Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
---/.Aj ~n / / / A HAZA MWDEN ELŐTT . j j j A tfeMES MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Mondták... Álmaimban csakugyan él valaki, aki nemcsak jóképű és remek szellemi ember, de kivételes manuális készsége is van, hogy mindent elvégezzen, amit a ház körül elvégezni kell. Ne legyen fölényes, de azért nyesegessen. Ne telepedjék rám, de azért biztasson. Tudjon többet az élet dolgairól, mint én, de azért ne legyen ügyeskedő. Legyen egy kicsit titokzatos, de csupán annyira, hogy ha akarom, átláthassak rajta, mint az üvegen. Ha dagadt vagyok, figyelmeztessen mértéktartóan, és egyébként is mindig figyelmes legyen. No, és persze, legyen nagyszerű barát és szenzációs szerető. (Kertész Zsuzsa tévébemondó) Egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy ha az elmúlt negyven év mindenestül rossz volt, akkor az azt megelőző csak jó lehetett. Ha nem kell nekünk a kommunista Magyarország, akkor állítsuk helyre azt az úri Magyarországot, amelynek tagadásaként az előbbi megszületett. S ezek az úriak, jóllehet azt hiszik, rájuk semmiféle marxizmus nem hatott, mégsem veszik észre: a kommunizmus negyven éve nemcsak valami felépítményként erőltette ránk a kommunista rendszert — megváltoztatta a társadalmat. Méghozzá — az én értékrendem szerint — nemcsak hátrányára. (Vajda Mihály egyetemi tanár) Egy új baloldal léte megnyugtató lenne. Nem lehet meglenni baloldal nélkül, ilyen nem létezik. A baloldalt ugyan szétzilálta a marxizmus hanyatlása, a kommunizmus bukása, de egész biztosan megjelenik újra. (Françoise Giroud francia újságírónő) Békési tallózó Mindenekelőtt Csongrád és Békés megyében vonultak mély illegalitásba a pénznyerő automaták, amelyek — kiegészülve az ország más tájegységein dolgozó társaikkal — évente 6, más becslések szerint 8 milliárd forint bevételtől fosztják meg az állami költségvetést. (Köztársaság) Fürkésző Kevés hírességnek adatik meg, hogy életében szobrot emeljenek neki. Erkel Ferenc e kevesek közé tartozott: utolsó éveiben olyan Operába járhatott, amelynek kapujánál róla mintázott szobor állt. Méghozzá — amint a korabeli anekdota tanúsítja —- egy élethű portré. Történt pedig, hogy egy Rebicsek nevű karmesternek szerfelett ismerősnek tűnt az Opera lépcsőin felsiető Erkel. Csakhamar rájött, mintha a bejárat melletti szobrot látná felfelé lépdelni. A kissé tájékozatlan Rebicsek urat egy muzsikus világosította fel arról, hogy kit ábrázol a szobor, a portás pedig megerősítette a karmester vaslogikával kigondolt feltevését: Erkel Ferenccel volt szerencséje találkozni. A 42 soros Biblia Korszakos találmányával Gutenberg a legelső könyvként a Biblia latin szövegét, az úgynevezett Gutenberg Bibliát nyomtatta ki. A 42 soros Biblia 310. levelének egy részletét ábrázolja a fenti reprodukció, amely Fitz József Gutenberg című, 1940-ben, a Gutenberg-év emlékére készült és Kner Erzsébet által kötött kiadványból való Halló! Beszélgessünk! —Halló, Körösladány 371 ? — Igen, itt Papp Ándrásné beszél. —Jó estét kívánok, Gila Károly vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Nem tudom, jár-e Önöknek a lapunk és abból ismeri-e a szombatonként halló-sorozatunkat? — A lap nem jár, de azért az édesanyámnál el szoktam olvasni, ismerem a sorozatot. Hogyan talált meg minket, hiszen a telefonkönyvben nem is vagyunk benne? —Ez így van, de azt tudtam, hogy decemberben több száz állomást bekötöttek a faluban, azok közül a saját telefonszámom első három számjegyét hívtam, ez a 371. Nincs kifogása, hogy egy kicsit beszélgessünk? — Velünk nemigen történnek fontos dolgok, de kérdezzen. — Először talán egy rövid bemutatkozást kérnénk. — A férjem és én is nyugdíjasok vagyunk, bár ő még tovább dolgozik, hiszen kell a pénz. Három gyerekünk van, két felnőtt és egy most érettségiző kislány, aki tovább akar tanulni. — Miután decemberben bekötötték a telefont, kit hívtak fel legelőször? * —• Először is nagyon örültünk a telefonnak, hiszen legalább öt évet vártunk rá. Ahogyan így visszaemlékszem, először Kati lányom hívta fel a barátnőit, majd a székelyudvarhelyi kedves ismerősöknek mondtuk el a nagy újságot. —És mi az a nem fontos, ami mostanában történt Önöknél? — Talán az, hogy a jövő héten nyitja meg a fiam az új italboltját, mely családi vállalkozásként jött létre. Készülünk a lányom szalagavatójára, ami ebben a hónapban lesz. Várjuk, hogy vége legyen ennek a kemény hidegnek, mert nagyon fogy a szén. Szóval, látja, semmi különös nem történik velünk. — Köszönöm, hogy mindezt megosztotta olvasóinkkal és mindannyiuknak a legjobbakat kívánom. „Az életben számomra az egyik legfontosabb dolog, hogy kitűzött célunk érdekében tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! Sportos kifejezéssel: nem a győzelem, hanem a tisztes erőfeszítés a fontos. Schmitt Pál” E sorok írója: dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság VB magyar tagja 1993. február 6-7., szombat-vasárnap Ötszázhuszonöt éve ment el Johannes Gutenberg A könyvnyomtatás feltalálója, Johannes Gutenberg 1397 körül Mainzban született és 1468. február 3-án halt meg Mainzban. A német nyomdász újításának lényege, hogy a szöveg fába vésése helyett fémből betűket öntött, amelyek mozgathatók, összerakhatok és szétszedhetők voltak. Találmánya forradalmi jelentőségű változást eredményezett a szellemi kultúra terjesztésében. 1455- ben jelentette meg 1282 ívrét lapon 2 oszlopos 42-42 soros szedéssel a Biblia latin szövegét, az úgynevezett Gutenberg Bibliát, az első, találmányával készített könyvet. Te van Andor, a szép magyar könyv művésze, aki négy évtizeden át dolgozott békéscsabai műhelyében, így ír 1956- ban — a halálát követő évben — megjelent művében, „A könyv évezredes útja” című kötetben a német mesterről: „Gutenbergnek elévülhetetlen érdeme a mozgatható, más szóval az összerakható és szétszedhető betűknek, a betűk öntésének és a kiszedett szöveg nyomási eljárásának feltalálása... Gutenberg azonban nemcsak az új mesterség zseniális feltalálója volt, hanem rendkívüli ösztönnel és tehetséggel megáldott ember is, amit alkotásai bizonyítanak. Tiszta erkölcsi felfogásával is magasan kiemelkedett a körötte nyüzsgő emberek sokaságából, s az emberiség javát szolgáló célja megvalósításáért minden sorscsapás, minden emberi cselszövés ellenére szinte megszállottként harcolt... Többre törekedett. Olyan művet akart létrehozni, amelyre kortársai régóta vártak. A biblia kinyomtatására készült! Munkája közben aligha gondolhatott arra, hogy bibliája hosszú évszázadok múlva néhány szerencsés könyvtár és múzeum legféltettebb kincse lesz. Nem gondolt arra, hogy csodálatos munkáját a könyvművészet legteljesebb értékű remekévé avatja majd az utókor, hogy 42 soros Bibliájára minden időkben úgy tekintenek majd, mint a legszebb nyomtatott könyvre.” CSEPREGI JÁNOS-EMLÉKTORNA A Békéscsabai Előre FC 1993. február 13-án 9—18 óráig a városi sportcsarnokban serdülő és öregfiúk teremlabdarúgó kupát szervez. PROGRAM: 8.50—9.00 Megnyitó 1. 9.00— 9.30 Szeged—Békéscsabai Előre, Madách (serdülő) 2. 9.35—10.05 Előre—Szened (öregfiúk) 3. 10.10—10.40 Kunhegyes—megyeválogatott (serdülő) 4. 10.45—11.15 Orvosváloaatott—Eger (öregfiúk) 5. 11.20—11.50 Nyíregyháza—Szeged (serdülő) 6. 11.55—12.25 Szeged—Orvosváloaatott (öregfiúk) 7. 12.30—13.00 Megyeválogatott—Debrecen (serdülő) 8. 13.05—13.35 Nyíregyháza—Bcs. Előre, Madách (serdülő) 9. 13.40—14.10 Debrecen—Kunhegyes (serdülő) 10. 14.15—14.35 Előre—Eger íöreafiúkí 11.14.40—15.10 3.—4. helyért (serdülő) 12.15.15—15.45 Szeged—Eaer íöreafiúkí 13. 15.50—16.20 1.—2. helyért (serdülő) 14. 16.25—16.55 Előre—Orvosválogatott íöreafiúkl 17.00—17.20 Eredményhirdetés. Belépő: 80 Ft. Minden sportbarátot szeretettel várunk! Fekete fehéren Csodát várni Hatalmas, elnyűhetetlen táskájával kezében egyik délelőtt, szélesre tárta szerkesztőségi szobánk ajtaját és beköszönt: Megjöttem gyerekek! Utoljára két évvel ezelőtt nyitott ránk így. Azt követően, hogy a lap neve Békés Megyei Hírlapra változott. „Aztán rendes újságot csináljatok nekem itten!” — mondta barátian. Jött persze máskor is, általában beszélgetni, behozni Csabára a húszegynéhány kilométerre fekvő falu hangját. Szóval régi barátja szerkesztőségünknek. Vagy húsz éve idejár. Hogy mi szél hozta egykoron, ma már senki nem tudja. Velünk van, hozzánk tartozik, mi meg őhozzá. Most, ahogy belépett, látszott rajta okkal jön. Köszönni alig hagyott időt, rámparancsolt: „Ülj le és válaszolj! De őszintén! Tudjátok ti, hogy mi van a faluban? Tudjátok-e, hogy egyre nő a munkanélküliség, hogy rohamosan szegényednek az emberek? Tudtok arról, hogy sok házban kikapcsolták a gázt, mert nem tudják fizetni a gázszámlát? Tudjátok, hogy akik dolgoznak a fóliában, a kicsinyke földön látástól vakulásig, kétségbeesve várják, megveszi- e tőlük valaki amit termelnek? Felelj nekem, de őszintén! Tudjátok, hogy csak egy szikra kell és lángra lobban a falu, az ország, mert az embereknek elegük van ebből az egészből? Tudtok ti arról, hogy egyre többen visszasírják a múltat és Németh Miklós visszatérésében reménykednek? Nekem elhiheted! Én huszonöt fegyelmit kaptam az elmúlt rendszerben. Ott voltam Lakitelken, benne voltam ebben az egész változásban. Tudod milyen rohadt dolog, amikor nekem szegezik a kérdést — „mi nagy bajod volt neked a Kádár-rendszerben?” — és én nem merem azt mondani: semmi. Nem ezt akartuk! Felelj nekem, de őszintén, tudtok ti ezekről? Akkor most hallgatlak!” Tudunk. Mi több, ezt akartuk, de talán nem így. Emberibben, elegánsabban, kevesebb szenvedéssel. Az előző rendszer már nem jön vissza, nem jöhet vissza. De Németh Miklóstól sem lehet csodát várni. Csak magunktól. Akik döntöttünk és döntünk a mindenkori kormányok politikai és gazdasági teljesítménye felett. Árpási Zoltán
