belső ellenőrzés, könyvvizsgálók — szerepének és felelősségének erősítését. A privatizáció és a csődveszély fokozódása között nincs közvetlen összefüggés. — Nem gondoltak arra, hogy esetleg létre kellene hozni a bankokért felelősséget vállaló biztosítót? — Hagyományos biztosító létrehozása nem jöhet számításba, ám a biztonságra valóban szükség van, hiszen a bank más pénzével gazdálkodik. Ennélfogva legfontosabb tőkéje az iránta megnyilvánuló bizalom. Ezt viszont csak megfelelő biztonsággal lehet megteremteni és megtartani. Abban az esetben, ha a bank jól méri fel a kockázatait, jól minősíti az ügyfeleit és létrehozza a megfelelő tartalékokat, akkor az intézményt nem érheti különösebb baj: ügyfeleinek csődje miatt a bank nem kerül kivédhetetlen helyzetbe. — A kockázati tartalékok megvédik a betéteseket? — A tartalékok rendszere nem zárja ki maradéktalanul, hogy egy bank csődbe menjen. Ám a bankrendszer egészébe vetett bizalom megőrzése érdekében a betétesek pénzének visszafizetését még ilyen esetekben is biztosítani kell. Ezt szolgálja jelenleg a takarékbetétek mögött álló garancia, s ezt fogja szolgálni a rövidesen létrejövő Országos Betétbiztosítási Alap is. A vonatkozó tövénytervezet szerint a kisbetétek visszafizetését 1 millió forintig ez az alap fogja fedezni. Az 1 millió forint bankonként és betétesekként értendő. B. Szabó László (FEB)
