Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
1993. január 7., csütörtök NYUGDÍJASOKNAK ÉKES MEGYEI HÍRLAP Ez is, az is Ránézésre A nyugdíjasegyesületben híre megy, hogy a Ságvári utcai- kenyérboltban a nyugdíjasoknak kedvezményesen adják a szabadkai kenyeret. Egymás után indulnak el vásárolni. Azonban egyikük — első ránézésre sem tegnap ment nyugdíjba — aggodalmaskodik: — Ha csak a nyugdíjasoknak adják kedvezményesen, akkor igazolvány is kell? „Megnyugtatják”: — Nyugodtan mehetsz — neked nem kell. Önzetlen szerelem Az ifjú hölgy a második általánost és a szülők, nagyszülők idegeit nyűvi. Ugyanis szívből utálja az olvasást, de még annál is jobban az írást. Ezért keltett mély megdöbbenést az idősebb családtagokban az a rendkívüli esemény, hogy egy szép napon az iskolából hazatérve'kipakolt a táskából, papírt, tollat vett elő és írni kezdett. — Jól érzed magad? — aggódott az anya. — Hozom a lázmérőt — esett kétségbe a nagyi. — Hagyjatok békén...! Meg kell írni ezt a szerelmes levelet a Csillának. — Hogyhogy... egy lánynak? — Igen, mert a Gábor, aki eddig belém volt szerelmes, most a Csillába lett, és megkért, hogy írjak helyette egy szerelmes levelet, mert ő nem tud. Ha van megoldás A Pénzügyminisztérium számításai szerint 1993-ban 16— 18 százalékkal növekedhet a fogyasztói árszínvonal, s így a háztartások havi kiadásai átlagosan 2000—2100 forinttal emelkednek. A legkedvezőtlenebb helyzetbe — ismét — az egyedül élő nyugdíjasok kerülnek, hiszen az átlagnyugdíjak növekedése 1200 forint körül alakul, ám a társadalmi csoport kiadásainak emelkedése lényegében megegyezik az országos átlaggal. Már éppen el akartam átkozni Kupa Mihályt a minisztériumával együtt, amikor meghallottam legutóbbi nyilatkozatát. Állítása szerint mintegy 70 milliárd forintot meg lehetne takarítani az éves költségvetésből az államháztartás felesleges kiadásainak megnyirbálásával. Hát akkor...? Mire várunk...? Ha van megoldás! A kisnyugdíjasokért A Békéscsabai Városi Nyugdíjas Egyesület szociális bizottsága felmérést végzett tagjai körében. Ennek nyomán javaslatot tettek a polgármesteri hivatal szociális irodájának, hogy azok a személyek, akiknek nyugdíja a havi 9 ezer forintot nem haladja meg, a téli tüzelő segélyakció keretében támogatásban részesüljenek. A javaslat értelmében az egyesület mintegy harminc tagja kap(hat) ingyenesen negyven mázsa tűzifát vagy 2500—3000 forint összegű támogatást az érintettek jövedelmétől függően. Az oldal anyagait Sárközi Gyula írta, a fotókat Fazekas Ferenc készítette. Szerkesztő': Béla Vali Szebben! Ülünk, mert gyűlünk. Nyugdíjasok. A szónok magával ragadó — az előadás jó — mert érdekes —, s amit mond, lényeges. De! És itt van az eb eltemetve — mert egy szóra—az egyik matróna—mint vad amazon a kürtszóra — felszegi fejét — s szemét — szúrósan hegyezve mereszti — majd hangját kiereszti — nem jó! A szónok gondban — majd felhorkan — és kérdi okkal — mi baj a szónokkal? Nem a szónokkal — a szóval! Egyszóval — nem jó az a szó — mert bántó — hogy „idősek” — ezért itt egyesek — már roppant idegesek. Mondja szebben — mielőtt még a nép szétrebben. Hát jó—lehet—de ehelyett—mit (ami nem avitt) mondjak — nem sértőt a hajlott kornak? Éltesek — vének — aggok — netán régi tagok — őszülő baglyok — ósdi manusok — öreglányok — ősök vagy őslények — ódon kriptaszökevények — ásatag alakok — antifia- talok — obsitosok — boszorkányok — aggastyánok — hadastyánok — élemedett vén kecskék — százéves menyecskék — ki elhullatta csikófogát — vagy megette kenyere javát — matrónák — banyák — ókori daliák — múmiák — antik leletek — matuzsálemek — bebalzsamozott káderek — koros — trottyos — vén csataló — vagy mi a manó — hogy stimmel a szó — mondják meg maguk apó és anyó — mi lenne a jó!?! Felhívás Tényleg. Mondják meg, illetve írják meg az „öreg” szó szinonimáját. A legszebb, legtalálóbb kifejezést beküldők egy reklámesernyó't kapnak ajándékba. A pályázatokat az alábbi címre küldjék: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A borítékra írják rá: „Szebben”. Beküldési határidő: 1993. január 15. Akik a szépet szeretik Csjernik András: Istenháza Bursán Sándorné: Kalocsai hímzés Barátságos, meleg szoba a békéscsabai nyugdíjasházban. Az ablakban pár cserép virág, a falon az egyetlen dekoráció a megyei Hírlapban eddig megjelent „nyugdíjasoldalak”. Az asztalon kis kosarakban a szivárvány minden színében pompázó fonalak. — Hogy vannak, mit csinálnak? — kérdezem Bursán Sándomét, a kézimunka szakkör vezetéjőt. — Tizenkét beiratkozott tagunk van, többnyire össze is jövünk itt minden héten, csütörtök délután kettőtől négyig. —Mivel foglalkoznak? — Színes kalocsai, Békés megyei színes és fehér hímzés, matyó, palóc, rábaközi, buzsáki és karádi hímzésekkel. — Ezeket mire használják, mi lesz az elkészült darabok rendeltetése? — Lakásdíszítésre, például függönyök, térítők; ruházatra, zsebkendők, blúzok, szoknyák stb. — Néhányon tudják, hogy mi készül itt és látom, hogy gyönyörködnek is benne, de szerintem érdemes lenne valahol bemutatni ezeket a szép munkákat. — Igen, tervezzük azt, hogy a tanfolyam végeztével itt, a nyugdíjasházban rendezünk egy kiállítást. Valószínűleg kibővül más alkotásokkal is, például már jelentkezett egy amatőr festő, fafaragó és bőrdíszműves is. A kiállítás tervezett időpontja május eleje. Ezúton felhívjuk azoknak a nyugdíjas alkotóknak a figyelmét, akik részt szeretnének venni saját munkáikkal ezen a kiállításon, jelentkezzenek Bursán Sándoménál csütörtökönként 14—17 óra között a nyugdíjasházban, Békéscsaba, Luther u. 6/1. alatt. Például a gyulaiak Állunk Gyulán, az Esze Tamás utcai házban, egy irodaajtó előtt. Bent értekeznek. Egyike a hat szervezetnek, amely „társ- bérli” a körülbelül 24 négyzet- méteres helyiséget. — Azt mondják, sok jó ember kis helyen elfér... de ennyi? — sóhajtja némi malíciával Varga János, a nyugdíjasok érdekvédelmi egyesületének titkára. — Mondana pár szót az egyesület életéről, működéséről? — A Gyulán és környékén működő tizenkét nyugdíjasklub javaslatára alakult meg az egyesület még 1988-ban. Kidolgoztuk az alapszabályt, amely oly példaértékű volt, hogy a megyében később alakuló egyesületek, de még az országos szövetség is felhasználta. 1991 óta heti egy alkalommal tartunk jogsegélyszolgálatot, évente mintegy 50—60 ügyben tudunk segítséget adni... Beszélgetésünk közben szól be az ajtón Farkas István elnök, hogy kezdődik... Most tartja ugyanis éves közgyűlését az egyesület. Dr. Tóth Ferenc megnyitója után Farkas István elnök számol be az évi munkáról. — Igyekeztünk a felmerült gondokat (segély, érdekvédelem, nyugdíjügyek) érdemben elintézni, bár az anyagi problémákon keveset tudtunk segíteni. Egy éve 18 ezer forinttal indultunk, és a tagdíjak, a 21 ezres központi támogatás, a polgármesteri hivatal 10 ezer, az áfész 3 ezer és a lakitelki alapítvány 40 ezer forintja jótékonyan hatott a gazdasági helyzetünkre... Farkas István befejezésül hangsúlyozta az összefogás erejét és azt a nem halkuló követelést, hogy: „csak azt kapjuk meg, ami törvényesen jár!” Dr. Pankotai István az országos szövetség képviseletében elmondta, hogy mindent megtesznek a 16 százalékos nyugdíjemelés és az áfa-kompenzálás érdekében. Juhász Ferenc, a gyulavári klub képviseletében elmondta, hogy öt éve vannak együtt, úgy érzi, hogy eddig eredményesen dolgoztak; jelenleg van a klubnak helye — de meddig? — tette fel a szónoki kérdést. Többen felszólaltak még, jórészt egyéni problémával. A közgyűlés végén a régi-új vezetőségnek továbbra is bizalmat szavaztak. Barneváli nyugdíjasok A Barneválnál komoly hagyományai vannak a nyugdíjasokról való gondoskodásnak. Erről szól a jövő havi Nyugdíjasoldalon megjelenő, Barneváli nyugdíjasok című írásunk. írom e sorokat ...azoknak a nyugdíjasoknak, akik szívesen emlékeznek a régi dolgokra és nem akarják, hogy azok feledésbe merüljenek. Azoknak, akiknek valami bánatuk és azoknak is, akiknek örömük van. Azoknak, akik nagyon egyedül vannak, nincs kihez szólniuk, de lenne mondanivalójuk. Azoknak, akikkel vagy akiknek a környezetében történt valami, ami nagyobb nyilvánosságot is megérdemelne. Azoknak, akik nincsenek megelégedve helyzetükkel, beleértve a tágabb közösség (család, város, ország) bajait és vannak elképzeléseik ennek orvoslására. Azoknak, akik versben vagy prózában szeretnék kifejezni érzéseiket,"gondolataikat. Egyszóval azok, akiknek van valami mondanivalójuk — írják meg. A Békés Megyei Hírlap megfelelő teret biztosít ezek közlésére. Szerkesszük együtt a nyugdíjasoldalt! Cím: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A borítékra írják rá: „Nyugdíjasoldal”. Sárközi Gyula Fogjuk egymás kezét Itt mindenki bélmegyeri — hangzott el a polgármesteri hivatal tanácskozójában egy decemberi délelőttön. Az apropót az adta, hogy megalakult a falu 382 nyugdíjasának képviseletében a szociális érdekvédelmi bizottság. Ott voltak a nyugdíjasklub és az ESZI képviselői és az ön- kormányzattól Szabó Ferenc - né jegyző. Azon melegében elhangzott egy kérés, hogy a rászoruló kisnyugdíjasok kapjanak tüzelősegélyt. — Erre most nincs pénz, az a pár ezer forint, ami az ez évi keretből megmaradt, végszükségben, amikor valóban életet ment — kerülhet kifizetésre. Persze nem olyan fekete az ördög, mint ahogy a rögtönzött beszámolóból kiderült. Bélme- gyeren szociális tevékenységre több mint másfél millió forintot költenek évente. Egy-két részadat: eseti segélyre 537 ezer, rendszeres szociális segélyre 610 ezer, szociális étkeztetés támogatására 450 ezer forintot költenek. A gondozási munkát nyolcán végzik. Ez is önkormányzati kiadás. Házi szociális gondozásra jelenleg nincs is több igény, tehát ez az ellátás jól szervezett. A nyugdíjasok és az önkormányzat végül is szót értenek egymással. Erős az összetartás, amint a bevezetőben is elhangzott: „itt mindenki bélmegyeri”. És ha néha-néha „csörren is a kanál”, a szükséges és jogos esetekben mindig számíthatnak egymásra. Ahogy végezetül a jegyzőnő nagyon szépen megfogalmazta: — Mi is leszünk nyugdíjasok és akkor helyzetünk hasonló lesz, ha mi most nem adunk — mi sem várhatunk sokkal többet. Fogjuk meg egymás kezét! Ember született Ú & ÍTLJMM v/í — Mi lesz ebből a kisdedből, mire felnő? — Hát...a keresztet és a tarisznyát biztosan megkapja...de a koronát... Már negyven éve ...hogy kereskedelmi tanulónak kerültem 1951. július 19-én az akkori sarkadi földműves szövetkezethez. Igaz, ez egy kicsit nehezen ment, mert az édesapám kulák volt. Egyik nap felvettek, másik nap visszavonták. Végleges felvételt csak akkor nyertem, amikor az édesapám belépett a téeszbe. Munkába lépés után az első az volt, hogy meg kellett tanulni köszönni (minden vevőnek), majd a vizes nyolcasokat írni a padlóra egy locsolóval, utána takarítani. Eltelt körülbelül 3—4 hónap, mire a pulton belül mehettünk. Utána tanultuk a csomagolást. A cukrot, sót, lisztet, teát, kávét, cukorkát stb. mi mértük ki. Majd ha ezeket megtanultuk, foglalkozhattunk a vevőkkel. Emlékszem rá, ünnepnapnak számított az a nap, amikor az első vevőt kiszolgáltam. Nyáron a jeget a veremből hordtuk, megtörtük és úgy öntöttükbe a jégszekrénybe, ahol a gyorsan romló árukat tároltuk. Nem is éreztük, milyen nehéz a két vödör jég. Csináltuk, dolgoztunk, vidámak voltunk. Néha egy- egy dolog közbejött, ami a jó kedvünket elvette. Emlékszem, egyszer nem tettem hideg helyre az élesztőt és mintegy 2 kilo- grammnyi megromlott. Szóltam a segédkartársnak, de a főnöknek nem mertük megmondani. Hova kellene elrejteni a megbüdösödött élesztőt? Talán oda, ahol úgy is rossz szag van. Bedobtuk hát a WC-be, kint az udvar végén (ami természetesen nem angol WC volt). Az élesztő ott tovább dolgozott a melegben. Az eredmény: még a környékbeli kutyák is vonítva menekültek az irtózatos bűztől. Másik emlékezetes eset volt, amikor egeret fogtam egy fiókban. Ázt mondta a segédkartárs, meg kell fogni. Egy kicsit féltem, de ellent nem mondhattam, mert a seprűnyéllel biztosan végigvágott volna a hátamon. Megfogtam a hátát, így nem harapott meg. Azóta sem félek az egértől és ma is meg merem fogni. K. I.
