Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

1993. március 3., szerda HAZAI TÜKÖR Rajzoljatok, gyerekek! Egy rajz a tavalyiak közül. Papp Zoltán: Anya Helyben is megvehetik Mezőhegyesen — kisebb zava­roktól eltekintve — folyama­tosnak mondható a lakosság tüzelőanyaggal és PB-gázzal való ellátása. A megrendelt épí­tőanyagok beszerzését a keres­kedők rövid határidőre vállal­ják. Néhány alapvető termék (cement, nyílászáró) állandóan kapható a városban. Úgy tűnik, hogy a „felvásárió” helyén meg­nyitott házépítők boltja kedvező­en befolyásolta az ellátást. Az első lakáshoz A mezőkovácsházi önkor­mányzat ez évben is szeretne hozzájárulni az első lakáshoz jutó fiatalok anyagi gondjai­nak enyhítéséhez. E cél meg­valósítására 2 millió forintot különítettek el az éves költség- vetésből, amelyre írásos igény alapján lehet jelentkezni, amíg a keret tart. Géppel gyorsabb Az Országos Takarékpénztár me­zőkovácsházi fiókja a lakosság gyorsabb és színvonalasabb ellá­tására a közelmúltban két számí­tógépet kapott az országos köz­ponttól. A számítógépek elsősor­ban a betétek, a különféle értékpa­pírok fogalmazását tette gyorsab­bá és biztonságosabbá, valamint nagy segítséget jelent a kárpótlási jegyek kiadásánál. A gyermekalkotások galériája képző- és iparművészeti pá­lyázatot hirdet az ország min-», den gyermeke számára. A pá­lyázat témája kötetlen. A ren­dezők azt szeretnék, ha a pá­lyázó alkotásaiban bemutatná hazája tájait, értékeit, szépsé­gét, a szülői ház, a család éle­tét, örömeit, gondjait, iskolá­ját, saját magát, barátait, társa­it, kedvenc szórakozását, a fel­nőttek életét otthon és a mun­kában, a népi szokásokat, ha­gyományokat stb. A pályázat­ra beküldhetők — eredeti cí­mének feltüntetésével — a kedvenc irodalmi vagy zenei művek illusztrációi is. A pályázat feltételei: a pá­lyázatra 5—15 éves korú gyer­mekek küldhetnek munkákat. (Azok, akik 1978. január 1. után születtek.) Pályázni csak 1992—93-ban készült eredeti, önálló művel lehet. Minden pályázónak legalább két alko­tást kell beküldenie, kivéve, ha video-art vagy computer-art területén pályázik. A mű mé­rete tetszés szerinti, rajzok és festmények esetén maximum 50x70. A képek paszpatúra, illetve keret nélkül küldendők. A pályamunkák tetszőleges anyag és technika felhasználá­sával készülhetnek: a) festé­szeti és grafikai technikák (szén, kréta és pasztell munkát csak fixálva fogadnak el); b) batik és egyéb textilfestés; c) kisplasztikák, kerámiák; d) rézdomborítás, tűzzománc; e) computer-art;/) video-art. Minden pályamű hátlapjára ragasztott papíron gépírással a következő adatokat kell feltüntetni: 1. a pályázó neve, 2. születésének időpontja (év, hó, nap), 3. a pályázó pontos címe, 4. a beküldött alkotás témá­ja, a kép címe, 5. a felkészítő (tanár) neve, szignója. A pályamunkákat a verseny­zők az iskolákban, intézménye­ken, szervezeteken keresztül küldjék el! A beküldött pálya­munkákról készítsenek gépelt összesítő listát 2 példányban, amely tartalmazza az 1., 2., 4. pontban kért adatokat. Nem kerülnek elbírálásra azok a mű­vek, amelyek sérülten érkez­nek; amelyeknél a műkészítés önállósága vitathatóvá válik; amelyeknél a kért adatokat nem megfelelő módon tüntették fel; amelyek a beküldési határidő után érkeznek. Beküldési határidő: a pá­lyamunkákat 1993. március 31-éig kell beküldeni a Gyer­mekalkotások galériája 8250 Zánka címre. Nyílt levél a Békés Megyei Jókai Színházról Tisztelt Olvasó! Hetek óta jelennek meg hír­adások a rádióban, a televízió­ban és az írott sajtóban a Békés Megyei Jókai Színházban folyó eseményekről. Sajnos az érin­tett felek nyilatkozatai nyomán megjelent közlések nem min­den esetben segítették elő a helyzet tisztázását. Az objekti­vitás érdekében néhány tényt szeretnék a tisztelt olvasókkal megosztani. A Békéscsabán működő Jó­kai Színház fenntartója a me­gyei önkormányzat, mely az ál­lami dotáció mellé jelentős nagyságú költségvetési támo­gatást biztosít. A színház bevé­telei a költségvetés körülbelül 15%-át fedezik. Az érvényes jogszabályok szerint minden megyei intézmény, így a Jókai Színház működésével kapcso­latos döntés joga a fenntartóé, Békés megye képviselő­testületéé. Mindenféle híresztelés elle­nére az 1992. évi vezetővál­tozást nagy körültekintéssel, az egész magyar színházi kultúra iránti felelősséggel készítettük elő. Az optimális működés fel­tételeitől korábban messze el­maradó épületi és gazdasági le­hetőségek, a hosszú évek óta fennálló belső problémák meg­oldására kellett vállalkozni. Olyan színházi menedzsert re­méltünk intézményünk élére ál­lítani, akinek elképzelései van­nak arra, hogy színházunknak esélye lehessen egy még jobb pozíció megszerzésére a ma­gyar színházi életben. A képvi­selő-testület döntése meghoza­tala előtt megismerkedett a 8 pályázó szakmai programjával, a szakmai és érdekképviseleti szervek véleményével, a köz­gyűlésen személyesen is bemu­tatkoztak a pályázók. E többirá­nyú információ alapján titkos szavazással döntött a testület, és az érvényes jogszabály értel­mében a szavazás során a minő­sített többséget elért pályázó ka­pott megbízást a színház igaz­gató-főrendezői feladatainak ellátására. Jelenleg megoldásra váró belső feszültségek vannak a most folyó felújítással egyre szebbé váló megyei intézmény­ben. Sok újságcikk, olvasói le­vél foglalkozott az igazgató-fő­rendező és a színházi dolgozók egy része között fennálló ellen­téttel. A fenntartói és munkálta­tóijogokkal rendelkező megyei képviselő-testület mostani fele­lőssége éppen abban van, hogyan őrizzük meg annak le­hetőségét, hogy megyénkben önálló társulat, lehetőleg ma­gas színvonalú művészi alkotó­munkát végezzen. A tények objektív feltárására és jelentéstételre a közgyűlés a szakmailag illetékes művelődé­si, sport- és ifjúsági bizottságát bízta meg. A bizottságon belül alakult egy ad hoc bizottság, mely külső szakértők bevonásá­val, minden érintett és megnyi­latkozni kész személy meghall­gatásával jelenleg is végzi mun­káját A vizsgálat részeredmé­nyeiről a képviselő-testület feb­ruár 26-ai ülésén tájékoztatót hallgatott meg. A tények teljes feltárása, majd a művelődési bizottság elemzése után kerül írásos je­lentés a Békés megyei képvise­lő-testület elé, 1993. március 10-én, rendkívüli közgyűlés ke­retében. Remélem, hogy a fentiek meggyőznek minden téma iránt érdeklődőt, az ügyben valami­lyen módon érintetteket arról, hogy a testület súlyának megfe­lelő felelősséggel kíván döntést hozni. Ezúton is szeretném kérni mindazokat, akik a témában a nyilvánosság előtt megnyilat­koznak, hogy csak konkrét, bi­zonyítható tények, objektív in­formációk alapján tegyék azt. Biztos vagyok benne, hogy a Békés megyei képviselő- testület mint a színház fenntar­tója a vizsgálat során bizonyí­tott tények alapján a legjobb körültekintéssel fog objektív döntést hozni. Remélem, hogy ez a döntés a színházat szerető Békés megyeiek és a színház dolgozóinak hosszú távú érde­keit szolgálja majd. Dr. Simon Imre, A KÖZGYŰLÉS ELNÖKE *** A Békés Megyei Hírlap hosszú évtizedek óta megkülönböztetett figyel­met szentel a Jókai Színház­nak, kiemelten kezeli ezt a városnak, a megyének fontos kulturális műhelyét A mű­vészi munkáról a bemutatók előtti előzetesekkel, a színi kritikákkal és a művészin­terjúkkal igyekszünk színvo­nalas olvasnivalót nyújtani a közönségnek. A színházzal kapcsolatos egyéb esemé­nyekről, így az igazgató-fő­rendezői pályázatról és az egy hónappal ezelőtt kipat­tant válságról szóló beszá­molókban mindvégig tárgy- szerűségre, objektív tájékoz­tatásra törekedtünk. Ezért a nyílt levélnek a sajtóra vo­natkozó megállapítását nem tartjuk lapunkra érvényes­nek. Szerkesztőség Minden ember - ember! A készülő új honvédelmi tör­vénybe egyesek javasolták be­levenni annak megfogalmazá­sát, hogy a tisztek és az „öreg” katonák ne éljenek vissza a kis- katonák kiszolgáltatott helyze­tével. Az indítványozók abban reménykednek, hogy így talán csiikkenthetőa laktanyákban meg­kísérelt öngyilkosságok száma. íme az ember a 20. század végén! Törvénybe kell foglal­ni, hogy saját szórakozására ne bántsa a másikat. S a szomorú az, hogy néhány pedagógus­nak, (uram bocsá’) szülőnek sem ártana néha a figyelmét felhívni arra, hogy a gyerek is ember, néhány főnöknek, hogy a beosztott is ember, fel­kapaszkodottaknak, hogy az utcaseprő is ember, és így to­vább. Az emberiség történelme folyamán kiadtak már néhány olyan dokumentumot, amely mindezt tartalmazza. Legu­tóbb 1948-ban az ENSZ köz­gyűlése foglalta írásba az Em­beri Jogok Egyetemes Nyilat­kozatában az ember úgyneve­zett „vele született és elidege­níthetetlen” jogainak a bizto­sítását. A dokumentumok megalkotói művüket az embe­riség fejlődése egyik fokmérő­jének is tartották. Inkább szomorúan, mint elis­meréssel szoktam gondolni az említett deklarációkra. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét — az ember csak akkor nem teszi meg, ha törvényben meg­fenyegetik? Lenthár Márta Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Jókai Színház ma Békéscsaba rengeteg híres tárgyi emlékéről szólhatnék, de inkább arról írok, ami nemcsak a városnak, hanem a megyének is érték és olyan építészeti remekmű, amelyre büszkék lehetünk. Békés Megyei Jókai Színház. Igen tudom, sokak számára ismerősen cseng ez a név, annál is inkább, mert mostanában igencsak a középpont került, no nem az épület, hanem a benne dolgozó alkotó gárda. Én azonban nem erről szándékozom írni, megtették, teszik helyettem ezt mások is. Néhány éve néztem a televíziót. Békéscsabai lakosokkal készítettek interjút. Az utca emberei számomra lehengerlő válaszokat adtak a riporter „Rendszeresen jár ön színházba?" —kérdésére. ,JJem, csak néha.” ,Alkalomszerűen, egyszer-kétszer." Jgen, bérletünk van a családdal.” „Soha” — hangoztak afeleletek 3—4 éve. Akkor a Charly nénje című fergeteges sikerű vígjátékot élvezhettük olyan népszerű komikusokkal, mint Tomanek Gábor, Hodu József és az azóta elszerző­dött Zubornyák Zoltán, hogy csak a főszereplőket említsem. Ennek az előadásnak a bevételéből befolyt összeget a szklerózis multiplexben szenvedő betegek megsegítésére fordították. Akárkitől származott is e bemutatónak az ötlete, nemes gesztusnak tartom. Kedvelem a színház hangulatát. Ünnep az, amikor ott lehetek. A jegyek a , Jókaiban ” napjainkban nem olcsóak, de azt hiszem, havonta egy alkalommal megfizethetők, hiszen már 200 forintért kapható belépő a prózai és a zenés darabokra is. Úgymond forrong a Békés Megyei Jókai Színház gárdája. Egyre több színész emeli fel szavát a színigazgató ellen, tehát már nemcsak a színpadon, hanem az életben, a nyilvánosság előtt vívják végeláthatat­lan csatájukat. Nem tudom, mi lesz az eredmény, de reménykedem, hogy — bizonyára több, az eseményeket figyelemmel kísérő nézővel egyetemben—a jobbik fél győz, a , Jókai” élére a munkáját becsület­tel, kitartással, hozzáértéssel végző ember kerül. Méltatlan e gyönyörű falak közé ez a viszály, amit mi, a közönség elviselünk ugyan, bár egyáltalán nem tetszik. Szeretnénk újra vidám színházat és színészeket. Azt hiszem ez nem olyan nagy óhaj. Ugye, megvalósítható? Börcsökné Takács Marianne, Békéscsaba Helyszíni bírság: 300 forint A történet 1992. július 10-én történt, a KGST-piacon. A kocsim ott parkolt, ahol azelőtt is, és azután is sokat parkolt, sok autós társammal együtt. A rendszámomat mondja a paci hangosbemondó, megyek a kocsimhoz, hogy mi a baj, látom, hogy 4 személy—2 rendőr 2 területis. Megyek oda, azt mondja az egyik közterületis, hogy nem jól parkolok. Jó, kérem akkor elállók. Ülök a kocsimba, hogy elálljak, de ekkor odalépett Gyuha János rendőr, azt hiszem, így hívták, a csabai rendőr­ség alkalnjazottja. Azt mondja, hogy fizessek 300 forint helyszíni bírságot. Én ezzel begurultam, szidtam a rendőrséget meg az önkor­mányzatot, hogy így akarnak potyapénzhez jutni, mert tudtam, hogy jó helyen állok. Akárhány rendőrnek megmutattam, hogy hol álltam, mind azt mondta, jó helyen és én is ezt vallom. Mikor szidtam a k. anyját a rendőrségnek, meg az önkormányztnak, hogy így akarnak potya pénzhez jutni, azt mondta ez a Gyuha János rendőr, hogy ne a rendőrséget szidjam, hanem szidjam az Antall Jóskát. Ezt hallotta a három kollégája is. Nem fizettem ki a 300forint helyszíni bírságot, mert nem volt jogos, ezért a rendőr feljelentett. Nem akartam hinni a szememnek, mikor jött a határozat: a hatóság megsértése 3000forint pénzbírság vagy 15 nap elzárás, és a helyszíni birság meg nemfizetése 1000 forint vagy 5 nap elzárás. Kérdem én: erre való a rendőrség? Ilyen pitiáner dologgal foglalkozzon jogtalan és alaptalanul, míg folyik a rablás, a gyilkosság, lopás itt, Békéscsabán is. Voltam Pap János polgármester úrnál, hogy segítsen az ügyemben, de ő még arra sem méltatott, hogy levélben közölje a véleményét vagy az ügyintézést. Én, aki világ életemben dolgoztam, gürcöltem, három gyereket neveltem, most én menjek a börtönbe egy rendőr meggondo­latlan inté.,kedése miatt? (Név és cím a szerkesztőségben) Fél évszázad együtt Gyulai olvasóink — Nagy András és neje — közelmúltban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat Gratulálunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom