Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
1993. április 28., szerda BOTRÁNYKÖVEK Gondok a szemétszállításban Ugyan művészet megtalálni a korábban Kállai, ma Mázán László úti Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalatot, de mint kiderült, a panaszosok elég gyakran látogatják. Még emlékszik mindenki arra a tavaly júliusi képviselő-testületi határozatra, amely kimondja: a város egész területét kötelezően bekapcsolják a szemétszállításba. A határozat, illetve inkább annak hiányzó végrehajtási utasítása, no meg egy szerencsétlenül megfogalmazott levél volt az oka, hogy a város lakóinak körében hatalmas felzúdulást váltott ki a kötelező szemétszállítási díj igénybevétele, ami ráadásul 100 százalékos drágulásként jelentkezett a háztartásokban. A jónépet az sem vigasztalta, hogy a díj reálisnak tekinthető az országos 1200 forint/lakás éves átlagdíjhoz viszonyítva. Szóval van a rendelet, s vannak, akik nem tartják be, és van a vállalatként működő feladatvégrehajtó, amely a fizetési fegyelem lazasága miatt komoly, másfél milliós kintlévőséggel küszködik. A város az átálláskor ötmilliót költött a teljeskörú szemétszállításhoz szükséges edényzetre, és plusz nyolcmilliót a szállítógépek beszerzésére. A városgazdálkodás 23 milliót költött a szemétszállításra, ezzel szemben csak 20,5 milliót számlázhatott. A többit az adatgyűjtés és a számítógépes rendszer kialakítása emésztette fel. És lássanak csodát, mire is jó a 26 400 lakás felmérése. Kiderült, hogy a megyeszékhelyen 1500 lakás áll üresen! Na és az állampolgári fegyelemről. Furcsa, de vannak utcák, a Szarvasi út, Orosházi út, területek, mint Gerla, Mezőme- gyer, ahol igen laza a fizetési fegyelem. Sokan azzal védekeznek, hogy elégetik, elássák a szemetet, nincs szükségük e szolgáltatásra. Valószínű nem jókedvükből mondják, hanem azért, mert a havi száz forintot is meg kell nézniük, hova teszik. De a rendelet, rendelet. Aztán, hogy még cifrább legyen a dolog, ez évtől hat százalék áfát is fizetni kell a díjon felül, amit ha a lakos nem fizet, az államnak akkor is át kell utalja a városgazdálkodási vállalat. Ördögi kör ez. Márpedig egy vállalat, ha nonprofit jellegű is, nem halmozhatja az adósságát, tehát kénytelen lesz a notórius nem fizetőket beperelni fizetési kötelezettségük elmaradása miatt. Márpedig azt is jó tudni, hogy annál drágább a szemétszállítás, minél fegyelmezetlenebbek vagyunk. A konténerek, kukák mellé kirakott dobozok — főleg a vállalkozók, kisbolttulajdonosok a ludasok ebben —, zsákok, törmelékek, növényi nyesedékek drágítják a heti kétszeri szállítás díját, mert ezekért külön, másjellegű kocsikkal kell kivonulni. Azt kevesen tudják, hogy minden lakos egy hónapban 1 köbméter szemetet vihet ki ingyen a városi szeméttelepre. Van, aki ezt túl is teljesíti, de a többség nem is hallott róla. Szóval továbbra sincs minden rendben a csabai szemétfronton, pedig igazán nem mindegy, milyen környezetben élünk. A lakosság jelentős része elfogadja, sőt igényli is a tiszta várost, és tenni, áldozni is hajlandó érte. Jó lenne, ha ezt a kisebbség is belátná, amely még mindig berzenkedik az önkormányzat döntése ellen, s nem hajlandó átvenni a kukákat. B.S.E. Gyula elfeledett díszpolgára Szerencsés az a város, mely világszerte elismert embert tudhat szülöttének. Még akkor is, ha „hozományként” jutott hozzá. Az akkor még önálló Gyulaváriból indult Bay Zoltán—s ez természetes — a napokban úgy térhetett meg szülőfalujának temetőjébe, hogy egyben Gyulán talált békességet. Elismeréssel szólhatunk a város magatartásáról: édesszülőként vállalta fiának a nagy fizikust. S méltó módon meg is emlékezett róla. Ám mintha — miként ifjúkori botlásokról szokás — minden megszólaló mélyen hallgatott volna valamiről. Mégpedig arról, hogy aváros 1988-ban „Gyula Városért” kitüntetést adományozott Bay Zoltánnak, mi több, egy jó évre rá -— az akkoriban nyiladozó pártzsengék egyetértésével — a jelenkori Gyula első díszpolgára lett. Agg korára tekintettel nem vállalkozhatott a Washingtonból ide vezető utazásra, ezért a magyar külügyi szervek lakóhelyén nyújtották át mindkét elismerést. Ha igaz, a város kulcsát is rendelkezésére bocsátották. Akkor hát mire volt jó ez a szégyenlős hallgatás? Arról nincs tudomásunk, hogy bárki is visszavonta volna tőle a díszpolgári címet. Abban pedig hadd kételkedjünk, hogy az illetékesek megfeledkeztek volna a város egyik díszpolgáráról — 3-4 év múltán. Pungor Ernő tárca nélküli miniszter itt a városban mondotta a megemlékezés napján: „Ha valaki nem becsüli múltját, nincs jövője sem.” S bármilyen ideológiai vagy hatalmi nézőpontból vizsgáljuk (közel)múltunkát, alighanem meg kell becsülnünk az akkori tanács- testületnek a városlakók meggyőződését kifejező döntését, mellyel megköszönték Bay Zoltán Gyulának tett szolgálatait. S ahogy a városháza irattári anyagai bizonyítják, Bay Zoltán örömmel és meghatottan fogadta el a kitüntetéseket, így a díszpolgári címet is. Elterjedt a városban, hogy a Bay-emlékoszlopot a lebontott szovjet hősi emlékmű talapzatából faragták. Valójában — úgy tudjuk — a művelődési ház mellől eltávolított, a szabadságot szimbolizáló nőalak „heverőjét” használták fel erre a célra. Nincsen ebben semmi: a köveknek is megvan a maguk sorsa. S a helyzet megértéséhez szükséges értelem, emberi tisztesség és tolerancia éppen Bay Zoltánnál mutatkozik me g legvilágosabban. E kő tehát új helyén még nagy szolgálatot tehet a jövőnek. A kérdés csak az, hogy méltó-e Bay Zoltán szelleméhez, ha az megemlékezésre, méltatásra átadandó emlékműhöz ugyan felhasználjuk egy gyűlöletesnek talált korszak (építő)kövét, ám bármilyen megfontolásból elhallgatjuk: Bay Zoltán nagysága már évekkel ezelőtt eltörpítette az ideológiai megfontolásokat. Ha most valaki azt találná gondolni, hogy e szomorú jelenség felvillantásával csorba eshet Bay Zoltán emlékezetének csak kozmikus fogalmakkal érzékeltethető értékein, csalódást kell okoznom: Bay Zoltánhoz méltó emberi kiállás az is, ha a városlakók elvárják, hogy a nevükben megszólalók tekintsék őket annak, amik: tudattal és öntudattal rendelkező polgároknak. Kezdem érteni Simonyi Imrét, hogy miért öltött fehér kesztyűt, amikor átvette Gyula város díszpolgári címét... , Kiss A. Janos A szabadság börtönében Kizárt, hogy a rab csak bezárt... — Na ne vacakoljon! Én nem hallottam erről a törvényről, de vicc! Méghogy a börtöntöltelékek úgy járjanak- keljenek, mintha semmit el nem követtek volna? — Borbíró Ferencet alaposan sikerült felpaprikáznom, így jártam Kutrucz Borbálával is. — Ne haragudjon, de inkább arra figyelne oda a tisztelt törvényhozó testület, hogy valahogy szigorítsa a börtönéletet. Mert azzal, hogy elengedik a gyeplőt, véleményem szerint még inkább vérszemet kapnak a bűnözők. Persze nem azokra gondolok, akik vétlenül közúti balesetet okoztak... Katona Kálmánnak más a véleménye: — Én azt hiszem, ha Nyugaton bevált ez a módszer, akkor nálunk is kifejti a hatását. Humánusnak tartom, s hiszem azt, hogy a családokat jobban összetartja ez az intézkedés... Akik hosszú éveket töltenek börtönben, eltávolodnak a családjuktól, a szabad élettől... — Hogy miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy az 1979-ben hozott végrehajtási szabályokat 1993. április 15- vel jelentősen módosították. Erről kérdeztem a fentiekben az utca emberének véleményét, s a módosításokról beszélgetünk dr. Huszágh Józseffel, a gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet parancsnokával. — Huszágh úr! Körülbelül tizenöt véleményt hallgattam meg az ügyben. Mindegyiket nem írhattam le. De többségében nem értenek egyet azzal, hogy a rablók, gyilkosok úgy járhatnak ki-be a börtönökben, mintha szanatóriumban élnének... — Az új törvény valóban sok lehetőséget biztosít arra, hogy humánusabbak legyünk a büntetésüket börtönben töltőkkel. Szeretnénk a szabad életbe való beilleszkedésüket hatékonyabban segíteni. Azonban nem rablók és gyilkosok járhatnak a jogszabály keretein belül ki, hanem enyhébb súlyú bűncselekményt elkövetők. — De hát miért kell pátyol- gatnunk például egy anyagyilkost? — Szabályok vannak arra, hogy kiket részesíthetünk a törvény adta lehetőségben... Hadd soroljam a legfontosabbakat. A börtön parancsnoka például jutalomként engedélyezheti, hogy havonta négy alkalommal 24 és 48 óra időtartamra kimenjen az, akit a nevelő és a munkáltató javasol. — Tehát — ha jól értem — én mint börtönlakó nem mehetek oda Önhöz, hogy szeretnék kimenni, hogy meglátogassam a barátomat, barátnőmet, ha a nevelőm vagy a munkaadóm rá nem adja az áldását? — Ebben az esetben nem... De lehetséges kimenő alanyi jogon. Ha valaki a börtönben eltöltött már hat hónapot, fogházban hármat, az intézet, az elítélt vagy a védője a büntetésvégrehajtási bírótól kérheti, hogy a „jól viselkedő” börtönlakó az enyhébb végrehajtási szabályokat kapja. Ennek keretében kimehet. — Ugye jól tudom, hogy a gyulai börtön volt az országban az első és egyetlen, ahonnan az elítéltek kijárhattak dolgozni? —így igaz és nem is rosszak az ez irányú tapasztalataink. — Ha valaki emberölés miatt tölti a büntetését, az is kaphat eltávozást? —Ha megfelel a szabályoknak, amelyet házirendben a kimenővel kapcsolatban megszabtunk, akkor igen. —Ez nem valami megnyugtató. Emlékezzen csak a szegedi ügyre, ahol kiengedtek egy gyilkost, aki a kimenő alatt ismét ölt. — Akire hivatkozik, pár hónap múlva egyébként is szabadult volna. Nem lehet belelátni az emberekbe. A konok, megrögzött bűnözők természetesen nem kapnak kimenőt. — Ha mégis történik a börtönfalakon kívül valami „zűr", felel-e érte a börtönparancsnok? — Természetesen a parancsnokok nem tudják garantálni, hogy az elítéltek nem követnek el ismételt bűncselekményeket kintlétük alatt. De az a tapasztalat, hogy ha kimehetnek, beleilleszkednek a való életbe, kevésbé sérülékenyek, mint akkor, ha elzárjuk őket a külvilágtól. — De hiszen a börtönökben hallgathatnak rádiót, nézhetnek televíziót, egyáltalán nincsenek elzárva a külvilágtól. — Szűrten kapják onnan az információkat. Egyébként tény, hogy azok, akik hosszú éveket töltenek börtönben, eltávolodnak a családjuktól, a szabad élettől. A mostani lehetőség szerint sűrűbben találkozhatnak egymással, családösszetartó ez az intézkedés. Érzelmileg feltöltődhetnek, érezhetik, hogy szüksége van rájuk a családjuknak. A saját bőrükön érzik a változásokat, ismerik meg a lehetőségeiket. — Visszatérek egy korábbi gondolatomhoz. Önök voltak az elsők az országban, akik kiengedték dolgozni az elítélteket. Köztudott, hogy a munkanélküliek száma hetente ezrekkel szaporodik. Hogyan csapódik le itt, Önöknél ez a súlyos gond? — Tisztelem a gyulai polgármestert, mert maximálisan segít ennek a gondnak a megoldásában. Tudok olyan polgármesterről, aki viszont kijelentette, hogy addig nem ad munkát az elítélteknek, amíg a „civileket” el nem tudja helyezni. —Ön szerint nincs igaza? — Nézze, ha nem látják el önmagukat azzal, hogy dolgoznak, akkor ez a feladat az államra, pontosabban ránk, adófizetőkre hárul. Döntse el, hogy melyik a jobb? Ha van munkájuk, a munkabérükből az esetlegesen munkanélküli hozzátartozójuknak is tudnak segíteni. Az az elvem, hogy az elítélt termelje meg legalább annak egy részét, amennyibe az ellátása kerül. Ugye azzal egyetért, nem mindegy, hogy milyen a szomszédom, aki éppen a börtönből szabadult? Van-e munkája, vagy esetleg arra kell számítanom, hogy meglop, mert éhezik. Ezért is kellene a társadalmi szervezeteknek, a karitatív társaságoknak jobban odafigyelni azokra, akik kikerülnek a börtönökből. —Igen, igaza van. De azokra is jobban oda kellene figyelni, akik nem a börtönből jöttek, de azért munkánélküliek. Csak hogy ennek a gondnak a megoldása nem az Ön feladata. Hányán vannak jelenleg a gyulai büntetésvégrehajtási intézetben, s közülük hányán dolgoznak? — Jelenleg 157-en, s ebből húsznak van munkája. — Lehet az elítélteket közhasznú munkárafogni? — Hogyne. S azt hiszem az lenne a jó arány, ha a fele munkát a kintiek, a másik felét az elítéltek végezhetnék el. így mindenki jól jár, s senki sem tiltakozhatna. Béla Vali — niú£ujl MSZOSZ majálisra hívjuk, várjuk a békéscsabai sportcsarnokhoz! 10.00 Nyulam-Bulam együttes 10.50 Május elsejei köszöntő 11.00 Szulák Andrea 11.20 MEDOSZ Telekgerendást Szlovák Pávakör 12.15 Aerobik 12.30 Varga Miklós 13.20 Jazzbalett 13.40 Fórum a társadalombiztosítási választásokról 14.00 Pierott együttes 14.30 Vasutas Fúvószenekar 15.00 Rőzsetűz együttes, Békés 16.00 Manhattan a :•za&i'zcKMi-zet MSŰÍQ&ŰL (Békés. JHetiljei DCéjfusisjeléle. r()álasml, lioíjii (/önthess! '93. május 21. Bútorvásár Az újkígyósi „RÓNA” bútorboltban a tavaszi vásár utolsó hetében is gazdag választékkal várjuk kedves vásárlóinkat. Konyhabútorok 10% kedvezménnyel. Az Alföldi Bútorgyár termékeire 20% engedmény, továbbá 10—30% kedvezmény. Megvásárolhatók: konyhabútorok, szekrénysorok, ülőgarnitúrák, kiegészítő elemek, franciaágyak. Nyitva tartás: mindennap 8—17 óráig, szombaton 8—12 óráig. Telefon: 356-202. ..Kígyós” Kft.
