Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13-15 / 61. szám

• 1SJS IRdQ 1993. március 13-15., szombat-hétfő' /------------------\ © A vértanúk tiszteletére készült emlékmű egykor Arad főterén állott. Gipszmakettjét a szegedi kiállítás termének bejárata előtt állították fel „Azt hiszem, éppen ideje volt, hogy ez a kiállítás Magyarorszá­gon bemutatásra kerüljön. Remélem, hogy nemcsak én gondo­lom úgy, hogy ennek nem szabad holmi múzeumi pincében sínylődni. Várjuk, hogy a műtárgyak, relikviák további sorsa nem hagy senkit sem hidegen, és ezt nem értik félre egyes nacionalista gondolkodásúak.” Szeged, 1992. XI. 25. Tóth T|B()r Győző Kilenc mártírt a bitófán végeztek ki. Az akasztófák egy-egy darabját gondosan megőrizték az áldozatok nevével „Köszönjük, hogy emlékezhettünk. S szeretnénk, ha ezen kiállí­tási anyag az anyaországé lehetne, hiszen igazából ide tartozik, s itt legalább kiállítva láthatná minden érdeklődő.” Telekné Tóth Anna Vesztőhely Vesztőhely-alkony, csendre vált a zaj, Elül a mozgás és a jajszavak most csokorba kötve egyenként fájnak. Nekünk s a tájnak, mi tanúja a 13-ak győzelmének, életnek-halálnak. Parancsszó, tűz és élni kezd 13 örökkévalóságra Ítélt lélek; Erős vár példa, fénycsóva annak, kit életfogytiglanra Ítéltek. Ódry Mária,- Arad, 1992. „Ez a vers annak a jele akar lenni, hogy bárhol legyünk, a szívünk magyarul dobog.” Ódry Mária, az aradi múzeum munkatársa Az oldalt összeállította: László Erzsébet. A fotókat Kovács Erzsébet készítette. A szabadságharc relikviái visszatértek Aradra, de emléke tovább él szívünkben „Az igaz ügy örökre veszve nem lehet” Optimizmusról árulkodik a címbéli gondolat. Gör­gey Artúr szavai igazak voltak 1848—49-ben, és mai világunk nemes törekvései, mindennapi küz­delmeink mottója is lehet. Mint ahogyan nem vélet­lenül rótta e sorokat Katona Tamás a szegedi Móra Ferenc Múzeum vendégkönyvébe, amelyet az Ara­don őrzött 1848—49-es relikviákból összeállított kiállítás látogatóinak nyitottak. A felbecsülhetet­len értékű tárgyakat tavaly október 12-étol február elejéig tekinthették meg az érdeklődők Szegeden, majd a történelmi emlékeket újra visszaszállították Aradra. A „Kik érted haltak, szent világszabadság!” címet viselő kiállításról sokan alkottak véleményt a vendég­könyvben, néhányat közülük tanulságosnak és érde­mesnek tartottunk arra, hogy olvasóink elé tárjuk. „Köszönet mindazoknak, szegedieknek és aradiaknak, akik lehetővé tették ezt a kiállítást! De hosszú ideje vártunk rá!” Katona Tamás „Mint Vécsey leszármazott, gratulálok a szép kiállításhoz!” Dr. Vécsey Eszter (Mattyasovszky-Zsolnay Tamásné, Pécs— Los Angeles—Houston—Budapest) „Hazánk történetének e tragikus sorsú eseménye rendkívüli gondolatokra sarkallja az embert, különösen akkor, amikor a korabeli emlékekkel találkozik.” _ _ Tóth Pál, Debrecen „Fájdalomtól meghatottan nézem a tárgyakat, melyeket a nemes kezek érintettek; az érdemrendeket, melyek a nemes szívek fölött viseltettek. Szívbemarkolóak az utolsó levelek, melyekkel kiváló elődeink búcsúztak e világtól és szeretteik­től. Ok nemcsak szavakkal, de tettekkel bizonyították népük és hazájuk iránti szeretetüket, hűségüket. Sok szép kiállítást megtekintettem már, de szívemhez egy sem állt ennyire közel. Köszönet, köszönet, köszönet a rendezőknek!!!” Hálával. DR qrdögh gIZELLa5 Budapest, Kertészeti Egyetem A börtönben használt tányérok, csészék, teáskészlet „Köszönet ezért a kiállításért, nagy kár, hogy ez a számunkra nagy kincs nem maradhat nálunk. Ennek a Nemzeti Múzeumban volna a helye. Köszönet az aradiaknak, hogy mindannyiunk számára megőrizte ezeket az emléktárgyakat.” Tótváradi Lászlóné „Torokszorító érzés látni a sajnos már letűnt emberi nagyságot, tisztaságot, tar­tást. És ugyanakkor felemelő, hogy ezt is megérhettük, hogy e nagy jelentőségű esemény relikviáit itthon láthattuk a megbékélés jegyében.” T. Katalin „Ki a történelemből helye­sen tanul, könnyebben talál­ja meg a szebb utat a jövő­höz.” Dr. T. A. Berlinből Lázár Vilmos hitvese, Mária „Igaz tisztelettel és hazafi­as kegyelettel tekintettem meg az aradi vértanúk em­lékére rendezett emlékkiál­lítást.” 1992. okt. 30. Dr. Dankó László KALOCSAI ÉRSEK „A Tóth család Sepsiszent- györgyről (Székelyföld): Saj­nálatos, hogy mindezt nem ott­hon, a szülőföldemen láthat­tam.” Tóth — Ezen az asztalon írták alá a világosi fegyverletételt. Belső képünk az asztal közepét ábrázolja azzal a tintatartóval, amelybe Haynau mártotta tollát az aláírás előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom