Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
1993. január 18., hétfő fejjÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A békéscsabai labdarúgó-utánpótlás is készül a tavaszra A bravúrtól a gyenge játékig Békéscsabán mindkét utánpótlás-edző bizakodik. Persze azt is hozzáteszik: akad még azért némi javítani való is, miként a Pécs ellen (felvételünk ekkor készült), ugyanis a mecsekalji együttes 2—0-ra nyert a Kórház utcában az ifjúságiak ellen az ősszel fotó: fazekas ferenc A Békéscsabai Előre FC ifjúsági és serdülő labdarúgócsapatai igen mozgalmas őszt tudhatnak maguk mögött. Előbbiek 40 százalékos produktummal állnak a 12. helyen 12 pontot gyűjtve. Igaz, a tabella rendkívül kiegyensúlyozott versengésről árulkodik. A fiatalabbak pedig 60 százalékos teljesítményt nyújtva 8 nyert, 5 vesztett mérkőzés mellett két döntetlennel a 7. helyen zártak, s egy pont választja el őket a negyedik helyezettől. A 28—21-es gólkülönbség is imponáló. A két utánpótlás-együttes felkészülésének közepette kértük a két szakvezetőt, Marik Lászlót és Szokolay Sándort, hogy tájékoztassák olvasóinkat az alapozó időszakban végzendő tevékenységükről, további terveikről, elképzeléseikről. Hullámzó teljesítmény — Milyen reményekkel, tervekkel készülnek a bajnokságra, s miként? Marik László, az ifjúságiak edzője: -— Visszatérve még az őszi szereplésünkhöz, a csapat fiatalságából adódik, hogy hullámzó teljesítményt nyújtanak. Képesek bravúrra, de nagyon gyenge játékra is a srácok, ezért nehéz a formát időzíteni náluk. Mi is január 4-én kezdtük meg az alapozást, az első hét ráhangoló jelleggel telt, könnyed munkával, 18- ától pedig napi két edzéssel készülünk, ugyanígy február első hetében, amikor főleg lab- dás gyakorlatok dominálnak majd rengeteg futással. Amit fontosnak tartok, s mindenképpen szeretnénk megvalósítani ebben a szezonban, az a test test elleni harc, ami egyik nagy hiányossága a gárdának. Emellett a helyzetek értékesítése terén is bőven akad javítani való. Ha viszont a helyzeteinknek csak a 30 százalékát berúgjuk, elfogultság nélkül mondom, szinte bizonyos, hogy a 4—5. helyen állnánk. Több meccsen mi játszottuk az igazi focit, de ezek miatt mégis veszítettünk. Szokolay Sándor, a serdülők edzője: — Eredeti tervünkben az szerepel, hogy az első öt között végezzünk, s szeretnénk, ha a bajnokság végére a tabellán is ez lenne olvasható. Ennek érdekében kemény munkába fogtunk a fiúkkal, akik valóban átérzik a helyzetet, becsületesen, noszogatás nélkül végzik a kiszabott feladatokat. De szeretnek is dolgozni, futballozni, s nagyon jó társaság! Előrebocsátom, végül is nem a bajnokságban elért helyezés a döntő, hanem hogy minél több és minél képzettebb labdarúgót tudjunk felnevelni. Január 4-én kezdtük el a felkészülést; kezdetnek az alapállóképesség megszerzése a legfontosabb, s erre lehet aztán ráépíteni a gyorsasági munkát. Éppen ezért az első két hétben több volt a tartós, hosszú futás, sajnos a nagy sár miatt labdával még keveset találkoztak a gyerekek, s terem lehetőséget is keveset találunk. Bízunk abban, hogy az időjárás kedvezően alakul, s akkor nem lesz probléma. Korai nyitány — Kialakult-e az előkészületi program? M. L.: —- Ami az edzőmérkőzéseket illeti, már vannak lekötött meccseink, többek között játszunk a megyei I. osztályú Békéscsabai MÁV- val, a Debrecen és a Szeged ificsapatával, illetve tervünkben szerepel más hasonló korú megyei együttes ellen pályára lépni. Előreláthatólag kilenctíz mérkőzést vívunk a felkészülési időszakban. Sz. S.: — Még nincsenek lekötve a találkozók, de februárban már tervezünk edzőmérkőzéseket. Szeretnénk majd megyei ificsapatokkal játszani és természetesen saját ifistá- ink ellen is. Rövid idő áll rendelkezésre a rajtig, hiszen február 27-én a Bp. Honvédhoz látogatunk, aztán pedig a Fradi vendégei leszünk. Azt hiszem, ezek nagyon kemény mérkőzések lesznek. A kialakult játékunkba egy-két új dolgot szeretnék beépíteni, megtanítani, de amit már tudunk, azt kell még leginkább csiszolni, gyakorolni. Az állományra nem lehet panasz — Kik a legszorgalmasabbak, s kikre épül a taktika leginkább? M. L.: — Jó pár olyan fiatal van a csapatban, akikre a későbbiek során valóban lehet majd számítani, ha ők is úgy akarják és semmi törés nem következik be a pályafutásukban. Eléggé kiegyensúlyozott a csapat teljesítménye, nem voltak kiugróan jól szereplő, kimagasló teljesítményt nyújtójátékosok, de abszolút gyenge formában játszók sem, ezért nem szívesen mondok neveket. Ha a csapatunkban szerepelhetne a négy ifjúsági korú, de a junioroknál futballozó játékos — Gyura, Nagy, Balog J. és Igricz—, úgy hiszem bármelyik csapatnak egyenrangú ellenfelei volnánk. Természetesen megértem, hogy a cél az, hogy egy magasabb szintű megmérettetésben álljanak helyt, ha már egyszer tehetséges futballisták. De éppen ezért sok tekintetben hasznára lennének a csapatunknak is. Sz. S.: — Sok tehetséges labdarúgó van ebben a korosztályban, de közülük is kiemelkedik a válogatott Hídvégi, Czipó és Balogh, akik ha tavasszal is úgy játszanak, mint ősszel, akár bekerülhetnek az ifi egybe is jövőre. De hangsúlyozom, hogy a többiek is ügyesek, tehetségesek, egyszóval jó a játékos állomány. Ezt a többi edző is így látta, akikkel játszottunk. Úgyhogy bizakodunk, s úgy hiszem, a céljaink valóra váltásához számíthatunk rájuk. Gyurkó Mihály A „Magyar Sportért” kitüntető cím egyetlen motorosa A hatvanéves, többszörös magyar bajnokot és nemzetközi motorversenyek győztesét, Máté Sándort illette az a megtiszteltetés, hogy a technikai sportágak egyetlen képviselőjeként a „Magyar Sportért” kitüntető címet vehette át az Országházban. A nagyszerű elismerés alkalmából miniszterek, államtitkárok gratuláltak a barátok mellett. Nagyszerű dolog ez, mert a betegségéből felépült Máté Sándor újjászületett a Magyar Motorkerékpáros Szövetséggel, ahol ma is lelkesen tevékenykedik. A régi idolból Életrajzba illő sok-sok írásból lehet válogatni. Nem is tudunk róla mindent. Rákosi réten a 100- as Csepellel, Mátrával, a magyar bajnokságban, az a csodálatos négyütemű, 250-es NSU, győzelem a városligeti pályán, első hely a bukaresti Grand Prix-pályán, Pannóniás sikerek — ki hitte volna, hogy azzal is dobogóra lehet kerülni! Életpályája során több motoros sportág alakult, változott, fejlődött. így lépett Máté Sándor is a terepgyorsaságiból a krosszba, ahol éveken át aratott. Bmó — 1957 — kedvét szegte, hogy szétment alatta az igazán testhez álló Norton, pedig 500-as volt. Véget kellett vetni a gyorsaságinak, bele kellett nyugodnia, hogy csak a nehéz talajon lehet tovább folytatni. Száguldás helyett ezután jobb erőbeosztásra és nagyobb fegyelemre volt szüksége. Gyári csapat alakult Csepelen. Máté zsinórban bajnok A hatvanas évek közepén már nem bír erejével. Két kategóriában versenyez. Motorjait mindig előkészítették és ha vége lett a 250-es futamnak, átült a Pannóniáról az 500-as BSA-ra, nehogy lemaradjon a dobogóról a nagyok között sem. 1965-ben mindkét kategóriában magyar bajnokságot nyert. Ellenfelei csak a rajt-cél közötti időben voltak, de azokat is mindig nagy becsben tartotta. A jobbakat, mert voltak mellette jobbak is, külön tisztelettel figyelte az első körökben maga előtt, később mögötte. Mindegyikről jól tudta, hogy hányadik kör után kerül „krízisbe”, mikor és a pálya melyik szakaszán lehet megelőzni. Róla mondják ma is társai, hogy nemcsak fizikumával, hanem intelligenciájával is jeles Versenyzője volt a motorsportnak. Húsz — még leírni is sok — évig volt aktív versenyző és ez idő alatt 18 alkalommal volt magyar bajnok, pedig akkor igazán több tehetséges versenyzője volt a sportágnak. Közben elvégezte a testnevelési főiskolát. Az ott szerzett elméleti tudást Máté a gyakorlatban is érvényesíteni tudta. Túl a félidőn Akkor hagyta abba a versenyzést, amikor akarta, de nem tudott megválni választott sportágától. Amikor látta, hogy a technikai fejlődés megelőzi őt, tanítani kezd. A válogatott csapat Máté Sándor edzője lett az MMSZ megbízatása alapján 1972 tavaszáig, amikor a motoros balesetek növekedése miatt átlépett az OKBT (Országos Közlekedésbiztonsági Tanács) irodáinak egyikébe. Ezután motoros balesetekkel foglalkozott és azon törte a fejét, hogyan lehet a bajokat megelőzni. Közben újjáéled a motoros szövetség (1986), sorra alakulnak a motoros klubok, benne a szakosztályokkal, sikeres rendezvényekkel. Máté Sándor belefáradt — sőt belebetegedett a maga gondjainak is tartott — baleseti ügyekbe. Egyik szemével mindig a versenyek felé tekintgetett. Hosszabb kényszerpihenő után visszatér a motoros szövetséghez. Ma ismét sok a dolga Valóban így van. Az MMSZ hatezres tagsága ismét elevenen követeli az irányítást, a segítséget, a tanácsokat és magát Máté Sándort. Mindenki azt mondja, nagyon jó vele együtt dolgozni. A sportág hatvanéves kitüntetettje ma hetven klubnak küldi információit. Holtágából frissítette fel a motokrosszt és szakágvezetőinek segítségével népes seregek gyűlnek ismét a depókban. Gondjai vannak a Hungaroringgel, nem tetszik neki, hogy a Diák Tourist Trophy ügyében nincs kivel tárgyalni és a segédmotorozást sem indítják az iskolákban. A hatvanéves, életerős Máténak nyugodtabb évei következnének, ha legalább az előbbi három gondjáról nem kellene többet ellenkezni, tárgyalgatni és várakozni. Sajnos kell. Ha valaki, ő igazán tudja, hogy a világ akármilyen alakulásával a motorizáció egyértelműen fejlődik. O a korábbi évek alatt erről alaposan meggyőződött. Miért nem készül erre nagyobb odafigyeléssel a társadalom? Igen, ez a szó, hogy társadalom, túl tág fogalom, de ebben azok is benne vannak, akiknek már most kellene tenni a jövőért és nem is keveset. O is segít! Zelman Ferenc A nyeregben ..:
