Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
tßEKES MEGYEI HÍRLAP HÚSVÉT 1993. április 10-12., szombat-hétfő Újra Magyarországon a Golgota 1994: Munkácsy-emlékház megnyitása Békéscsabán Az 1994-es év egyik legnagyobb kulturális eseményének ígérkezik a Munkácsy-évfor- duló. Az ünnepségsorozat már az idén megkezdődik: áprilismájusban Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, ősztől pedig a debreceni Déri Múzeumban mutatják be Munkácsy hatalmas festményét, a Golgotát. Munkácsy Mihály (1844— 1900) müncheni, düsseldorfi tanulmányai után 1871-ben költözött Párizsba. 1878-ban nagy sikert ért el a Miltonnal (európai körút után aranyérmet kapott a párizsi világkiállításon), s ez is ösztönözte a művelődéstörténeti képek festésére. Menedzsere, Kari Se- delmeyer műkereskedő a saját kezdeményezésének, érdemének tartotta a Krisztus téma ajánlását, valójában a kérdés sokkal összetettebb. Munkácsy Mihály nászútja során, 1874-ben látta Tintoretto Krisztus képeit a velencei Scu- ola di san Rocco-ban. Olvasta Ernest Renan Jézus élete című könyvét, amely nagyszerű, áldozatkész emberként mutatta be Krisztust, a galileai ács fiát. Gustave Doré is hatott Mun- kácsyra, aki 1864-ben készítette bibliai illusztrációit, s majd a ’70-es évek elején Párizsban és Londonban mutatta be Pilátus feleségének álma, Krisztus elhagyja a Praetériu- mot, Ecce homo, Mennybemenetel című vásznait. 1879/80 telén fogott bele az első képbe, amelynek Krisztus Pilátus előtt címet adott. Másfél év alatt harminc vázlatot és öt kompozíciós tanulmányt készített, s a megfeszített napok után 1881 húsvétján mutatta be Sedelmeyer palotájában a 405x650 cm-es méretű festményt, amelynek Párizs csodájára járt. Munkácsynak úgy sikerült megoldani a feladatot, olyan magasztosnak, hitében erős egyéniségnek ábrázolta Krisztust, hogy az egyház is elfogadta, Renan is elismerte. A festményt Sedelmeyer európai diadalútra indította: különleges vasúti kocsi vitte városról városra előbb a kontinensen, majd Angliában. Közben Munkácsy dolgozott a második képen, amelynek eredeti címe Consummatum est! (Elvégeztetett!) volt, később kapta a Golgota vagy Krisztus a Kálvárián címet. Tizenöt tanulmány után hozzákezdett 1883 őszén a nagy kép kivitelezéséhez. Modelljeit rajzolta, fotóztatta, egyszer magát köttette fel a keresztre, hogy érezze és jobban ki tudja fejezni a fizikai szenvedést. 1884 hús- vétjára készen állt a 460x712 cm-es kép (Munkácsy eddigi legnagyobb méretű műve), s a szigetvilágról visszahozott Krisztus Pilátus előtt-el együtt kiállították Sedelmeyer palotájában, külön e célra épített pavilonban. A siker akkora volt, hogy még Maupassant is megemlékezett róla a Bel ami (A szépfiú) című regényében. Az első képet 1882-ben, a másodikat 1884-ben mutatták be Budapesten. Munkácsy ekkor kapta meg az egyesített székesfőváros első díszpolgári oklevelét, majd több magyar város következett az ünneplésben. A két hatalmas festményt bemutatták Amerikában is, az elsőt Munkácsy is elkísérte 1886 novemberében. Úgy fogadták és ünnepelték, mint annak idején Kossuth Lajost. Többen is pályáztak a kép megvételére. A győztes John Wanamaker lett, aki 120 000 és 100 000 dollárért vette meg a két festményt. Jenkinstown- beli vidéki házában tartotta azokat, 1911-től pedig Philadelphiában, a nyolcemeletes, ötezer embert foglalkoztató Wanamaker store különtermében. Később örökösei népszerűsítették a két festményt és minden böjti, húsvéti szezonban a hallban függesztették fel e passióképeket. 1894-ben azzal az ötlettel kereste őt fel Kádár Gábor grafikus, könyvkiadó, hogy tegye teljessé a sorozatot: kerekítse trilógiává. Munkácsy azonban nem festette meg a két dicsőséges jelenetet (a feltámadást vagy a mennybemenetelt), ami a Golgota után következett volna, hanem visszanyúlt a történésben és a fájdalmas második találkozást örökítette meg Jézus és Pilátus között, így jött létre az Ecce homo, amelyet először Budapesten mutatott be a millenáris kiállításhoz kapcsolódva. Majd 1914-ben mutatták be Budapesten az Ecce homo-t, amelyet 1916-ben vásárolt meg Déri Frigyes, egy Bécsben élő selyemgyáros. Az ő hagyatéka révén került Debrecenbe. A 450x650 cm-es kép, amely egyfolytában egy ugyanazon teremben, a tetővilágításos Ecce homo-teremben látható. Most úgy tűnik, szomszédjába kerül párdarabja, a Golgota. 1988-ban úgy döntött a Wanamaker alapítvány, hogy eladják az üzletet és a képtár 16 festményét. Köztük volt Munkácsy két hatalmas vászna. A Sotheby’s-i aukción a Golgotát 47 500 dollárért vásárolta meg Julian Beck, azaz Bereczki Csaba, a New York-i Pannónia Galéria tulajdonosa. 1991-ben úgy döntött, hogy hazaküldi a nagy festményt és letétbe helyezi egy magyar múzeumban. A Golgota restaurálását fél éve végzi Menráth Péter, Szentkirályi Miklós és Lente István a Szépművészeti Múzeumban. A restaurálásnak 110 év történéseit kell „gyógyítani”. Tudvalévő, hogy 1884—87 között körülbelül 50 alkalommal tekercselték fel. 1907. február 8-án (amikor tűz ütött ki Wanamaker képtárában) keretéből kivágták és a hóra dobták a képeket (később eléggé szakszerűtlenül pótolták a vásznat). A Golgotát ez év húsvétján állítják ki a Magyar Nemzeti Múzeumban (ahol Restaurátori munka közben lesz látható), majd ősszel Debrecenbe, a Déri Múzeumba kerül, s reméljük, hosszasan ottmarad. A Munkácsy-ünnepségek keretében 1994 tavaszán tudományos emlékülés lesz a Déri Múzeumban, amelyen a Magyar Nemzeti Galéria és a fent említett restaurátorok is beszámolnak a Munkácsy-képek restaurálásáról. Az emlékév másik nagy eseménye lesz a békéscsabai Munkácsy-emlékház megnyitása, amely a Munkácsy Mihály Múzeum épületével, portrészobrával együtt hirdeti a város és a festő kapcsolatát. Sz. Kürti Katalin „Az én országom nem ebből a világból való” Abban az időben népe elitje által vádolva állott a Megváltó a világ urának helytartója előtt—ítéletre várva. Csodálkozva is kérdezte őt a hatalom: ,,Tehát király vagy te?” „Igen, én király vagyok. Azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” „Az én országom azonban nem e világból való.” A világtörténelem legnagyobb koncepciós perében az ingadozó, a tétova evilági hatalom a nem ebből a világból való felett kimondja az ítéletet: itt van, feszítsétek meg; átadván a Megváltót a gyanakvóknak, a féltékenyeknek, az okoskodóknak, a pénzembereknek, a szolgalelkeknek, a hataloméheseknek, a korrupt számítóknak, akik zajongva követelték:,,keresztre vele!” O, azóta hányszor, hány helyen mondta ki — nyilvánosan is és magában is az ember az igazságtalan ítéletet: el vele, keresztre vele! Nem közülünk való. Nem azt akarja, amit mi tartunk jónak a magunk számára. Mások a normái, boldognak mondja az irgalmast. El vele! Nem bírjuk elviselni a nyíltságát, szelíd igazságait, de kívánjuk a bűnök takargatását és a magunk alkotta jog szabályozott „igazságait” . Keresztre vele, nehogy látója legyen a majfiavezérek titkos tárgyalásainak, a hatalmasságok manipulációinak. Hályogos szemünket vakítja az igazi világossága, ezért az eszmék zűrzavarában naponta akár százszor is hivatkozunk rá; a titkos és sötét üzel- meik igazolására még az ő tiszta nevét is kisajátítja a „vállalkozók" csalárdsága, a panamázók kartellje. Ugyan, ki gondol eme napokban arra, hogy Krisztus ítéletének kimondása azóta is állandó és folyamatos: most is vannak, akik hóhérkézre adván az igazságot, hízelegve a hatalomnak a kivégzést követelik, olyanok is, kik talán habozva, kezüket sűrűn mosogatva — kimondják azt, hiszen féltik a hatalmukat. De hát bonyolult világ ez. Vagy mégis egyszerű? Csak azt kellene megérteni a főtárgyalás peranyagából: „az én országom nem ebből a világból való”. És azt is, hogy a megváltás alapja a megtestesülés, amikor Krisztus emberi természete személyes egységbe került a második isteni személlyel. „O, szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas ésfölséges Megváltót kívánt és érdemelt.” (Húsvéti örömének) Abban az időben meghalt a Megváltó. Azóta is nap nap után meghal — áldozata állandó. Mint ahogyan a halálos ítélete is. Az elutasítása is. Sírba tették—sírba teszik. De hiába raknak a feltámadást nem kívánók elmozdíthatatlan köveket a sír ajtaja elé, hiába állnak ott fizetett, korrumpált őrök hazugságot bizonyítani, feltámadott akkor is, feltámad ma is—az idők végzetéig. PetőczKároly Giotto: Krisztus siratása Munkácsy: „Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” Ecce homo
