Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
1993. február 6-7., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Hazanéző Szétszóródásunk egyetlen biztató mozzanata: megkapaszkodásunk. S ennek a megkapaszkodásnak, meggyökerese- désünknek, idegenben és elsza- kítottságban egyaránt még biztatóbb, már-már igazoló erejű jelei: művek; a Művek, amelyek bárhol, a határokon túl születnek; Cs. Szabó László esszéi, Lászlóffy Aladár versei, Sütő András drámái, Schöffer Miklós kinetikus tornyai, Bor- bereki Kovács Zoltán féldrágakő-szobrai, Ligeti és Veress zenéje, Vasarely op artja, a Széli György és Melles Károly karmesteri pálcája alatt megszólaló zenekarok, Breuer Marcell épületei — s ha komolyan vennénk a felsorolást: az országon kívüli jelentős alkotók és alkotások listája talán (vagy minden bizonnyal?) meghaladná a hivatalos Magyarországon belüli számadást. És nagyon kevesen vannak a világ magyar művészei között, akik elfelejtették volna vagy megtagadnák első mesterüket: a művészi hivatással szemben mindenkor szigorú, már-már kegyetlen magyar valóságot, s tartozásukat, amellyel mégis elűzöttként vagy kitaszítottként egyaránt kötelesek elszámolni a mindenkori magyar szellemnek. Üdvös ez vagy átkos? Érdekeké ez vajon más nemzeteket? Érdemes-é ezt a görcsöt örökké a gyomorszájunk és a szívünk tájékán hordoznunk? Méltányoljad valaha a nagyvilág (mert eddig nem tette meg soha), hogy valamelyik párizsi, londoni, torontói, zürichi, stockholmi, római vagy johannesburgi magyar műhely éppen az O, a nagyvilág, a jelenkor szívdobogását erősíti fel, vagy pláne, hogy egy magyar műhelyből gyűrűzik világgá az új szívdobogás? Nem jobb-é németként, angolként, japánként, spanyolként bárhol, s bármikor otthon lenni a földkerekségen, mint magyarként örökké tudni vagy érezni (akkor is, ha nem igaz): otthonról figyelnek, figyelik a sorsomat? Korond fölött van egy fennsík (nemcsak „homály”...), ahonnan évszázadok óta még egyszer visszanézhetett a fazekasfalura a pásztor, meg a legelők (ma már tanyafalvak) felé távozó: a Hazanéző. (1989 után ezzel a címmel indították útnak a köröndi toliforgatók saját lapjukat.) Úgy gondolom, egyelőre nem többet: pusztán egy ilyen hazanéző magaslati pontot kíván intézményesíteni a Magyarok Világszövetsége (ami persze egyúttal „visszanéző” is lenne), amikor művészeti társaság létrehozását kezdeményezi a világon bárhol élő képző- és iparművészek számára. A legkülönbözőbb szemléletű alkotók és elméleti szakemberek köréből felkért előkészítő bizottság tavaszra tervezi a Magyarok Világszövetsége Képző- és Iparművészeti Társasága első közgyűlését összehívni. Érthető, hogy az írótársadalom korábban, már a legutóbbi kongresszus előtt megtette ezt a lépést, hiszen az anyanyelvi kultúra meghatározó feladatai és értelme, célkitűzései erősebbek, mint a személyes érdekeltség vonzás-taszítás törvénye a többi művészek körében. A művészek team-jeit ugyanis természetszerűbben hívja életre az azonos érdeklődés, mint az írói munkaközösségeket: viszont szinte elképzelhetetlen valami nagy, fegyelmezett, kollektív művészeti „együtt-menetelés”, hiszen az elmúlt évtizedekben beprogramált alkotási szövetségrendszer sem bizonyult másra alkalmasnak, minthogy a szakmai minőség szempontjait érvényesítse ott, ahol annak, azoknak amúgy is nyilvánvalóknak kellett volna lenniük. Nem is efféle erőszakkal gyakorolt szerető ölelésre gondolnak a társasági szándék kidolgozói. Az első közgyűlés elé bocsátandó programtervezet mindenekelőtt azt javasolja: foszlassuk szét hát a mind szen- timentálisabb mítoszt, a világot, illetve a hazai társadalmat „elözönlő” magyar művészek számát illetően, s egy, lehetőleg számítógépes adatbank segítségével becsüljük végre magunkat az összes személyi-művészi Kompozíció, 1979 adatukkal kivetíthető, magukat valóban magyarnak valló alkotók megközelítően pontos nyilvántartásával. Hiszen sok esetben olyan neveket, életműveket, teljesítményeket kellene végre szervesen beépíteni a kortárs magyar művészeti-vizuális köztudatba, amelyeket második hazájukban, tehát az „ide- genségben” jobban ismernek, s becsülnek, mint mi magunk. Hogy aztán a többi ajánlás —- például a magyar képző- és iparművészek világtalálkozójának és világkiállításának a megszervezése az 1996-os Expo és mil- lecentenárium alkalmából (mondjuk a Sándor-palotában), ugyanekkor egy, az egész magyar művészettörténetet átvilágító visszapillantás (mondjuk a gödöllői Grassalkovich-kas- télyban), a fiatal magyar művészek, tehát a tehetség gondozása, képzése alapítványi összehangolásokkal, a Kepes György Vizuális Központ megalapítása Magyarországon stb.—miképpen egészül ki a Magyar Látás első, irányzatok fölötti okiratává, mindenképpen eleddig páratlan művészettörténeti dokumentumává, ez természetesen a tavaszi találkozás találmánya. Banner Zoltán Borbereki Zoltán (Dél-Afrika): Pillangó, 1972 ★ ★ UL, KARDOS JL . Autósbolt . ★★★ N Nyugati és Japán Járműalkatrészbolt 5700 Gyula, Vértanúk útja 16. (Négysávos út.) Telefon/fax: (66) 362-689. Nyitva: 9—17 óráig hétköznap, 9—12 óráig szombaton. Régi és leendő vásárlóink figyelmébe ajánljuk! A JÁNLATUNK VALAMENNYI NYUGATI AUTÓHOZ: —- Castrol olajak már 242 Ft-tól — olaj-, levegő-, gázolajszűrők 199 Ft-tól-— generátorszíjak 183 Ft-tól — fékbetétek 800 Ft-tól — japán zavarszűrős gyújtógyertyák 199 Ft-tól — vezérműszíjak 600 Ft-tól — illatosítok 69 Ft-tól — elosztófedél, kondenzátor, rotor, megszakító 200 Ft-tól Olcsó kerékcsapágy-gamitúrák, lengéscsillapítók, kuplungszerkezetek, kipufogók, gömbfejek, ködlámpák, dísztárcsák, üléshuzatok és egyéb autóápolási cikkek, valamint vállaljuk valamennyi nyugati és japán autóhoz, Mamiihoz, keletiekhez karosszériaelemek, futómű- és motoralkatrészek néhány napos beszerzését. Viszonteladóknak, szerelőknek kedvezmény ! j. Életműkiállítás László Gyula Széchenyi-díjas történész, régészprofesszor, képzőművész életmű-tárlata nyílt meg a magyar kultúra napján az Országos Széchényi Könyvtárban. A Budavári Zeneművészeti Alapítvány ezzel a reprezentatív kiállítással tiszteleg a 83 éves tudós-polihisztor életműve előtt, amely mindig is összefonódott a magyar nemzeti kultúra szolgálatával. A bemutatón festmények, rajzok, szobrok, plakettek és a tudományos életút nevezetes dokumentumai is láthatók február 27-éig a Budavári Palotában. A Művészetek-Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti Az ország Lenke nénije Komlós Juci a nagymama hivatásáról és a csipkegallérról Mikor van időnk egy kis boldogságra? Hosszú pályafutása alatt volt Nyilas Misi és a János vitézben Iluska, a kaméliás hölgy és a szókimondó asszonyság meg Szabó Sándor immáron legendás emlékű Cyranójá- nak szépséges Roxanja. Az utóbbi években pedig egy ország Lenke nénije. Beszélgetésünk időpontját unokája időbeosztásához igazodva egyeztettük, és amikor lakásán találkoztunk, majdnem rákérdeztem: hogy van Alma? — Komlós Jucival• véget ér a legendás Komlós-dinasztia? — A lányom, Földessy Margit is színésznő, Márk, a 15 éves kisunokám még nem tudni milyen pályát választ. Én nem bánnám, ha folytatódna a hagyomány és ő is beállna Thália papjai közé. Ugyanakkor azt is világosan látom, hogy egyre kegyetlenebb ez a pálya. Margit rengeteget szinkronizál, szinte fordított életet él, nappal alszik, éjszaka — amikor könnyebb egyeztetni a kollegákkal — a filmgyárban dolgozik. Ezért is jó, hogy itt vagyok főhivatású nagymamának, aki törődik Márkkal. Azt szeretném, mint a világ minden nagymamája: legyen boldog az unokám. Megmondom őszintén, egy kicsit pesszimista vagyok a jövőt illetően. Annyira össze- kuszálódtak a dolgok, az emberek csak a pénzre hajtanak. Nem tudom, mikor van idejük egy kis boldogságra. — Lenke néni is aggódott emiatt a Szomszédokban. — Igen, Horváth Adám aranyosan rám írja Lenke szerepét, a teleregény folytatásait mindig az élethez igazodva alakítja. Korábban itt a környéken művésznőnek, a közelebbi ismerősök Jucikának Kimonó helyett... Kanazawa japán város legelőkelőbb fényképészstúdiójában öt bájos, fiatal lány jelentkezett, kérve, hogy csináljanak róluk aktfotósorozatot. A tulajdonos először megdöbbent s nem akart kötélnek állni, hiszen ilyesmire még nem akadt példa a cég majd hat évtizedes történetében. Végül is rászánta magát s a különben jó családból való lányok — 19 ezer 500 forintnak megfelelő összegért — hazavihették a tizenkét levelezőlap nagyságú képet tartalmazó albumot. Kétségkívül új szokás van születőben a Felkelő Nap Országában. A lányok eddig a „Fiatal Polgárok Napján”, amikor betöltötték huszadik életévüket, azért mentek el a műtermekbe, hogy lefényké- peztessék magukat legszebb kimonójukban. Most az Éva- kosztümöt választják, hogy — így szól az általános indoklás — legyen méltó emlékük szép és fiatal testükről. Az új módi tavaly kezdődött, amikor több híres, fiatal színésznő aktalbumot adatott, ki magáról s ezek hatalmas sikert arattak. Jóllehet a teljes meztelenség, beleértve a szeméremszőrzet ábrázolását is, korábban nem felelt meg a japán erkölcsi normáknak, ezúttal a hatóságok sem gördítettek akadályt a könyvek terjesztésének útjába. FEB szólítottak. Mostanában egyre többen hívnak Lenke néninek. Érdeklődnek, hogy van a férjem, Takács úr, recepteket kérnek tőlem. Jó néhány an megszerették volna horgolni a Szomszédokban többször hordott csipkegalléromat és igencsak meglepődtek, amikor megtudták, hogy az nem az enyém, hanem a tévépro- dukció tulajdona. — Lenke néninek szokott fájni a lába... — Sajnos ez is stimmel, le kellene fogynom néhány kilót, de eddig valahogy sohasem sikerült. A lányom olyan jól főz, hogy nehezen tudok ellenállni. Érdekes lesz ezt a könyvet tíz vagy akár öt év múlva is újra elolvasni. Bár el tudok képzelni közelebbi időpontot, amikor kicsordul a könny a szemünkből, akkorákat nevetünk, ha visszaidézzük, hogyan láttuk magunkat a ’90-es évek elején. Most inkább sími lehet tehetetlen dühünkben. Naprakész munka Moldova György: A bal oroszlán című könyve, még szerencse, hogy a szerző nem tekinti „politikusi munkássága részének”, sokkal inkább tűnik a valóságra érzékeny író vitriolos segélykiáltásának. Kiáltás hozzánk és valami ismeretlen hatalomhoz. Emberek! Bajban vagyunk. Uram! Bocsásd meg vétkeinket! Szokták mondani, hogy az író tükröt tart elénk: lássátok, ilyenek vagytok. A szatíraíró pedig görbe tükröt. Néha attól félek, hogy Moldova György munkaeszközei között nem a tükör a görbe. Valójában a mostani élet, a közélet torz, és mi áltatjuk magunkat hogy írói trükk csupán a vétkesek kifigurázása. Apró kis történetben a szerző is elmondja kötetének célját: „Egy luxushajó halad a háborús vizeken, hirtelen egy ellenséges tengeralattjáró periszkópja tűnik fel előtte. A kapitány tudja, hogy nincs mentség a torpedó ellen, megkeresi a hajóbár bűvészét: — Sőt, egy ország nyilvánossága előtt kisfröccsöt is ivott a Szomszédokban. — A muskotályt szeretem, néha-néha iszom egy kicsit. A Balatonnál nyáron, amikor sok a gyümölcs és jóformán csak almát eszem almával, valamennyit fogyni szoktam, de ilyenkor télen, meleg kuckómba behúzódva elkényel- mesedem és bizony magamra szedek néhány kilót. Imádom nézni a régi szerepeimről készült felvételeket és egyáltalán a tévét. Ez számomra még mindig egy kész csoda. Szabó Margit, Ferenczy Europress — Uram, egy percen belül elsüllyedünk. Próbálja meg elterelni valamivel az utasok figyelmét. A bűvész kiáll a porondra: — Kedves uraim és hölgyeim! Egy kivételes csúcsmutatvány következik! Feldobom ezt a doboz gyufát és am ikor leesik, a hajó felrobban. Kacagás fogadja a bejelentést, a bűvész feldobja a gyufát, mire leesik, a torpedó éppen becsapódik, a hajó a levegőbe repül. A robbanás a bűvészt is kiveti a nyűt tengerre, kétségbeesetten úszkál a jeges vízben, mikor felbukkan mellette egy zordon utas feje: — Mondhatom, marha viccei vannak! Erre a bűvészre gondoltam, mikor ezt a kötetet írtam. Dobás közben abban reménykedtem, hátha mégis csoda történik és gyufaskatulyáim eltérítik útjukból a hajónkra kilőtt torpedókat.” Mostanában gyakran emlegetik a civil kurázsi jelentőségét. Nos, Moldova György példát mutat bátorságból, amikor riasztóan pontos képet ad a rajtunk élősködő torz figurákról. Külön kötetet érdemelne, hogy miként reagálnak a címzettek. Persze valójában nem is nekik szól a dal, ők süketek még a lágyabb muzsikára is, ha nem maguk rendelik a nótát. Andódy Tibor Emberek! Bajban vagyunk! Moldova György: A bal oroszlán
