Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20-21 / 43. szám

m BSSIWi ß KÉP J a m RÉKÉS MEGYE j A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ ^ q q q I hírlap hétvégi magazinja Rákóczi utca Molnár Antal festőművész rajza Halló! Beszélgessünk! Ezt a mostani televíziót meg- reformálhatatlannak gondo­lom, nem hiszek benne, hogy jelentős megújulásra képes le­het. Nagyon mélyek a sebek, elvadultak az indulatok. Nem­csak azért megosztott a társu­lat, mert ezt hozta a politika, hanem azért is, mert ez az idő­szak egybe esett az intézmény elöregedésével is. Sokan itt már harminc év óta kínlódnak egymással, egyre reménytele- nebbül. (Horvát János televí­ziós személyiség) Nyilván illetlenség most a miniszterelnöknek (a megvá­lasztását követő) első parla­menti beszédére emlékeztetni. Amelyben méltatta elődeinek és az „átmenet kormányának” az érdemeit. Amikor még il­lendő volt — MDF-körökben is — elismeréssel említeni Né­meth Miklós, Horn Gyula, Pozsgay Imre nevét. De hát ki emlékszik már azokra a na­pokra... (Thurzó Tibor fő- szerkesztő) Volt idő, amikor belesza­kadt a szívem, ha egy szerepet nem én játszhattam el. Ma már tudom, hogy nem ilyesmiért kell boldogtalannak lenni. Sokszor fáj a szívem máso­kért: olyan nehéz életek van­nak! Én csak hálás lehetek a sorsnak, hogy a tenyerén hor­doz. (Kiss Mari színésznő) Békési tallózó Több, mérsékeltként ismert kisgazda vélekedik úgy, hogy a kormányátalakítási manőve­rekkel egyúttal le kellene sze­relni Zsíros Gézát, akinek megnőtt az étvágya a gabona­bizniszben, de nem mondott le miniszteri aspirációiról sem. E kettős törekvés szülhette az utóbbi napok búzahisztijét, amelynek megalapozásában Zsíros — agrárszakértőnek számító képviselők szerint — ugyancsak közrejátszott. A kormányátalakítás előestéjén biztatta föl a faltörő kos szere­pére — amit ő maga nem vál­lalt — a fórumos Körösi Imrét, aki a kenyérhiánnyal való fe­nyegetőzés után a frakció ve­zetőségének homlokráncolá- sára önkéntes száműzetésbe vonult vidéki lakába. (Ma­gyar Narancs) Fürkésző A technika történészek szerint az egyik legeredetibb és leg­mélyebb gondolkodású termé­szettudósunk Fényes Imre volt. Kötegyánban született 1917-ben és Budapesten halt meg 1977-ben. Kutatásai, amelyeket elsősorban a kvan­tummechanika és a termodi­namika területén végzett, az átlagember számára nem so­kat mondanak. Ám munkássá­gának nemzetközi híre volt s eredményeit nem csak fizikai, hanem filozófiai tanulmányok is tárgyalták. Különös játéka a sorsnak, hogy napjaink legki­válóbb hazai termodinamika professzora szintén megyebe­li, az orosházi születésű Gyar­mati István.-—Halló, Szeghalom? Jó estét kívánok, Pappné Vendrinszky Zsuzsát keresem. Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hír­lapmunkatársa. — Tessék, Vendrinszky Zsuzsa vagyok. — Egy rövid beszélgetésre szeretném kérni, ha nem tar­tom fel, és van hozzá kedve. A héten köszönthetjük a Zsu­zsannákat, úgyhogy talán a ne­véről, a névnapról. — Nem bánom. —Hogyan szólítja a környe­zete? — A családban Zsuzsának hívnak. Nagyon szép magyar névnek találom, szeretem a nevemet. Édesanyámtól tu­dom, hogy először a Klárit, aztán az Ágit gondolták ne­kem, de végül Zsuzsanna let­tem. Tizenéves koromban persze latolgattam, hogy talán az Ági jobb lett volna, de ké­sőbb rájöttem, ezt szeretem. Édesanyám Anna, a lányom Zsuzsanna, őt Zsuzsinak hív­juk. Egyszóval szeretem a ne­vemet. Valamelyik évben a rádióban gyönyörű Zsuzsan- na-napi köszöntő volt, sajná­lom, hogy nem vettem mag­nóra. Kár, hogy mostanában egyre kevesebben választják a lányuknak ezt a nevet, és egyáltalán, szép, régi magyar nevet. Inkább különleges, ide­gen eredetű, idegen hangzású neveket kapnak a kicsik. — Apropó, kicsik. A lánya milyen idős? — O, ő már felnőtt, férje­zett, és van egy fiam is, ő 23 éves, nős, egyszem unokám édesapja. A kicsi másfél éves. Egyébként egyedül élek, tíz éve váltunk el. — Hogyan viseli az egyedüllétet? — A család összetartó, a gyerekeim nagyon ragaszko­dók, rendesek, de felnőttek, te­hát természetesen élik a ma­guk életét. Hogy milyen így egyedül? Vannak barátnőim, társaságom, de vannak bizony rossz esték, nehéz ünnepek... —Készülődik a hétvégi név­napra? * — Hogyne! Szerényen, de kellemesen, szeretettel szokott telni, meghívom a gyerekeket. Már megsütöttem a zserbót, lesz sajtos pogácsa és krémes. Készítek sültet salátával, vacso­ra után néha kanasztázunk a lá­nyommal, vejemmel. — Boldog névnapot kívá­nunk! „A bányász, a tudós, a miniszter és a segédmunkás, és a földműves mind-mind egyenlőnek születik. Am a születés helye és az évek múltával szerzett tudás és akarat teszi különbözővé az embereket. Én boldog vagyok, hogy olyan tudás birtokában vagyok, mely által megmutatha­tok sok szépet