Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
1993. április 10-12., szombat-hétfő HÚSVÉT iÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Húsvét-történet a két világvallás legnagyobb ünnepén Egybecseng a hitélet tudósainak véleménye: a húsvét a zsidó vallásnak és az egyetemes kereszténységnek egyaránt legnagyobb ünnepe. Mindkét világvallás azt tartja ugyanis, hogy ez a nap Isten fiainak a szolgaságból az új életre, a szabadságra való kimenekítésének, s újjászületésének ünnepe. Míg azonban a zsidó hívóit az egyiptomi szolgaságból történt szabadulásra emlékeznek, a keresztények a bűn, a sátán rabságából való szabadulás emlékét állítják az ünnep középpontjába. A kovásztalan kenyér ünnepe A zsidó peszáh (az „elkerülés” ünnepe) onnan kapta nevét, hogy midőn — a mózesi könyvek elbeszélése szerint — Isten angyala elpusztította a népet szolgaságban tartó egyiptomiak elsőszülötteit, Izrael fiainak házait elkerülte a pusztító harag. Nevezik a kovásztalaltatik, hogy az egyiptomi szolgaságban sínylődött Izrael fiait csak azért engedte szabadon a fáraó, mert Isten 10 csapást mért rá — s ezek közül éppen a tizedik, az elsőszülöttek elpusztítása volt a legsúlyosabb. A zsidók — vacsorájuk elfogyasztása után — útra készen várták a fáraó engedélyét. A széderen azért kerül bárány az asztalra, mert őseik is meghittebb zsidó családi ünnepnek, amelyen lehetőleg a família egymástól távol élő tagjai is egybegyűlnek. Krisztus feltámadásának köszöntése A keresztény húsvét Krisztus feltámadását köszönti. Maga az ünnep nyolc napig tart — közvetlen előzménye pedig a nagyhét, amely az ünnep előtti virágvasárnapon kezdődik, s kiemelkedő része a három szent nap: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. A nagyhéten Jézus szenvedéstörténetére, a passióra emlékezik a keresztény világ. A virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe, egyben szenvedésének kezdete. Szamárháton, tanítványaival érkezett a peszáh-ünnepre, s a tömeg ruháit terítette lábai elé, pálmaágat lengetve, messiásként üdvözölték. A katolikus liturgia körmenettel emAndrea del Castagno: Az utolsó vacsora lékezik erre: a pap pálmát (nálunk barkát) szentel, amit a szertartás részvevői kezükben tartanak. Nagy csütörtökön valamennyi keresztény egyház az utolsó vacsorára emlékezik, amit Jézus apostolai társaságában költött el, s amelyet követően mint áldozati bárány, önként kiszolgáltatta magát ellenségeinek. Az evangéliumok tanulsága szerint Jézus az utolsó vacsora során, az összetartozás jeleként megmosta tanítványainak lábát. A szokás e napra időzítve fennmaradt: egyházi és világi elöljárók hasonlóképp tesznek alárendeltjeikkel, sőt jámbor családoknál az édesanya felnőtt gyermekei lábát is megmossa. Az e naphoz kötődő szenvedéstörténet emlékére ekkor már nem kondítják meg a harangokat, hanem rendszerint kereplőkkel hívják a falu leg- fiatalabbjai imádkozni a híveket. A gonoszűzés ősi módja vált a kerepléssel — vagy ahogy több helyütt nevezik, korpitálással — a keresztény liturgia részévé. A harangok Rómába mentek —- mondják ilyenkor, utalva az ősi keresztény legendára. Nagypéntek Jézus kereszten, az emberek bűneiért elszenvedett halálának, nagyszombat sírban nyugvásának napja. Ennek estéjén kezdődik húsvét — tűzszenteléssel és a húsvéti gyertyáknak a kivilá- gítatlan templomba vitelével. Mindezt követi azután az Al- lelújás mise és a feltámadási körmenet — az ujjongó öröm jegyében. Húsvét napjának kijelöléséről a nicesi zsinat döntött 325-ben. Határozata szerint a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő vasárnalan kenyér ünnepének is, mert a nyolc (illetve Izraelben hét) napig tartó ünnepen csak maceszt szabad fogyasztani. Az ünnep kezdetekor (erev peszáh=peszáh előestéje) költik el a széder-nek nevezett lakomát, amelynek meghatározott rendje (széder^rend) van. A jelenlévők közül a legfiatalabb fiú megkérdezi az ünnep értelmét — mire a családfő, azaz a legidősebb férfi ismerteti a szabadulás történetét. Az ismertetésben bennfogazt ettek; az öldöklő angyal épp azért kerülte el házaikat, mert a bárány vérével bekenték ajtófélfáikat. A kovásztalan kenyér szintén ott van az asztalon, mert a rabságból szabadunknak annak idején indulásra készen nem volt idejük kenyeret keleszteni. Elmaradhatatlan tartozéka a széder-lakomának a keserű saláta is, amely a hajdani szolgasor szenvedéseinek emlékét idézi. Sok egyéb szertartás is része még a vacsorának, a legUgolino Lorenzetti: Golgota pon kell megünnepelni. A zsinathatározatot az egész keresztény világ elfogadta ugyan, manapság mégsem esik egybe a nyugati és a keleti kereszténység húsvétja. A keleti egyház ugyanis a Kr. e. 44-ben bevezetett julián-naptárhoz, a nyugati kereszténység az 1582-ben bevezetett gregorián-naptárhoz alkalmazkodik. Az előbbi szerint a napéjegyenlőség március 21-e, utóbbi szerint április 3-a. Az utolsó lépések Jeruzsálem, Via Dolorosa mindegyiknél megáll rövid időre. Az első stációnál, ahol Pilátus kimondta a halálos ítéletet; a másodiknál, ahol Krisztus vállára vette a keresztet, ma az Ecce Homo-ív alatt haladhatnak át a zarándokok. Ebbe — a hagyomány szerint — azt a követ is beépítették, amelyen Jézus végighallgatta a római helytartó szavait, s az rámutatott: „íme, az ember!” A negyediknél találkozott anyjával, a hatodiknál Veronikával, aki egy arcképfestőhöz indult, hogy magát örökíttesse meg kendőjén, de átnyújtotta azt az Úrnak, a keresztvivő izzadságának törlésére. A kendőn Jézus arcvonásai örökí- tődtek meg... Megint egy biblikus színhely, annyi hasonló jeruzsálemi emlék közül, ahol történelmi események és legendák kapcsolódnak össze az idő mély kútjában. De hamarosan a jelenbe zökkent visz- sza a kendőárusok siserehada, amelytől szinte lépni sem lehet. A hetedik stációnál esett el a Megváltó másodszor a kereszttel, a nyolcadiknál szólt a siratóasszonyokhoz, az utolsónál teljesedett be a vég. A Jeruzsálemben és a kör- , nyékén lakóknak ma is gyakran megvan a maguk kereszt- útja. Temetnek izraelieket, akik szélsőségesek vak merényleteinek estek áldozatul; temetnek arabokat, akik véletlenül és vétlenül vesztették életüket a sortiizek következtében. Az ünnepek, a karácsony és a húsvét is a megkülönböztetett katonai készültség időszakát jelentik a Szentföldön. A nemzetközi politika kemény realitásai mindenkit megérintenek, az ott élőket és a turistákat, az ájtatoskodókat és a kíváncsiakat. Az alig nyolcszáz méter hosszú útszakaszon ma már zsibong az élet, nem hiába tartozik az arabok lakta jeruzsálemi óváros bazámegyedéhez. A kávézók előtt ráérős, kockás fejfedőt viselő férfiak szívják a nargile, a vízipipa hideg füstjét, emléktárgyárusok hívogatják a turistákat. A kikövezett emelkedő azonban nem egy a sok közül. Ez a ViaCrucis, a Kereszt Útja, a Via Dolorosa, a Fájdalomé. Minden pénteken — hisz ’ ezen a napon halt meg Jézus — ferencesrendi szerzetesek gyászprocessziója kaptat fölfelé, egészen a Szent Sír Templomáig. Jeruzsálemben, amelyet a három nagy világvallás is szent helyének tekint (a város neve héberül a Békét, arabul a Szentséget idézi), mindez hozzátartozik a hétköznapokhoz. Hiába próbálna valaki áj- tatosságba merülni a sírkő előtt, amelyet Máté evangéliuma szerint lepecsételtek ugyan az őrizők, de az Úr angyala földrengésszerű robajjal el- hengergetett, hogy a sírban fekvő a mennyekbe szállhasson. Kígyózik a sor, a sírt mindenki érinteni szeretné. A rózsafüzért leginkább akkor áldják már meg, ha a za- r á n d o k diszkJan Gossaert: Levétel a Keresztről ten lerója adományát; de hát az is a mai jeruzsálemi csodák közé tartozik, hogy a Siratófalnak önálló telefaxszáma is van, ha valaki nem tudjam „kvitlit”, a kívánságát rejtő papírdarabkát a hajdani Nagytemplom falának hasadékába helyezni. Az A1 Aksza mecset előtt mohamedán vallási rendőrség vigyáz arra, hogy mindenki lefizesse a belépődíjat. A ferencesek nagypénteki lye. Amikor végigjárják a stációkat, kevesen gondolnak arra, hogy a XV. században egy, a Szentföldre zarándokolt brit nemes úrban vetődött fel először a stációkra bontás gondolata és eleinte öt-hét-tizenkét, sőt húsz stációt is kijelöltek. Később Leonardo ferencesrendi hitszónok, Szent Lénárt nevéhez fűződik a tizennégy állomás megjelölése. A nagypénteki vonulás Krisztus mennybemenetele menetének évről évre különösen sok részvevője és nézője van. Ilyenkor a világ minden tájáról érkeznek a hívők és sokan jönnek át az észak-izraeli Galileából, főként Názáret környékéről, ahol százezer keresztény vallású palesztin él. A hajdani Golgotha felé haladnak: az árám szó koponyát jelent, s a domb formájára utal; latin fordításban lett Locus Calvariae, a Kálvária HeA húsvéti mellékletet Muzslai Katalin szerkesztette
