Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
HÚSVÉT 1993. április 10-12., szombat-hétfő' ^ Hagyományok virágvasárnaptól fehérvasárnapig Asztaldísz hímes tojással és tavaszi csokorral FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER vedjen, amiért elárulta, kiszolgáltatta. A magyarok és a magyarsággal együtt élő délszlávok körében egyaránt elterjedt az a szokás, hogy nagycsütörtök este vagy nagypéntek hajnalán a falvak és mezővárosok népe a közeli folyóban mosakodott. Ez a rituális mosakodás mindig teljes csöndben, szó nélkül történt. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt ideje. Az iskolák évszázadokon át rendszeresen mutattak be nagypénteki misztériumjátékokat, amelyeket a környék összesereglett népe is megtekintett. A csonkamise után a legtöbb templomban rendeztek passiójátékokat. Nagypéntek éjjelén jámbor asszonyok virrasztot- tak a templomban felállított szent sír körül. A békési Gerendás határában van egy Alberthegy néven emlegetett homokhalom templomrommal és felszínre kerülő sok embercsonttal. A helyi hagyomány szerint a templomot a törökök éppen nagypénteken Urfölmutatás- kor lőtték össze. A pap és a ministráns gyerekek ott maradtak a romok alatt. Még most is minden nagypénteken megjelenik a pap és áldást ad a csontokra. Ez addig lesz így, amíg a törökök újra föl nem építik a templomot. A nagyszombat leglátványosabb vallásos szertartása a feltámadási körmenet. A középkorban húsvét hajnalán tartották, és ősi soron kapcsolatba hozható a húsvéti határjárás szokásával. Az újkorban az egyház előrehozta nagyszombat estéjére. Nagyszombat estéjén véget ér a negyvennapos böjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok, legalábbis az utóbbi évszázadban, ünnepélyesen elfogyasztották a húsvéti vacsorát, amely főtt sonkából, főtt tojásból és kenyér helyett sütött, fonott kalácsból állt. A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka különleges népi ájtatossága volt a jéA húsvét Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának emlékünnepe. A magyar húsvét szó kiválóan utal az ünnep egyik nagyon lényeges mozzanatára, a 40 napos böjt végére. A szó elemzésének tanulsága szerint a húsvét az a nap, amikor a nagyböjt lezárul és az emberek húst ehetnek, régiesen szólva: húst vehetnek magukhoz. A nagyböjt virágvasámaptól húsvé- tig terjedő utolsó hetét évszázadok óta nagyhétnek nevezi a magyar nép. Jellemző nagyheti munka a nagy krumplik reményében végzett krumplivetés. A nagyhét a természet újjászületésének időszaka, következésképp az emberi környezet megújulására és tisztiutoljára a templomok harangjai és csengői. Utána elhallgattak nagyszobat estéjéig. A harang szavára Magyar- bánhegyes faluban ilyenkor a házbeliek közül kiszalad valaki a kertbe, földet kap a kezébe és szétszórja. Mint mondják, így majd sok kapor lesz. A szokás eredeti célzata: a fagy, dermedtség kiűzése a földből. Ugyancsak magyarbánhegye- si regula, hogy a harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ezzel csak a megváltó szenvedését növelné. Liturgikus eredetű, de mágikus gonoszűzéssel is összefonódó szokás a pilátusverés, pilátuségetés. Sokféle változata fordult elő a Kárpát-mezuskeresés, istenkeresés. Palóc falvakban nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekezett a falu apraja-nagyja. Előimádkozó vezetésével körmenetben énekelve végigjárták a falubeli és a határbeli kereszteket. A legtávolabbi keresztnél előzőleg valaki elrejtette a feltámadt Krisztus szobrát. Az éjszakai körmenet résztvevői megtalálták és valóságos diadalmenetben vitték vissza a templomba. Magyarbánhegyesen a harang hallatára kinyitják a ház ablakait, hogy beszálljon rajtuk az áldás. Az a szokás is élt itt, hogy a gazdasszony összefutkosta az egész házat, kezében kulcsokkal, kolom- pokkal, hogy elűzze mindazt, ami a családnak ártalmára lehet. A húsvéthétfő régies neve vízbevető hétfő. Ez az elnevezés a húsvéti locsolkodásra utal, amely közismert, máig élő, általánosan elterjedt szokás a Kárpát-medencében. Baráth János Feltámadási oltárdísz a békéscsabai katolikus templomban A hagyományőrző húsvéti locsolás tására is ragyogó alkalom. Általános szokás volt a nagyheti megkövetés. A gyónni indulók megkövették haragosaikat és családtagjaikat. Bocsánatukat kérték esetleges vétkeikért. A nagycsütörtöki, régiesebben a zöldcsütörtöki nagymise glóriájára szólaltak meg dencében. Csanádapácán nagycsütörtökön délután a pap annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megüti könyvével az oltár lépcsőjét. A nép erre botokkal esik neki a padoknak, és egy kis ideig üti őket, azért, hogy ilyenkor Pilátus is szenran hivatalosak voltak a gyerekek keresztszülei is. Az ebéd végeztével gondosan összegyűjtötték a maradékokat és morzsákat, ezek ugyanis tűzbe dobva megóvták a házat a villámcsapástól. A sonkák csontját a szőlőtőkék közé tűzték, a tojáshéjat pedig a káposztáskertbe szórták. A szentelt ételeknek még a maradékát is tisztelték. Délután hozzáfogtak a tojáRégi húsvéti népszokások Erdélyben sok festéséhez, írásához. Ez minden esetben a lányok dolga volt. E műveletet már négy-öt éves korukban elsajátították, így biztos kézzel, boszorkányos ügyességgel írták a már megfőtt tojásokra a mintákat. Elétfőn kora reggel aztán megjelentek a locsolók, ki szappannal szagosított vízzel, ki kölnivel és elkezdődött a locsolás. A régi, kútnál vödörrel történő öntözés, a negyvenes évekre teljesen kiment a divatból. A locsolókat tojással, kaláccsal és borral kínálták. Jellemző volt a vegyes lakosságú vidékekre — s talán ma is az —, hogy a románság éppúgy készült a magyarok húsvétjára, mint a sajátjára és ez érvényes volt fordítva is. Csupán a templomi szertartások időpontjai különböztek, így e tájak lányai kétszer fogadhattak locsolókat. Egyszer a magyar, majd a román húsvét alkalmával. Soha e kettősségből semmiféle bonyodalom nem származott e két, különböző nyelvet beszélő nép között. Szász András A megszentelendő ételeket — tojást, kalácsot, sonkát, sót — a kosárban az oltár mellé tették tán megkezdődtek az ünnepi előkészületek. Folyt a sütésfőzés és ebből egyformán kivette részét a ház valamennyi tagja. Elképzelhetetlen volt a húsvét fonott kalács nélkül. Ennek elkészítése mindig a rangidős menyecske dolga volt. O gyúrta, dagasztotta, fonta, sütötte e jellegzetes eledelt, amelynek finom illata az egész házat betöltötte. Estére elkészültek az étkek és ekkor a család megpihenhetett. Éjfélben megkondultak a harangok, elmúlt a gyász és megkezdődött a Feltámadás. Ezen az istentiszteleten részt vett szinte valamennyi korosztály. Általában itt beszélték meg a fiatalok a húsvéthétfői locsolási programot, állították össze a sorrendet. Húsvét egyik legszebb eseménye az ételszentelés volt. Gyönyörűen hímzett, cifra, kendőkkel letakart kosarakkal érkeztek az emberek a reggeli misére. Kosaraikat — melyben kalács, sonka, kolbász, tojás és torma volt — szép sorjában az áldoztatórács elé rakták. Megáldásukra mindig a mise végeztével került sor. A húsvét délelőtt általában az ünnepi ebéd elkészítésével és a festésre szánt tojások kiválogatásával telt el. Délben aztán együtt ült az ünnepi asztalhoz a család, amelyhez gyakMint mindenütt, húsvét nagyhete a tavaszi nagytakarítás ideje volt Erdélyben is. Nagycsütörtök estére kellett elkészülni vele, s ekkorra már minden, önmagára csak valamennyit is adó család otthona ragyogott a tisztaságtól. Nagypénteken — tekintettel a gyászra — némák maradtak a harangok, helyettük a tornyokban felállított hatalmas kerepelők szólították ájtatos- ságra a híveket. Étkezni csupán háromszor lehetett, s mindössze csak egyszer jóllakni. Nagyszombat reggelén azKalotaszegi népviseletben indulnak a lányok Kőrösfőn a húsvéti istentiszteletre