és jót, valót és valótlant azoknak, akik ezt várják tőlem. Sok boldogságot és erőt- egészséget kívánok a Viharsarok népének. Vikidál Gyula” E sorok írója: Vikidál Gyula énekes, színművész 1993. február 20-21., szombat-vasárnap Nyolcvanesztendős Balogh János Ugye emlékezitek még a „Megsebzett bolygó” című televíziós filmsorozatra? Ennek szakértő alkotója, és természete­sen számos könyv, tudományos dolgozat szerzője dr. Balogh János Kossuth-díjas zoológus, akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár, akit most nyolcvanadik születésnapján köszönthetünk. Nagy- bocskón, 1913. február 19-én született. Az alábbiakban abból a vele folytatott beszélgetésből idézünk, amely Cser Gábor tollából 1982-ben jelent meg a Kristály Magazinban. „...Dolgozószobája falán bennszülött maszkok, ékszerek, fegy­verek. Az egyszerű, de mégis felbecsülhetetlen értékű tárgyakból különös erő árad. Tőlünk térben -— és időben is — távol eső civilizációkat tesznek kézzelfoghatóvá, amelyek még történelmük első lapjainál tartanak. Dr. Balogh János professzor pedig arról beszél, hogy mi — talán már az utolsó fejezet megírásának láttunk neki... — Kérem, az én véleményem az, hogy a biológiai környezetün­ket fenyegető veszélyeket egyszerűen nem lehet eltúlozni. Csak a mai gyerekek tudják majd helyrehozni azokat a »bűnöket«, amelye­ket az ember saját életfeltételei ellen az utóbbi évtizedekben elkövetett. Feltéve persze, ha megtanítjuk őket házigazdaként viselkedni ezen a bolygón. Ha el tudjuk érni, hogy egységes egészként fogják fel a természetet, amelynek ők maguk is elválaszt­hatatlan részei. Ha olyan működő rendszerként szemlélik majd környezetüket, amelynek bármelyik elemét megváltoztatva, az egész rendszer működését változtatják meg... . — Úgy tudjuk, Ön is eljutott Földünk számos veszélyeztetett pontjára. Bizonyára rengeteg érdekes élményben volt része. — Hát... volt! Már az is kész kaland, mire nekivághat az ember. Úticél és programegyeztetés, pénz és felszerelés biztosítása, a szállás, a munkatársak személye és létszáma... A helyszínen persze mindezt hamar elfelejti az ember. A helybeli gyerekekkel például pillanatok alatt összebarátkozik a magamfajta nagypapa. És ha ez a nagypapa egyben kutató is, akkor komoly hasznot is húzhat ebből a barátságból...” Gazdasági (különösen társasági, végrehajtási, adó és csődjogi) jogterületeken jártas 40 év alatti, szakvizsgával rendelkező jogász jelentkezését várjuk önálló, felelősségteljes és sokoldalú jogi feladatok elvégzésére. VEZETŐI TAPASZTALAT ELŐNYT JELENT. A feladat ellátásához gépkocsi szükséges. A munkakör betöltése alkalmazottként vagy vállalkozói, egyéni ügyvédi megbízással is lehetséges. Bérezés átlagon felüli. Jelentkezés a megjelenéstől számított 5 napon belül írásban, rövid szakmai önéletrajzzal „Precizitás" jeligére a kiadóba. Fekete fehéren Polgár Judit Ülünk ismerősömmel a vendéglő fehér abroszos asztalá­nál és beszélgetünk. Régóta fűz össze bennünket a kölcsö­nös rokonszenv, bár a korábbi években nemigen üldö­géltünk egy-egy sör mellett vendéglők félreeső zugában. (Természetesen erről nem a sörök, még csak nem is a vendéglők „tehettek.”) Ismerősöm nem tartozott az előző rendszer kedvencei közé, igaz ő se rajongott a rendszerért. Most az egyik liberális párt képviselőjeként közszereplést vállalt a vá­rosban, sikerrel. Már akinek persze siker az, amire ő azt mondja: „tele a hócipőm”. Nem a rendszerről beszélt, meg a keserves kínokkal járó átalakulásról, hanem egyszerű hétköznapi dolgokról. Arról, hogy miként bukdácsolnak éjfélbe nyúló tanácskozásaikon a testületek az idétlenségek között, hogy mennyi idő alatt lehet elintézni egy ügyet a hivatalokban, hogy miként bánnak az egyszerű állampolgárral illetékesék, hogy hányszor kerekedik felül a pártérdek a közérdeken, hogy mennyien tollasodnak meg a frissen pozícióba kerültek közül s mennyien játsza­nak át üzletet, vállalkozást, vagyont a sógor-koma javára. Szóval váltjuk, váltogatjuk a világot, alighanem minden eredmény nélkül. Csak hát az ember boldogabb ha kibe­szélheti magából a bajt, s lelki vigaszt ad, ha valaki egyetértőleg meghallgatja. A szomszéd asztalnál vidám társaság ÜL nem liberáli­sok. A „korelnököt” mindketten ismerjük. O sem liberális. Hirtelen feláll, kimegy, majd darab idő után visszajön, egyenesen az asztalunkhoz. Halkan, szinte bizalmasan odasúgja: Polgár Judit megint nyert Szpaszkij ellen. Örülünk, persze, hogy örülünk. Ahogy az öreg a helyére ül, ismerősöm hasonló halkan, szinte bizalmasan odasúgja: soha nem hittem volna, hogy valaha is lesz olyan téma, amelyben egyet tudunk érteni az öreggel. Volt. Egyébként Polgár Judit nem csak azt a játszmát nyerte meg Szpaszkij ellen. Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom