Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
TÉNYKÉPEK 1993. április 28., szerda Ami igaz, az igaz — mondták a falukutatóknak az emberek annak idején, amikor megismerték a közösségfejlesztőit munkáit Magyarbánhegyesról Nyugat-Európában a közösségfejlesztők — főfoglalkozásúak és önkéntesek — kiépült hálózatokban végzik munkájukat művelődési, egyházi és szociális szervezetekkel együttműködve. 1989 óta Magyarországon is létezik a Közösségfejlesztők Egyesülete; megyénkben 1992-ben alakult önálló szervezet. Nem minden előzmény nélkül, hiszen alapító tagjai korábban is valamilyen módon, elsősorban szakmájuk révén élesztgették településükön a közéletet. A megyei egyesületet létrehozók 1990-től végezték a Békés Megyei Művelődési Központ szakkurzusát, melynek végén vizsgatanulmányt készítettek. Tényeket feltáró munkájuk a személyes tapasztalatokon túl helybeli riportokra, dokumentumokra épült. Az alábbiakban két dolgozatból válogattunk szemelvényeket, mindkettőt Magyarbánhe- gyesen írták. Azon a településen, ahol megyénk közösségfejlesztői gyakorlatukat végezték. Visszavonuló faluszépítok Magyarbánhegyesen 2740-en élnek, valamikor többen laktak itt. A munkalehetőség mindig kevés volt, szinte csak a téesz biztosított megélhetést. A fiatalok megunva az ingázást, elköltöztek a faluból. A számok is mutatják: a 2740 lakosból ezren nyugdíjasok. A rendszerváltás előtt a művelődési házban különböző kiscsoportok működtek, és az MSZMP létezett. Az emberek nemigen törődtek egymással. Egy baráti kör arra gondolt, kellene olyan szervezet, amely az egész faluért tesz,^ és aminek bárki tagja lehet. így alakult meg 1990-ben a faluszépítő egyesület. Tagjainak sorában minden réteg képviseltette magát. A program igen széles körű volt, a parkok rendbetételétől a falucímer felkutatásáig, falugyűlés szervezéséig terjedt. A helyi közélet megpezsdítésére eszköznek az újságot, a kalendáriumot, a népfőiskolát tekintették. A lap 1991-ben meg is jelent, 300 példányban. Társadalmi szerkesztő bizottság szerkeszti, főszerkesztője ugyancsak társadalmi munkában látja el feladatát. Hivatott lett volna arra, hogy az információközvetítésen túl a településről való együttgondolkodást terjessze. Az emberek azonban nem éltek eléggé a lehetőséggel, de a pártok, az önkormányzat sem. Bizonyára az is közrejátszott ebben, hogy az újság havonta jelenik meg, így nem lehet elég friss. A közösségfejlesztők falukutató tábora megerősítette azt az egyesület által fontosnak tartott tényt, hogy igen sok helytörténeti dokumentum, hagyományt őrző érték van a településen. Ezek összegyűjtése, publikálása hasznos a következő generációk számára, ugyanakkor a faluhoz való kötődést, az egymás felé fordulást erősíti. A Magyarbánhe- gyesi kalendárium 1992. augusztus 20-ai megjelenését elég jól fogadták a helybeliek. Azok is, akik nem vettek részt a munkában. A folytatásra azonban nincs kilátás. A népfőiskola iránt teljes érdektelenség mutatkozott, noha különféle témájú előadásokat szerveztek. Pedig itt mindenki tájékozódhatott volna a társadalom, a közélet kérdéseiben. Az önkormányzat számon tartja a faluszépítő egyesületet, minden testületi ülésre meghívja. Olyan feladatokat vállalt át az egyesület, mint a falugyűlés, az ünnepségek megszervezése, holott ezek az önkormányzat kötelességei. Az anyagi támogatás évi 5000 forint. Az egyesületnek a kisgazdapárthoz, az SZDSZ-hez, az MSZP-hez fűződő kapcsolata változatos, sorrendben: sértődött, rendezett, ellenséges. A faluszépítő egyesület fő célja, a folyamatosan működő közösségek létrejötte nem valósult meg. Magát a szervezetet is szinte két-három ember mozgatja. Az eredeti programot azóta módosították, arra gondolva: talán nem előnyös, ha mindig, mindenhol ott vannak a faluszépítok... Sehova nem léptek be A rendszerváltás előtti pártszerveződések időszakában a vidék lakossága a termőföldek birtoklásáért sorakozott fel A Magyarbánhegyesról Nagybánhegyes felé vezető úton láttuk ezt a mindenféle szempontból szabálytalan szeméttelepet. A látvány ronda, a papírt viszi a szél, a bűz elviselhetetlen alapvetően két táborra szakadva. Magyarbánhegyesen is a kisgazdákhoz tömörültek azok, akik vissza akarták kapni elvett tulajdonukat. Az SZDSZ helyi szervezetébe vállalkozók, kereskedők, egy- egy értelmiségi lépett be. Az MSZP a téesz-átszervezéssel egyfajta zárt privatizációban gondolkodott. Ez utóbbi párt sok vitát vált ki a mai napig. Faluhelyen legerősebben a té- eszhez kötődik, annak vezetői, tagjai léptek be. A magyarbánhegyesi három párt igazából két politikai erőt jelent. Nem szerveződött a lakosság háromnegyede, köztük liberális gondolkodók sem. így mégiscsak három politikai erő létezik. Ez a tény érdekesen befolyásolta a hely- hatósági választást. Az országgyűlési képviselő-választásról a kisgazdapárt került ki győztesen. A helyhatósági választás azonban más eredményt hozott: a képviselő-testületbe 60 százalékban független, 40 százalékban MSZP-erők jutottak. A fordulat okát a következőképpen látják a településen. A szocialisták kihasználták, hogy a té- esz-tagság egzisztenciálisan kötődik munkahelyéhez. Terjesztették a cseléddé válás, a kulákvilág, a téesz-nyugdíja- sok körében nyugdíjuk elvesztésének hírét. A kisgazdákat nem kötötte össze munkahely, politikumot csak pártgyűlésen tudtak teremteni. Családi vállalkozásnak tekintették a té- esz-vezetést, kifogásolták az irányítók nagy jövedelmét, hatalomféltést emlegettek. Valószínűleg a lejáratósdi miatt fordultak a választók a független képviselők felé. Noha a kisgazdák között voltak, akik hirdették, nem cél a téeszek radikális felszámolása, az MSZP-ben is, hogy kellenek a reformok. Kár, hogy az egyeztetés a község békéjének érdekében elmaradt. Pedig egyre többen gondolkodtak úgy a faluban, valósuljanak meg a pártok által képviselt érdekek. Aki a téeszben akar maradni, maradhasson, aki önállóan készül gazdálkodni, az rendelkezhessen tulajdon felett. A független képviselők többségi bekerülése a képviselő-testületbe zavart okozott a szocialista körben. Féltek attól, hogy a község értelmisége felszabadul hibernált állapotából és közéleti szereplést vállal. Ezt kivédendő, az önkormányzati társadalmi posztokon — saját értelmiségi tagjaikat háttérbe szorítva, illetve fedezve — kontraszelekciós ékeket alkalmaztak. Nem kvalifikált erőket mozgósítottak. A testületi ülések az MSZP befolyását tükrözik, meghatározva a községpolitikát. Elkezdődött a közügyek erjedése. Tart a különböző érdekek egymás alá helyezése, másokéinak semmibe vétele. A valós problémák megoldása helyett az igénytelenség lett uralkodó. Az értelmiség visszahúzódik, közéleti szereplést alig vállal. A közösségek, az egyének ötleteiket megtartják. Az önkormányzati üléseket a szélmalomharc jellemzi. Már két független képviselő vált ki a testületből. Az önkormányzati testület kilenctagú, öt független és négy MSZP-s képviselővel indult. Egy hónapon belül képviselői lemondás miatt az arány az MSZP javára fordult. E párt tagjainak 95 százaléka a helyi téeszben dolgozik. A három független képviselő közül kettő önkormányzati dolgozó, egy pedig a téesz tagja. A volt tanácselnökből lett a polgár- mester. Közéleti közöny A képviselőnő lemondott, mert: „Állandó ellenzékként szerepeltem a testületi üléseken, de nem ez a szereposztás késztetett arra, hogy két év után visszaadjam mandátumomat. Először is azért határoztam így, mert nagyon egyedül éreztem magam. Nem tudtam mögöttem választóimat. A falu lakói bizonyos közönnyel figyelik az önkormányzat munkáját. A sarkon, a piacon, a boltban egymás között még ki-kimondják véleményüket egy-egy döntéssel kapcsolatLegfontosabbnak a munkahelyteremtést tartottam, de a testület az útépítés mellett döntött. Két év alatt erre 15 millió forintot fordított. Fontos az útépítés, csak a sorrenden vitatkozom. Szerettem volna, ha részt veszünk pályázatokon, hogy növeljük költségvetésünket. Nem tudtam elérni, pedig ez járható út. Példa rá a környéken Medgyes- egyháza és Almáskamarás.” Van-e a közönyre ellenszer? A lemondott képviselőnő, közösségfejlesztő véleménye: „Egy ember nem képes egyedül, társak nélkül harcolni a közösség érdekében. Ez csapatmunka, ahol mindenkinek van feladata. Ha más nem, a megfelelő időben és helyen a véleménynyilvánítás. Mióta nem vagyok tagja a testületnek, egyre többen mondják, jó volt az elképzelésem, és sajnálják, hogy nem tudtam megvalósítani...” A másik közösségfejlesztő így látja a jövőt: „A szocialisták mögött álló téesz mellett az átalakulás folyamatában egyre több réteg kerül előtérbe, így előbb-utóbb kiegyensúlyozottabb lesz a politikai kontroll. Várható a gazdakörök megjelenése, melyekbe a mezőgazdasági vállalkozók tömörülnek. Feltehetően a kereskedők is alkotnak majd érdekvédelmi, szakmai közösséget. Működnek egyesületek, klubok: például a nyugdíjasok, faluszépítok, nagycsaláA falu parkjain meglátszik, nem gondozzák. Az elmúlt rendszerben lejáratódott a társadalmi munka, s hogy tisztelete visszaálljon, azért a mai vezetés sem tesz. À központi parkban kidöntve és ottfelejtve láttuk a sarlókalapácsos emlékművet. Még nagyobb baj, hogy mellette óriási gödör tátong ban, de a testületi üléseken nem vesznek részt. Igaz, az időpont sem megfelelő, délután 2-kor kezdődnek. Kétszer sikerült délután öt órától tartani, de utána a képviselők visszaállították az eredeti kezdetet. A képviselők, a hivatal felkészültsége miatt többször órákig vitatkoztunk feleslegesen. Első pillanattól negatív véleményem volt a költségvetés felhasználásáról. Például: a tönkrement Bartöv, illetve a téesz átalakulása miatt igen sok a munkanélküli a faluban. dosok. Sok apró közösséget fog össze a művelődési központ is. Egyre nagyobb az igény a környezetvédelem, a kulturált falukép kialakítása iránt. Az 1994-es választásokon már sokkal színesebb lesz az érdekpaletta, így a pártoknak is egyre több réteget kell megnyerniük, hogy képviselőiket bejuttassák az önkormányzatba. Ha így lesz, egyre több polgár vállal közéleti szereplést és a közösségfejlesztőknek is bőven lesz feladatuk.” Bíró Ilona és Farkas László tanulmányai alapján az oldalt összeállította Szőke Margit. Fotó: Kovács Erzsébet
